Eger - napilap, 1930/1
1930-04-12 / 84. szám
2 EGEK 1930. április 12. immaamr J ßHW»--.»inmngwmmmmfímaommm vszm::jre»re;«Br.<ttmMMfliw«w«ra»«waiLa«MiHiu^ 11 Hl Hogyan irt egri élményeiről Mária Lujza királyi hercegnő, később Napoleon felesége, aki három hónapig tartózkodott Egerben Abban az időben Egerben őrizték a magyar szent koronát is. Szmrecsányi Miklós ny. miniszteri tanácsos történeti kutatásainak eredményei a Budapesti Szemle legújabb számában. üdvözlést a testvérieden idők két sorsküldte vezére: a magyar és az olasz Dúca. Most még csak Ígéret, de aratást hozó vetés, egyszerű találkozás, de már történelem, még Trianon, de már majdnem reviziő: ez a római kézfogás. Hírek néhány sorban. — A miskolci városi tisztvise lök húsvéti előleget kérnek a még ki nem fizetett múlt évi karácsonyi segélyükre.—Fia helyett is le akarta ülni a büntetést egy okirathamisitó asszony Debre- canben, — Gyógyíthatatlan betegsége miatt borotvával elvágta a nyakát Eperjesi Gyuláné, egy karcagi jómódú földesgazda felesége. — Kecskeméten gondnokság alá helyeztek egy gazdag 70 éves asszonyt, mert ajándékozási mániában szenvedett. A törvényszéki orvos kérdéseire kijelentette, hogy Szentesen végezte az egyetemet, amikor is Ferenc József feleségül akarta venni. — Kecskemét—Újpest- Kispest uj szinikerüleí megalakítását ajánlja az újpesti szia- ügyi bizottság. — A honvédelmi miniszter Szegeden építteti fel az első vidéki katonai rokkant otthont. — Cafatokra tépték a vonat kerekei Fűster János gárdonyi gazdálkodót, aki öngyilkossági szándékból feküdt a sínekre. A szerencsétlen gazdálkodó testét nem lehetett összeállítani, mert több testrészét elhordták a kóbor kutyák. — Prohászka kör alakult Prágában. Gandhi megpihen. London, április 11. (M.T.I.) Gandhi, az indiai verteién forradalom vezére, lassan leépíti dandii táborát. A tábor a jövő vasárnapra teljesen feloszlik. Gandhi egyébként megváltoztatta útitervét, mert, mint egyik angol lap levelezőjének mondotta, intelmet kapott a természettől, ^hogy pihenjen, mert ereje máskülönben felmondja a szolgálatot és őrá még nagy szüksége van Indiának. Ha egészsége ergedi, a jövő héten Guyarat tartományt utazza be. A vezér legutóbb megjelent egyik női gyülekezetben és nagy megrökönyödést keltett azzal a kijelentésével, hogy a házilag készült szövetek fogytán vannak és ha nem pótolják sürgősen a hazai szövetmennyiséget, az indiai asz szonyoknak ruhátlanul kell járniuk, mert idegen szövetből készült ruhát nem vehetnek magukra. — Ajánlotta a gyülekezeteknek, hogy döntsék ki a datolya pálmákat, amelyeknek rostjaiból elsőrendű szövetet lehet készíteni. Eger, április 11. Eger történetének fáradhatatlan kutatója : Szmrecsányi Miklós ny. miniszteri tanácio* eredményes és kitartó munkával tárja elő városunk elmúlt életének nagy emlékeit. Legújabban a város múltjának azt a fejezetéi fedte fel a Budapesti Szemle legutóbbi számában, amely arról beszél, hogyan nyújtott menedéket Eger a magyar szent koronának és a napóleoni események zűrzavara elöl menekülő királyi családnak. A felbecsülhetetlen értékű monografikus munka részletesen foglalkozik a városunkat érdeklő dolgokkal és jellemző megvilágításait Mária Lujza királyi hercegnőnek, később a négy Napoleon feleségének leveleiből meríti, aki kétszer volt Egerben, első ízben átutazóban Kassa felé 1805 november 18-án, másodszor pedig bárom hónapos ittartóz- kodásra : 1809 juniu* 16-től szeptember 18 ig. Mária Lujza és mostohaanyja : Mária Ludovika, Ferenc császár harmadik felesége, valamint a királyi család többi tagjainak ittlétére esik a magyar szent korona Egerben őrzésének ideje. 1806 március havában ugyan keresztülvitték a szent koronát az egri egyházmegye területén és két helyen: Mezőkövesden és Gyöngyösön éjszakai állomást is tartottak velő, amint azt a mezőkövesdi plébánián őrzött emlékirat, Gyöngyös város protokolluma és a gyöngyösi ferencesek házi története bizonyítja, de akkor Eger kiesett az útból. A szent korona akkor Budára indult Munkádról, ahová a nagyobb biztonság okáért szállították, mivel a francia és a szövetséges osztrák, orosz és porosz hatalmak közötti háború veszéllyel fenyegette Bécset és Budát is. Az 1805 őszén megindult háború változó szerencsével folyik. 