Eger - napilap, 1930/2

1930-10-19 / 238. szám

ab« 20 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A. POSTAI SZÁLLÍTÁS­BAL: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYEDÉVRE 8 PENGŐ- — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LYCEÜM, FÖLD­SZINT 3. — TELEFON: 11.- KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEÜM, FÖLD­SZINT 6. — TELEFON ; 87 - POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: XLL évfolyam 238. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1930 október 19. Október 18-26: Magyar Hét Magyar áruk az egri kirakatokban. A boriogyasztási adó Az egri termelők ezután is élvezik az 50 százalékos adókedvezményt. . Miért kellett a városnak szakítania a »kiegyezéses« rendszerrel? Eger, október 18. A magyar árúnak az önfenn- tartás ösztöne által parancsolt propagandája mától kezdve új attakra indult a legsajátabb érdekeit sem ismerő magyar közönség szinte tragikus közö­nye ellen, hogy a magyar árú értékének, jóságának, megbízhatóságának, a magyar munka tisztességének hangos igazolásával szerezzen újabb híveket annak a prog­ramúinak, amely azt hirdeti, hogy a magyar ipar pártolása, a ma­gyar Iparcikkek vásárlása az ország súlyes gazdasági válsá­gának orvoslása. Minden idegenba vándorló fil­lérrel szegényebb lesz ez a kol­dussá tett ország. Minden külföldre ment száz pengő egy-egy nyomorba bukó magyar munkanélkülit jelent. A Magyar Hét eredményesnek mutatkozó propagandája egy­szerű igazságokat ismertet meg a közönséggel: a gazdasági vál­ság tengelye a magyar mező­gazdasági értékesítés krízise; a pénz nélkül maradt gazdatársa­dalom megcsökkent fogyasztása visszahatott az ipari termelésre is, ahol fokozódó munkásleépí- tést okozott amely újabban veszedelmes méretű munkanélkü­liséggé fajult. És mert a munkanélküli munkás nem fizetőképes fogyasztó, a fogyasztó tömegek újabb csök­kenése az ipari termelés újabb redukciójához vezetett. Ez a folyamat a teljes leszegé- nyedésig visz, ha a magyar árú vásárlását meg nem állítjuk. A magyar vásárlóközönség egész vásárlókészségét és képes­ségeit tehát a magyar árúra kell koncentrálnunk. Az egri kereskedések kiraka­taiban tegnap óta diadalmasan állja a versenyt minden más gyártmánnyal a magyar árú. őszinte örömmel látjuk a ma­gyar árú ilyen pompás felvonu­lását, a magyar ipar termelő képességeinek frappáns igazo­lását. A magyar szövet, ruha, kalap, selyem- és bélésárű, cipő, vas és faipari termékek, fonott, szövött és kötött árúk, kápráza­tos szépségű bútorok és minden elképzelhető szükségletet kielé­gítő ipari produktum kínálja az egri kirakatokban a magyar kéz nagyszerű munkáit. A kollekcióból úgyszólván semmi sem hiányzik és most már csak az a vásárló kell, aki nemcsak szükségből, de hazafias köteles­ségből is, venni fogja az ön­magát kínáló magyar árút . . Reméljük, ebben sem lesz hiány. Eger, október 18. A városi adóhivatal ellenőrei pár nap óta járják a pincéket s felírják a musttermés és a meg­lévő borkészletek mennyiségét, hogy az adóhivatal keresztül tudja vinni a borfogyasztási adó pontos behajtását. Az ellenőrök munkájával kap­csolatban lelkiismeretlen izgatás folyik a gazdák között és olyan híreszteléseket adnak szájról szájra a hőstyákon, hogy a város felemeli a borfogyasz­tási adót. Azt is beszélik, hogy az adót az egész kitermelt mustmennyi­ség után meg kell fizetni, a ter­melőknek 9 4 fillér, az elárusí­tóknak pedig 18'88 fillér literen­kénti