Eger - napilap, 1930/2
1930-09-16 / 209. szám
2 EGER 1930. szeptember 15. A hevesmegyei kisgazdák zászlóbontása Kaiban Körülbelül 1500 ember vett részt a nagygyűlésen. — Nyugodt lefolyású volt az értekezlet, amely leszögezte magát Nagyatádi programmja mellett. A gyűlést Braun Károly nyitotta meg. Radil Károly beszédében a gazdák között általánosan tapasztalható bizalmatlanságot és tájékozatlanságot oszlatta el, reávilágítva arra, hogy ha az állam s Eger legtekintélyesebb bortermelői minden igyekezetükkel propagálják a pincsszövetkeze- tét, miért aggódjon tetemesen csekélyebb befektetéséért a kistermelő, aki amellett bármely pillanatban kiválhat a szövetkezet kötelékeiből. Ling Nándor felszólalásában az értékesítési lehetőségekről beszélt, kidomborítva a pinceszövetkezet előnyeit. A nagygyűlés után folytatták a jegyzéseket, melyek során újabb 10 ezer pengő gyűlt egybe. Ma délután a negyedek képviselői és megbízottai tartanak értekezletet a főjegyzőnél. Az aláírások pedig meglehetősen szaporodnak s valószínűen igaza lesz annak az optimisztikusan gondolkodó városatyának, aki azt mondotta: »Szüret idején már nem találunk Egerben termelőt, aki ne lenne tagja a pinceszövetkezetnek !• Időjárás. Budapest, szeptember 15. A Meteorologiai Intézet jelenti ma déli 12 órakor: Hazánkban a hőmérséklet az Alföldön mindenütt 30 C fok fölé emelkedett és egyes helyeken még éjszaka sem szállt 20 fok alá. Az idő esőre hajlott, mérhető csapadék azonban alig esett. Budapesten ma délben 25 C fokot mértek. Prognózis: változóan felhis idő várható, sokhelyütt esővel, esetleg zivatarral, később hősQllyedóssel. * Eger, szeptember 15. A Meteorologiai Intézet egri állomása jelenti: Egerben tegnap 27 2 C. fok volt a maximális hőmérséklet, a minimum pedig 174 G. fok. Ma reggel 7 órakor 190 C. fokot mértek. — Ugyanekkor a barométer állás 0 fokra és tengerszínre redukálva 759 7 mm. Gyenge északnyugati szél volt. Begyulladt az iskola pincéjében a szén. A hatvani állami elemi iskola pincéjében télire beraktározott mintegy 700 q szén péntekre virradóra szenzációsan éraztette gyúlékony ős gázas tartalmát. Bemelegedett és a kiömlő gáz romboló erővel tört utat a pince zárt nyilásain át, nagy mennyiségű szenet dobva ki az úttestre, a szomszédos épület falára és ablakaira. Órákon át, sűrű füst és gáz ömlött ki a nyílásokon. A tűzoltóság több tagja Domány Ernő cukorgyári főmérnök és) Korbonits András vegyészmérnökkel behatoltak a gázzal telített pincébe és a szén szétterítésével és öntözésével megszüntették az égési folyamatot. A kárnál nagyobb volt az ijedtség Kál, szeptember 15. (Az Eger kiküldött tudósítójától.) A káli állomásépület előtt már nyolc óra tájban ünneplőbe öltözött gazdák és kopott zselléremberek gyülekeztek csendes pipaszőval. Vasárnap is van, amúgy is ünnep: ma tartják a hevesmegyei kisgazdapárt nagygyűlését. A vonatok is sűrűn hozzák a vidék magyarjait, akik csoportokba verődve előre megbeszélik a történendőket. Négy deszka-emelvény előtt gyülekeznek az emberek. Kiváncsiak álldogálnak messzebb, akik szemmelláthatóan nem tartoznak se a magyar, se a paraszti rendbe. Gabonakereskedő - ar- cuak, akik eljöttek, mert gondolták, hogy a bolettáról is sző esik majd. Az őket is érdekli. Igen nyugodt a hangulat. Az a tízfőnyi csendőr, aki az állomás mellett áll, inkább a parádé kedvéért van itt. Panasz ugyan van, bőven van, sok van, — de a magyar paraszt bölcs mérséklete, higgadt nyugalma még nagyobb a keserűségnél is. Akik hát ribilliót várnak itt: igen nagyon csalódnak. * Az emelvény lassan megtelik. Ott ül Hedry Lőrinc főispán, Okolicsányi lőre alispán, Szabó Gyula dr. és Gróber Ferenc főszolgabírák, Borhy György felsőházi tag a HGE elnöke és a gyűlésre érkezett országgyűlési képviselők, a különböző vármegyék kisgazdáinak küldöttei, meg az újságírók. Plósz István volt nemzetgyűlési képviselő, elnök, megnyitja az ülést. Az általános panaszokról beszél, a kisgazdatársadalom sérelmeit körvonalazza. Különösen a kartellek ellen kel ki éles hangon. — Ezerszámra mennek tönkre a kisgazdák és szőlősgazdák, — mondotta. Azt mondják, hogy a búza nem lehet drágább, mégis a kenyér és lisztárak folyton emelkednek. Törvényes eszközökkel meg kell változtatni a mai helyzetet s ez csak a szervezett népen függ. Most, az utolsó órában kell összefogni a falu népét és odakiáltani a kormánynak, hogy segítsen, mert különben elpusztul Itt minden. Verekedni kell a teherviselés