Eger - napilap, 1930/2
1930-12-28 / 294. szám
2 EGEK 1930. december 28 terel nyugat (elé a törrényizéki palota hatalmai tömege, hátrább a pénzügyi palota, keletfelé pedig az érseki kert százados fáinak lombozata képezhetné. A terep lejtős volta a térhatásnak ciak előnyére szolgál. Kifogásolható lenne, hogy ez a tér a város forgalmi életének köiponjáből már kiesik. Igaz ugyan, hogy itt nicci olyan nagy forgalom, mint a Deák Ferenc úton, viszont azonban ez a körülmény — mint már említettem — az emlékmű elhelyezésére nézve csak előnyös lehet. Egy emlékműnek emlékeztetnie kell arra, akinek vagy aminek az emlékére az állíttatott. A forgalom zaja a figyelmet elvonja és egy forgalmas útvonal mellett elhelye- zett emlékmű előtt a legtöbbször elmegyünk anélkül, hogy azt észre vennénk. Budapesten a Baross szobrot, vagy Tinődy szobrát alig nézi meg valaki, viszont a csendesebb helyen levő Szent István szobrára vagy az Andrásay szoborra mindenki feltekint, aki mellettük elhalad. — Egy csendesebb helyen való elhelyezés ezért az emlékműnek mindig nagyobb hatást biztosít. Egyébként számolnunk kell azzal a körülménnyel is, hogy a város súlypontja az utóbbi időben az új középületeknek a volt vásártéren való felépítése óta valamivel erre eltolódott, és ez a városrész a jövőben továbbra is csak fejlődni fog. Meggondolandó tehát nem-e lenne helyesebb a színház előtti szűkös elhelyezés helyett a 60 as hősök emlékművét a törvényszék előtti tágas térre elhelyezni. Rapcsák József, városi műszaki tanácsos. * Készséggel adtunk helyet a városi műszaki tanácsos űr hozzászólásának, hiszen mint a város egyik legkitűnőbb helyismerőjének véleménye nélkül nem is lenne teljes az emlékmű elhelyezése körüli polémia. Az eddig elhangzott vitákhoz csak annyi még a hozzátenni valónk, hogy az ügyben semmiféle végleges döntés nincs, nem is történhetett, mert az emlékmű elhelyezésére vonatkozó döntés joga egyedül és kizárólag Eger város képviselőtestületét illeti. (Seerk.) Jelentkezett Andriska apja Bóta András nem azonos Bóta Andrással. Eger, december 27, Először is bocsánatot kérek. Az olvasóközönségtől is, magamtól is. Az olvasóközönségtől azért, mert bevezetem pár percre a riportírás titkos műhelyébe, abol talán unatkozni fog, magamtól pedig azért, mert könyörtelenül leleplezem »por« néven szereplő személyemet. De a dologban annyi apró érdekesség van, hogy remélem mindaketten megbocsójtanak nekem. Az eset a következő: Vasárnap délután háromszáz gyereknek osztottak ki cipőt- ruhát a városháza nagytermében. Az ünnepségen én jelentem meg az újság részéről. Fálrehúződtam, mint ahogy illik egy fiatal titánhoz, és egy távoli padnak támaszkodva végignéztem a kedves hangulatú ünnepélyt, tőlem tel- hetöleg figyelve az ott lefolyó eseményeket, hogy másnap az újságban híven szétb9széljem. Háromszáz gyerek hemzsegett a teremben és én egyet se fogtam ki közülük, hogy mikroszkóp alá tegyem és vizsgáljam mint komoly tudós, vagy vásott kisgyerek, mi van benne. Ez a körülmény nagyon fontos a históriában. Másnap reggel, a szerkesztőségbe jövet azon gondolkoztam, hogy kéne a cipő osztást megírni, hogy ne legyen hivatalos beszámoló jellege, ne legyen fűrészpor ízű, vagy émelygős, tipikusan vidéki riport. Ahogy úgy kuszán, még alvástól ködösen gondolkozgatok, egyszercsak felbukkan bennem egy cím: Andriska megkapja a cipőt. Nem is a c'pőt, hanem a Cipőt. Hát ez jó cím. A keresztelő után meg is született hamarosan a gyerek. A fantáziám megola- jozódott, kerekei forogni kezdtek és nemsokára elém állt egy hüvalyknyi kölyök, ahogy elképzeltem kívül belül, hogyan megy be a terembe, hogy fészkelődik, mint látja meg az ő Cipőjét és így tovább. Egy pillanat volt az egész, és már készen volt a riport gerince: Andriska alakja. Andriskáé, akit soha sem láttam. Megírtam a riportot. De közben még szükségem volt egy alkalmas vezetéknévre, hogy a közönség el is higyje a gyereket. Mert a közönségnek úgy kell az illúziókat beadni, hogy valóságnak lássa azokat. Mihelyt észreveszi, hogy az illúzió — illúzió, azt mondja : a fene egye meg as újságírókat, sose írnak igazat. Béta. i Ez lesz a legjobb. Egerben rengeteg Bóta van. És írtam, hogy Bóta Andriska. Akkor még nem gondoltam, hogy hazardírozom. Megjelent a cikk, sikerült, sikere volt. Éa ezt gondoltam, hogy az ügy a lovagiasság szabályai szerint be van fejezve. Tévedtem. Szerdán reggel beállít a szerkesztőségbe egy tisztaruhás ember és elöljáróban kijelenti, hogy ő a Béta András édesapja. — Az Andriskáé ? — mondom. Hm. Khm. Hát hogyis ? az Andriskáé ? Határozottan