Eger - napilap, 1930/1

1930-04-09 / 81. szám

2 E6E8 1930. április 9. Ma van a táblai tárgyalás Tóth Ferenc gyilkossági bünpörében Emigrálták a szovjet londoni exponenseit. Budapest, április 8. A szovjet londoni kereskedel- mi exponenseit visszahívták Moszkvába, azzal a fenyegetés­sel, hogyha nem utaznának haza vagyonukat elkobozzák és ha­lálra ítélik őket. A tisztviselők valamennyien kiváltották az úgy­nevezett Nansen levelet s ezzel tagjai lettek az orosz emigrá­ciónak. Időjárás. Budapest, április 8. A Meteorologiai Intézet jelenti ma délben 12 órakor: — Ha­zánkban tegDap is további eső­zések voltak és sok helyütt 10 — 14 mm.-es csapadékot mértek. A hőmérséklet nappali maximuma csak egyes helyeken emelkedett a 15 fok fölé, míg az átlagos minimum 5—7 fok volt. Ma reg­gel az idő jobbára borús volt az egész országban. Budapesten ma délben 9 G fok a hőmér­séklet. Prognózis: Egyelőre változékony, kissé hűvös idő, később javulás valószínű. * Eger, április 8. A Meteorologiai Intézet egri állomása jelenti: Egerben teg­nap 14 2 C. fok volt a maxi­mális hőmérséklet, a minimum pedig +56 0. fok. Ma reggel 7 órakor 6 3 C. fokot mértek. — Ugyanekkor barométer állás 0 fokra és tengerszínre redukálva 759'4 mm. Gyenge északkeleti szél volt. Eger, április 8. 1 óth Ferenc volt köztisztasági vállalkozó bŰDpörében, mint is­meretes ez év januárjában volt a törvényszéki főtárgy alás Eger­ben. A közvetett bizonyítékok alapján annak idején a törvény­szék Gálbory tanácta 8 évi fegyházra ítélte Tóthot, erős felindulásban Gyöngyös, április 8. Megírtuk, hogy az elmúlt szom­batot!, a gyöngyöii rendőrkapi­tányság fogdájában fehérneműjéből csavart kötéllel az ablak rácsára felakasztotta magát Mandarits József, 28 éves fogiaikozásnélküli pincér. Az öngyilkosságot azért kö­vette el, mert a rendőrség betörés gyanúja miatt Eger, áprilie 8. Megírtuk, hogy tegnap dél­előtt a Pacsirta ucca és a Té­vesztő köz sarkán álló, már hasz­nálaton kívüli közkmba bele- ugrott Kelemen Ignácné, 70 éves asszony. Az öngyilkosság rész­leteinek kiderítésére vizsgálat indult meg tegnap, elkövetett emberölés bűntettéért. Felebbezés folytán a budapesti ítélőtábla elé került az ügy, amelyben mára tűzött ki tárgyalást a Kállay tanács. ítéletre valószínűen csak a késő déli órákban kerül sor, úgyhogy részletes tudósítást hol­napi számunkban hozunk. vette őrizetbe Mandaritset és súlyos bizonyitékok merültek fel ellene. A pincér úgyiátszik fáit a következmé­nyektől és ezért határozta el. hogy megválik az élettől. Az öngyilkosságból kifolyólag hivatalos vizsgálat indult meg, amely megállapította, hogy fele­lősség senkit sem terhel. amelynek eredményét az alábbi­akban közöljük: Kelemenné, mint azt tegnap is megírtuk, egy idő óta búsko­morságban szenvedett, mert nem­régiben orvosnál volt s az meg­állapította róla, hogy szívgyön- geségben szenved. Az idős asz- •zonyt ez annyira elkeserítette, A börtöntől való félelmében akasztotta fel magát a gyöngyösi öngyilkos pincér Nem boncolják fel a Pacsirta uccai öngyilkos öregasszonyt hogy lassankint az elmezavar tünetei mutatkoztak rajta. Hoz­zátartozói az orvos figyelmez­tetésére mindig szemmel tartot­ták, nehogy valami baj érje. Tegnap pár pillanatra egyedül maradt, míg a házbeliek egy varrógép elszállításával voltak elfoglalva. Mire észrevették, hogy nincs bent az idős asszony, már megtörtént a tragédia. Kirohan­tak az uccára s ott a kút rozoga korlátja mellett megpillantották Kelemen Ignácné egyik papucsát. Kötelet és horgot kerítettek s megpróbálták kihúzni a szeren­csétlen asszonyt, de nem sike­rült. Az időközben kihívott men­tők hozták csak felszínre az asz* szoayt, de akkorra már halott volt. Mivel az öngyilkosság kétséget kizáróan bebizonyoso­dott, az orvosrendőri boncolást mel­lőzték s a halottat lakásán hagy­ták. Az Állami Altisztek Egyesülete vasárnap délután tartotta évzáró kultúrdélutánját. Az előadást Ba­rabás Sándor igazgató, egyesületi dísztag beszéde vezette be, mely­ben az altiszti egyesület hivatásá­ról