Eger - napilap, 1930/2
1930-10-11 / 231. szám
2 EGEK 1930. október 11 vei ezelőtt az iskola padjai között a vállára rakták az ezeréves magyar határok visszaszerzésének a kötelességét. Mert ne felejtsük el, hogy más él8tjelenségek is vannak, amelyek szíoezik a magyar életet. Vannak álláshalmozások, száz- i ezer pengős fizetések és vannak jövedelemhalmozáiok, ami miatt harmincéves korban 110 pangóért kell irnokoskodnia a mai fiatalembernek, aki gyakornoki állást is csak többévi gyakorlattal kap. A törvényhatóság 8 százalékban 1 állapította meg a gyámpénztári alapból kiadott Jelzálogkölcsönök kamatlábát Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága a gyámpénztári alapból kiadott jelzálog kölcsönök kamatlábát 1931 január l-töl kezdődőleg évi 8 százalékban állapította meg, szemben az 1930-as 8 százalék kamat és 1 százalék kezelési jutaléskal. A kamatláb leszállítását az teszi megokolttá, hogy a takarék- betétek kamatlába 67i%-ra esett és a kamatviszonyok enyhülése valószínű. A mérséklés indokolt annál is inkább, mert a kiskorúak és gondnokoltak jnagyobb jövedelmezőséghez jutnak, mintha takarékpénztárban kezeltetnék vagyonukat, viszont a magasabb kamatláb meghagyása a kölcsönök altruista jellegével öisze- egyeztathetetlen. A törvényhatóság azonban felhatalmazta az árvaszéket, hogy amennyiben a pénzviszonyok romlanának, és a kamatláb emelkednék, a gyámpénztári jelzálogkölcsönök J.| kamatlábát I, esetleg 2 százalék kezelési jutalékkal felemelje. Csak magyar árút fogyasszunk! A magyar nemzet önvédelmi harcában, létért való küzdelmében legerősebb fegyverünk a külföldi árucikkek fogyasztásától való tartózkodás. A magyar föld termékei mellett egyáltalán nem szorulunk külföldi élelmicikkek behozatalára. A magyar ipar pedig minőségben és árban szintén legalább o'y jót tud produkálni, mint a külföld. Miért van hát mégis, hogy a külföldről még mindig importálunk gyümölcsöt, főzeléket, bort, likőröket és egyéb nálunk is megtermő élelmicikkeket ? És mi az oka annak, hogy a magyar ember még most is a külföldi ipar gyártmányait keresi a boltokban ? Hiszen, ha megfontoljuk, hogy a külföldről egyedül a múlt esztendőben körülbelül 650 millió pengő értékű különféle készítményt hoztunk be, anélkül, hogy erre feltétlenül szükség lett volna : be kell ismernünk, hogy nagyot vétkezünk önmagunk ellen ! Ha minden magyar ember elhatározza, hogy a boltban magyar portékát követel és csakis ilyent vásárol, úgy az ország egész közgazdasága egy esztendőben 650 millióval gazdagodik. Jól jár a magyar gazda, akitől a magyar föld termékét vásárolja meg a magyar közönség, és jól jár az iparos és gyáros, akinek fogyasztói ezen a réven erőteljesen megszaporodnának. Az állam kényszereszközökkel nem erőltetheti a behozatal korlátozását, mert a különféle kereskedelmi szerződések ezt tiltják. Ciak a közönségnek erős elhatározása és hazafiassága az, amely kiszoríthatja a nemzetgazdaságilag oly káros külföldi importot. A magyar közönségnek erre a célra való megszervezését, felvilágosítását célozza a »Magyar Hét*- nek elnevezett hazafias abeiő, amelynek keretében az ország kereskedőinek túlnyomd része kirakataiban október hő 18-tól kezdve október hő 26 ig magyar portékát: a magyar föld, a magyar ipar termését mutatja be a