1809 júniuséban ismét el kellett Budáról szállítani a szent koronát, és el kellett menekülnie a királyi családnak is. A szent korona és a királyi család ekkor Egerben talált menedéket. Hogy a szentkoronát hol őrizték Egerben, erről ellentmondó közlések jelentek meg. Gorove László: Eger városának történetei című könyvében helyesen mondja, hogy a szent koronát a főszékesegyháznak (mely a mostani helyén állott) déli tornyában volt hiteles helyi levéltárba helyezték el. Da nem maradott mindvégig, mert később a vármegyeházába vitték és olt őrizték egész ittléte alatt. A királyi családot az érseki palotában szállásolták e), míg báró Fischer István érsek maga a nagypréposti palotába költözött. Itt éltek három hónapon keresztül, szorongó szívvel lesve az érkező híreket. Innen írja leveleit a 18 éves Mária Lujza királyi hercegnő de Poutet Vic- toire-hoz, ős több ízben megemlékezik Egerről és az itt szerzett benyomásokról. »Eger környéke —írja többek között — bájos, minden olcsóbb itt, mint Budán, a város is csinos, sok temploma van, a Ly- ceum csillagvizsgálóval, több műemlék, nevezetesen a régi vár, egy török fürdő, és egy mecsetnek a tornya, amelyre felmenni szándékozom. De hát Eger nekünk az, ami az oroszoknak Szibéria: számüzöttek vagyunk itt, a nagy világból alig vaunak híreink arról, ami bennünket érdekel. . .« Amikor a királyi hercegnő cseresznyét vett a parasztoktól a szőlőhegyen. »Úgy vagyunk itt — írja egy más helyen — mint egy falusi házban; 3 órakor felébresztenek bennünket, amikor a disznókat a legelőre hajtják. Mindennap sétálunk. Az érsek egyik Tarkan (Tárkány) nevű birtokára vitt minket, ahol pisztrángom tó van és természetes vízesés, azt találom, hogy ez a völgy Badenre emlékeztet, csakhogy itt majdnem járhatatlan sziklákon kell botorkálni, vagy a patakban. Máskor a szőlőkbe megyünk, s mert már egészen magyarrá lettem, tudok beszélni a parasztokkal, vettem tőlük cseresznyét...« Megemlíti egy belyeD, hogy Rudolf bácsi (Ferenc császár legfiatalabb testvére) milyen viszontagságok között lakik. Tíz szobája van, de csak egy asztala, amelyet maga után vitat, ha szükséges éa nagyon várja a Kassáról érkező ládákat, mivel csupán egy ruhája van. Eleven színekkel festi le a környéken tett kirándulásokat: •Minthogy mindig sétálok a szőlőkben, anélkül, hogy akár a grófnő, akár én ismernők az utakat, megtörténik, hogy meredek sziklák közé jutunk ■ egyszer én és Leopoldina az árokba estünk, de baj nem lett belőle.« »Jól vagyunk, ez érsek falusi mulatságokat rendez nekünk, nemrégen Tarkanba vitt minket.« »Kirándultunk Kerecaendre, ahol az érseknek szép fácánosa van, ott hevesmegyei önkéntesekből egy lovasciapat volt, teljes díszben, fivérem (a trónörökös) különféle gyakorlatokat végeztetett velük, melyek igen jól sikerültek.« »Tegnap az érsek elvitt minket egy bűcsűjárő helyre, a neve Saloo (Egerszalók) itta dombok közt van és kedves fekvésű, aztán uzsonnát adott nekünk a szőlőben. .. « »Nagyon szeretek itt lenni és rajongok Magyarországért, mag vagyok hatva attól a bánásmódtól, melyben bennünket itt részesítenek.« Utolsó egri levelében még a termésről is megemlékezik: »a termés itt Egerben kitűnő volt, a legtöbb kalásznak harmincnál több magja volt, ami ezen a vidéken óriási, de a szüret nem ígér sokat, folyton esik, amitől rothadnak a szőlők . . .« A napóleoni háború három hőnap alatt végetér. Megkötik a békét és a királyi csalid visszamehet. Szeptember 18-án és 19 én az egész királyi család az udvari személyzettel együtt elutazott Egerből Budára. A szemináriumi naplő írja, hogy a város derült képe csakhamar szomorúra változott, mert ragályos tifuszbetegságben szenvedő katonákat telepítettek nagy számban a városba ás a lakosságot a baj terjedése folyton fenyegeti. Elszállították a szent koronát is. Ebből az időből származik az a rendelkezés, hogy a vármegye székházában, ahol a szent koronát őrizték, márványt kell elhelyezni, melybe egyszersmind a dicsőségei ékszer őreinek neveit is be kell vésni az utókor hálás megemlékezésének megörökítésére. íme, ez is világos bizonyítéka annak — írja Szmrecsányi Miklós, hogy a vármegyeházán őrizték a szent koronát; hanem a márványtábla elhelyezéséről megfeledkeztek. Meg kell említeni még, hogy Mária Lujza egy év múlva felesége lett Napóleonnak — a politikai helyzet kényszerűségéből. Ezzel Eger történetének ez az emlékezetes fejezete lezárult. A mű írója valóban fel nem mérhető szolgálatot tett Eger városának éa bála, köszönet illeti őt ezérl. A munka a Franklin Társulat különlenyomatában is megjelent. * Legújabb tavaszi és nyári divatlapok már kaphatók kölcsönbe is a Sajtószövetkezet könyv- kereskedésében.
