Eger - napilap, 1930/1
1930-04-06 / 79. szám
•W-HHU0V« aUVAllrAKVIa A HÄ 20 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ 80 FILLÉR, — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urfaán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LYCEUM, FÖLDSZINT 3. — TELEFON: 11.- KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEUM, FÖLDSZINT 6. — TELEFON: 87 - POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :i XLI. évfolyam 79. szám ♦ Vasárnap « Eger, 1930 április 6. A földművelésügyi miniszter 120 eperfacsemetét adott Egernek a selyemhernyó« tenyésztés elősegítése célfából A fákat a Kertész uccában ültették el. A szülök tanítsák gyermekeiket a fák megbecsülésére. A pénzügyi adminisztráció észszerüsítése. A pénzügyminiszter Thaly Zsigmondi dr. államtitkár elnöklete alatt bizottságot küldött ki azzal a rendeltetéssel, hogy a pénzügyminisztérium fennhatósága alá tartozó intézményeknél tartson beható vizsgálatot én ezen intézménye!«: vezetőivel és szakelőadóival folytatott tanácskozások utján keresse azokat az egyszerűsítőd lehetőségeket, — aaseíyak úgy az adózó közönség, mint a kincstár érdekében állanának. Ez a bizottság saár több vármegya területén tartott szemlét és folytatott tanácskozásokat a pénzügyi intézményeknél és munkáját ez ország egész területére kiterjedőieg folytatja. A munkanélküliség statisztikája. Az ország összes szakszervezetei 21.309 munkanélkülit tartanak nyilván, mely 1479 százaléka az összes szervezett munkásoknak. A fővárosban 10678 és a vidéken 10.631 a szakszervezetek által nyilvántartott munkanélküliek száma. Namenfeint a munkanélküliség a következő- képen oszlik meg: 18.880 férfi, és 2429 asszony van munkanél- kül. Betyárvilág Újfehértón. Újítható határában a batyar- világra emlékeztető rablás történt. Riczula János lakásának ablakán egy ismeretlen ember bekopogtatott, nevén szólította a arra kérte, hogy fáradt sertései számára adjon éjszakára helyet az ólban. Riczula a kérést teljesíteni akarta, de alig lépett ki az udvarra, az ismeretlen látogató ráugrott, a főidre teperta s öklével ütegelni kezdte. Riczu- lának sikerült magát támadója kezéből kitépnie, egy kapát kapott fel, azonban nsm tudta hasznát venni, mert a merénylő kicsavarta a kezéből s ártalmatlanná tette. A dulakodást két ember figyelte, egy negyedik pedig pisztollyal kezében, bement a lakásba s Riczuláné mellének szegezve, pénzt követelt tőle. Az asszony annyira megrémült, hogy minden ellenállás nélkül átadta a 90 pengőt kitevő pénzét. A tettesek ezután az éj leple alatt tovább álltak. Eger, április 5. Ha egy ország szegény, mindenhez hozzá kell fognia, hogy zsebe helyzetén javítson. A se- lyemherayőtenyésztés, a selyem- termelés kétszeresen alkalmas erre. Nemcsak a belföldi selyem értékesítése haszon, hanem az is megmaradt pénz, amit sikerül a külföldiektől megmenteni a se- lyembehozatal letörése révén. Ezek az okok vezették Mayer János földművelésügyi miniszteri akkor, amikor elhatározta, hogy nagyobb gonddal fogja elősegíteni a hazai selyemhernyó- tenyésztést. Ebből a célból eporfa- csemetéket osztott ki szerte az országban. Egerbe 120 csemetét juttatott a földművelésügyi miniszter és a város a napokban már el is ültette azokat a Kertész ucca során. Eger gazdái nagyon jól tennék saját érdekükben, ha komolyan foglalkoznának a gondolat megvalósításával. Eger egyik legelesettebb városa az országnak. Nem szabad válogatni Kál, április 5. Néhány nappal ezelőtt messzi országból való levelet hozott a posta. Juhász István, volt 10-es honvéd és rab magyar írta a nehéz, dülöcgő betűket, irdatlan messziről1, a muszka mezők tájáról. Tizenöt esztendővel ennek előtte indult el, valamelyik virágos vonaton, pántlikáa sipkával és szomorú nőtázással a próba- mezők felé vitéz Juhász István honvéd. Az asszony két kis pu- lyával és sok könnyel a szemében csak várta, várta bites urát vissza. De nem jött. Egyszer elmaradtak a rózsaszínű, ákoan- bákomos kártyák, amiken Juhász István honvéd tudatta a kis családot arról, hogy életben van, továbbá jő egészséget kíván, amilyen neki van, hála Istennek. Elmaradtak hát a kártyák, mert akkor más magyarokkal együtt kozákok sirázaálták már Juhász István honvédet, muszka földön. Tán sebbe is esett, nem tudott írni. Később pedig egéa jólét felé vezető utak közül. Mai helyzetünkben nem lehet foghegyről lekicsinyelni a »selem- férges.