Eger - napilap, 1930/2

1930-09-30 / 221. szám

2 EGEK 1930. szeptember 30. A nagy hatású avatóbeszédet vitéz Subik Károly kanonok mon dotta. Beszédét sokszor szakította meg a felctuklö zokogás. Kendői öreg asszonyok álltak az ünneplők között, akik férjüket, gyermekei­ket emlékezték. Azokat, akiknek neve rávésődött a táblára, a hő­sök táblájára. Az ünnepi beszéd a haza iránti kötelességre in­tette az egybegyűlteket s pől- d&úl állította eléjük a háború halottjait. Az avató beszéd után lehullott a lepel, a helybeli dalárda éne­ke közben, azután elhelyezték az emléktáblán a vegyes dan­dár, az egri járás ős Aldebrő község koszorúit. Vitéz Subik Károly azután megáldotta egyházi szertartás keretében a kulturházat. Plósz István v. nemzetgyűlési képviselő a Faluszövetség fiókjának elnöke a vendégeket üdvözölte s mél­tatta azok érdemeit, akik önzet­len munkával segítették elő a kulturhfiz építését. Grabovszky Miklós min. tanácsos Miyer János föld­művelésügyi miniszter üdvözle­tét tolmácsolta s a falu népét buzdította az önművelésre. Welss István min. tanácsos, a Faluszövetség igazgatója a vállvetett munkát ajánlotta az ünneplők figyel­mébe, Krisztián Imre országgyűlési képviselő pedig kitartásra buzdította a falu népét. A felemelő ünnepséget PlósZ István beszéde zárta be. A Magyar Athén. Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület Egerben lartott közgyűlésén felolvasta: dr. Osvald István, a kir. Kúria másodelnöke. I. Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület az évi rendes köz­gyűlését lehetőleg nem Buda­pesten, hanem hazánk különböző helyein tartja, hogy a bírói és ügyészi kar egyetemét az ország minden részében megismerjék és viszont a bírói és ügyészi kar is megismerhesse a különböző vidékeket, azok lakosságát, a különféle intézményeket. Ilykép nemcsak egy-két kellemesen el­töltött napnak emlékét visszük haza, de olyBn ismereteket, ta­pasztalatokat is, amelyeket tér­képekből, könyvekből nem sze­rezhettünk volna meg. Az egyes közgyűlésekről min­dig azzal a megnyugtató tudattal mentem haza, hogy szeretett, csonka hazánknak a rettenetes gazdasági viszonyok ellenére sem szabad csüggednie, hanem biza­lommal nézhet a jövőbe, mert az ország minden részében annyi erő rejlik és bontakozik, hogy azok együttműködése bölcs ve­zetés mellett kell, hogy kedvező sikert teremtsen. Az idei közgyűlésünk helye ezeknek a buzdító tanulságok­nak megszerzésére kiválóan al­ttiiiTiw n-rtiMiiyrsnTffirtrwrrtiftinrflnirftTmnwnim ltto* Négy hónapi börtönre itélt az egri törvényszék egy sikkasztó lapárust Király Gyula gyöngyösi lakos a Kis Újság bizományos árúsí- tőja volt Gyöngyösön. Egy idő óta feltűnt a lap kiadóhivatalá­nak, hogy Király rendszertele­nül küldi be a pénzt, sőt fa élőbb a bizományba kapott lapokkal nem számolt el és az eladott la­pok után járó összegeket egy­általán nem juttatta a kiadóhi­vatalhoz. Az újság feljelentést tett ez egri törvényszéken, amely sikkasztás miatt maga elé idézte a iap&ruaítőt. Miután a sikkasz­tás megállapítást nyert, a tör­vényszék Király Gyulát négy- hónapi börtönre Ítélte. Az ítélet jogerős. Zaro Agát, a világ legöregebb em­berét, elütötte az autó. Mindenki tudja, aki újságot olvas, hogy Zaro Aga a világ legvénebb