Eger - napilap, 1931/1

1931-04-30 / 97. szám

Ae* 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ Á POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ- — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI KAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LYCEUM, FÖLD­SZINT S. — TELEFON: 11.- KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEUM, FÖLD­SZINT 6. — TELEFON : 87. - POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. u XL1I. évfolyam 97, szám ♦ Csütörtök ♦. Eger, 1931 április 30 Hevesvármegye törvényhatósága nagy lelkesedéssel ünnepelte főpásztorát és a Jubiláló kormányelnököt Eger, április 29. Hevea vármegye törvényható­sága ma délelőtt 10 órakor tar­tott közgyűlést, melyen úgyszól­ván teljes számban megjelentek a vármegye delegáltjai. A díszterein zsúfolásig megtelt ünnepi-feketébe öltözött törvény- hatósági tagokkal, akiket egybe- hozott a gyűlés két legjelentő­sebb pontja: a vármegye ra­gaszkodásának és hálájának ki­fejezése Szmrecsányi Lajos egri érsek és gróf Bethlen István miniszterelnök iránt. Az ünnepi közgyűlést Hedry Lőrinc dr. főispán nyitotta meg. A föispáni megnyitó. »Tekintetes Törvényhatósági Bizottság 1 Ha minden elhatárolt időszak­nak meg van valami jellegze­tes tünete, — úgy megállapíthat­juk, hogy a legutóbbi közgyűlésünktől a mai napig lefolyt időt az álta­lános közgazdasági deprimáltság jellemzi. A fegyverek harcaiban kime­rült Európa gazdasági harcot vív egymással és az önérdek ál­tal vezetett gazdasági politika felborítja a termelésnek és fo­gyasztásnak évszázados törvé­nyeit és összhangját. Bár ezen egocantrikus politika során egy­formán szenvednek az ipari ál­lamok ép úgy, mint az agrár nemzetek, egymásrautaltságunk gondolata nem bír érvényre jut­ni 1 Szenvedünk mindannyian: angolok, németek, olaszok, ma­gyarok, románok, lengyelek, és mialatt lázasan keresnek az or­szágok iparcikkeiknek piacot, búzájuk számára fogyasztót; a háborús mentalitás árnyéka min­denütt felbukkan és halomra dönt minden megegyezést. 12 év mult el a világháború óta és a háború most is folyik. És ha az a háború megkívánta a maga áldozatát, az elesettek és sebesültek százezreit, ennek a vértelen háborúnak még több áldozata van, a ieállott ipari üzemek, a tönkrement kereske­dők, a munkájuk gyümölcsét nem élvező mezőgazdák és fő­leg a kereset és munka nélkül állók tízezrei. Tévednek a bűn­bak keresők, a rövidlátók, akik partikuláris intézkedések helyes vagy helytelen voltában keresik a bajok okait, akik mindent az államhatalom gyámkodásától vár­nak, ugyanakkor azonban tud­ják és beismerik, hogy az állam számára kevesebbet tudnak ad­ni, mint azelőtt. Az ipari terme­lés és fogyasztás válsága, a me­zőgazdaság átértékelése, a mun­kanélküliség problémája, a kül- forgalom korlátáinak elhárítása, az általában sülyedő életstan­dard színvonalának megtartása, az elszegényedés elleni védelem ■íb. egy ország keretén belül meg nem oldhatók. Ez a szo­morú tény különösen vonatkozik a gazdasági élet erőiben megfo­gyatkozott Magyarországra. Ám ennek a ténynek a megállapítása nem jelenthat mindenről lemon­dani kész fatalizmust. Keresnünk kell a módozatokat, mellyel el­viselhetőbbé tehetjük helyzetün­ket és megőrizhetjük fejlődés­képességünket. Három pontban jelölhetem meg azon módosatokat, melyek követése a válság elviselésére képessé tesz: Egyöntetű felfogás a nemzet egyetemes érdekeit illetően, a társadalom céltudatos tevékeny­sége a közgazdasági kérdések­ben és a szigorú takarékosság az egész vonalon. Nem kell nekem e helyen bő­vebben rámutatnom arra, hogy a revízió