* Sok pénzt hoz az. És az az előnye is meg van, hogy kevés bajlódással jár a tenyésztése és olyan egyszerű, hogy a gyermeke«, vagy a nehéz munkából kiöregedett emberek, asszonyok is el tudják látni a vele való foglalkozást. A selysmgubót jól megfizetik, a hernyók eltartása nem kerül semmibe, mert ingyen levelet ad hozzá a rengeteg eperfa. Csak ... Es térjünk rá arra, amit sohasem győzünk eléggé hangoztatni. Hiaba ad az állam fát, ha a suttyó gyerekek letördelik az ágait, megtépik durva kézzel a lombját. Hiába jelent az eperfa tisztességes keresetet, ha az utcák szabadján kószáló, rendetlen kölykök kirángatják tövestül. Tanítsák, oktassák az egri gazdaszülők gyermekeiket a fák megbecsülésére és ha meglátnak egy egy rongálást, ne sajnálják a nadrág boldogabb végét kiporolni. szén fagyos Szibériáig caplattak el, hóban, fagyban. Az asszony megsiratta, elgyá- szólta hites urát. Es íme, most levél érkezik a muszka pokolból kis Magyarországba. Juhász István nagy öreg betűi, rajta s a régi kívánság: »Kívánom a jő Istentől, hogy ezen pár sor írásom jó egészségbe tanájjon«, — utána: »tudassál, hogy élsz, kik élnek a rokonok közül, mindegyiket tisztelteim, ha férjhez mentél, arrűl is tudassál, nem haragszok meg érte, ha leveled megkapom, akkor többet írok.« Juhász Istvánné, szül Kerékgyártó Anna pedig megírta a választ, könnyet is hullajtott a papirosra. Irt, hogy mennél hamarabb többet írhasson Juhász István rab honvéd. Azt is reméli, hogy az is benne lesz a mutzkaországi levélben: mikor szándékol útra kerekedni Juhász hazafelé, ahol úgy várja az elárvult, hűséges asszony, meg a két nagyranőtt pulya. Mert az első levélben erről nem volt sző. A munkanélküliségről. Azokon a gyűléseken, melyeken a munkanélküliséget tárgyalják, a szónokok minduntalan visszatérnek arra a sokat hangoztatott kijelentésre, hogy a mai példátlan gazdasági krízis: világjelenség. Ebben igazuk is van. De a magyar munkásság 10 éve járja a trianoni békéből ránkszakadt Golgota legnehezebb útját. A 10 öv sötét kárpitján néha átvillant egy egy ígéret fénye : Majd ha jobbak lesznek a viszonyok . . . csak türelem, nem marad mindig így . . . S most hogy a tizedik év határkövénél megállva, visszatekintünk az elmúlt esztendőkre, meg kell állapítanunk, hogy rosszabb a helyzetünk, mint volt ftz elindulásnál. Minékünk pedig szent a meggyőződésünk, hogy lehetne segíteni, csak akarat kell hozzá és drákói szigor. Mert bűn az, hogy akkora különbség van a külföldi munkabérek ás a mi munkabéreink között. Bűn az, hogy egy nagy társadalmi osztály képtelenül lerongyolódva, elcsigázott testtel betegségek * korai pusztulás martalékává válik. Bűn az, hogy mináiunk még mindig 10—12 óra a munkaidő oly helyeken, ahol még a legelemibb egészségügyi szabályokat sem tartják meg. Olaszország győztes nagyhatalom, kétségkívül jobb helyzetben van, mint mi s mégi« kegyetlen szigorral büntetnek mindenkit, aki az állam érdeke ellen vét. Ott hazaárulónak tekintik azt, aki olyan külföldi áruvásárol, amit itthon is megkaphatna. Náiunk ebben az irányban idáig csak gyenge próbálkozások történtek. Falragaszokon figyelmeztetik a közönséget, hogy magyar árut vásároljon. És megdöbbentő adatokat olvasunk arról, hogy a női ruházkodásnak aprő kellékeiből is micsoda nagy behozatala van Csonkamagyarországn ak. Míg színházaink meddő élethalálharcot folytatnak a létért valő irtózatos küzdelemben, a könyvesboltok polcairól alig fogy el egy-két könyv, a legszükségesebb dologra nincs pénzünk, addig a középosztálynak egy új, föltörekvö része, olyan öltözködési lukszuit fejtenek ki, hogy Németország, Ausztria idetévedt hölgyei bámulva nézik a csodát. Széles e világon az van elterjedve rólunk, hogy nyomorgunk, mi szenvedtük legtöbbet az ösz- szes hadviselő államok között s ime: csillogó elegáncia, külföldi ruha, parfőm stb. Ha el akarjuk kerülni az év- ről-évre nagyobbodó nyomort; ha nem akarunk látni csikorgó Tizenöt esztendő után hirt adott magárát egy káli hadifogoly „... Ha férjhezmentél, amit is tudassál, nem haragszok meg érte..