emberének tartja ma­gát a maga állítólagos egyszáz­ötvenhat esztendejével. Ez azon­ban fölötte valószínűtlen. Azért pedig, mert alig négy esztendő­vel ezelőtt úgy elvert egy hu­szonötével török legényt, hogy lepedőben kellett hazavinni a nyavalyást. Azonfelül a tiszte­letreméltó Zaro Aga annyiévei­nek mondja magát, amennyinek akarja, mert százötvenhat esz­tendővel ezelőtt nem voltak anya­könyvek s különösen nem a törököknél . . . Mivel azonban a vénséges aga úgy szerepel a köztudatban, mint a világ egyetlen ciudája a kü­lönösen mivel azt állította ma­gáról, hogy életében soha szeszt nem ivott, a szorongatott ame­rikai »szárazok« kivitték leg­utóbb az Uniő földjére, ahol is világraszőlő reklámnak szánták. Tudniiiikakiszáradttestű aga mu­togatásával szándékoztak meg­kaimat és ebben a meggyőződés­ben előadásom tárgyának nem valamely jogi kérdés fejtegetését vagy megoldását választottam, hanem a Magyar Athénről, Egerről kívánok szólni. Hogy miért hívják Egert Magyar Athénnak? — arra a 900 évet meghaladó történelmi múltja adja meg a választ. Itt még a fegy verzörgés, a há­borús zaj közben sem hallgattak el egészen a Műzsák. Eger nagy múltú várának romja nemcsak a múltra, a török világ emlékét hirdető minaretre néz alá, hanem látja az égbe tekintő ciillegvizsgáló tornyot, látja az építészet egyik legszebb alkotását: a Lycaumot, látja a klasszikus homlokzatú bazilikát és szemléli a többi szép művet, nézi az emberek — magyar em­berek — fáradhatatlan, szorgos munkáját. És mindezt látja ott, ahol a századok folyamán véres, élet-halál harcok folytak és annak nyomán ismételten pusztulás, el­néptelenedés tette reménytelenné, sivárrá a tájat és a magyarnak a nyoma is majdnem elveszett. Az igaz őserő azonban a ro­mok alól is újból előtör. A magyar nemzet és kultúrája ilyen erő. A véres harcokból, pusztulásból is űj életre kelt és biztatóan int a jövő felé. Eger történelmi múltja ezt tanúsítja. adni a kegyelemdöfést a mind­jobban vérszemre kapő »ned­vesekének. De megjárták! New- yorkból azt írják ugyanis, hogy Zaro Aga aligha viszi már so­káig, mert elgázolta egy autó Newyorkban. Alexay Edith hang­versenye. Szombaton, 4.-én este mutat­kozik be Eger közönségének a magyar művészet egyik kiválő külföldi reprezentánsa, Alexay Edith milánói operaénekesnő. Ez ifjú művésznőt pompás tehetsége, és kiváló felkészültsége méltó- képan képesíti arra, hogy a ma­gyar faj kultur fölényét világ­szerte hirdető nagyszerű művé­szek sorába lépjen. Jelentős külföldi sikerei nyo­mán máris szerződést kapott Milanóba, minden énekesek Mek­kájába. Ez a tény magába fog­lal minden diciéretet, elismerést és értékelést. Rövid szabadság­ideje alatt hangversenyeket ad néhány nagy msgyar városban, ezek során látogat el Egerbe is. Hangversenyén a zongoraki- ■éretet Huazthy Zoltán fogja el­látni. Az élvezetes estre jegyek Diviaczky drogériájában váltha­tók előre. Ezt a múltat én nem önálló történelmi kutatások alapján, hanem főként Szederkényi Nán­dornak Hevesvármegye törté­nete című nagy művéből ismer­tem meg. Ebből győződtem meg, hogy nagy történelmi események szín­helyén, történelmi talajon va­gyunk. Itt járt Egerben Szent I»tván királyunk a 999. évben és ó ala­pította az egri püspökséget. (Érsekség