Eger - napilap, 1931/1
1931-05-07 / 102. szám
2 EGEK 1931. májúi 7. Eger város negyed- mestereinek nagg célokért való összefogása. Az »Eger* ily című tegnapi cikke oly hatalmai perspektivá- kat nyit meg v&roiunk minden rendű éi rangú polgára előtt, hogy ha tényleg aikerül meg- valótítani, a hivatalos váróinak igazán segítője, népünknek áldása, a szegényeknek, árváknak és elhagyottaknak oltalmazó]a s a városi közügyeknek irányítója lesz a negyedmesteri intézmény. A nagy világégések után rendszerint meglazul az az erkölcsi erő, mely az embertársakat az egymás iránti tisztelet erejével tartja önze. Fájdalmas szívvel olvashatjuk napról napra a sajtóban az ember élete, vagyona s erkölcsi érzülete ellen törő bünhullám hireit. Gondolkoznunk kell mindnyájunknak, akik a régi erkölcs, krisztusi eszmények, hazafias és polgári érzés talaján állunk, hogy hogyan építsünk gátakat e bünáradat ellen. Ezért üdvözöljük örömmel egy ilyen régi történelmi alapokon álló erkölcsi testületnek, mint az egri negyedmesteri intézménynek megmozdulását. Sok reményt fűzök ehhez a szervezkedéshez. Ha negyed- mestereink, papjaink, tanítóink, elöljáróink, összefogva az apákkal és anyákkal belenyúlnak az egri verekedések és bicskázások darázsfészkébe, biztosra veszem, hogy eredményt fogunk elöbb- utőbb elérni. Olyan a mi jő magyar népünk, mint a kezes bárány, akivel bánni és foglalkozni kell tudni, s akkor virágos erdeje következik a jő cselekményeknek, melyekből úgy a város hivatalos vezetőségének, mint a társadalmi közösségnek haszna lehet. Ezért kell minden jelenlegi és volt negyedmesternek a hirdetett vasárnapi nagygyűlésre eljönnie, meghallgatni az összefogás űj programmját, majd aszerint élni és cselekedni. Fejér Mihály, igazgató. Az egri káptalan segítségével ú] község alakul Szabolcsban 8000 hold telepítéssel Az egri fökáptalan — mint írtuk — elhatározta, hogy a sza- bolosmegyei alsődadai járásban levő 8000 katasztrális hold birtokának parcellázásával virágzó uj magyar község alakulását teszi lehetővé. Nem ingyenes telepítésről van sző, hanem olciő és könnyű hitelművelettel alátámasztott birtokvételhez jutnak olyan családok, akik a szükséges tökével rendelkeznek és földéhségüket eddig nem elégíthették ki. Főleg Mezőkövesd, Borsod- szemere Erdőtelek, Besenyőtelek, Heves, Kömlő, Tárnáméra, Boco- nád, Egyek községek népe érdeklődik a telepítés iránt. Egyekről már eddig 65 család jelentkezett 2000 hold föld igénynyel. A szétosztandó birtokon Kis• kövesd néven uj község alakulását tervezik, amelyben 300— 400 családi ház lesz 20—25—30 holdas gazdaságokkal. As uj község a pusztaszentmargitai állomástól 7, az országúttól 5 kilométerre fekszik. A föld holdját 400—500 pengő körül szabja meg a főkáptalan. A telepesek kitizetik a vételár felét, míg a másik felére 30—35 évre terjedő törlesztései kölcsönt kapnak az Országos Központi Hitelszövetkezettől. Lúgmérgezésben halt meg egy 2 éves kislány Nem akarnak okulni a gondatlan anyák. A népművelési előadások során fokozottabb mértékben kellene hirdetni a gyermek védelmét. Tarnazsadány, május 6. Tarnazsadány községben Udvari Józsefné földművesasizony a napokban ruhát mosott, amelynek fehérítéséhez a szappanfőzéstől megmaradt lúgot használta fel. Az asszony a mérges anyagot tartalmazó bögrét vigyázatlanul a földre helyezte s nem vette A kritikus. Szobatársam volt. Elkényeztetett, nagyűri gyerek. Nem buta, de okosnak sem mondható fiú. Vágyainak szároya állandóan ez eget karcolta: alacsonyabban nem szeretett járni. Es ha néha megtörtént, hogy a sors keze lerántotta a magasból, úgy szállt vissza a földre, mint a párnából kirázott pehely. Csendesen, észrevétlenül esett az emberek lába elé. Ebben utánozhatatlan volt. Rajongott a művészetért. Önmagát is művésznek tartotta. Nagy, festői álmai voltak, amiket sohasem váltott valóra. Bár az alkotás iránti vágy meg volt benne, lustasága mindig legyőzte a munkához szükséges erőt. így többnyire csak másolt. Egyébként félelmetes kritikus volt. Mindent és mindenkit egyetlen szóval elintézett. S ilyenkor kellemetlenül őszinte tudott lenni. Brutálisan szókimondó. Ezért senki sem szerette, mert a saját, egyoldalú véleményét úgy vágta az emberek arcába, hogy még annak is fájt, akit nem érintett támadása. Beteg volt, ba nem kritizálhatott. Én meg ugyanolyan beteg, ha ócsárolni hallottam. Volt is emiatt sok vita közöttünk, ö azonban makacsul kitartott elvei mellett. így sohasem tudtam meggyőzni. Azért mégis megleckéztetiem ezt a gyerekembert. Új szobatársat kaptunk. Ez is festőnek készült. Rajzai után Ítélve, igazi tehetségnek ígérkezett. Mindenki dicsérte éB mindenki elismeréssel nyilatkozott róla. Csak ő nem, Gúnyosan nézett el feje fölött. S valahányszor szóba hoztam előtte az új csillagot, ingerült rándúlást kapott a szája. Azt hiszem, a ve- télytársat gyűlölte benne. így jutottam arra a gondolatra, hogy megtréfálom. Volt az én kritikus barátomnak egy festő-albuma, melyben a saját rajzait őrizte. Az egyik képet miadegyiknél többre becsülte. Rajongással beszélt róla. Mit mondjak: bámulta. Csodálta benne a saját tehetségét, a vonalak lágyságát, az ihletettséget. De mivel a kép csak másolat volt, festő embernek nem mutatta meg. Ezt a képet kivágtam az album]ából ős a harmadik lakótárs rajztömbjébe tettem. Nem volt könnyű munka. Úgy kellett beilleszteni a többi kép közé, hogy a csalást ne vehessék észre. Aztán, amikor csak ketten voltunk a szobában, újra megpendítettem előtte festő barátunk munkáit. Dicsértem és nagy reményeket fűztem hozzá. Egy ideig türelmesen hallgatott. Később aztán ő is beszélni kezdett. Cáfolt. Magyarázott és kritizált. Egész előadást tartott barátunkról. Amikor a leghevesebben beszélt, hirtelen közbevágtam : — Láttam a rajzai között egy másolatot. Ugyanolyan, mint a te milői Vénuszod. Ugyanaz a kép, ugyanaz a nagyság. Még az árnyalatok is ugyanazok. Aki így tud rajzolni, az tagadhatatlanul művészember. — Ugyan! — legyintett kezével, — azt csak te gondolod. Erre én kinyitottam barátunk szekrényét és kivettem belőle a tömböt. — Itt van, — nyomtam a kezébe. — Lapozd át. Benne van az említett kép is. És ő lapozgatni kezdte. Mindegyik képre tudott valamit mondani. Mindegyikre més grimaszt vágott. A lekicsinylés egész sorozatát állította össze. De én hallgattam és vártam a végét. Amikor aztán rálapozott a milői Vénuszra, észrevettem, hogy még a szeme pillogása is megáll. S amint így szótlanul nézte a képet, belepirultam abba a gondolatba, mi fog itt történni, ha észreveszi, hogy a rajz az övé. De nem vette észre. — Na ? — törtem meg a csendet, — mit szólsz hozzá? Igazam volt? — Nem! — mondta nyers és idegei haugon és tovább nézte a képet. Ez egy közönséges má«r* Fájdalmak ellen Aspirin-tabletták Gyógyszertárakban kaphatók. észre, hogy a mellette játszadozó Ilona nevű 2 évse kisleánya egy óvatlan pillanatban beleivott az edénybe. A szerenosétlen gyermeket eszméletlen állapotban vitték a szomszédos Tarnamérára, ahol orvosi segélyben részesítették. Segíteni azenban már nem lehetett rajta, még aznap este kiszenvedett. Az anya ellen vétkes gondatlansága miatt bűnvádi eljárás indult. Itt volna már az ideje, hogy a földművei néposztály nagyobb gondot és figyelmet fordítson gyermekeinek testi épségére. Az egri törvényszék büntetőtanácsa elé tömegesen kerülnek hasonló okok miatt gondatlansággal vádolt szülők, akik pillanatnyi könnyelműségükért gyermekük életével fizetnek meg s ráadásul súlyos büntetéssel bünteti őket tettükért a törvény. — Ez a gondatlanság egyes vidékeken any- nyira epidemikus jellegű, hogy érdemei volna reája figyelni a népművelési előadásokat megrendező községi vezetőknek is, akik az eddiginél fokozottabb mértékbenhirdettethetnéka gyermek ilyirányú védelmét s a nap nap után ismétlődő szülői gondatlanság súlyos, sokszor egy boldog családi életet felborító következményeit. solás. Ntnci benne semmi művészet. Különben is hibás a rajz. Az eredeti Vénusznak nem görbe a szája. — Da a feje, — mutattam a képre, — a feje ciak szép? — Az sem. Ez nem vénuszi fej. — Bocsáss meg, — mondtam határozott komolysággal, — de a te Vénuszod feje sem különb! — Az enyém! — ugrott fel a székről, — az enyémben még nagyítóval sem találsz hibát. Azzal elővette a saját albumát, hogy szemem elé tartsa. — Nesze! — akarta mondani, de nem találta benne a képet. Rám nézett. De én nyugodtan néztem pillantását. Ez megtévesztette. — Mit keresel? — kérdeztem ártatlan arcoal. — A milői Vénuszt. Valaki kilopta belőle. — Ne keresd, — mondtam csendes mosolygással, — én vettem ki belőle. — Te? — Igen. Kivettem és áttettem ebbe a másik könyvbe, mert az igazi Vénusznak nem görbe a szája. Azóta sem beszéltünk egymással, de amint később megtudtam, többet nem mondott kritikát a mások műnkéiről. Legalább is a barátai előtt nem. Temssfalvl Antal.
