Eger - napilap, 1930/2
1930-09-17 / 210. szám
2 EGEK 1930. szeptember 17. Vasárnap nagy lövész verseny lesz Égerben Az Egri Polgári Lövészegyesület alapításának 167. évfordulója alkalmából szeptember hó 21 -ón, vasárnap nagyszabású löveszversenyt ren dez, amelynek keretében először írják ki Hsvesvármegys 1930. évi kisfegyver-bajnokságait. A lövészversenyen — amelynek egyedüli oélja, hogy egy oly acélos, tettrekéez nemzedéket neveljen, amely országunk régi határait nemcsak ölbetelt kezekkel várja és reméli, hanem érte minden áldozatra kész — a vármegye iportegyesületeinek szé- nior és junior lövészei mérik össze tudásukat. A versenyek vasárnap reggel 7 órakor kezdődnek a Lövöldében s rövid megszakítással estig tartanak. Kétezer pengőt loptak ki a tüzesabony-miskolci vonaton egy álmos gazdálkodó zsebéből Eddig eredménytelen a nyomozás. Füzesabony, szeptember 16. (Az Eger tudósítójától). Szaló- czy Dezső gazdálkodó az elmúlt éjjel Budapestről Miskolcra utazott. Keleti pályaudvaron kényelmesen elhelyezkedett egy üres másodosztályú fülkében s pár perc múlva mély álamba ' merült. Gnak Füzesabony és Miskolc között ébredt fel az egyik állomáson s amint viiszemlékszik, mintha a fülkéje ajtaja cnukődott volna ugyanakkor. Szalóczy Dezső azt hitte, hogy a kalauz nyitott rá és nem sokat törődött a váratlan megzavarással, összeszedte csomagjait, majd a jegyét kereste. Csak akkor vette észre nagy rémülten, hogy tárcája, amelyben különböző fon - tos iratok és kétezer pengő készpénz volt, nyomtalanul eltűnt. Feljelentése alapján széleskörű nyomozás indult a tettes kézre- keritéaére, eddig azonban a tolvaj személyére vonatkozóan nincs semmi megbízható adat. Az utolsó út és az utolsó beszélgetés Vass József tervei az egri érseki jogakadémiával. Egg nyugalmas óra a Eger, szeptember 16. Ma már minden elmúlt. Becsapódott a Pantheon ajtaja az első lakó békés pihenése mögött. A boltozatok alatt ciupán a csend lebeg, amin ciak elvétve ütődik át valami egyre szürkébbé váló mormolás. A nemzet száján lassan elfakul a sírás és elmúlik a fájdalom. Az élet élni akar és él. A szomorúságot elmossa az idő a a halotti zsoltárokon túl egyre erősebben hallatszik a kalapácsok ütése és a gyárak messze zúgása. A mából tegnap lesz és történelem. Az elhunyt nagy miniszter életén még tart a tallőzgatás. Szavak kuszálódnak fel, mozdulatok tűnnek elő a régi ködből és csendesen beszélnek itt is, ott is 8prő históriákat. Az alábbi is ezek közül való és a gyöngyösi paróchia falai őrzik emlékét. — Vass József utolsó útja és utolsó beszélgetése Egerről, tervekről. * Mint ismeretes, a miniszter vasárnap este távozott városunkból és Gyöngyösön egy órát töltött BoZsik Pál prépost-kanonoknál, akihez régi barátság fűzte. Jő cigarettafüstben sző szóba kapcsolódott. Nagy melegséggel beszélt a miniszter egri tapasztalatairól. gyöngyösi paróchián. Benső meghatottsággal emlékezett meg Eger érsekéről, Szmre- csányi Lajosról, akinek vendége volt. — Minél többször találkozom vele, annál inkább igézetébe kerülök nemes egyéniségének. Láttam őt a templomban, az ünnepi istentiszteleten a visszaemlékeztem esztergomi szereplésére, mikor a megboldogult Ciernoch kardinálist temette. Az jutott eszembe, hogy plasztiku- sabban nem lehet érzékeltetni a püspök szent hivatását, amely közvetítő az Ég és föld között. — Ebéd után szenvedőnek, fáradtnak láttam az egri érseket. Nem is csoda, mert fiatal erőket is kimerítő nagy munkát végzett. Az érsek észrevette, hogy arcát vizsgálom s mondotta: — Szenvedek, erősen fáj a fejem. — Kegyelmes Uram, mondotta Vass, én vagyok a gyógyszerek minisztere. Most is van nálam por, melytől pár perc alatt elmúlik a fejfájás. Teljesen ártalmatlan egyébként. Szabad elhoznom ? — Köszönöm, mondotta elbájoló