tartott hazafias és mindvégig élvezetes előadást, amit a közön­ség meleg tapssal honorált. Utána kitünően összeállított műsor kö­vetkezett. A szereplők mind meg- állták helyüket azonban külön is meg kell emlékezni Törő Mancika, Montvay Piroska, Urbán Mancika, Laskovics Annuska, Tóth Apollonia, Gyurkovics Mancika, Mezei József, Laskovics Imre és Harangi Géza játékáról, akiket közönségük me­legen ünnepelt. Hálás emlékezés M. Beleznay Etelkáról. — Mozaikok egy bennlakó emlékeiből. — Eger, április 8. Örökre lezárúlva a nevető ezernek, kihűlve nagy ezíve, te­hát nincs többé Ő, bz erély, az energia, a férfias jellem és leg- gyöngődebben érző női ezív? ót ie legyőzte a nagy hódító? Ravatala mellett állva, fájó könnyeim ködén át, telkemre vetülnek a gyermek évek emlé­kezésembe rögzült, kedves képei. * Első barátkozás: 1889 szeptem­ber. Nehány nap őta vagyok az Angolkisasszonyok intézetének bennlakó növendéke. Komoly arcú néni jön rám szemközt a zárda folyásóján. — Amúgy is nagy probléma még előttem a kötelező »pukedli« és most — oh jő sorsom, hogy éppen ezzel a szigorú nénivel vezetsz össze?... Szívem hevesen dobog, s hat évem minden komolysága és ambíciójával illesztgetem lábai­mat, hogy sikeresen tisztelegjek; miközben — a még alig az imént megtanult — »kisztiándot« lehe­lem, nagyokat nyelve, s már igyekszem is eltűnni a láthatárról. S ekkor a szigorú arc mosoly­ra lágyul s barátságosan szól: »Kislányom a szünórában gom­bolyítsa fel nekem ezt a pamutot.« Tágranyilt szemekkel veszem át a csomagot s.nézem a most le- bilincseiévé vált derűs arcot, mely egyszerre meghódít, s e percben elfelejteti velem még a harisnyakötés borzalmait is. * Nahány nap múlva gyönyörű francia babát kaptam otthonról, bufelejtőűl, mert a honvágy rém- ségesen gyötört. Szünórában fél- r6vonúltam a babámmal és sirán­koztam, mert hiszen az is csak az elhagyott otthont juttatta eszembe. Az Ó mindenre kiter­jedő figyelme hamarosan észre­vett. Bákített, vígasztalt, aztán a katedrához vitt, térdére ülte­tett s gyönyörű kékbatiszt ruhát varrt a babámnak. Én félénken, de szeretettel átöleltem és meg­csókoltam. * Múltak az évek s a felsőbb osztályokban a történelem, föld­rajz és természettan tanárnőnk M. Beleznay lett. — Osztálytárs- nőimmel együtt szinte rajongó szeretettel és tisztelettel vettük körül. A sok, sok kedves epizód közül, ami egy-egy történelem órán lejátszódott, csak egyet említek. V. László uralkodását ■ Hunyadi László kivégzését magyarázta. Keseredett magyar lelke rajongó hevével igyekezett tudatunkba vésni az égbekiáltó igazságtalanságot, ami akkor is érte a magyar nemzetet. (Soha nem tudott belenyugodni a ma­gyar sorsba, a magyar rabszol­gaságba.) Okos szemei lángol­tak, arca kigyult, kezei ökölbe szorultak, a végre is — előadása zokogásba fűlt... — Hangosan sírt, ez az egyébként oly erős, férfias lélek, s hangosan sír­tunk mi is. Most, hogy hosszú távoliét után visszatért Egerbe, megkérdeztem fog-e ismét tanítani; szemei egy­szerre megteltek könnyel s azt válaszolta : »Történelmet és föld­rajzot soha többé, mert nem akarom végigsírni az órákat.« * Eltűntek a felejthetetlen tan­órák, a boldog gyermek évek. Jött a kíméletlen élet s tépte, szántotta lelkünket: • ó akkor is, — már mint az intézet főnök- nője, — mellettünk állt. Biza­lommal mentünk hozzá, s meg­erősödve, bölcs tanáctai által újabb küzdelemre készen, jöt­tünk el tőle. S amint szinte tündéries gyor­sasággal emelkedett, fejlett — fá­radhatatlan munkássága mellett — az intézet külsőleg, ép oly nagy arányú a kulturteljesít- mény, amit bámulatos szellemi és szervező képessége nyújtott Eger városának. * Most eszembejut a dal, amely­re mint énektanárnőnk tanított: »Die Schul ist eus, wir gehen nach Haus; Freudig wird’« im Vaterhaus.« Igen, vége az előadásnak. El­végezted a nagy életiskolát s kitűnő bizonyítványoddal meg­tértél — boldogan — az Oros­házába. Isten Veled jő Anyánk! hálás szeretettel csókolom meg kihűlt, áldott kezeidet. U. N.

Next

/
Thumbnails
Contents