kérdése elsősorban az, amelyben nem szabad eltérésnek lenni magyar és magyar között és amelyért folyó küzdelemben csak az egye­temes gondolat kell hogy le­gyen : igazságunk érvényreju- tása! Nincs hiány nélküli boldo­gulás, nincs akadálytalan gaz­dasági megélhetés, nincs elhe­lyezkedési lehetőség, nincs ke­reset, állás- és munkanélhül ál­lók ezreinek elhelyezésére mód és lehetőség, amíg elszakított területeink arra újból helyet és teret nem nyújtanak. Mindaddig azonban ne nézze a társadalom sem tétlenül a gaz­dasági viadalt. Céltudatos tevékenységet em­lítettem közgazdasági kérdések- ban. Elegendő itt arra hivatkoz­nom, mire lenne képes a társa­dalom, ha szigorú következetes- séggel, sokrzor önmegtagadással kereiztülvinné, hogy nem vásá­rol mást, csupán a hazai ipar termékeit, ha adott esetben nem nyújtana előnyt külföldi fürdők használatának. Ha megtanulná és elsajátítaná egyöntetűen mind­azt, amivel a külföldet kiszol­gálni lehet — a gondosan . cio- magolt almától és szőlőtől kezd­ve az egy lypusban termelt borig, — az idegenforgalom előzékeny és áraiban kedvező lebonyolítá­sától az olcsó emléktárgyig, me­lyet a külföldi itt vásárol. Utoljára hagytam a gazdasági válság átl&bolásának leghatáro­zottabb ellenszerét: az általános takarékosságot. Szigorú takarékosságot az ál­lamháztartás, az önkormányza­tok háztartásán, a magán ház­tartáson át egészen a létmini­mumon élő egyén gazdálkodá­sáig. Racionalizálás az idő, az anyag, az eljárások, a ráfordí­tott munka, az eszközölt beru­házások tekintetében. A hasznot nem hajtő beruházások elha­gyása, a luxus kiadótok meg­tagadása, számvetés a helyzet­tel és a lehetőségekkel, mind oly irányelvek, melyeknek alkalma­zása úgy válik hatékonnyá, ha arra nem csak a közületek, de az egyén is képes. Ismerem törvényhatóságom közönségét, tudom, hogy a bi­zottsági tag urak maguk is át­érzik a szavak súlyát, melyeket itt elöljárójában elmondani szük­ségesnek tartottam azért, hogy kimenvén ki ki saját körében legyen szó­szólója és hirdetője az egyetemes nemzeti célokért folyó munkának. Ebben a kérésben üdvözölve a vármegye egybegyűlt képvi­seletét a közgyűlést megnyitom. A nagy lelkesedéssel fogadott föispáni megnyitó után Okoli- csányi Imre alispán ismertette Szmreciáoyi Lajos 80. születés­napja alkalmából teendő indít­ványát. A vármegye alispánjának javaslata. Méltőságos Főispán Űr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! szmrecsányi Szmrecsányi Lajos az egri főegyház érseke, pápai trőnállő, házi főpap pápai gróf, v.b. t.t. s Hevesvármegye bizott­ságának örökös tagja folyó évi április hóban töltötte be nyolc­vanadik életévét. Az egri egy­házmegye a vele 8z ország ün­nepet ül s így kell, hogy ünne­peljen ez az ősi vármegye is,mely büszkén vallhatja Öt megáénak. A kegyelmes Érsek úr a nyil­vános ünnepléstől msgát távol óhajtja tartani s így nem áll mó­dunkban szeretőiünkről s nagyra­becsülésünkről öt máskép bizto­sítani, minthogy mai közgyűlé­sünkből kifolyólag üdvözöljük. A vármegye kisgyűtéie az in­dítványt elfogadta és javasolja, hogy méltóztassanak az alábbi véghatározatot hozni: Véghatározat: A törvényhatósági bizottság ünnepi meghatődással áll meg nagynevű örökös tagja születé­sének ez évfordulója alkalmából. Meg van győződve arról, hogy mi sem áll távolabb Eger ősz érsekétől, mint a nyilvános ün­neplés, mégis kötelességének tartja, hogy nemes életének pél­dájára az utódok figyelmét fel­hívja. Eger nagy érsekei, akik köz­jogi kapcsolatuknál fogva mind igen közel állottak a vármegyé­hez, hatalmas alkotásokkal írták

Next

/
Thumbnails
Contents