az 1804. évben lett.) Az egyház és a püspöki lak a várban az 1008. vagy 1010. év­ben készült el. Szent István a negyedik kir. herceg nevelését az egri püspök feladatává tette. Az alapitó levél elveszett, IV. Béla azonban MCOLXI Rex ra­gum et Dominus dominantium Deus . . . kezdetű okmányt ál­lítja ki (elégett), V. István 1271- ben újból leíratta és megerősí­tette. Szent István királyi rendel­kezése volt Eger történetének, sorsának gondviselésszerü irá­nyítója. Nem meddő dolog ezekre a történelmi eseményekre vissza­gondolnunk. Hasznos dolog keresni azt, ami a csüggedéstöl megóv minket. Szent István idejében és az azt kővető néhány évtizedben a ma­gyar oly hatalom volt, amelynek barátságát keresték. A magyar HÍREK Az ám . . . Milyen furcsa. Láttad-e, hogy reszket a levél alaonyat tájon? És a bámuló dombok felöl is lopakodik a felhő'borzoló szél. Azután a gesztenyesütő is ott topog a sarkon. Az ám, a gesz- tenyesütő. Mag a beteg krizan- ténumok is meghajtották már fejűket a virág ágyások köze­pén. Bizony, a temetőkben meg­kopaszodnak a tírok, fáznak a halottak. Az ám. És tudod-e, miért esik jól meggyujtani este a lámpát, meg beleiaksrőzni az őszi, meleg kabátba? És miért jön közelébb hozzánk az ég így szeptember vége felé? És miért szorong úgy a melled, pedig köd sincsen még. Az ám, milyen furcsa. A szür­ke, öreg űr már ott ül a világ partján és nagy horgot lógat az emberek közé. Vájjon ki akad rá? Az ám. Milyen harátiágo ■an mosolyogsz este az ösme- retlen ember felé. Összetartozol vele ugy-e ? Testvéred, ugy-e? Pedig a Dyáron mennyire gyű­lölted. Az ám. Valami baj van a világgal és az emberekkel, meg a fákkal is és a füvek sin­csenek rendben. Elindult minden, közelébb egymáshoz, sóhajt min­den, jajgatnak az erdők és a fák dobolnak egymás ágain, ri* asztják magukat a madarak, a farkas szimatol a falvak felé, a rőka nem bántja a nyulat. Az ám. A dolgoknak lelke nőtt, a lelkek összebújnak, mint pely­hes csirkék a kosár alján. Ugy-e félsz? Ugye, hogy félünk vala­mitél. Az ám. Pedig nem történt semmi. Csak ősz lesz. Csupasz ágak lesznek és zörgő haraszt lesz. Az ám. ősz lesz. (nyilas) már akkor kultúrára hajló nem­zet volt. Ezt nem lehet leta­gadni. A világháború katasztrófája minket magyarokat sújtott le a legszörnyűbben, fosztott meg ezeréves határainktól, de az ezer­éves történelmünk igazságait el nem vehették. Ezeket ismernünk, ápolnunk, Bzok alapján dolgoz­nunk és az erőnkben bíznunk kell. Hogy Szent Imre emlékének ünneplése a folyó évben úgy­szólván az egész nemzetet ma­gával ragadta, annak egyik tő- nyezőjekép a történelmi nagy múlt visszavágyását tekintem. Ennek a nagy múltnak emlékét ünnepelte és örökítette meg a Szent Imre-év alkalmából — az egyházi lélekemelő, világra sző­lő, hatalmas ünnepségeken, meg világi egyéb ünneplésen felül — a Magyar Törvényhozás az Or- ■zágházában, ennek a nagy múlt­nak emléke volt a Magyar Tu­dományos Akadémia 1930. má­jus 18. án tartott ünnepi ülésének is a tárgya. Ezen az ünnepi ülé­sen gróf Apponyi Albert »Szent István király intelmei Szent Imre herceghez« címen tartott nagy­hatású előadást. Ezek az Intelmek minket — bírákat és ügyészeket — külö­nösen érdekelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents