Eger - napilap, 1930/2

1930-11-04 / 250. szám

2 EQEB 1930. november 4. m Eger társadalma méltó kegyelettel ünnepelte hősei emlékét Eger, november 3. Halottak napján, emlékezés idején összefont virágok hulltak, piroa gyertyafények gyűltek ki a temetői kertek halmain a azok­nak ia, akik hőaök voltak a me­zőkön, világítottak az örök vi- lágoaaág gyertyái. Eger táraadalma ez évben ia elhozta halottaknapi koizoruját hőaei sírjára. Fehér gyertyaer- dőt varázsoltak azorgoa kezek, a az ősznek megmaradt virágai- val diazitették széppé a keresz­teket. Délután 3 órakor megje­lentek a város, a megye, a hely­őrség előkelőségei a Hőaök te­metőjében. A Hiszekegy hangjai után Frindt Jené érseki titkár mondott szép s gaz­dag tartalmú emlékbeszédet. »Érezzük meg, — mondotta beszédjében — e hőlök ott a Kárpátok ormain érettünk vé­reztek, hogy azoknak, akik most cseperedtek fel, nyugodtan ring­hasson bölcsőjük tovább. Sok a szenvedésünk, bájunk, de ide kell kihozni minden pa­naszt. Itt megérezzük, mily kevés minden szenvedés, áldozat, ah­hoz az áldozathoz képest, amit e hősök hoztak érettünk. Itt kell tanulnunk hitet, mely­ből megtanulunk hinni a föltá- madásban«. A szép beszédet közös érzés­sel telt szivekből jövő ima kö­vette. Majd a honvédség és tár­sadalom képviselői emlékező szavak kíséretében elhelyezték koszorúikat a Hősök sírján. A Himnusz ünnepélyes akkord­jaival véget ért ünnepség befe­jeztével, kigyultak a gyertya­fények s a nehéz füattenger fölött akkor talán örültek a hősök.. Gyöngyös város Szent Imre ünnepe A képviselőtestület uccát és iskolát nevezett el a szent királyfiról. A délutáni ünnepélyen kanonok mondott Eger, november 3. Gyöngyös város impozáns ün­nepségek keretében hódolt Szent Imre herceg emlékének. Az ün­neplésben résztvett a város és a vidék egész katolikus társadal­ma, élén a hivatalos tényezők­kel s a társadalmi egyesületek vezetőivel. Az ünnepségek sorozata szom­baton kezdődött, amikor is a Főegyházi énekkar és a Felső­városi Ifjúsági Egyesület lampionos szerenádot adott Török Kálmán prépost­kanonok tiszteletére, akit a vá­ros közönségének nevében a rendezőség az egyházi szertar­tások elvégzésére és az ünnepi beszéd elmondására fölkért. Vasárnap délelőtt Ünnepi nagymise volt a Szent Bertalan templom­ban, amelyet Török Kálmán pré­post kanonok celebrált fényes papi segédlettel. Mise közben dr. Bozsik Pál prépost plébános magas szárnyalású szentbeszé­det mondott. 11 őrakor a város képviselő­testülete díszközgyűlést tartott dr. Bozsik Pál indítvá­nyának letárgyalására. Az indít­vány az volt, hogy a város az Országút uccát és a rőm. kát. polgári és felsömezőgazdasági iskolát Szent Imre nevéről ne­vezze el. Az elnöklő dr. Puky Török Kálmán prépost­ünnepi beszédet. Árpád polgármester a közgyűlés megnyitása után felolvasta dr. Szmrecsányi Lajos érsek távi­ratát, amelyben a Főpásztor ál­dását küldte az ünneplőkre. Orosz Ernő h. polgármester szép beszédben méltatta a Szent Imre ünnepség nemzeti jelentőségét és elfogadásra ajánlotta a plé­bános indítványát. A közgyűlés az indítványt egyhangú lelke­sedéssel tette magáévá, majd Török Kálmán szólt a díszköz­gyűléshez, meleg szeretettel kö­szöntve azt a testületet, amely­nek 17 éven át tagja volt. Délben a prépost plébános diszebédet adott a vendégek és a város vezetősége részére. Kultúrdélután a Legényegyletben. Délután 5 őrakor a kát. Le­gényegylet nagytermében kul- tűrdélután volt. Bakó Oszkár városi tanácsos, megnyitó be­széde előtt, felolvasta Kriston Endre felszentelt püspök üdvözlő sorait. Megnyitójában a keresz­tény morál nemzetépítő fontos­ságáról és az első szent királyfi eszméiről beszélt. Hornyák Mik­lós jogszigorló művészi értékű felolvasása után Török Kálmán prépost kanonok mondotta el költői szárnyalású ünnepi be­szédjét. — Az élet nagy nyomásainak súlya alatt roskadozó egyént, társadalmat