Eger - napilap, 1930/2
1930-11-22 / 266. szám
2 E G E K 1930. november 22. Az egri Iparosság tiltakozik a fényűzés s a protekcionizmus vádja ellen Eger, november 21. A kormány által megindított országos iniégakciő helyi megszervezése ügyében kedden dél* után bizalma« jellegű értekezlet volt Trak Gáza polgármester elnökletével a városházán. Az értekezleten a segítő bizottság tagjai a tárgyhoz mért komolysággal vitatták meg a helyzet nehézségeit s a segítés módozatát. Többek között dr. Petro Kálmán ügyvéd terjesztette be nagyhatású tervét az akció anyagi fedezetének előteremtésére vonatkozólag s leszögezte azt a követelést, hogy azok, akik igényeiket nem tudják a konjunktura-előtti idők szintjére leizorítani, ne részesüljenek segélyben s ugyancsak kérte azt, hogy a segélyek kiutalásánál semmiféle protekció ne érvényesülhessen. Dr. Petro Kálmánnak ezen kijelentését Radil Károly igazgató, ipartestületi elnök úgy az iparosságra, mint önmagára vonatkoztatva sértőnek találta, ezért tiltakozását bejelentvén, a bizottság úléséről eltávozott. Sót ezek a kijelentések az iparosság tudomására jutván, többan ipartestületi előljárősági értekezletet hivattak össze, hogy az iparosság képviselete is til- takozhassék az őket meggyőződésük szerint ért sérelmek el- ' len. Ebbál az ülésből az Ipartestület egy jegyzőkönyvet juttatott lapunk szerkesztőségéhez. Az »Eger,« mely fennállása alatt mindig a legmelegebben érdeklődött s harcolt az iparosérdekekért, készséggel ad helyt a jegyzőkönyvből kiciendülő panaszoknak, hogy ezáltal is alkal mát adjon dr. Petro Kálmánnak immár a nyilvánosság előtt is kétségtelenül félreértett szavai megvilágítására. A jegyzőkönyv szőszerint a következőképpen hangzik: »1883/930. Jegyzőkönyv. Az Egri Ip»rtestület elöljáróságának folyő évi november hó 20.-án tartott rendkívüli üléséről. Tárgy: Folyő hó 17.*éD, dr. Hedry Lőrinc főitpán úr Öméltósága elnöklete alatt tartott vármegyei központi bizottsági in- ségakciő értekezleten, ugyancsak a folyó hó 18. án Eger város polgármesterének elnöklete alatt megtartott inségakció bizottsági értekezlet alkalmával az iparosságot ért sérelem, dr. Petrő Kálmán bizottsági tag úr által mindkét helyen tett kijelentéséből kifolyólag. Az Egri Ipartestület elöljárósága felháborodással vette tudomásul az iparosságot mélyen sértő azon kijelentéseket: Amikor a konjunktúrák idejében az iparosok igénye a pénzbőségben hihetetlen mértékben fokozódott s arról az igényekről ma sem tudtak lemondani és az iparos leányok selyem ruhában és selyem harisnyában járnak, hogy az ilyenek segélyeztessenek. Nem fogjuk engedni, hogy protekcióval egyesek jogtalanul segélyhez jussanak. Az elöljáróság dr. Petrő Kálmán bizottsági tag űr vádjait, mivel azok a valóságnak nem felelnek meg, visszautasítja és az ilyen eljárást a mai nehéz időkben nem tartja elk&lmasnak arra, hogy a város összes polgárságának a szükséges összetartását és kölcsőnöi megértését előmozdítsa. Komolytalannak tartja azon kijelentését, hogy iparosleányok selyemruhában és selyemharisnyában járnak, mert ez nem felel meg a valóságnak, mivel egyetlen iparosleány sem jár selyemben. Amikor egy ipiros- lany látva a szülői háznál a nagy munkanélküliség nyomo rát, munkát vállal, vagy üzletekben alkalmazást ék 50—60 P havi keresetéből legszükségesebb ruházkodásáról gondoskodnia kell és a selyemnek csúfolt 1'40—1'80 pengős árban bemberg anyagnól ruhát készít magának és selyemharisnyának minősített műselyem utánzatú 2—3 pengős harisnyát vesz s így 10—12 pengőből kiöltözik, amit tőle a munkaadója is megkövetel, nem lehet 120—150 pengős selyemruhás öltözködésnek minősíteni s amikor megmaradt keresetéből a szülői ház nélkülözéseit enyhíteni kénytelen. Ezen valóság alapján kénytelen az elöljáróság a legmélyebben elítélni az ilyen alaptalan, meggondolatlan kijelentéseket egy komoly nyomortenyhítő akció tárgyalásánál, amikor a nyomorban lévők és éhezők megsegítéséről van szó és nem a selyemruháe iparosleányokról,— akiknek szülei semmi esetre nem tartanak igényt könyöradomá- nyokra. Amennyiben az a kijelentés, hogy a protekció nem érvényesülhet s egyesek jogtalanul segélyhez jussanak, netalán elnökünkre vonatkozott volna, az ellen az elöljáróság a maga részéről is tiltakozik, aki ilyenek érdekeit semmi körülmények között nem képviselné, akiről köztudomású, hogy az iparosérdekek mellett mindenkor a város ősz- szességének érdekeit képviselte és a közérdeket szolgálta. Leszögezzük újból és ismételten, amit elnökünk a legutóbbi városi közgyűléseken is hangoztatott, hogy magán és középítkezésekkel kell a nagy munkanélküliség