Eger - napilap, 1930/2
1930-11-25 / 268. szám
A HÄ 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ- — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LYCEUM, FÖLDSZINT 3. — TELEFON: 11.-KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEUM, FÖLDSZINT 6.—TELEFON : 87. - POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: XLI. évfolyam 268. szám ♦ Kedd ♦ Eger, 1930 november 25. Kérelem Hevesvármegye közönségéhez! A Gárdonyi Társaság nagygyűlése. A Gárdonyi Társaság november 30-án (vasárnap) délután fél 6 órakor a ciazterci gimnázium tornatermében nagygyűlést tart, amelynek műsora: 1. Kürti Menyhért: Elnöki megnyitó. 2. Bárányné Szétsényi Márta: Híi szív, hű barát. (Novella). 3. Tordai Áoyos: Gárdonyi ■írja az egri várban. 4. Herczeg Ferenc: Két novella. 5. Búzásné Vratarios Klára: Részletek Herczeg Ferenc műveiből. A tiazteleti és rendes tagok ugyancsak 30-án délután 3 órakor a gimnázium igazgatói irodájában közgyűlést tartanak. Szent Imre ünnepség a Legényegyletben. Az egri Kai. Lrgényegylet vasárnap ismét megkezdi kultúr- délutánjainak sorozatát. A első alkalommal Szent Imre emlékének hódol az egyesület. A kul- turdélután 5 órakor kezdődik a Legényegylet díiztermében. Az értékes műsort az alábbiakban adjuk: Hiszekegy. Cserkészzenekar. Magyar ifjak Szent Imre herceghez. P. Jánossy Béla költeménye. Szavalja: Horváth János cserkész s. tiszt. Tschaikowszky: Andante cantabile. Vonósnégyes. Előadják: Fógelné Kaufmann Emmy, Fó~ gelElemér, dr. Liemann Emil és Stokker Isván. Ünnepi beszédet tart vitéz Subik Károly apát-kanonok, elnök. Lányi—Szepessy : Szent Imre ravatala. Melodráma. Szavalja: Jabek Antal. Zongorán kíséri: Kóbor Antal tanítöképzöintézeti zenetanár. Mdiszner : Szent Imréhez. Férfikar. Énekli: az érseki tanító- v bépzőintézet énekkara Kőbőr Antal karnagy vezetésével. Herczeg: Ás árva korona színművet előadják: lassy Juci és Tóth Irénke. Leventék, cserkészek. Himnusz. Cserkészzenekar. Az ünnepséget Köhler Imre ős Jabek Antal rendezik. Magyarország Kormányzója nak, nagybányai vitéz Horthy Miklós ö Főméltőságának felszólítására Ernst Sándor m. kir. népjóléti miniszter úr az idei tél alkalmából fenyegető nyomor megelőzése végett országos ínség- akció megszervezését rendelte el. Bár munkanélkülitég és szegé uység mindenkor volt és bizonyára még a jövőben is lesz, ez évben a világszerte dűlő gazdasági krízis nyomán mégis oly mértékben jelentkezett, melyre fel kellett figyelni mindazoknak, akik egy ország szociális békéjének zavartalanságában látják jövő fejlődésünk és boldogulásunk biztosítékát. A hatóságok gondoskodása azonban egymagában rideg formalizmus, melybe szivet csupán a társadalom szeretete képes adni. A társadalomnak is meg kell hallania a sors mostohafiainak ajkáról jövő gondterhes sóhajtásokat, panaszokat és meg kell éreznie szivüknek reménykedő dobbanásait. A trianoni sors bűntelen áldozatai, az ínségesek, a nélkülözök tömegei társadalmi megértés és megsegítés után könyörögnek. A tél küszöbén a munkanélküliség nyomában járő nyomor réme kíméletlen öklökkel döngeti magyar családok fűtetlen szobáinak ajtait és a hideg tűz helyek körül ott lappanganak az elkeseredés kísértő árnyai. A magyar jövendő ártatlan gyermekei sírva kérnek kenyeret és dermedt tagjaikra ruhaneműt: gondokban sorvadó szülőik pedig a bűn csábító örvényei felett viaskodnak a kétségbeeséssel a mindennapi kenyérért. A magyar társadalom