Eger - napilap, 1931/2
1931-08-29 / 194. szám
& Ü E ft 1931 augusztus 29. gS3EBä& dMOM—— Hill IIIIHMIIM—llai■l<lll'^■l>ll,ln^^l■«iTl^gXS>dgCBB8gaEEaKIC£«Ca^«Bg^5^?gii■!^gÉ^gB&-S^^^^]aHRf bor a háztulajdonos, csakhogy régi, jő lakóját megtartsa, egyszerre 40 százalékkal csökkentette a régi lakbért. Talán mondanunk sem kell, hogy a lakbérek nagy általánosságban Egerben nem voltak eddig sem túlzottan drágák, úgy, hogy méltán felvethető a kérdés, miért csökkentik ilyen körülmények között a háztulajdonosok a lakbért? A felelet nagyon egyszerű: mindenki arra törekszik, hogy minél olcnóbban jöjjön ki a lakás tekintetébsn és hogy ezt a célt elérhesse, nagyon sokszor ‘inkább saját igényének csökkentése árán kisebb és neki alapjában véve nem megfelelő lakásba költőnk. A lakásigény tekintetében álta- j lános nivósülyedés tapasztalható és ez a magyarázata annak, hogy [ ma kát-háromszobá» modern | komforttal berendezett lakások már olcsóbban kaphatók. A legolcsóbban azonban az úgynevezett nagy lakásokat lehet bérelni. A nagy lakásokra azonban alig akad vevő. A legnagyobb divatja az egy szobás lakásoknak van, ahová olyanok is beköltöznek, akik ezelőtt három négyszobás lakásokban laktak. A háztulajdonosok ezzel szemben, amikor egy-egy újabb lakójuk a lakásdrágaságra hivatkozva, felmondja lakását, inkább engednek »lakbérekből,csakhogy ne kelljen uj áa bizonytalan lakókra várni, mert az a tapasztalat, hogy az utóbbi időben nagyon sok lakás marad kiadatlanul. Amíg a lakásbérlte ilyenformán általános csökkenő tendenciát mutatnak, eddig az üzlet- bérek változatlanul magasak. Több mint ezer pengő értékű ékszert loptak el Panlovlcs Lajos asztalos lakásáról A rendőrség megindította az eljárást a tettes kingomozására. Eger, augusztus 28. Paulovics Lajo« -Miklári úti asztalos feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen, aki lakásáról több mint ezer pengő értékű ékszert ellopott. A lopást nem most követhették már el, hanem a tolvaj valószínűleg apránként vitte magával a nagy értékű ékszereket, amelyek között egy 800 pengős brilliáns függő, drágaköves gyűrű, gyémánt függő és arany karkötőóra Í8 VOlt. Valószínű, hogy olyan valaki követhette el a lopást, aki hosz- szabb ideig a családnál volt, esetleg valamelyik cseléd. Az ékszerek hiányát azonban csak most fedezték fel s nyomban feljelentést ia tettek ismeretlen tettes ellen. A rendőrség erélyes nyomozást indított a tolvaj kőzrekerítésére a minden irányban folyik a tapogatózás, hogy nyomára jöjjenek a vakmerő ékszertolvajnak. Mákhéjból főzött ópiummal öngyilkosságot követett el egy cselédlány Előzőleg már fel akarta vágni ereit, de megakadályozták tettét. Eger, augusztus 28. Az öngyilkosságnak nem mindennapi módját választotta egy Bőgős Róza nevű 18 éves cselédlány, aki ez elmúlt nepon mákhéjból főzött ópiummal megmérgezte magát és meghalt. Pár nappal ezelőtt már késsel akarta felvágni ereit, de akkor idejében észrevették és megakadályozták az öngyilkosság végrehajtásában. A rendőrségen megfogadta, hogy lemond szándékáról • akkor elbocsátották. Hazament szüleinek Hadnagy uccai lakásáré. Úgy látszik azonban, a lány végképan el volt keseredve, mert a meghiúsított kísérlet után újból megpróbálta eldobni magától az életet. Mákhéjjhól ópiumot főzött magának és mialatt egyedül volt otthon, megitta a főzetet. A hulálos méreg felszívódott szervezetébe és hiábavaló volt az orvosok próbálkozása, hogy a szerencsétlent megmentsék, a mákhéjból főzött ópium megölte. A rendőrség megindította a nyomozást az öngyilkosság okának kiderítésére. Az eggségespárt agrárblokkja Ma délelőtt ülést tartott, ame- lyee ez agrártermékek vasúti szállításában kívánatos változtatásáról tárgyalt. (MTI) S TURISTA ÉLET Külföldi voltam Lillafüreden — jelentette ki barátom. Meg akarod hallgatni? Nem akartam meghallgatni. Egy sürgős levelemet kapartam éppen és mivel a könyökömön nőnek ki barátomnak hajmeresztő kalandjai, annyi érdeklődést sem mutattam, mint egy hatalmas páncélizekrény, mikor hajtüvel akarják kinyitni. — Ügy volt ez egész — folytatta zavartalanul, — hogy a komámmal wsckendre mentünk Lillára. Ez divat most, tudod, féláron meg lehet járni az egészet, visz az ember egy rúd