közönségnek, bebizonyítva, hogy a magyar árucikk van olyan jő és van olyan olcsó, mint bármely külföldi! Ennek az egy hétnek a tanulságát át kell vinnünk az esztendő valamennyi 52 hetére. A magyar áru propagandája nem egy hétre, hanem az egész esztendőre éljen és működjék! A gazda vegyen magyar iparcikkeket, a városok polgára küszöbölje ki a maga fogyasztásából a drága külföldi élelmioik- keket, amelyeket a magyar föld legalább ugyanolyan kitűnő minőségben termel. Ha mindany- nyian így cselekszünk, úgy meg fog szűnni az a szégyenteljes állapot, hogy egy ország, amely önmaga mindent a legjobban tud termelni, évente sok száz millióval adózzék a külföldnek, gazdagítva az idegen országok mezőgazdaságát és iparát, sze- gényítve saját magunkat. — A józan megfontolás e részben is egy úton halad a hazafias érzés sei. Gazdasági bajainkból való kilábolásunk egyetlen és biztos útja tehát, ha a Magyar Hét célkitűzéseit segítjük megvalósítani. Páter Apollinár, akinek vértanú haláláról terjedtek el hírek, levelet írt Csintalan József plébánoshoz ... A forrongó mongol földről nem menekülnek a magyar ferencesek. .. — A kínai nyomor minden európai mértéket és képzeletet felülmúl... Eger, október 10. Páter Apbllinárról az utóbbi időben ismeretlen forrásból az a hír terjedt el, hogy a kínai misz- sziókban annyi sok más társa sorsára jutott, hogy őt is meggyilkolták. Ezt a szomorú hírt cáfolja meg az a levél, melyet Apollinár missziói atya szeptember elején írt s mely egy hónap alatt téve meg 18 ezer kilométeres utat, most jutott el Csintalan József diós- györvaagyári plébánoshoz. A lavél szószerinti szövege a következő: »Főtisztelendő Plébános Úr! Július 7-én írt levelét augusztus 20.-án kaptam meg. A levélnek igen megörültem ; a diős- győrvasgyári jó nép buzgősága és áldozatkészsége lövel rám minden sorából. Nehéz napjaink vannak. Az európai lapok csak csekély százalékban ismerik az itteni dolgok aggodalmas folyását. A kínai nyomor minden európai mértéket és képzeletet felülmúl. Július közepétől augusztus közepéig semmiféle postát nem kaptunk és nem küldhettünk. A posta ma szabad, de hazaér-e levelem, nem tudom. A bizonytalanság és aggodalom napről- napra növekszik. Forrongó vulkán felett járunk itt. A missziós telepeket feldúlták; a missziók tagjainak me- nekülniök kellett, többeket közölök elfogtak, sőt állítólag kettőt meg is öltek. Vigasztaló hírt sehonnan sem kaptunk. Mindenki menekült tartományunkból, csak mi négyen magyarok és velünk néhány olasz s tfroli misszionárius tartjuk állomásainkat. Ránk nem gondol senki. A betegség is akadályozza munkásságunkat. Jelenleg is két misz- sziői testvérünk küzd a gyilkoló kórral. Páter Lucián (Tyu- kody) hastífuszban fekszik már augusztus eleje óta. Fráter Sza- bint gyomorbajjal a hankovi Ferencrendi kórházban ápolják, ír. Titusz tüdóbajt kapott. Hála Istennek, engem még elkerült a betegség. Isten áldja meg Főtisztelendő- ségedet és jó népét. Jungcbowfu, 1930 szeptember 3. China Hunan. P. Erdős Apollinár 0. F. M. misszionárius.« Eddig a levél, mely bizonyság, hogy Apollinár atya él s egyforma szeretettel gondol a régi hazára s benne régi híveire és új hazájára, a turáni testvérek földjére s minden emberi képzeltet felülmúló emberi és lelki sorsban sínylődő leendő híveire.