nem Eger, 1930. november 22. Dr. Urbán Gusztáv jogtanár, a törvényhatósági segítő bizottság jegyzője. haladhat el érzéketlenül ez elszomorító jelenségek mellett s nem nézheti tétlenül a nélkülözők élet-halál küzdelmét. A nemzeti szolidaritásnak, az együvé- tartozás hatalmas érzetének kell megmozdulnia és egy széleskörű mentőakcióban kell megnyilvánulnia. Mg kell védeni a gazdasági válság szenvedő atomjait a nyomor testet-lelket tépő nélkülözéseitől, hogy ezzel egyúttal biztosítassék a társadalom rendje és az elkeseredés, a kétségbeesés izzó talajába botor kézzel meggondolatlanul elhelyezett aknák ki ne robbanhassanak. Kérő szóval fordulunk Heves- vármegye megértő közönségéhez. Hiitel és bizalommal kérjük minden polgártársunkat, hogy lelkiismeretének intő szavát követve, tegye meg a vármegyei ínségesekkel szemben adakozó emberbaráti és hazafiúi kötelességét. Az adományokat, — amelyek lehetnek természetbeniek és készpénzbeliek, — Egerben és Gyöngyösön, illetőleg a vármegye minden községében helyi segítő bizottságok fogják — gyüjtőívek segítségével — összegyűjteni és az akció tartama alatt, december január, február és március hónapokban a nélkülözőknek nyújtandó segítség mérvét és módozatait megállapítani. Az összes pénzbeli és természetbeni adományok kezelése és elszámolása a legszigorúbb felügyelet és számszaki ellenőrzés alatt áll. A szív szava vezessen mindenkit szerencsétlen embertársainak megsegítésében. Adományáért bizonyára bőségesen megfizet kinek-kinek a Mindenhatő! Dr. Hedry Lőrinc főispán, a törvényhatósági segítő bizottság elnöke. Tenni kell már valamit a drágaság ellen, mert a fogyasztó közönség vagy nem keres egyáltalában, vagy ha keres is, olyan keveset, hogy jövedelme semmiképpen sincs arányban a konjunkturális időkből megmaradt uzsora-árakkal. Vonatkozik ez mindennemű iparcikkre, anélkül, hogy az ugyancsak nehezen küzdő tisztes kézműipar ellen szólna ez a vád. Olvassuk a lapok kimutatásait, amelyek arról szólnak, hogy Németországban hány százalékkal sikerült letörni a drágaság egész frontját. Nálunk rendületlenül áll ez a front és még csak áttörni sem volt képes a búza árzuhanása, nem hogy felgöngyölíthette volna teljesen. Akinek cipőre, ruhára van szüksége, az nem ér rá kérdezni és fürkézni, hogy ki az árdrágító, csak azt látja, hogy számára egyre megfizethetetlenebbek az összes ipari cikkek, amelyeket mindennapi életében nem nélkülözhet. A nagykereskedelem és a kartellekbe tömörült nagyipar a közterhekre igyekszik áthárítani a felelősség ódiumát. Mintha bizony nem is a középosztály és a munkásság nyögne a közterhek óriási súlya alatt! Csökkenteni kell a közterheket, de nem a kartellek adóterhét. Az árakat pedig, amelyek a kartellek és a többi úgynevezett ipari érdek- képviseletek nyomása következtében jutottak a mai magasságokba, le kell törni. A szervezetlen fogyasztók millióit végre is meg kell védeni minden áron a szervezetten garázdálkodó mammut-töke féktelen kapzsiságától. Az egyensúly, nyugalom és becsületes munka biztonsága érdekében le kell bontani azokat a kínai falakat, amelyek mögé a nagytőke elsáncolja magát azok elől a rá is kőtelező áldozatok elől, amelyekből mindnyájunknak arányosan kell kivenni a részünket. A nagytőke és kartellek vállai elég erősek, azokat kell fokozott mértékben megterhelni. Csak így remélhetjük, hogy a válság után, mint rossz álombői, még egyszer jobb napokra ébredünk.