szalámit, iszik rá egy kulacs vizet és készen van az egész. — Azt mondja a komám, nézzük meg először a Palota-szállót, ez a fő attrakció. Megkérdeztünk egy tábornoknak öltözött autó- ajtő nyitogatőt, hogy hol kell ide bemenni, mert látni akarunk mindent, ami bennvan; ha az államé, akkor a miénk is, állampolgárok vagyunk, vagy mi. A generális megtixirozta a kitérdelt bricseszemet, meg a komám lyukas pulowerjét, fintorított egyet a simára razolozott képén és azt morogta, hogy menjünk dolgunkra. — Hiába mondta Pista komám, hogy kérem, az istállóját, nem addig van az. Hiába mondtam én, hogy maga egy senki, majd batzélek ez igazgatóval — ránk se fütyült, csak nyitogatta az ajtókat a hölgyeknek, meg a golfruhás gavalléroknak. Hát gyerünk be, — mondom — és bementünk. Azaz hogy nem mentünk, mert egy ellentengernagy azt mondta, hogy hé, megálljunk csak, ide nem lehet, tessék csak kívülről. így ugyan sose jutunk be. Ott töprengünk, morfondírozunk a bejárat előtt, mikor látok én egy térdnadrágos pofát, meg egy pesti kinézésű urat, amint kukkerrel nézik a tornyot. Azután azt mondja a pesti küllemű az ellentengernagynak, hogy ez az űr egy angol, meg akarja nézői a szállodát. A tengernagy hajlongott, előhívott egy sorhajóhadnagyot, akinek a sapkájára oda voltírva,hogy »Palota Szálló* megparancsolta, hogy vezesse körül az urakat. Erre az angol jeszegett és bementek mind a hárman. Mi csak néztük-néztük a dolgot — a fejembe egy nagyszerű idea született meg. Te — mondom Pistának — láttad? Látta, azt mondja. Ide hallgass, most én külföldi leszek, te meg pesti kinézésű úr, fa mutogatod nekem a vidéket — fogadjunk, hogy beengednek. Szóval elindultunk nagy csámborogva a hátulsó kapu felé. Megdöfködöm Pistát, hogy álljon szóba azzal az al-ellenten- gernaggyal. Csipkedni kellett a nyomorultat, mert majd elrö- hőgte magát, de azután előadta szépen, hogy ez azúr (mármint én) perzsa és ő a vezető, hét mutassa meg a szállodát. A tengernagy meg volt hatva, azt mondta: parancsoljanak az urak — őt már bent is voltunk abban a tündér kastélyban. Megnéztünk mi mindent, a konyhától a padlásig, a díszteremtől a a miniszteri lakosztályig, beültünk a fotelekbe, megtapogattuk a szobrokat. Hogy ne legyen feltűnő a dolog, úgy társalog- lünk, hogy Pista mondta az Odistzea egyik sorát, én a másikat. Mondta is az ellentengernagy, hogy milyen dallamos nyelv ez a parzsa. DemertPista harminc sorra emlékezett, én meg csak tizre, a végén az Iliászt is elő kelleti vennem, majd a miatyánkot latinul. Előhozták a vendégkönyvet, beleírtam: Abu ban Báb el Mandeb. Nézték, hogy perzsa kézjegyekkel írom e le. Pista őfelnőmetül mondott egy sort a Nibelungenlied- böl és én egy pár krix-kraxot mázoltam. Borravalót nem adtunk, de lekezeltem a tengernaggyal, aki a könnyekig meg volt hatva. Most azután — mondom — gyerünk a cseppkőbarlangba. De a változatosság kedvéért ott portugál leszek. Ment mindeu, mint a karikacsapás. A barlangdirektornak autogrammkönyve volt, beléirtam : Don da Manuels, Lissabon. A nagy garázsban török voltam, a Ztőfia-hilátónál litván. Itt egy ur ugyan belénk kötött, hogy ő tavalyelőtt volt Révaiban és kérte Pistát, hogy tolmácsoljon egy pár kérdést, de én belerúgtam a Pista bokájába, mire feltalálta magát és megsúgta az urnák, hogy én politikai menekült vagyok és nem szeretek a hazám dolgairól nyilatkozni. Különben sem lehetett volna nagyon beszélni, meri intelligens képű urak hemzsegtek mindenütt. A Lilla-szállóban — oh jaj — finn lettem. Minden jól kezdődött, egy kis ezohacica volt a vezetőnk, az csacsogott összevissza ; és mikor már majdnem kijövünk — akkor jön a portás, hogy itt lakik egy finn hölgy és nagyon szeretne egy honfitársával találkozni. Erre tessék, urak, ott ül a terraszou. Csak egy ajtó volt, amin ki lehetett rohanni... Rejtett zugok az egri Blikkben Esztáczkő. Felsötárkány fölött az É,—ÉNy. húzódó Hidegkúti völgy felső végén, a Papköbérc és ez Alsó Patres (503 m.) oldalaival határolt völgyfenékböl hatalmas méretű sziklatömb emelkedik az erdő fáinak lombsfitora fölé. A formás cziklatömb az Esztáczkő elnevezést viseli, mely — néhai dr. Bartalos Gyula c. kanonok egri tudós paptanár magyarázata szerint — az ős-
