Eger - napilap, 1930/2
1930-11-09 / 255. szám
2 EGER 1930. november 9. IWKIftHUSSKMKlj hunyt orvos temetőién holnap délután testületileg réizt vesz. Koszorűmegváltás címén egyik egri középiskolában természetrajzi pályadíjat tűznek ki. A váratlanul elhunyt orvoit Czigler Henrik dr. tiiztiföorvos búcsúztatja el az egri orvostársadalom nevében. Az Emericana Szent Imre-iinnepélge. Városunk társadalmi életének s a Szent Imre jubileumi évbe való bekapcsolódásának jelentői eseménye lesz az Emericana vasárnapi Szent Imre-ünnőpélye. D Slelőtt 10 órakor Török Kálmán prépostkanonok, az Agria nagyura ünnepi misét mond a líceumi kápolnában, ahol ez alkalommal az emericánás ifjúságon kívül megjelennek a két corporatio öregurai, nagyasszonyai és kisasszonyai is. Délután pontosan 5 órakor kezdődik a fehérteremben a disz- ünnepély, melynek már többször ismertetett műsorán nagy vonzó erővel bir dr. Wolkenberg Alajos a Pázmány Páter Tudomány- egyetemi tanár, volt rektor illusztris egyénisége. Wol/cenberg dr. személye elválaszthatatlanul össze van kapcsolva évtizedek Öta a szsnlimrés gondolat elterjesztésével az egyetemi ifjúság körében s mint a budapesti Szt. Imre-Kör diszelnöke leghivatot- tabb tolmácsolőja a liliomos királyfi életeszményeinek. Az ünnepély műsorán még dr. Simonyioő Gróh Klári európai hírű hegedűművősznő, Telkes Erzsi énekművésznő és az Egri Dalkör művészi számokkal szerepelnek. Időjárás. Budapest, november 8. A Meteorologiai Intézet jelenti ma déli 12 órakor: Hazánkban az idő enyhe volt s a hőmérséklet sok helyütt 15° C fölé emelkedett. Eső az Alföld tiszántúli részein volt,különösen Debrecenben, ahol 17 m/m. csapadékot mértek. Budapesten ma délben 8° C. a hőmérséklet. Prognózis: változékony, szeles idő, lecsapódásokkal, később valószínű hősülyedés8el. * Eger, november 8. A Meteorologiai Intézet egri állomása jelenti: Egerben tegnap 11-5 G. fok volt a maximális hőmérséklet, a minimum pedig 75 G. fok. Ma reggel 7 órakor _8 6 G. fokot mértek. — Ugyanekkor a barométer állás 0 fokra és tengerszínre redukálva 765 5 mm. Csapadék 1 mm. Gyenge északnyugati szél volt. Csapadékmennyiség 11 m/m. AKIK KENYÉRTELENÜL MENNEK A TÉLBE Vigyázva kell itt járni. Az út olyan, mint az árok: közepén mély és félfejnyi macskakövekkel rakott. Ficamosan bukdácsol köztük az ember lába, míg kerülgeti a hetes eső pocsolyáit. Ez itt az Andrásbírő ucca. Egykét háza alig van ki a földből, az ablakok (tenyérnyinél kevéssel nagyobbak) egyszinten az úttal. Mintha az eső verte volna le, vagy rájuk feküdne a nyomorúság. Kenyértelen embereket keresünk errefelé. Nem azért keresünk, mintha olyan ritka és nehezen lelhető volna manapság nálunk az embereknek efajta A virág min Első stáció a Domonkos Jakab ucca. A kaput csak be kell taszítani, zár nincs rajta. Egy mérges apró kutya ugat meg az udvaron, de látszik: csak illendőségből teszi. Innen nem igen lehetne mit lopni. Házőrzőre nincs szükség. Pedig senki sincs itthon, az ajtó zárva. Az ablakon nézünk be. A szobában sivár és szomorú bútorok, szét* hányt ágy. Négy is. Vánkosokat, takarót nem lehet bennük látni. Pokrőcdarabokkal vannak teledobálva. Gorkij pennájára való kép. Tákolt asztalon egy fehér- héjju tök. Sütnivalő. Tán ez lesz az öameretlen lakók vasárnapi ebédje. Ott sütik meg a rozsdától vörös, kis dobkályhán, amin látszik, hogy régóta nem fűtötspeciese. De ott akarjuk látni a sivár szobiban, lerongyolt asszony, éhes és beteg gyerek, üres kamra: a fenyegető és vigasztalan ma sivárságának minden rekvizituma között. És ide akarjuk állítani vásott edz- májában, folton-folt ruhájában azok elé, akiknek van még kenyerük és tán hús is akad hozzá néha. Tanűlságnak. Mert jók az ilyen leckék. Könnyebben nyíló tenyerűvé szelídítik az embert. Testvérekké borzongatják. És ma nagyon testvérnek, nagyon- nagyon adakozó tenyerűnek kell lenni mindenkinek. Ma még lehet. De ki tudja a holnapot? lenütt kihajt ték. Ki tudja, hol vannak innen az emberek? Kirakatokat néznek valahol, hentesboltok elérhetetlen csodáit, tán munka után szaladgálnak, fakó arccal, fogcsikorgatva. A falról lehűllt a vakolat. Az ajtőnyilás rongyokkal kitömve. Az ablakszem kihullt, vagy eltörte a szél. A lyukat rongyokkal dugták el, hogy be ne menjen a hideg. Mert ninc« dunyha az ágyon s az ember dideregni szokott már így ősz végén. Fa nincs az udvaron, egy darab se. De a kerítés sarkában, egy leszakadt cipőtalp mellett bokrosán virítanak beteges őszirózsák. A virág mindenütt virágzik. Itt is kihajtott. Szegény virág! Akik megették a jegygyűrűt Egy csizmadiához nézünk be. Itt ugyan malac, szép süldő- malac szaladgál az udvaron, de panasz azért akad. Munka még csak kerül néha, így ősszel: javítás foltozás, d8 három embernek nehéz abból élni. Megának van háza is, de inkább ne volna. Háromszáz pengőnél több az adóteher rajta. Hátrálékok, amiket nem lehet miből kifizetni. Feleségét és öccsét tartja el, aki négy éve maturált, de állása nincs sehol. Vasútnál is, másutt is próbálkozott. Sikertelenül. Nincs «támogatója.« ó mondja aztán el, hogy hol lakik a környéken munkanélküli ember, Hozzá többen járnak, hát tudja. Úgy indulunk el, az ő útbaigazításai nyomán. Ide is, oda is. * Kőmíves. Felesége, három gyereke van. Tavasz óta csak járkál, keres, reménykedik. Hiába, összesen hat hetet dolgozott, de azt is megszakításokkal. Tűzifa kilónként kerül a házhoz. Épen csak annyi, hogy elég legyen a rántottleves megfőzéséhez, vagy megsüljön a krumpli. Hűi hónapok óta nem volt az asztalon. A gyerekek : egy másfél éves, a kettő iskolába jár. Hogy könyveket tudjon nekik venni, az asszony szeptemberben eladta egyetlen pénzt érő holmiját a családnak: a télikabátját. Mert a jegygyűrűket megették már a múlt télen. Élni muszáj s az ékszerész negyven pengőt adott a két aranykarikáért. Ebből a pénzből egy hőnapig kosztolt a család. Meleg ruhája egyiknek sincsen. A téli hónapokban az uccára se mehetnek ki, mert mi lesz, ha megbetegszik valamelyikük ? A télnek neki kell öltözni, de miből, mikor kenyérre is csak kölcsönből telik ? Panasz, panasz és kétségbeesés mindenütt. A parasztháznál is, ahol hat apró gyerek van és a családfő munkátlanul ül naphosszat az eresz alatt. Szívja a hideg pipát. A reményt csak az élteti benne, hogy várja az útépítés megkezdését. Akkor tán majd csak akad dolog. Mással is beszélünk, akinek szőlője van. Az az csak volt, mert két esztendeje, hogy még a tőkék is kifagytak. Tövestül, Azóta nem tudja miből fizetni a kölcsön kamatait, amivel megterhelte a kis földet, meg a házát. Az adóért már árverezni fogják. A bútorait foglalták le. Vigyék, — mondja, — az ágyat is. Majd a földön alszunk. Aludtam én már pocsolyában is Vol* byniában a fronton. Megszoktam, kérem. Keserűen rándul a szája és nézi a kisfiát. Két esztendőiké lehet. Sovány és sáppndi. Gsak a pofacsontjain világít egy-egy foltnyi pirosság: a tuberkulózis. Van itt egy napszámos, aki két hete nem evett meleg ételt. Hamuszürke az arca és olyan mélyen ülnek a szemei, mintha barlangból világítanának. Szégyellem, hogy ebédelni szoktam. * Most majd jön az inségadő. Meg a társadalmi utón való nyomorenyhítés. De hol van any- nyi darab kenyér, ami elhallgattatná a hónapok óta ordító éhséget? Belefájdúl ebbe az ember feje. És imádkozni kell, imádkozni : a mi mindennapi kenyerünket . . . Dövényi Nagy Lajos. Varjúvadászat — emberhalállal Agyonlőtte tizenöt esztendős barátját egy fiú az egerputnoki vasútvonal melletti (Jppony községben. Eger, november 8. Pénteken délelőtt megrendítő, halálos szerencsétlenség történt az eger—putnoki vasút vonal mellett fekvő Uppony községben. Áldozata egy 15 esztendős fiú, akit varjuvadászat közben ugyancsak 15 esztendős barátja véletlenség- ből agyonlőtt. Bárdos Lajos és Barta Béla upponyi gazdálkodók fiai már napok óta azzal szórakoztak, hogy flobertjükből lövöldözget- tök a falu közelében feltűnő varjakat. Egy flőbertjük volt és felváltva célozgattak a madarakra. Tizenegy óra tájban Barta Bélánál volt a flőbert. Célbavette az egyik közeli fára telepedett varjut. Megrántotta a ravaszt, a hosszú célzás után azonban el- zsibbadt a keze és a lövés pillanatában jobbra fordult a fló- ber csöve. Abba az irányba, ahol Bárdos Lajos állott és figyelte barátja lövését. A flóbertgolyő a szerencsétlen fiatal fiút találta, aki nagyot sikoltva tántorodott meg, majd néhány pillanat múlva a földre zuhant. Barta Béla rémülten rohant a barátjához, aki nemsokára elvesztette az eszméletét. Az összeszaladt falubeliek hazavitték Bárdost és orvosért siettek a szomszédos községbe. Amikor azonban az orvos kiérkezett, már nem volt segítség. Bárdos Lajos testébe a hónalj alatt fúródott be a golyó és ösizeronciolta a tüdőt. A fellépett belső elvérzés három óra múlva megölte Bárdos Lajost.
