Eger - napilap, 1930/2
1930-07-18 / 161. szám
2 EGER 1930. július 18. Elfogott a rendőrség egy veszedelmes hatvani betörőt a vasútállomáson Műemlékek felmérése Egerben Hatvan, július 17. Veszedelmes betörőt és besurranó tolvajt tett ártalmatlanná a osendörség a tápiőszelei vasútállomáson. A szolgálatot teljesítő csendőrtiszthelyettes leplezte le a tolvajt, aki a nagy meleg ellenére is télikabátban kóborolt az állomás környékén. Igazolásra szólította fel s mivel nem voltak okmányai, bekísérte az őrsre, ahol kiderült, hogy az illetőt Csvelber Ottónak hívják. A csendőrség épen aznap kapott értesítést, hogy nyomozzanak egy ilyen nevú embfr után, aki veszedelmes betörő és Hatvanban meg más helyütt is ötven-hatvan betörést követett el. Eger, július 17. Városunk közegészségügye és — sajnos — a mellékucciinak tisztasága szempontjából sürgős feladattá vált a nyilvános illemhelyek megépítése. A hosszas tárgyalások után létrejött megállapodás szerint öt illemhely építését vette tervbe a műszaki hivatal. Létrehozataluk azonban mindegyre késett, annak ellenére, hogy a piac. színház környékén és az Érsek- kertben uralkodó állapotok mindinkább sürgették az illemhelyek felállítását. Megépítésük először elmaradt azért, mert a bódékat, külföldi mintára, a villamos vezetékek transzformátorházaival óhajtották kombinálni s ehez újabb tervek elkészítése vált Dr. Frank Antal a felelősségre és az erkölcsi bátorságra való nevelésről tartott vonzó erejű előadást. A felelősségre nevelésnek első feltétele az igazi fegyelem betartása. Az igazi fegyelmezés már a családban kezdődjék, amikor is főltétlen engedelmességre szoktatjuk a gyereket, de költözzék át ez minden iskolába és honosodjék meg ott, mert ha ez kincsekké alakul, úgy innen át- plántálődik az életbe. Cselekvésre szoktatjuk a gyereket, de állandóan vigyázzunk arra, hogy rossz kedélye és rossz szokásait teljesen szüntessük meg, mert ez esetben helyre is tudjuk állítani az egész társadalmi élet rendjét. A vallatás során kiderült, hogy Czvelber azonos a körözött bűnössel. Különös szeretettel az ügyvédi irodákat látogatta, ahonnan a kabátokat a ruh&fogasről lopta el fényes nappal, de az élelmiizerüzemeket se vetette meg. Czvelber már két ízben ült három-három évet betöréses lopásért Vácon, ahonnan csak pár hónappal előbb szabadult ki. A betöréseket Hatvanban már kiszabadulása óta követte el a rendre beismerte a különböző besurrand lopásokat is. A csend- őrség természetesen letartóztatta Czveibert, aki Tápiószelén kedvesét egy cigányleányt akarta meglátogatni. szükségessé. Ezért a villamosmüvekre bizták a megoldást. Az új tervek el is készültek, megvalósításukra azonban ismét nem kerülhet sor ebben az esztendőben, mivel hiányzik a nem csekély összeget jelentő építkezéshez szükséges fedezet. A város mai nehéz helyzetében újabb terheket vállalni erre az elkerülhetetlenül szükséges, de némi halasztást még elviselő építkezésre, ^elhamarkodottság volna. Az illetékes tényezők véleménye szerint, mivel a transzformátorházak felszerelése előreláthatóan halasztást szenved, — az illemhelyek megvalósításának ügye is a jövő év tavaszára marad. Erkölcsi bátorságra neveljük a gyermeket, mert ez lelfaületét finomítja, tetteit helyes irányba tereli és egész valóját a köz szolgálatába rendeli. Azt mondják: <Az engedelmességben nincs önállóság» ! Da igenis van. Ezt egyetlen egy példából is észrevesszük mert pl. ha a gyerek azt teszi amit szülői, tanítója, vagy oktatója parancsolt neki, akkor már engedelmeskedett, de egyben függetlenítette, azaz önállósította is magát társaitól, tehát akaraterejét is szilárdította. Bátorságra, értékek megbecsülése és tisztánlátásra szoktassuk a gyermekeket, mert akkor ez lesz testi és lelki világuk, érzelmi és akaraterejük gyűjteményes tárháza. Nevelői eljárásunk ne mindig a parancsolás és büntetés szigorú mezébe öltözötten járjon, de legyen ott a jutalmazás gazdagsága szavaink, cselekedeteink és oktatásuak minden vonalán. Eger, július 17. Az elmúlt évek során régi épületeink, elmúlt korokból fennmaradt emlékeink ismerete — és ezzei együtt természetszerűleg azok szeretető is — hatalmas lépésekkel haladt előre az egész magyar intelligens társadalom, de különösen építészeink körében. A hazai építőművőszeti emlékekkel való gondos foglalkozás, azok történeti fejlődésének tudása, stílusbeli