kedvességgel az érsek. Nekem fiatal korom óta ilyen baj ellen egyedüli orvosságom a türelem. Értesítjük a n. é. közönséget, hogu a PHILIPS rádióautó kérésünkre városunkban folyó hó 17-én hangversenyt rendez s egyidejűleg díjtalan Service szolgálatot is tart. A Philips készülékek tulajdonosainak felvilágosítással és szaktanáccsal szívesen szolgál a rádió-autó. Az egri rádiókereskedők. A miniszter nem győzött betelni Eger dicséretével. Tiszta, meleg, bárok város. Közben érdekes kijelentést tett: — Mikor kultuszminiszter voltam, a vidéki egyetemek elhelyezéséről volt sző, az volt a gondolatom, hogy Egert egyetemi városá teszem 8 ott szervezzük meg állami támogatással a magyar katolikus egyetemet. Tervem Ciernoch prímás ellenállásán bukott meg, ki attól félt, hogy az egri katolikus egyetem el fogja sorvasztani a budapesti egyetem theolőgiai karát. — Most, hogy Egert jobban megismertem, sajnálom, hogy akkor nem tartottam ki elgondolásom mellett. — Kegyelmes Uram, legalább most légy nekünk, hevesmegyeieknek, segítségünkre, mondja Bo- zsik prépost, abban a nehéz küzdelemben, melyet az egri katolikus jogakadémia fenntartásáért folytatunk. Az érsekség és az egri káptalan szinte erőn felül áldoznak e célra. S mégis nagyon mostohán bánik a kultuszminisztérium e kétszázados egri főiskolával. — Magam is attól tartok, hogy a protestánsok autonómiája, mert ez tételes törvényben gyökerezik, meg fogja védeni a protestáns jogakadémiákat. A mi egyetlen katolikus jogakadémiánk pedig áldozatul eshetik. — Tételes törvény szól mellettünk is — replikázott a Házigazda. A karok ős rendek az 1741-i országgyűlésen törvénybeiktatták az egri jogi főiskolát s e törvénycikk ma is érvényes a magyar Corpus Jurisban. — Ezt nem tudom — mondja a miniszter. — Ugyhiizem, e tőrvény megvédi akadémiátokat, A miniszter ezután Ripkáők* nak a legnagyobb elragadtatás hangján beszélt az egri papságról. — Sok helyütt jártam — mondotta — de oly nagyszerűen se- holsem láttam a papságot asz- szisztálni, mint Egerben. Óly jól esett látni, hogy az egri papság olyan nagy szeretettel és ragaszkodással igyekezett ősz főpásztorának a fárasztó egyházi szertartást megkönnyíteni. Majd a katolikus legényegyleteket hozta szóba Vass József. A katolikus legényegyletek eddig a Hamupipőke szerepét töltötték be a katolikus mozgalmakban. Rajta leszek, — mondotta — hogy a jövőben a katolikus legényegyleteket minden rendelkezésemre álló anyagi erővel segítsem, mert egyedül a katolikus legényegyletek lesznek azok, amelyek az ipari munkásságot a demagógia és szociáldemokrácia izgatásaitól megvédik. Most érdekes eset következett. Ripka főpolgármester megemlítette, hogy 1222.-ben II. Endre aranybullájában kikelt az álláshalmozás ellen. Most ugyanez a bajunk, jelentette ki a polgármester. Vas* József erre mosolyogva jegyezte meg, hogy a régi egyiptomiak is már a mi időnk földreformon törekvésével igyekeztek az emberi kedélyeket lecsillapítani. A rómaiak korában, Tacitus szerint, volt idő, amikor lakásínség volt Rómában, mire Néró császár hatalmas összeget adott az építkezőknek lakások építésére. Tehát ezekből látjuk, hogy ha az idő rohan is, az emberiség bajai bizonyos időközökben ugyanazok, mint a múltban. Közben telt, múlt az idő. Ripka főpolgármester ekkor már sürgette a minisztert az indulásra. — Feri bácsi — mosolygott Vass miniszter — Te voltál amellett, hogy szálljunk ki, most már élek parlamentáris miniszteri jogommal és nem hagyom abba a beszédet. Amíg a miniszter beszél, Te nem teheted fel szavazásra a kérdést. Tehát maradunk. * Egy kis ideig még jő hangulatban maradtak. Fél 8 volt, mikor Vasa József és társasága búcsúzott dr. Bozsik Pál prépost- plébánostól, majd autójukon elrobogtak. Ez volt Vass József utolsó útja.
