Eger - napilap, 1931/2
1931-08-26 / 191. szám
EGEK hmm iwHimow mmii»min« mwm inmiirrniTn rumra i mmwr iTmrrii»nrnw'Tr¥miiiiiiiniriTiininrTiim«iiimwMnmn^^ 2 tsauäss tőből, a megfelelő szelep- és csap • rendszerből áll, melynek beszerzési költeége a telepek helyi viszonyaitól függően 1300 pongőre rúg. Á berendezés az idei, 1931—32. évre már el is készítendő, ellenkező esetben a szeszfőzde üzembe nem helyezhető. Ezen rendelkezéssel kapcsa- latban azon tiszteletteljes indítványt terjesztjük elé, hogy ennek életbeléptetése szempontjából az idei gazdasági év helyett a jövő évet állapítsák meg határidőként, mert a rendelet kiadása óta változott viszonyok az amúgy is a legnagyobb nehézségekkel küzdő szőlősgazda társadalom súlyos helyzetét csak fokozták, e a jelentős beruházást kívánó uj berendezés alkalmazásával a szeszfőzdék igénybevételének jelentős csökkenése annál is inkább várható, mert a legkisebb termelők közös szeszfőzését lehetetlenné teszi. A berendezéshez nyújtandó 200 pengő államsegély távolról sem elegendő a változtatások keresztülvitelére, a gazdaközönségnek, mely ezen főzdéket fenntartja, pénze nincs, s ha főzési lehetőségeit a mai viszonyok között semmiképan sem indokolhatő uj befektetések elveszik, úgy ez államkincstár a főzdék leállásával szeszadó bevételét, a gazdák pedig csekély pálinkaeladási bevételüket vesztik el. A HGE. javaslatát a közigazgatási bizottság beható tárgyalás alá vette. Krisztián Imre kifejezést adott aggodalmának, hogy a minisztérium a rendeletet a nagyföz- dék érdekében adta ki. Liman Emildr, helyettes pénz- ügyigazgatő ezzel szemben kijelentette, hogy a rendelet kiadásának oka: a tényleges ter- melvény pontos megállapítása. Plősz István hangsúlyozta, hogy a rendelkezés az államra is igen káros, mert elesik attól a tetemes bevételtől, amit a kia- főzdék juttatnak az államkasz- szába. A közigazgatási bizottság Hedry Lőrinc dr. főispán indítványára pártolólag terjesztette fel a gazdasági egyesület kérelmét a pénzügyminisztériumba. 9BSBOKC» ség, amely másoldalről már megosztani kényszerül gondját. A hivatottaknak érezniök kell a felelősséget, mikor az alkalmas egyént megkeresik. Nincs kétség, vállalkozó, ödjelölt fog ajánlkozni, ez élet rendje ilyen. Azonban arrahivatott kell ez élre, aki az ifjúság sajátos lelkületéhez hozzáférni és jóhajlamainak kifejlesztésére nemcsak maga képes, hanem munkatársainak is példát tud nyújtani. Az iparostanonciskolai oktató fontos jellemvonása a rátermett nevelői lelkűiét, a hivatáshoz való alapos értés. Nincs értéktelenebb, mint ilyen munkakörben a nsp- számosérzés. Mert mit ér az olyan munkás itt, aki nem tud példát adni? Mikor itt nagyon is szükséges a nyugodt, megfontolt józan életmód. Mit ér, ha nincs kitartás, ha a napszámos idő előtt hagyja abba a munká*, ha elamerikázza, ha el is mulasztja következetaicen az egész órát, amikor az ellenőrzés hiánya erre lehetőséget nyújt ? Mindezek nem sajátosságai a nevelőlelküietaek, nem alkotóelemei a példának, nem tartalma a lelkesültségnek, csak olyan köznapi ügyeskedések. Már pedig éppen az ellenkező a fontos! Ma minden szakban a nevelés szüksége dönt. Mennyivel inkább kell itt döntőnek tehinteni est, ahol a kamaszkorban élő ifjúság romboló, ártőszándékű lelkületét kell alkotó és önmagát önérzettel megtöltő törekvéssel a polgári társadalom számára értékessé tenni. Erre a nem könnyű feladatra kell alkalmas, talpig férfit, — a mai időkben pádig lehetőleg olyant, aki lelkületővel is példaadó legyen az ilyen múlt iránt legfogékonyabb ifiuság előtt sorompóba állítani. Tagadhatatlan, hogy ilyennek kiválasztása a mai viszonyok között legalább olyan nehéz feladat, mint amilyen súlyos lelkiismereti kérdés ennek a munkakörnek becsülettel valő vállalása. 1931. augusztus 26. Az apagyilkos ielsőtárkányi Bajzát József bírál előtt 12 évi fegyházra ítélte a törvényszék az apagyilkos fiút. oktatásügyében fordulóponthoz jutottunk. A város képviselőtestülete kénytelen volt a nyugdíjazással megüresedő iparostanonciskola-igaz- gatás főfoglalkozási jellegét takarékosságból megszüntetni és mellékfoglalkozássá tenni. Ez a változás kell, hogy ráirányítsa a közfigyelmet iparos- tanoncaink iskolájára. Mit jelenthet a változás tanoncaink fejlődésére, a jövő iparos- nemzedékre nézve? Iparosijainknak sok évtizedéé önképzó szerve van — Kolping, Zalka, Szabőky eszméi nyomán — a katolikus legényegyletben. Ennek messze földön párját ritkító épülete az ifjúság egri pártfogóinak lelkes törődéséről nyújt fogalmat. Az itt folyó gondozás ma erőteljesebb, mint bármikor. A haladottabbak tehát megnyugtató sorsban élnek és sanyarű- ságot átélt elődeik irigyelhetik őket. Manapság kevés teendő akad, mely fontosabb lehetne ennél. Ámde ugyanazok a szükségességek megokolják a tanonc- oktatás fokozottabb figyelemben részesítését is. És ha nincs is e tekintetben hiány, mégis szükséges, hogy a közvélemény foglalkozzék a kényszerű rendszer- változással. Nem érintünk személyes érdemeket, a nehéz viszonyok között is kitartással, tapintattal és hazafias lelkesedéssel hosszú időn át igazgatott iskola válságáról szólva, ha megállapítjuk, hogy az egri iskola az országos színvonalat mindig megőrizte. Es, hogy megállotta helyét, azt bizonyítja, hogy ebből léptek legénysorba azok a derék, szorgalmas, kifogástalan és Istent, bazát egyaránt szolgáló iparosaink is, akik teatületüknek büszkeségei. Ennek az issolafajnak sajátossága, hogy a legvegyesebb eredetű ás legváltozatosabb képzettségű gyermekekkel foglalkozik abban a korban, amikor az ifjúság ‘nevelése középiskolákban is súlyos feladat. És ennél az ifjúságnál? Amilyen számottevő a palántára a meleg és hideg, a napsugár és eső, a szélcsend és vihar, ugyanolyan sorsdöntő a szülőház, ucca, műhely, a mester családja, az ünnepek, a munkaszünetek szórakozásai a tanoncra. Megnyugtatók csak a levente-foglalkozások és az iskolai tartózkodások lehetnek. Ezek is ciak abban az esetben, ha szerencsés a kéz, mely itt is alkotni hivatott. A társadalom érdeke a jóérzésű, józanéletű, sikereskezű, törekvő, megbízható, szótartó iparosfajta. Az élet valóságokra eszmélteti az ifjút; marad-e számára más forrás, ahol az erények és hagyományok jellemvonásait meríthesse lelke poharába, mint az iskolája? Lahete, igy látva a kérdést, valami nagyon közömbös az, miként fog fejlődni a jövő? Olyan munkakört, mely eddig egész embert kívánt, olyan váltakra terhel át a közéleti szükEger, augusztus 25. Elénk emlékezetben van még az a kegyetlenül végrehajtott gyilkozság, amelyet ez év július 10 én éjjel Feleőtárkányban Bajzát roskő József 27 éves földmíves követett el, aki két kés- szurással megölte édesapját. Az elvetemült fiú ellen az ügyészség a Btk. 278. szakaszába ütköző gyilkosság miatt emelt vádat s az egri kir. törvényszék Pret- ienhoffer büntetőtanácsa tartott az ügyben főtárgyalást. A vádat Sztricha Jenő dr. kir. ügyész képviselte, a védelmet pedig Kálnoky Viktor dr. látta el. Szuronyos fogházőr vezette fel a tárgyalásra Bajzát Józsefet, aki a vádirat ismertetése után az elnök kérdésére kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát. Nem készült előre a gyilkosságra, bár apjával rossz viszonyban volt 8 csak azért szúrta meg az öreget, mert az megütötte. Elmondotta, hogy házassága óta haragban volt szüleivel, akik ellenezték nőaülését ős keresményét, amelyet házassága esetére gyűjtött, nem adták ki neki. A gyilkosság estéjén a korcsmában volt nyolc óráig, akkor hazament vacsorázni. Később megint ivott, majd 10 őrá tájban unokabátyjához indult. Szülei háza előtt asent el, dalolva, mikor apja kijött, bottal a kezében és kétszer egymásután megütötte. O futni kezdett, majd hátrafordulva, a nála levő késsel, amit állandóan csizmaszárában hordott, megszűrte apját. Az öreg Bajzát még akkor is üldözte s ő, hogy megszabaduljon tőle, még egyszer belessurta a kést. Mikor apja összeesett, elment a patakhoz, megmosta a kést, hazasietett és lefeküdt. Az elnök eléje tárja a csendőrség és a vizigálőbírő előtt tett vallomását, amelyekben beismeri, hogy előre készült apja meggyilkolására. Bajzát tagadja ezt éa hangoztatja, hogy csak a véletlen műve, hogy megtörtént a gyilkosság. Bajzát Jőzsefaé, a vádlott anyja már másképpen beszél. Elmondja, hogy a fiú többször egymásután dalolva elment a ház előtt, majd mikor látta, hogy nem jön ki senki, a kerítést kezdte verni, mert tudta, hogy apja haragszik ezért. Az idős Bajzát erre felöltözött, egy kis pálcát veti a kezébe s elindult a szobából azzal, hogy a csendőrsőgre megy. ő kis idő múlva utána akart menni, de kiérve az uccára, már ott találta férjét az út szélén, holtan. Lényeges tanúvallomást tett az ügyben Énekes József, aki a gyilkosság estéjén látta a fiatal Bajzátot apja háza körül ólálkodni s mikor megkérdezte tőle, hogy mit akar, azt válaszolta : »azt majd csak az öreg roskónak mondom meg*. Eger iparostanoncai
