Eger - napilap, 1930/1

1930-06-11 / 130. szám

Abs 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL: EGY HŐNAPRA 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LYCEUM, FÖLD­SZINT 3. — TELEFON: 11.- KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEUM, FÖLD­SZINT 6. — TELEFON : 87 - POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :i XLI. évfolyam 130. szám ♦ Szerda * Eger, 1930 június 11. Dr. Lammers Alajos porosz kultusz-állam^ titkár Egerben. Eger, június 10. A pünköadi ünnepek alatt sok idegen nézte meg vároaunk nevezeteaaégeit, többek között dr. Lammers Alajoa, a poroaz közoktatáaügyi miniaztérium ál­lamtitkára, feleségével, akik dr. Petri Pál éa feleaége, valamint Haász Aladár miniazteri tanácioa kiaéretében jöttek le Egerbe. — Lammera, a németeknek évek óta nagynevű államtitkára, aki a német katolicizmua elaö vezérei közé tartozik, éa főleg a római konkordátum megkötéae körül szerzett érdemeket a moatsni római államtitkárral: Pacelli bíborosáéi együtt, nagy érdek- lődéaael nézte a vároa azép tem­plomait, a katbolikua egyetem­nek készült nagyatilű Lyceumot, annak értékes kincseit, a várat ■ a középkori templomnak a most folyó ásatások során napvilágra került maradványait, amelyek az évszázados magyar kultúrának bizonyítékai. Az érettségi vizsgálatok eredménye a leánygim­náziumban. Eger, június 10. Az Angolkisasszonyok leány­gimnáziumában f. hó 4., 5., 6.-án tartott érettségi vizsgálat ered­ménye : Jelesen érett Jőnáich Ilona, Kis Ilona, Lengyel Klári, Már- tonffy Erzsébet, Rieger Erzsébet, Somogyi Éva, Vezér Lívia. Jól érett: Herczeg Margit, Kornfeld Irén, Papp Anna, Rőt- ■cbild Magda, Sülé Magda, Schwartz Magda, Turek Magda, Wechsler Magda. Érett: Berecz Márta, Csiffáry Jolán, Csutoráé Sarolta, Móricz Éva, Pauksch Róza, Török Va­léria, Marek Mária. Felárú utazás Esztergomba a szent Imre év alkalmából. Esztergom, június 10. A szent Imre jubileumi év al­kalmából félárú utazási kedvez­ménnyel lehet utazni Eszter­gomba, a magyar Sionba. A ked­vezményes utazási jegyet, amely vasútra és hajóra egyformán ér­vényes, az esztergomi idegen- forgalmi hivatal állítja ki, au­gusztus 15 ig váltható és nyolc napig érvényes. Az érseki székváros pünkösd- ünnepi napsugarában gyászlobo­gókat lengetett a szellő, hirdet­vén a lesújtó hírt, hogy az egy­házmegyének rangban, ő* biz« vást mondhatjuk, méltó közsze­retetben is legelső papja C8ekó Gábor, a székesfőkápta- lan nagyprépostja, pápai praelá- tus, a magyar felsőház tagja, Eger város díszpolgára, síri álomra hunyta le szemét. Sokan, igen sokan gyászolják a 86 éves aggastyánt, aki halála előtt néhány nappal részt vett még a papnyugdíjintézet választ­mányi gyűlésén, amint egész hosszú életén át tevékeny ténye­zője volt a közérdekű, főkép közjótékonysági ügyeknek. Tüdőgyulladás döntötte ágyba s a leggondosabb orvosi kezelés sem tudta már megmenteni az életnek. Pünkösd szombatján kérte a haldoklók szentségének feladását s buzgó papi lelke mély áhítatával vette a vallás vigaszát. Nyugodtan, remények­re biztatóan telt el az utolsó nap. Este 8 őrá előtt némi táplálé­kot vett még magához, aztán azt mondta : — Most pihenjünk kisé. Nyugodtan pihent, néhány per­cig, amíg Regina coelire meg- kondult az estharang. Ekkor na­gyot lélegzett, — és a tisztes ősz fő a halál álmára hanyatlott alá. Szikár alakját nem látják töb­bé, jóságos kék szemei nem tük­rözik már nemes lelkének fogy­hatatlan derűjét, s jótékony sze­retőiét nem élvezik többé a se­gítésre szorultak. Halála a székesfőkáptalant sújtja legközvetlenebbül, mert hiszen bölcs, higgadt, páratlanul tapintatos vezérét, a nehéz hely­zeteken diplomatikus ügyesség­gel átsegítő irányító szellemét vesztette el a boldogultban. Az­tán a nyugdíjas paptestvéreknek van legtöbb okuk a gyászra, de a hálás kegyeletre