nyomorát megszüntetni. Az iparosság és ipari munkásság mindég munkaalkalmat kér, dolgozni akar és keresetéből akarja fentartani magát, mert épen az iparosság a munka megbecsülje, mindenkor szégyenletesnek tartotta igénybe venni az olyan segélyt, amelyért megdolgoznia módjában nem állt. Tiltakozunk az ellen a beállítás ellen is, mintha a konjunktúráé pénzbőség igényeiről az ipnrosság nem tudna lemondani, j Az iparosságot a konjunktúra i és az azt követő fokozatos gaz- gaségi krízis még a békebeli ke- I servb« keresményének az elér tőktelenedősővel, a munkanélküliség és munkavállalások ráfizetésével és az elviselhetetlen köz terhekkel, egytől-egyig koldussá tette és a legnagyobb kétségbeeséssel néznek a reménytelen jövő elé. Sajnos a hosszú gazdasági krízis következtében önálló iparosságunknak mintegy 20% a, az ipari munkásság, de különösen az építőipar szakmáiban dolgozó munkások létszámából közel 5— 600 jutott olyan kétségbeejtő helyzetbe, hogy képtelenek a maguk és családjuk legszükö sebb megélhetését holnapra biztosítani. Ebben az ővb*n a legtöbbje alig dolgozott 10—12 hetet, amely keresetből sem az előző tél adósságait, sem a most bekövetkező tél szükségleteit fedezni nem tudja a a legszorosabb értelemben nyomorog és éhezik. Ezen kétségbeejtő állapotokat szemelőtt tartva képviselte Radil Károly elnösünk és Losoiczy Sándor iparosköri elnök az in- ségafaciő értekezletén az ipari munkásság nyomorának enyhítésére a lehetőséget. Elfogultság nélkül állapítjuk meg azt a tényállást, hogy az az iparosság, amelyik az országnak egy erős pillérét képezi, az az iparosság, amelyik az 1919. évi borzalmas időkben nem tantoro- dott meg, becsületesen és hazafiasán viselkedett és megadással viseli a háború okozta súlyos gazdasági krízis minden szenvedőiét, ma önhibáján kívül nyo- I mórba jutott, elvesztette mindé- I nét s ctupán legnagyobb értéke, önérzete, becsülete maradt meg, nem szolgált rá arra, hogy ilyen igazságtalan megbántás legyen osztályrésze és sajnos a bekövetkezett nyomorban a jogosan elvárt megsegítés helyett, leányaik selyemruhás és selyemha- risnyás konjunkturás igényüek- nek minősíttessenek. Az elöljáróság helyeslőleg tudomását vette Radil Károly elnöknek azt a bejelentését, hogy az iparosságot ért sérelem miatt Főispán úrnak mindkét bizottsági tagságáról lemondását bejelentette, úgyszintén azt, hogy Lo- sonczy Sándor iparosköri elnök bizottsági tagságáról szintén lemondott. Elöljáróság Radil Károly ipar- testületi elnöknek önérzstes állásfoglalásával az iparosság megvédéséért mély hálával elismerését és köszönetét fejezi ki, magatartásával magát egyhangúlag azonosítja és biztosítja megingathatatlan bizalmáról és támogatásáról, hogy viselje szivén hasonló agilitással az iparosság sérelmeit és jogos érdekeit. Jelen határozat Heves vármegye főispánjának, mint a vármegyei segitöbizottság elnökének, Eger város polgármesterének, mint a városi segitőbizott- ság elnökének, valamint az »Eger« cimü újság szerkesztőségének, közlés végett megküldendő. K. m. f. t. Radil Károly s. k. elnök. Halmay Sándor s. k. titkár.« A tarnaleleszi halálos verekedés a törvényszék előtt Szódásüveggel verte szét haragosa fejét egg légéiig. — Bizongításkiegészítést rendelt el a bíróság. Eger, november 21, Az egri törvényszék Pretten- koffer tanácsa most tárgyalta azt a bűnügyet, amelynek színhelye Tarnalelesz volt, vádlottja pedig Kovács Tímár Ágoston és Sándor. A két testvér ez év októberében egy jelentéktelen szóváltásból kifolyólag agyonverte Bozó Mihályi éves földművest. A halálos végű verekedés a falu korcsmájában játszódott le, ahová egy lakodalomból ment mulatni a község fiataljaiból állő társaság. Egy ideig ciendesen iddogáltak az asztal mellett s barátságosan beszélgettek. — A mulatók közt volt Bozó Mihály is, akit úgy ismertek, mint a »falu rosszát.« Kötekedő, indulatos ember volt. Most sem sokáig bírta a nyugodt mulatozást, hanenr belekötött Kovács Tímár Ágostonba, aki rövid szóváltás után a keze ügyében levő szódásüveget felkapta és főbe sújtotta vele Bozőt. A mellette lévők lefogták a verekedő legényt, a véres fejű Bozó Mihály pedig kiment a korcsma udvarára. Nemsokára utánament Kovács is, és itt az udvaron újból összekapott a két ember. Bozó állítólag meg is akarta ütni Kovácsot, aki erre dulakodni kezdett támadójával. A káromkodás és dulakodás zajára felugrott az asztal mellől az ivóban tartózkodó Kovács Tímár Sándor is és bátyja segítségére sietett. Kiugrott az udvarra és felkapott egy ott heverő karót. A dulakodók közé rohant és a karóval fejére vágott a bátyjával dulakodó Bozónak, aki
