Eger - napilap, 1930/1

1930-06-24 / 140. szám

2 EGEB 1930. június 24. tése ügyében. A kérdéses bútből való vízhasználat miatt aggályok merülnek fel, mert emiatt az ottani kutak vize elapadhat és a lakosság víz nél­kül maradna, amire a képviselő- testület már előre hívja f&l az alispán figyelmét. Radil Károly: Az állandő vá­lasztmányban a javaslatot én tettem. Aggályosnak tartom en­nek a kérelemnek a teljesítését azért, mert biztos tudomásom szerint a szeszgyárral szemben a Menház uccában lévő kút fő­forrásából táplálkoztak a mak­iári városrész többi butái s ami­kor szárazság idején a kutakban a víz elapad a ebből a kútből hordja a lakosság a vizet, a kör­nyékbeli kutakban a víz teljesen elapad. Ha a szeszgyár ez ősz­től márciusig tartő szeszgyártás idején napi 1000 hektoliter, eset­leg még több vizet kiszivattyúz­tál ebből a kútből, amit alig hi­szem hogy ez a kút biztosítani képes, akkor a Makiári negyed mintegy 4000 lakosa teljesen víz nélkül maradna. Ezt a vá­rosnak nem szabad megengedni, egy magánvállalat érdekét egy városrész érdekével szemben elősegíteni nem lehet csak azért, hogy a szeszgyár ne vegye Igénybe a város által nagy költ­séggel bevezetett vízvezeték vi­zét és a vízdíjtól szabaduljon. Forduljon a cég először az al­ispán hatáskörébe tartozó víz­jogért s ha ezt netalán megkap­nák, amit ilyen körülmények kö­zött alig hiszek, akkor is csak kizárólag a szeszgyártás céljaira használhassák a vizet, a sertés és marhahizlalás, valamint a la­kóknak a városi vízvezetéki víz használatának a kötelezettségével. Kakuk és Siller az iparválla­latnál alkalmazottak kereseti for­rására hivatkoztak és arra, hogy télen nem kell a kútből a víz, osak nyáron a kertek öntözésé­hez. Radil Károly: Egy ipsrvál- alat érdekében nem lehet a vá­ros és egy egész városrész ér­dekeit feláldozni. Ezen a cimen akkor az összes iparvállalatokat mentesíteni kellene a vízhasz­nálat alól, aminek a következ­ménye az volna, hogy a magán­fogyasztók még magasabb díjat fizethetnének. Kéri az .indítvány elfogadását. A közgyűlés az indítványt el­fogadta. A Lioeum délnyugati részén építendő gyalogjárda ügyét a közgyűlés javaslattételre az épí­tészeti bizottsághoz utalta. Az illetőségi ügyek elintézésé­vel a közgyűlés 7 órakor véget ért. Az »EGER« telefonszámai Szerkesztőség: 11. Kiadóhivatal: 87. A Telekessy István menedékház avatása Több száz főnyi közönség vett részt a felemelő ünnepségen. Az egri Bükk ismét gazdagabb lett egy turista hajlékkal. Eger, június 23. Kicsit szomorú, boroügős idő­be a indult el a béiapátfalvai ál­lomásról, a Bornemissza cserké­szek zenekarának hangjai mel­lett az a több száz főoyi közön­ség, amely a Bélkő alján épült uj menedékház felszentelésére igyekezett. A mély nyíláiű, szé­les völgyben, rátapasztva a ka­paszkodó hegyek oldalára, feny­ves erdő szélén alig félórai út után tűnt fel a kedves kis ház a vidám ember-sereg előtt. A ház előtt oltár, friss zöld gallyakkal díszítve, már kéizen várta az áldozatot. A falu asz- ■zony és gyereknépe tarka csa­patokban, kiváncsi szemmel gyü­lekezett a szokatlan misére. Ta­valyi avarra telepedve olyanok voltak színes ünneplőikben, mint óriássá nőtt erdei virágok. Tíz órakor kezdődött meg az énekes tábori mise, amelyet Tö­rők Kálmán prépostkanonok mon­dott. Alatta az Egri Dalkör, Huszthy Zoltán országos karnagy ve­zényletével, és a Bornemisszák zenekara egyházi énekeket adott elő. Evangélium után Török Kálmán prépost ssép lendületű, rövid beszédet mondott. — Ezen a helyen valaha a Hadúrnak áldozott fehér lő te­teme sistergett a tüzes oltáron, most pedig Krisztus vértelen ál­dozatát mutatjuk be a legdiciő- ségesebb temp'om: az ég sza­bad boltja alatt. — Ez a ház méltó arra, hogy az egyház áldja meg, mert a tiszta szív és ez Istenfélelem je­Mezőkövesd, jún. 23. Mezőkövesd katolikus társa­dalma tegnap délelőtt nagyvo­nalú ünnepséget rendezett az or­szágos szent Imre ünnepekbe kapcsolódva. A gazdag programm kiemelkedő pontja Huszár Ká­roly beszéde volt, amelyet több ezer ember hallgatott végig. A zászlődíszbe öltözött község uccáin már nyolc óra előtt ha­talmas tömegben gyülekeztek a jő matyők s valóságos népvándorlás indult a Kálvária felé, ahol 9 órakor Csepela Lajos dr. apát-plebános ünnepi misét pon­tifikáit. Mise alatt 500 tagú kórus éne­kelt egyházi énekeket, utána pe­dig Kiszely Pál dr. főjegyző mon­dott