zavarban voltam. Eddig azt hittem, hogy én vagyok az Andriska szülője, hiszen az én toliamból jött világra. Ezenkívül méltatlankodtam is. Hát hogyne. Idejön egy ember és sző nélkül eltulajdonítja egyetlen fiamat. A méltatlankodóé azonban nem volt egyoldalú. Az idegen is zúgolódott. Kijelentette, hogy Bétának hívják, járáibirősági altiszt és a fia nincs rászorulva az inségcipőre, mert ugyan jómaga csak szegényember, de azért illőn gondolkodik kis családjáról és éppen most vett az Andrii gyereknek egy vadonatúj cipót karácionyfiánab. Kérte, hogy igazítsam helyre a cikket olyanformán, hogy az a Béta Andris, aki a cipót kepta, nem azonos az ő fiával: Béta Andrissal. Én ezt előbb tudtam, mint ő. Da lehet, hogy az olvasóközönség máig sem tudta. Sőt ezt sem tudták igen sokan, hogy az idősebb Bóta egyáltalán a világon van éa altiszt a járásbíróságon. Éppen azért helyreigazítok. Kijelentem, kötelező erővel, hogy annak a Bóta Andriskának, aki a cipőt kepta én vagyok az apja. Az én fejemből, az én kalamárisomból született és semmi, de semmi köze sincs idősebb Bóta járáibirősági altiszthez. És hogy Andriska már nem is él. Született és meghalt az újság futó aktualitásaival együtt. Áldás éa béke fényes kis ólombetűkben nyugvó poraira. ___________ (Por) I dőjárás. Budapest, december 27. A Meteorologiai Intézet jelenti ma déli 12 órakor: Hazánkban a fagypont körüli hőmérséklet mellen az utóbbi 24 órában több helyről jelentettek ciapadékot. Az idő továbbra is borult maradt, a hegyeken a hő állása változatlan. A Gallyatetőn 35 cm. es hőréteg van. Budapesten ma délben 0° C. a hőmérséklet. Prognózis: Egyelőre lényeges változás nem várható, sok helyütt csapadék, később hidegebb idő lesz. HÍREK 1930. december 27. — Arany diplomát kapott egy egri származású szegedi orvos. Megható ünneplésben részesíti a Magyar Országos Orvos Szövetség szegedi fiókja egyik érdemekben gazdag tagját: aranydiplomát nyújt át a mai napon tartandó ünnepélyes közgyűlésén egy egri származású szegedi orvosnak, dr. Andrássy Ferenc egészégügyi főtanácsosnak abból az alkalomból, hogy ötven évet meghaladó időn keresztül orvosi praxist folytatott. Dr. Andrássy Ferenc 1852.- ben született Egerben, iskoláit is itt végezte a ciszterciták gimnáziumában Mint fiatal, kezdő orvos 1877-79.- ben Egerben kezdte meg működését, később mint községi orvos Tisza- nánára került. 1888-ban Szegeden telepedett le s azóta mint tanyai orvos, később miut városi tiszti főorvos mindenki által nagyrabecsült, értékes munkásságot fejtett ki. A pompás humorú, ereje teljében levő öregurat Szeged város társadalmának nagy szeretete veszi körül. Dr. Andrássy Ferenc egyik legidősebb tagja a Ciszterci Diákok Szövetségének, Fiai közül Andrássy Ákos káptalani főszámvevő, Egerben él, Andrássy Kálmán Máv. üzletigazgatóhelyettes, a miskolci kát. társadalomnak vezető egyénisége. — Halálozások Lukáts Magdolna 92 éves korában f. hó 23-án meghalt. Temetése 25-én délután történt a Fájdalmas Szűzről nevezett temetőben. Elhunytát a Mossóczy- csaldd gyászolja. — özv. Szametz Lajosné szül. Frank Etelka f. hó 24-én 77 éves korában elhunyt. Temetése 26-án délután történt a Fájdalmas Szűzről nevezett sírkertben. Halálát a Frank, Csoór és Szametz családok gyászolják. — özv. Márkus Gyuláné szül. Szlovák Fanny életének 70-ik évében í. hó 24. én meghalt. Temetése 26-án délután történt a parádi családi sírkertben. Elhunytát a Márkus és Kakuk családok gyászolják. Kávé, tea specialista Meinl Gyula rt. Lerakat: Jókai u. Tel. 228. I — Az Egri Katolikus Tudósító januári száma a karácsonyi ünnepek alkalmából ünnepi köntösben a háború alatti megindulás terjedelmes oldalszámával és változatos, gazdag tartalmával jelent meg. Az új szerkesztő Király Kálmán plébániai segédlelkész a cikkírók legdíszesebb galériáját gyűjtötte egybe, akik a legkülönfélébb katolikus témákról írtak értékes, szép gondolatokat. így az ünnepi szám munkatársai: 1 örök Kálmán, Petro József, RuboV8Zky Ferenc, Bátor Gáspár, P. König Kelemen, Kovács Gyula és a betűjelzéses névtelen írók egész sora. Az egyesületi élet hírei, irodalmi rovat és az egri kát. egyházi és társadalmi hírek egészítik ki a kitünően szerkesztett tudósító anyagát. * Eljegyzés. Wlasits Iluskát eljegyezte Csoszó Ferenc Budapest. Minden külön értesítés helyett. 2819 — Műkedvelő előadás Tiszafüreden. A tiszafüredi gazdakör karácsony második napján a községi inségakció javára műkedvelő előadást rendezett. Színre került a »Piros bugyelláris« c. népszínmű. Az előadás tiszta jövedelmét a községi inségakció javára fordították