is, mert hajdú- hegyi szöllőjét és villáját nekik ,hagyományozta. Ámde ki győzné felsorolni közismert és páratla­nul magasztalt jótékonyságának szakadatlan megnyilatkozását, amely a tanuló ifjúság, az egy­házi és hazafias célok, városi szegények iránt szinte kimerít­hetetlen volt. És amit adott, azt mindig kétszeres értékre emelte az a jóságos modor, mely mű­velt lelkének és nemesszívűségé- nek természetes folyománya volt. Hosszú lelkipásztorkodásának helyén, Kálban, a Tiszafüred melletti kis községben, Örvény­ben, ahol templomot épített, az egri sáncbeli lakosok, kik a Gá- borkútjából oltják szomjukat, az egri orsolyiták, az iparosít­ják, cserkészek, leventék, kultúr- egyesületek,... soká fognak még hálásan emlékezni a minden köz­érdekű mozgalom, minden kul­túrába cél iránt fiatalos meleg­séggel érdeklődő és bőkezűen áldozó agg főpap jótékonyságára. A késő aggságát megelőző időben figyelemreméltó irodalmi tevékenységet fejtett ki. Már kispap korában, 1866-ban kiadta Valuy Benedeknek franciából fordított »Papok vezércsillaga« című munkáját. Dolgozatai leg­inkább az Egyházmegyei Köz­lönyben jelentek meg. PJ. »Ka­tolikus irányú mozgalmak Ang­liában,- »A misedíjakről,« »Kegy­úri jog és népválasztás;« meg­írta káli plébánoselődjének: Rosz- tőczky Imrének életét és jellem­rajzát. Később sokat dolgozott a katekizmus revíziója ügyében. Az egyházmegyei irodalmi egye­sületnek kezdet őta tagja, egy évtizeden át érdemes elnöke és azóta is állandó Maecenása volt. Úgy intézkedett, hogy ne a székesegyház sírboltjába, hanem a Fájdalmas Szűzről nevezett temetőbe, Róza nővére mellé temessék, mert mint mondta, egész életében szerette a szabad levegőt. Sírja felett sok-sok lekötele­zett, hálás szív fog üdvéért imádkozni. * Elhunyta alkalmából báró Wlaasics Gyula, a felsöház el­nöke, a következő táviratot in­tézte a szőkesfőkáptalanhoz: — Mély megilletődéssel értesültem Csekó Gábor nagyprépostnak, felsőházunk tagjának elhunytá- ről. A magyar katolikus egyház benne értékes és hű fiát gyá­szolja, aki több mint hat évtize­den át egyháza javára szentelt áldásos tevékenységével mara­dandó emléket biztosított magá­nak. Fájdalmas gyászában fo­gadja a főtisztelendő Székes- főkáptalan úgy a felsöház, mint a magam bensőséges részvété­nek nyilvánítását. Életrajza: Csekó Gábor 1844 augusztus 17-én született a hevesmegyei Gomboson. 1867 augusztus 21-én szentelték pappá. Teológiai ta­nulmányai végeztével gyenge egészségére való tekintettel nem szentelhették fel azonnal, egy évig a Szentirarey család neve­lője volt Kassán. 1868-ban fel- debrői káplán, 1871-ben aldebröi lelkész, nemsokára ugyanott plé­bános. 1876-ban káli plébános, 1882-ben a középhevesi kerület alesperese lett. 1897 ben c. kano­nokká nevezték ki. 1900-ban he­vesi főesperes. 1901-ben a Szent Jakabról nevezett mőrichidai c. prépostságot nyerte el. 1902 ben valóságos kanonok, 1910-ben pan- kotai főesperes, 1913-ban szé­kesegyházi főesperes, 1917 ben pápai prelátus, 1921-ben vicarius generalis (érseki helyettes) lett. Temetése. Az elhunyt nagyprépostot ma délelőtt temették az egész társa­dalom nagy részvéte mellett. Délelőtt 10 órakor ünnepélyes gyászmise volt a főszékesegy­házban, melyet a boldogult egy­kori káplánja, Kriston Endre püspök celebráld Majd a Tele- kessi-utcai gyászháznál folyt le a beszentelés szertartása, melyet dr. Szmrecsányi Lajos érsek vég­zett nagy segédlettel. Ugyancsak ő végezte a Fájdalmas Szűzről nevezett temetőben a temetési szertartást. Mindkét alkalommal az Egri Dalkör két megható gyászdalt énekelt Huszthy Zol­tán karnagy vezényletével. A temetésen óriási tömegek­ben vettek részt az elhunyt tisz­telői, az érseki iskolák növendé­kei, a ciszterci gimnázium, mely­nek zenekara a temető bejára­CSEKÓ GÁBOR 1844-1930.

Next

/
Thumbnails
Contents