Eger - napilap, 1930/2
1930-10-03 / 224. szám
2 EGEK 1930. október 3 A boconádi halálos vadászat Ä Kúria jogerőre emelte Héber Sándor intéző büntetését 1928 január 13 án az Eger közelében levő boconádi erdő- légben nagy körvadáizat volt, amelyen Hedry Lőrinc heves- megyei főiipán vezetőiével a vármegyének éi Eger várói társadalmának több notabilitáia ii réiztvett. A vadászok között volt Mártonffy Lajoi árvaizéki elnök, valamint Héber Sándor uradalmi intéző if. A körvadáizat szerencsétlenül végződött: Héber Sándor fegyvere véletlenül elsült és a lövedék Mártonffy árvaszéki elnököt oly szerencsétlenül találta el, hogy még a helyszínén belehalt sérüléseibe. Az egri ügyészség Héberein- dór uradalmi intéző ellen gondatlanságból okozott ember öles vétsége miatt bűnvádi eljárást indított és ez egri törvényszék Hébert másfélévi börtönre Ítélte. A tábla Lehoczky-tanácia előtt megtartott felebbviteli tárgyaláson a védő azzal érvelt, hogy véleménye szerint nem lehet egészen pontosan megállapítani, vájjon a Héber fegyvere okozta-e a katasztrófát. A tábla ebben az irányban széleskörű bizonyítást rendelt el, amelynek Jeredménye- ként megállapították, hogy a gondatlanságból okozott emberölés vétségében egyedül Héber Sándor bűnös, akitezért az enyhítő körülmények figyelembevételével nyolchónapi fogházbüntetésre ítélt. A kúria Szeőke-tanácsa szerdán a tábla ítéletét — a semmiségi panaszok visszautasításával — jogerősen jóváhagyta. Egyre jobban zuhan a ház és a föld ára A két évvel ezelőtti viszonyokhoz mérten 35—40 százalékos az árcsökkenés. A búza, amely ma úgyszólván a legfontosabb értékmérője a föld népének, boletta nélkül 11—12 pengőig esett s a földárak nagy zuhanását idéz te elő. A gazdák már előre megterhelték földbirtokaikat, melyek akkor még nagyobb értékűek voltak. Most pedig, hogy a felvett kölcsönt nem fedezi a föld értéke, a bankok érthetően felmondják a hitelt. Ha értékesítené tudná a gazda a termést, vagy a föld egyrészét, nem válna végzetessé a gazdasági krízis. De legtöbb helyütt árverésre kerül a sor, melyen jó, ha a két évvel ezelőtti árak 50% át elérik. Ugyanaz a helyzet a házak körül is. A lapok hirdetési rovataiban hemzseg a sok eladó ház, kiadó lakás. Nagy az adó, rengeteg pénzbe serül a karbantartás a amellett ezernyi mellékes kiadás terheli a háztulajdonost, aki boldog, ha szobáit kiadhatja. A lakbérek pedig egyre csökkennek. így azután bankkölcsönért fordul a háziúr, míg végre a 30—40 százalékos árzuhanást szenvedett ház a lapok eladási rovatába kerül. Az ijesztő méretű árcsökkenés feltartóztathatatlanul folyik tovább s még csak kilátásunk sem lehet arra, hogy ez az egészségtelen helyzet megváltozik. Ú] rendelet szabályozza a sütőipari termékek hétfőn reggel való elkészítését Eger, október 3. Az ipari munkák vasárnapi szüneteléséről szőlő törvénycikk úgy rendelkezik, hogy az ipari munkának szünetelése legkésőbb vasárnap reggeli 6 órakor kezA Magyar Athén. Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület Egerben tartott közgyűlésén felolvasta: dr. Osvald István, a kir. Kúria másodelnöke. IV. Eger várának török kézre jutásától (1596—1687) török közigazgatás és törvénykezés is van itt. A törökök is bocsájtottak ki szabályrendeleteket. Három országos kerület sand- zsák kerületekre oszlott és ezek élén a kádi állott, mint bírósági és közigazgatási szerv. A kádi polgári és fenyíiő bíró volt, köz jegyzői és közigazgatási teendőket is végzett. A törököknek egymásközii ügyeiben, valamint a keresztényeknek a törökök elleni ügyeiben — amennyiben hozzá fordultak — ítélkezett. A keresztények azonban egymásközti ügyeikben — ritka kivétellel — a rendes magyar hatóságokhoz fordultak. A törökök az igazgatásuk alatt állő községekben ébar rendőri felügyeletet gyakoroltak. A községi telepedések szigorú ellenőrzés alatt állottak, a községben előfordult haláleseteket be kellett jelenteni és csak engedéllyel volt szabad az elhaltat eltemetni. A török ugyanis az elhalt után örökösödési adót sze- dett, másrészt a vérdíj behajtáaa érdekében ellenőrizte a gyilkossági eseteket és gyakran a község által fizettette azt meg a területén elkövetett gyilkosság esetén. A községek a kádihoz fordultak döntésért, hogy miként járjanak el ily esetben. A kádi felelete formulaszerű kijelentés volt és fethvának nevezték. A kérdés és az arra adott fethva például így hangzott: »Ha egy hadfi (föl és alájáró szabad hajdú) megöl egy utast, a hely tulajdonosa, ahol a gyilkosság történt, tartozik-e vérdíjat és kártérítést fizetni?« — »Nem tartozik.« Böics döntés ez, de a méltányos kijelentéseket nem mindig vették figyelembe. (Szederkényi i. m. II. 420. III. 257= ■ köv. 1.) A vármegyei igazgatás — amint már előbb jeleztem — a törők igazgatás mellett is tovább folyik éi Heves vármegye juris- diotionalis eljárásában a teendőket még Füleken is — a távolból — gondosan végezték. (Szederkényi i. m. III. 321. I.) Az 1668. július hő 11. én tartott választőszék (sedes electo- ria) jegyzőkönyvében a hivatalos eskünek a következő szövege van: »Én . . . esküszöm az élő Istenre, hogy mioden előttem perlekedőknek személyválogatás nélkül, félretéve minden kérést vagy könyörgést, kedvezést, adó- i mányt, félelmet, haragot, Isten és az ő igazsága szerint ítélek, tehetségem szerint igazságos törvényt és ezeculiót teszek. Kire Isten engem meg és úgy segél- jen!« (Szederkényi i. m. III. 296. és köv. I.) íme, a mi bírói eskünk ősi szövege ma is él. A bűnvádi ügyekben a vár- megyei jurisdictionalis eljárás szóbeli volt és a megyei ügyész képviselte a magistratus — a megye — nevében a vádat. A vizsgálatot a szolgabírák foganatosították esküdt ülnökkel. (Szederkényi i. m. III. 339. I.) Az ítélkezés már az akkori időben sok oly intézkedést foglal magában, ami a mai per- rendtartásokban reformként szerepel. így például a feltételes elítélésnek is van nyoma. Az 1657. évből az egyik ítélet így szól: . . . vádlott főbüntetéssel volna sújtandó, mégis bizonyos üdvös tekinteteknél fogva, beszámítva azt is, hogy az eljárás folyamán két évig volt fogva, a főbenjáró büntetés elől kegyelemkép felmentetik és szabadon bocsáttatik, úgy azonban, ha jövőben ismét ugyanily bűnbe esnék s az reá bizonyosodik, főbenjáró büntetés alá esik. Az 1654. április 29.-én tartott törvényszéki ülésen a kimondott > halálbüntetést feltételesen elengedték, de abban a reményben, »hogy az elitéit megjavul, mert ha bűnténybe keveredik, az Ítélet végrehajtása azon esetben bekövetkezni fog.« Az 1663.-ban hozott ítélet szerint több elítéltet »életök meg- jobbításának reményében« kegyelemből szabadon bocsátottak. Az 1661. augusztus hó 1.-én hozott határozat szerint a vád visszavonása ellenére az eljárás annyiban folytattatok, amennyiben azt »a tiszti tekintély érdeke« követelte. A vádlott az egyházat lopta meg, de az egyház a megbüntetését nem kívánta; a vádlottnak mégis jelentékeny váltságdíjat kellett fizetnie és jótállókat megneveznie, hogy jámborul él és büntetésre méltót nem követ el. (Szederkényi i. m. III. 341. s köv. 1.) Túlhaladja ennek az előadásnak keretét oly tanulmány, amely az igazságszolgáltatás menetét a törők uralom idején Egerben ős Heves vármegyében teljes részletességgel feltárja. Annyit azonban a feltárt néhány adatból is megállapíthatunk, hogy a magyar igazságszolgáltatás abban a zavaros időben is törvényszerű, az igazságot kereső volt, ami, mint előbb már ismételten kiemeltem, kiválő jogi érzékről és felfogásról tanúskodott. Ma teljes heti rádióműsor melléklet.