összegben. Természetes, hogy elkesere­dett hangok kelnek szárnyra a híresztelések nyomán, mert a gazdákat már úgyis eléggé tönk­retette az értékesítési válság és az elmúlt évek gyönge szőlőter­mése s a közterhek kétszeres súllyal nehezednek rájuk emiatt. A gazdák gyanakvását még jobban fűti az a körülmény, hogy a város nemrégiben szakított a borfo­gyasztási adó eddigi módjával és új rendszert vezetett be, amennyiben megszüntette a szo­kásban volt kiegyezéses módszert és a tényleg elfogyasztott bor­mennyiség után való adófizetést hozta be. A gazdák pedig nin­csenek tisztában azzal, miért volt az új rendszerre szükség és nem tudják, javukra válik-e, vagy terhüket növeli. Munkatársunk ma délelőtt fel­kereste Frank Tivadar városi tanácsost, a városi adóhivatal vezetőjét, aki a következőket mondotta a borfogyasztási adó­ról: — A tényleges helyzet az, hogy a borfogyasztási adónak a kezelési rendszere megváltozott, mert a város a fogyasztási adó megváltása előtt áll. Komoly sző van arról, hogy az állam megszünteti vagy csök­kenti a borfogyasztási adót és kárpótolja a városokat az ebből származott bevétel csök­kenésért. ^ A nagyobb megváltási ár elé­rése végett kénytelen a város a lehetősége­ket a fogyasztási adó fokozá­sára kihasználni. — A bevétel fokozásának egye­düli módja a hatályban levő borfogyasztási szabályrendelet intézkedéseinek végrehajtása. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy a termelő elesik az őt meg­illető 50Vo-os kedvezménytől sem pedig azt, hogy az egész kiter­melt mustmennyiség után kell­jen adót fizetnie. — A termelő ezután is, úgy, mint eddig, csak a saját háztartása részére felhasznált bormennyiség után fog fogyasztási adót fizetni és ez után a mennyiség után épűgy élvezni fogja az 50 szá­zalékos adókedvezményt, mint eddig. — A rendszer annyiban vál­tozik, hogy nem kötünk egyezséget a ter­melőkkel ős a termelők a borkészletükre nézve ellenőrzés alatt állnak, tehát szemleívvel látjuk el őket s akár a város területén eladott bort, akár pedig a város terüle­téről kiszállított bormennyiséget, amennyiben azt szabályszerűen bejelentik, szemleívükben adó­mentesként leírásba hozzuk. — Meg kellett szigorítanunk az ellenőrzést, mert az eddig szokásban volt kiegyezések al­kalmával egy-két hektoliter házi fogyasztást jelentettek be ott, ahol elfogyott 7—8 hektoliter és így a város tetemes bevételtől esett el. — De az ellenőrzés szigorí­tása tulajdonképen a kimérők, vendéglősök és koreimárosok­Mit ír a „Germania11 Egerről A szegénygondozás egri mintáját az egész világon követendő példának tartja. Eger, október 18. Németország legnagyobb napi­lapja, a naponként kétszer megjelenő »Germania« most legutóbb megjelent számá­ban nagyobb cikket közöl Eger­ről. Nagy melegséggel rajzolja meg a város külső képét, meg­említi főszékesegyházát, barokk műemlékeit s a minaretet.- Ter­mészetesen nem maradhat ki a cikkből az »egri bikavér« s az *egri nők* világhíressé vált fo galma. A legrészletesebben mégis a leg­újabb egri nevezetességgel: a szegénygondozással s a szegény­gondozó nővérek kongregációjá­nak megalapításával foglalkozik. Elismeréssel hajtja meg zász­laját Szmrecsányi Lajos érsek, Oslay Oswald tartományfőnök és a nemrég elhűnyt Vass József népjóléti miniszter előtt, az eszme pártfogása körüli érdemeikért. A szegénygondozás egri mintáját az egész világon követendő és megvalósítható példának tartja.

Next

/
Thumbnails
Contents