és a csonkára da­rabolt hazát fájdalmában már­már megkísérti a remény vesz- tettség — mondotta többek kö­zött. — Sime sötétre borul egün­kön, a megdicsőülésnek kilenc- százados határán jobb jövő haj­nalának pirkadása dereng. — Azok a Szent Imre-ünnep- ségek, amelyek különösen az ország fővárosában lezajlottak, messze túlhaladták á kitűzött kereteket és akaratlanul is a megértés, barátság és együtt­érzés hatalmas ébresztői voltak világszerte. — Ez a barátság és együtt­érzés már nemcsak a katolikus testvérnek, hanem szenvedő ma­gyarnak is szól. Lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy Isten után csak Szent Imrének kö­szönhetjük azt a kedvező for­dulatot, amely a magyar ügy, a magyar igazság iránt újabban általánosan észlelhető. — A küzdelmes magyar szá­zadok során az ősök buzgősága és hazafisága Szent Imre egyé­niségéből merítette a nagy er­kölcsi erőket, melyek az egyéni, társadalmi ős állami életnek fenn­tartó pillérei. Az egyén, a csa­lád, a társadalom és az állam életében ma észlelhető rengések a széthúzás és felforgató törek­vések arra vezethetők vissza, hogy itt nincs valami rendjén, hogy itt hiányzanak azok a nagy erkölcsi erők, amelyek kiegyen­lítenének, megnyugtatnának és a földönkűszáiból nemesebb fel­fogásra, önmegtagadásra emel­nék, lendítenék a lelkeket s meg­töltenék a szívet szeretettel nem­csak önmaguk, hanem ember­testvérünk és a haza iránt ia. — Ezeket a nagy erkölcsi erő­ket Szent Imre emlékéből kell visszaszereznünk. Ezeknek ösz- szeműködése adja meg az élet harmóniáját köz- és magánéle­tünkben s tesz képessé minden­kit arra, hogy állja helyét, sor­sát akkor is, midőn megpróbál­tatásunk kereszthordozása alatt roskadozunk. A kultúrdélután további ré­szében Somogyi Éva, Erdős Ti­vadar, Grigely Vilmos és a kis Dózsa Lajos szerepeltek szava­latokkal és felolvasással, végül Stiller Kálmán mondott záró- szavakat. Részeg legények megtámadtak két rendőrt a Malom uccában Bicskával akarták mellen szúrni az egyik rendőrt, aki csak úgy tudta kivédeni a szúrást, hogy kezét tartotta maga elé. Mindenszentek estéjén a Malom uccában szolgálatuk teljesítése közben részeg legények meg­támadtak két rendőrt, akiknek csak erélyesebb fellépés árán sikerűit megmenekülniük attól a sorstól, amely nyáron a tűzoltók hídján érte két társukat. Vitéz Molnár István főtörzs­őrmester és Dobó István őrmes­ter járőrszolgálatot teljesítettek a Malom uccában, mikor hangos rikoltozásra lettek figyelmesek. Egy csapat legény, mind ittas állapotban, a Széchényi ucca felé tartott a környékbeli kocsmák egyikéből, fékevesztett kiabálás, nótázás közben. A két rendőr feléjük indult, hogy elhallgattassa őket, mire azonban hozzájuk értek, a csa­pat elszéledt. Csak három legény maradt együtt, névszerint Pogo- nyi Ferenc, Mirkócski Ferenc és Domboróczki Sándor. A rendőrök felszólították a legényeket, hogy hagyják abba az éneklést és ne menjenek ré­szegen a főuccára. A három le­gény azonban nem tágított és káromkodva haladt tovább az útoo. A rendőrök igazolásra hívták fel őket, ezt azonban megtagad­ták, mire elő akarták állítani mindhármukat a kapitányságra. A három fiatalember közül egy erre elszaladt, a másik kettő pedig rátámadt a rendőrökre. Egyikük a kezében tartott, nyitott zseb­késsel, amelyet addig kabátja ujjábán rejtegetett, a véle szem­ben álló Dobó melle felé szúrt. A rendőr csak úgy tudta ki­védeni a szúrást, hogy maga elé tartotta kezét, amelyet így sú­lyosan megsebzett a kés. Mikor a rendőrök látták, hogy nem tudnak boldogulni a ga­rázda legényekkel, kardjukat használták. Sikerült mindkettő­jüket lefegyverezni és előállítani a kapitányságra, ahol megindult ellenük az eljárás. szárazelemek és telepek zseblámpa és anódtelepek számára. Teljesítményük felülmúlhatatlan! Minden szakfizletben kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents