Eger - napilap, 1931/1

1931-04-05 / 77. szám

4 EGEB 1931. április 5. god illői gimnáziumi internátuiá- nak példakép) lebeg, valamiit a kataai koaviklutox emléke, hol jól nevelték Nagymagyar- orizfig serdülő ifjuiágának szine- javát, mert az az idők folyamán mind alapot műveltségű, tekin­télyt éi előmenetelt szerzett, tal­pig férfi latt. Az általános nép­művelés terén pedig nem ha­gyandó figyelmen kívül a szabadegyetemek intézménye. Nálunk pl. Miskolcon, valóságos szellemi gócpont lett ez, üdítő összejövetel azok szfi mára, kik a mai kor követelmé­nyeinek mrgíelelőleg szükségét érzik annak, hogy minden hala­dás iránt érdeklődhessenek, min­den emelkedettséggel magok is a felsőbb régiókba szállhassanak. A rákövetkezett cikkben »Egy adófizető polgár» azt tartja szük­ségesnek, hogy Egert először naggyá és gazdaggá kell tenni, mely cél párhuzamosan halad­hat ez egri kulturközpontosító törekvésekkel. A cikkíró jól mondj), hogy az au'omobiüzmui rohamosan fejlődő korszakában most már majd su ba dobhatják azt a mentegetődzőst, hogy Eger gazdasági elmaradásának oka a rossz vasúd összeköttetésben keresendő. — Amidőn mint az Északmegyarorizági Automobil Club központjának egyik veze­tője, jőnéhány évvel ezelőtt elő­ször vetettem fel ez időközben már megépült lillafüredi-bükki új út eszméjét, főként azzal ér­veltem, hogy Eger ezzel az út' tál juthat be a közlekedési út­vonalak, lehetőségek tengelyébe. A jóslatom bevált. Szívleljék azonban meg akkori elgondo­lásom további részét is, azt, hogy ezzel az úttal nem szabid Egernél betorkoldsképen meg- állani, hanem tolytitii kell azt persze kevésbé kacskaringósan, Egerszalók irányában Verpelé- ten át Domoszlón és Abasáron keresztül Gyöngyösre, merictak így érik el ezt a c51», hogy kö zelebb jussunk Budapesthez. Már pedig hiába, mégis csak a főváro.uok a magja és kiinduló pontja minden idegenforgalom­nak, mely onnan közpon'o í ot- ten, könnyen ideirányíthatő, ba ez utsznivégyőt a Mátra és Bükk szépségeinek, Eger monumenta­litásainak Miskolc élénkségének és Mezőkövesd folkloriiztikui érdekességeinek jó úton való gyors elérése kecsegteti. Aki az­után egyszer Egerbe jött, ez el­viszi ám a városnak a jőhirét s saját tspasztalatomból tudom, hogy az Uaterreiner János bérlő által kitünően vezetett, most már országos nevű Korona szállójá­nak modernségét, poarpis kony­háját és a kellemesen meglepő borravaló mentességét sem fogja elfelejteni. Sokat rovom sz or­szágutat s látom, mily nagy elő­készületek folynak a K°recsend- Kápolna Gyöngyös-Halmsj f-lfi vezető útnak rendbehozatalára. Ezen a pénzen Egert Verpaléten át előnyösebben lehetett volna Gyöngyöshöz, illetve Budapest­hez közelebb hozni. Tagadhatatlan, hogy hiányzik még a zavartalan idegenforgal mi áradat megteremtéséhez egy és más, például az egri víz élvezhetővé tétele, az egri kövezésnek, a parkíro­zásoknak, (a székesegyház körül is) rendbehozatal», a Korona kertjéban nyáron teniszpálya, télen korcsolyatér stb. Van Eger és környékénnk egy olyan Ismertető kalauzs, mely­nél szebb, hivogatóbb, dióhéjba foglalt oktatóbb esztétikai leírást nemigen találni Ennek propagandája felbecsül­hetetlen értékű Egerre nézve (nem szabad tehát, hogy 2 pan­góba kerüljön s ne vehesse meg mindenki). Majdnem hiábavaló azonban minden fáradság, ha — miat az újság egyik cikkének írőj^ mondja — az idejövő ide­gen, aki, teszem fel, a minaret pőbbálőkkel szövöttlépctőin véli feltalálni a romantikát, előbb a fau'ci körülményes keresésére induljon, vagy pedig, ami szin­tén igen kellemetlen, hogy pél­dául Szi'vásváradra kirándulva, ez ottari halastóhoz csak be- léptidíi lefizetése ellenében el­nyert eogedél yel jutbat el. Sokat diskuráhem az egri idegenfor­galmi hivatal agilis vezetőjével, Bárány igazgatóval arról, hogy inkább mindenben vonzóerőt kell tudni gyakorolni ez idegenekre, hatásos dolgokat kell nyújtani tudni s így vetődik fel előttem az egri székesegyház előtt léte­sítendő szabadtéri színpad gon dolata. A Jedermann előadásához ez épen olyan megf le’ő volna, mint a salzburgi dőmtér. Önállóvá le­hetne ilyen rendezést a szavaló- kőrútok bemutatás’, vagy a szé­kesegyház orgonahaDgversenye, melynek magasztos hangját me­gafonok és erősítők tennék a teret banépjsítő hallgatóság előtt zengzatesiő s minden helyen él­vezhetővé. E nyáron a tiroli Kufstcinban egy orgonakolosz- izui ilyen megszólaltatása lesz a nagy attrakció. Ha ezek a szabadtéri színpadok érdeklik az egriek vezéreit, szívesen tar­tok egy vetítetlképes bemutatót a külföldi szabadtéri szinp - dókról, sz Obarammergauban, Reichenbargben, Reu'lingenban, Salzburgban, Kassán, ab. látottak nyomán (miközben mindig csak azt eaj háltam, hogy Mikőfalván nem játszanak többé). _________(Folytatjuk.)__________ F iistkisértetek. Mintha bús ősz volna, olyan most ez a szürke Március. A vonatablakból a mezőre nézek, hol szélroham szaggatja a füstöt; szaladnak a füstkisórtetek, ködnyulak ugrálnak a tarlón, cikornyás páravitézek a réten harcra rohannak ; de földre veri őket a szél s már csak pici szürke foszlány bukdácsol a torzsák között szétterülve, mintha cigarettám gomolyát ezüsttálca sima lapjára fújnám. ____________________________________________Kálnoky László. A Kálnoky dr. — Petro dr. rágalmazást perben a iömagán- vádló visszavonta a vádat Eger, április 4. Ciü őrlőkön délelőtt tárgyalta Szokolay Viktor Hr. járásbírőa Kálnoky Viktor dr. és Petro Kál­mán dr. városi képviselők kö zött felmerüli rágalmazást ügyet, melynek előzményeiről lapunk annak idején már részletesen be­számolt a legutóbbi városi kép­viselőtestület közgyűléséről írt tudósításában. Szokolay Viktor kir. j ár á * bíró megnyitva a tárgyalást dr. Petro Kálmánt hallgatta ki elsőnek. Petro dr. részleteién ismert9tte a tényállást és a vádirattal szem- ban rzt állította, bogy ő a köz­gyűlésen nem egyszerű tényként mondotta el Kálnoky Viktorról, hogy Deák Mihály kegydíja ügyében egy felszólalásért öt- íz tzezer koronát fogadott el, hanem úgy, mint egy jegyző­könyvben szereplő állítást. To­vábbá az olvasókörtől felvett ügyvédi díjakról sem állí o ta, hegy azok jogtalatul jutottak Kálnokyhoz. Kálnoky Viktor dr. főmsgán- védlő terjetztette elő ezután bi­zonyítékait ■ azt vitatta, bogy Petro Kálmán a váron képvi­selőtestület közgyűlésén nem a mostani vallomása értelmében nyilatkozott. Petro Kálmán a valódiság bi­zonyítását kérte és ptdig első­sorban közérdekből, azonkívül személyes érdekből is. Kálnoky Viktor a valódiság bi­zonyítását a mega részéről is kívánja. Heller József dr., Petro Kálmán védője és Kálnoky Viktor be­diktálják tanúikat s azonnal in­tézkednek is, hogy azok hala­déktalanul megjelenjenek a