megnyitó beszédet, majd gyében találnak benne hajlékot azok, akik mindennapi munká­juk után pihenést keresnek itt. Megérthető a hála készsége ke­gyelmes érsekünk iránt, aki a papnevelő intézet birtokán helyet adott ennek a menedék­háznak s méltóbb nevet nem ad­hattak neki, mint Telekessy István, a nagy hazafi, nagy ma­gyar és nagy főpap nevét. A hervadó virág után is ma­rad illat, ebből a kevés szóból is marad emlék s ez az emlé­keztetőn lesz: hogy az itt eltöl­tött idő után köteles munkánkat, felüdítve a pihenéstől annál teljesebben, an­nál jobban elvégezhetjük. Mise után a főp-p megáldotta és beszentelte a menedékkázat s pár szóval átsdta rendelteté­sének és a Magyar Turista Egye­sület Egri Bükkosztályának, amelynek nevében Szabó Oszkár árvaszéki elnök, a Bükkocztály ügyvezető elnöke vette át az épületet, rövid be­szédben vázolva annak rendel­tetését s köszönetét mondott Szmreciányi Lajos dr. érseknek bőkezűségéért, amely lehetővé tette, hogy itt, a Bükk legszebb részén, hajlékot építhessen ma­gának a Turista Egyesület. A hivatalos ünnepség után szétszéledt a közönség a völgy­ben s nemsokára vidám kaca­gás, zene verte fel a messzi er­dők csendjét. A hétköznap robo­toló emberei örültek a szabad­ságnak, a levegőnek. Huszár Károly lépett a szónoki emelvényre és az óriási tömeg feszült figyelme közepett mon­dotta el ünnepi beszédét. «Miért állítjuk példaképül ma­gunk elé szent Imre herceget, — mondotta többek között, — mikor a magyar bölcsők üresek és a temetők megtelnek?« Vázolta az utat, amelyen halad­nia kell a magyarságnak, ha méltó akar lenni saját magához és eszményképéhez, szent Imré­hez, mert mocskos és fertőben gázoló nemzedék soha nem építhet ha­zát. Hangoztatta a szent Imre év fontosságát, amelynek ünnepi színe összehozza a történelmi Magyarország lakóit s megmu­tatja a külföldnek a nemzet élni- akarását és hitbeli erejét. A szépen sikerült ünnepséget, amelynek programmját több sza­valat és énekszám tarkította, Csepela Lajos apát, c. kanonok beszéde zárta be. A boletta. A magyar közgazdasági élet elérkezett egy jelentős állomás­hoz. A boletta-javaslat a képvi­selőhöz asztalán fekszik. Még senkisem tudja, hogy ez a re­form mit fog produkálni a gya­korlatban, annyit azonban már is elismerhetünk róla, hogy tiszta szándékával és ötletes terveivel korszakot jelent a közgazdasági újjászületés terén. A törvényjavaslat kritikájával nem célunk foglalkozni. Hogy hol vannak hibák és hol kell szigorítani rajta, ezt úgyis el­döntik majd a parlamentben. A keresztény-nemzeti sajtónak az a hivatása, hogy rámutasson a kormány intenciójára, mely meg­találta a helyes utat, hogy ott fogja meg a problémák problé­máját, ahol a válságnak főoka rejlik: adjunk a gazdának ma­gasabb gabonaárat. A boletta- javaslat igazi értelme ezen a sarkigazságon nyugszik. — A gazdasági válságnak — mondta a pénzügyminiszter — nagyon sok ága van, de minden probléma abból a válságból kö­vetkezik, melyet a mezőgazda­ság szenved. Ezek a szavak a magyar közgazdaságnak agrár jellegét hangsúlyozzák s minden várható eredmény gyógyító ha­tással lesz, ha teljes szigorúság­gal érvényt szerez a törvényes akaratnak. Az a millió furfang, mellyel a liberalizmus mesterkedik, már- már sok állami akaratnak lett kerékkötője. Ezt kell érezniök a törvényhozőknak, ezt kell szem előtt tartani akkor, mikor a ja­vaslat megvitatásra kerül. A gabonatörvény, mely átme­netileg intézkedik, a mezőgazda­ság utjain keresztül általános orvoslást igér. Jó volna tehát, ha kormányzatunk e részletmeg­oldás után a közgazdasági vál­ságnak minden vonatkozását szabályozná és végigvinné a keresztény-nemzetipoliiikát, mely magyar-mentő és Európa-védő intenciójával a gabona-javaslat szakaszai közt máris melengeti egy jobb jövő Ígéretét. Ha nem vagyunk szociálde­mokraták, ha nem vergődünk a zsidó liberalizmus karmai között, ezt minden magyarnak el kell ismernie. A szélső jobboldal kí­vánságai sokkal mélyebbre nyúl­nak és ezek között is legelső: minél gyorsabban, — gyerünk az uj törvény életével! . . . A másik követelmény, hogy szi­gorú legyen: átlátszó, mint az ablaküveg és égig felérő fal, mely magyar életet hirdet és ideget furfanggal nem lehet meg­kerülni. A mezőkövesdi Szent Imre ünnepség Több ezer főnyi közönség vett részt a szépsikerü ünnepen, amelynek szónoka Huszár Károly volt.

Next

/
Thumbnails
Contents