sajátosságaik megismerése azonban, — általában elmondhatjuk — még az arra leginkább hívatott műszaki körökben sem érte el azt a fokot, mint ami a művészeteknek ezen egyik legjelentősőg- teljesebb ágánál remélhető lett volna. Amíg külföldi országok emlékeit sokszor a legaprőléko- sabban ismertük, azokat felkerestük, — addig a hazai műemlékekről csak a legkivételesebb esetekben szereztünk tudomást, azokat nem publikáltuk, azokról nem voltak megfelelő ismertető műveink. És ha ez általában elmondható a magyar viszonyokról, annál szomorúbb, hogy — be kell ismerni: — maguk a magyar építészek voltak azok, akik a hazai műemlékek tanulmányozása terén annyira elmaradtak külföldi kollegáik mögött. Pedig ha a letűnt korok is nekünk speciálisan a magyar múlt alkotásainak tanulmányozása mindig szükséges volt, úgy ma, amidőn minden téren vajúdást, átalakulást látunk, amidőn az építészet terén nincs egy kialakult irányzat, vagy stílus : — ma különösen szüksége van az ópítósznemzedéknek a hagyományos építőművészetek megismerésére, tanulmányozására. Ezen studiomoknak meg van először a gyakorlati haszna : hiszen a sok-sok éves múlt óriási tömegét rejti magában a nagy gondolatoknak, kompozícióknak, amelyek inspirálhatják a mai kor legmodernebb tervezőjét is, oktatást és útmutatást adnak minden problémák között. A régi mestermfivekben való elmélyedés szerzi meg azt az építészi érzést és gondolkodást, amely a vérbeli építész sajátja: csak ezzel lehet megnyerni azt a fegyelmezett ítélő képességet, amely nélkül ninos sem régi, sem új építőművészet. Mert meg kell jegyezni jól: mi haladást akarunk az építészetben, mi nem akarunk a régiek szolgai utánzói lenni: — de a mai »modern« építészeti irányzat jelszavai, törekvései veszedelmes dolgok : ha azok avatott, fegyelmezett kezekbe kerülnek, úgy fokozottan hasznos munka érhető el velük, de ha kiképzetlen, éretlen kezekbe jutnak, akkor kártékony, sőt veszedelmes hatásuk lehet. A mai építészi irányzat minden erőlködése hiábavalő, ha a produktumokban nincs meg az architektonikus szépség, — az architektonikus gondolkozás megszerzéséhez vezető út pedig épen a históriai emlékek tanulmányozása. De a műemlékeinkkel való foglalkozás a fent elmondottak miatt, nem csak építészeink feladata, de azokról legalább egy általános képet szerezni minden művelt magyar embernek kötelessége. A mai nehéz időkben egyik legerősebb fegyverünk kultur- fölényünk dokumentálása, kultúránk megismertetése a nagyvilág előtt. Az általános emberi haladásban elért fokozat egyik mértéke mindenütt a művészetek állása, kifejlődésének foka — és az építészet lévén a művészetek egyik legkiválőbbja, — meg kell mutatnunk, hogy ezen a téren is felülemelkedünk szomszédainkon ! De hogyan történhessen meg mindez, ha talán magunk sem tudjuk, hogy meddig jutottunk ezen a téren, hogy mire tekinthetünk vissza? Közismertté kell tehát tenni építő művészeti emlékeioket, hogy Európa ne csak Wien, Prága művészetéről szerezzen tudomást, de a magyar architektúráról is : és ezen keresztül is megtanuljon becsülni bennünket! Az első lépések ezen a téren most történnek meg. A külföldön — Ausztriában, Németországban megjelent építészeti topográfiák mintájára tervbe van véve magyar művészeti topográfiák szerkesztése és kiadása: a munkákat Heckler A. egyetemi tanár, a budapesti Pázmány-egyetem képzőművészeti tanszékének tanára szerkeszti. Jól értesült forrásból vettük ezt a reánk nézve örvendetes hirt, hogy a sorozat első kötete állítólag városunk művészettörténeti emlékeivel fog foglalkozni, azok történeti ismertetését, rajzait és felméréseit hozza. Részben ezen munka részére a szükséges felvételek megszerzése, részben az előbb említett cél —: hogy a fiatal építész nemzedék a hazai kiválóbb műemlékeket megismerje — vezette Wälder professzort akkor, amikor műegyetemi hallgatókból álló csoportját lehozta Egerbe, az itteni művészeti emlékek felvételezésére. A kis társaság 10 műegyetemi hallgatóból állott, akik között II., III. és IV. évesek is voltak — három csoportvezető építész, ill. tanársegéd irányítása alatt, — és így azután csoportokba beosztva a fiúk szorgalmasan rajzoltak és mértek a Fedezet hiányában csak a fövő év folyamán készülnek el a nyilvános illemhelyek A tanítói továbbképzés mélyítése Közli: Fejér Mihály. A szerdai nappal elérkeztünk a tanfolyam harmadik napjához. \