bíró­ság előtt. Haller József dr. ezután kéri, bogy a fómagánvádló a tárgya­láson némileg módosított vad­ját precizirozza és kérdi, hogy kifogásolja-e a Deák Mihállyal felvett jegyzőkönyv tartalmát, amelyben az van, hogy Diák a lakásának lelépési díját segély­ként kérte a képviselőtestülettől s Kákoky Viktorhoz fordult, akiaek támogatásával keresztül­vitték. hogy 3 millió koronát ka­pott. Diák Mihá'y ezután a tá­mogatás fejében 500.000 koronát fizetett le Kálnoky Viktornak. Dr. Kálnoky: Éa jegyzőkönyvet sohasem láttam, annak tartalmát nem kifogásolhatom, kérem an­nak produkálását. A védő ezután becsatolva az «Eger» közgyűlési tudósítását, közérdek címén kívánta a való­diság bizonyítását, amit a Bp. 13. szakaszának utolsó bekezdé­se alapján el íb rendelt a bíró­ság. anódtelepck és zseblámpaelemek minőségét tökéletesítettük, az Arakat leszállítottuk Az ellő tanú Deák Mihály 79 éves nyugalmazott recdőrfelü- gyelő eskü alatt tett vallomásá­ban elmondotta, hogy Kálnokyt megkérte, járjon közbe a vá­rosnál némi segélyért. D •. Kái- noky Viktor el is járt a polgár­mesternél, a lakáshivatalban ki­lakoltatásának felfüggesztése iránt, felszólalt érdekében a kép­viselőtestület előtt ir, ahol nem annyira sz ő, mint inkább Dut- kay Pál kanonok közbelépésére a neki köl örködéire kölciön- adolt 6 millió koroaából 3 mil­liót elengedett a város. Ezek­utón Diák elment Kálcoíy la­kására s köszönetét tolmácsolva letett sz asztalára 500.000 koro­nák anélkül, hogy ezt az ügy­véd kérte volna. Ezt a pénzt Diák — mint vallotta — a fel­szólalásért vélte fizetni. Vallomá­sának további részében a tanú elmondotta, hogy a tiszteletdíjra közötte és Kálcoky kfzö't sem miféle előzetes megállapodás nem volt. Trak Géza polgármestert és Frank Tivadart hallgatja ki ez- u‘án a bíróság. Mindketten állít­ják, hogy ez annak idején Deák Mihállyal felvett és most felmu­tatott jegyzőkönyv megfelel an­nak, amit akkor a rtndórfel- ügyelő előadott. Ezután Kovács Ferenc olvasó­kon elnök tanúvallomás» követ­kezett. Elmondja, hogy Kálnoky Viktor az olvasókörtől egy Ízben 50, másodízben 39 pengői vett fel az olvasókör ügyeben Budapest­re történt utazáséi alkalmával felm rült készkiadásaiért és autó­használatért. Majd előtdja ezt, hogy Petro Kálmánnak — aki mindig önzetlenül és díjmentesen állt rendelkezésükre — elpana- szolták a dolgokat és ö ezek alapján szólalt fel. Radii Károly nyomdaigazgató tanúvallomáséban többek kö zött a következőket szögezte le: »1925, vagy 26-ban történt, hogy hozzám jött Deák Mihály és el- pmaszolte, hogy városházi la­kásából kitelték s az űj lakásért 3—4 milliós lelépési díjat kell fizetnie.Folyamodott a városhoz, hogy ezt térítsék meg neki s mivel elutasították, most perelni akar. E célbői Kálcoky dr. ügy­védnél is járt, hogy a várost pr-relje. A pert lebeszéltem és azt mondottam, adjon be egy kérvényt a képviselőtestülethez s ba jogos a kívánság, teljesítve lesz. A képviselőtestület tárgyalta is a kérést és megszavazta a se* gélyt. Nábátjy nép múlva ismét beállít hozzám Deák, megköszön­te támogatásomat és akkor em­lítette, hogy szeretne valamit mondani, de nem meri. Ezután mégis elmondotta, hogy járt Kál­noky ügyvédnél, aki a kérvényt szerkesztette és felszólalt érdeké­ben a közgyűlésen. Megköszönte most neki a felszólalást s ezért

Next

/
Thumbnails
Contents