arányosabb elosztásáért. Utána Toldi József, a gyöngyösi Gazdakör elnöke beszélt a hitelviszonyok lehetetlen viszonyáról. Ha most követel a magyar paraszt, csak az érdekeit védi, amely a nemzet érdeke. Azt mondja, hogy a kisgazdatársadalom a többtermelés jelszavának az áldozata, mert a forradalmak utáni nagy beruházások adősították el. Az akkori búzaárak mellett vett fel hitelt és most a zuhanó ár magával rántotta a gazdát. Ma az a hely" zet, hogy hitelhez egyáltalán nem, vagy csak ügynökökön keresztül lehat jutni, akik kiuzsorázzák a parasztot. A kormánynak bizonyára nincsen tudomása erről, nem látja, hogy dobra kerül a gazda és azt veszi észre, hogy kicsúszik lába alól a föld. Mikor hitelről van sző, az altruista bankok nem különbek, mint a többi. Beszél erről az aránytalanul nagyobb védelemről, amelyben a kormány részesíti az ipart és a gyárakat a falu népének rovására, rámutat a szeszkartell visszaéléseire. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Kassai István szól és arra hivja fel a nagygyűlésen résztvevőket, hogy álljon sarkára a kisgazdatársadBlom és követelje Nagyatádi programújának megvalósítását. Krisztián Imre országgyűlési képviselő széles alapokon felépített beszédében minden olyan momentumra rámutatott, amely közelebbről érdekli a falut, sőt a bolettát is védelmébe vette és megmagyarázta, — bár sürü ellentmondás közben, — hogy az csak a gazdák javát célozza. — Ma ugyanaz a helyzet, mondotta, mint a világháborúban volt. Most is azokon a felelősség, akik akkor vérükkel, életükkel, idegeikkel szolgálták a nemzet egyetemes érdekeit s ez a gazdasági háború is itt fog eldőlni a falu népének, a magyar parasztnak a munkafrontján. Azért jöttünk itt össze, hogy a nyomasztó helyzetből megtaláljuk a kivezető utat, vagy legalább vigasztalást találjunk. Nem akarok hiú reményeket kelteni senkiben, a panaszok jogosultak és a helyzet igen súlyos, de a kívánságok olyan mértékben, mint szeretnénk, teljesíthetetlenek. Hiba az, hogy a gazdák reményeit felcsigázzák azok, akik az ólombetűk millióival a kormány jóakarata és a falu közé állanak és olyaD ígéreteket hangoztatnak, amelyeket nem lehet megvalósítani. Beszéde további folyamán hangsúlyozza, hogy a bajok megszüntetése érdekében szükséges a 22 év előtt megfogalmazott kisgazda-programmnak újbóli felélesztése. Hivatott vezetőire, a saját fajtájából kiszakadt emberekre hallgasson a falu, több aksrattal, több kultúrával és több öntudattal törekedjék céljai elérésére. A titkos választójogról is beszólt, amely benne van a párt prog- rammjában, de smelyet csak akkor lehet megvalósítani, ha a nemzet érdeket szolgálja. Felsorolja azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány tett a parasztság megsegítésére, a házhelyek, a vagyonváltság búza leszállítása, facsemeték kiosztása által. Megállapítja azt is, hogy felsőbb köreink nem becsülik meg úgy a falut, ahogy megérdemelné. óvja a kisgazdatársadalmat attól, hogy uj pártot, uj programmal követeljen. Maradjon mindenki a régi táborban, de akarjon dolgozni a cél megvalósításáért. A gazdasági válság okát magyarázza, statisztikai adatokkal támogatva, majd a boiettára is rátér. Itt azonban minduntalan félbeszakítják. Látszik, hogy fájdalmas pont ez és itt van a legnagyobb elégedetlenség forrása. Röviden be is fej ezi beszédét azzal, hogy tömörülésre és bizakodásra szólítja a gazdákat. A Zemplén megyei kisgazdák küldöttje, Forgács Miklós szólal fel ezután. Rövid, de frapáns beszédben sorakoztatta fel szokat a sérelmeket, amelyek legégetőbbek és segíteni is lehetne rajtuk. Világos logikával, a magyar paraszt tiiztafejü éleslátásával bírálta a kormány intézkedéseit, amelyek a gazdákra sérelmesek. Mindenki hozott bajt, mondotta, de embert nem kapunk, aki panaszainkat elintézi. Hangsúlyozza, hogy az intelligenciával együtt kell dolgoznia a falunak, de csak azzal az intelligenciával, amely a nemzet egyeteméért dolgozik. A magyar paraszt nem ragad tathatja magát annyira, mint a pesti munkásság, amely kenyeret követelt legutóbb is és a végén cipőt rabolt. Pedig itt is nagy bajok vannak. A parasztnak nincs már kedve a földhöz és szomorúan teszi szekérre az ekét, ha szántani indul, mert nem látja érteiméi a munkájának. Azt mondják, hogy a magyarnak csak vásár után jön meg az esze. Vigyázzunk most, ezekben a nehéz időkben és a vásár előtt gondolkozzunk, mert aki itt nem tart velünk, az vagy nyerni akar rajtunk, vagy zsebelni.
