Eger - napilap, 1930/1
1930-03-02 / 51. szám
EGEK 193t. március 2 t mmKaaugammKom 2 A kormányzó ünneplése Egerben. Eger, március 1. Magyarország kormányzójának 10 éves államfői jubileumát ünnepi keretek között ünnepelte meg Hevasvármegya éa Eger városa. Pénteken este zenés takaródét, szombaton hajnalban zenéi ébresztőt adott a 14. hon- ▼édgyalogezred zenekara. Délelőtt 9 órakor Kriston Endre püspök pontifikáit ünnepi hála- adó istentiszteletet a főszékesegyházban, ahol ez alkalommal ott voltak Eger közéleti és társadalmi előkelőségei teljes számban. Ugyanekkor az egri főegyházmegye minden templomában s a felekezetek templomaiban, imaházaiban istentiszteleteket és hálaadásokat tartottak. Délelőtt 11 órakor Heves vármegye törvényhatósága tartott rendkívüli díszgyűlőst a vármegyeháza nagytermében, ahol megjelentek a törvényhatóság tagjain kívül a katonaság, hiva talok, testületek, iskolák képviselői is. A díszgyűlőst Hedry Lőrinc dr. Heves vármegye főispánja nyitotta meg ünnepi szavakkal: Tekintetes Törvényhatósági DíszgyűlSs! — A mai napon ez egész országban ünnepet ül a magyar nemzet. — Ma reggel szárnya- lőbban hangzik fel a magyarok ajakéról a nemzeti himnusz és ebben ez órában egy gondolatban egyesül a vármegyék és városoknak az ország minden törvényhatóságában egybegyült közönsége, szeretettel hódolván Kormányzónk ö Főméltőságának illusztris személye előtt abból az alkalomból, hogy ma tölti be kormányzóvá történt megválasztásának 10-ik évfordulóját. 10 év nem történelmi korszak egy nemzet életében, hogy ha ez az idő az állami, társadalmi és közgazdasági élet megszokott életmedrébea folyt le, — ám az 1920—1930 évek között lepergett idők eoradöntö jelentősége máris megvonta a maga mély barázdáját a magyar nemzet történelmében. És ha késő korok boldogabb magyarja borongó lélekkel járni fogja e barázdák mentán az emlékezés útját, úgy kaleplevéve fog megállani a keserű magyar sorsnak azon keményszívű és akaráeű harcosa előtt, aki vészes pillanatokban elszántan vette kezébe tétován bukdácsoló nemzetünk életének az irányítását. Horthy Miklós tetterejének, aoélos akarásának, nagyszerű magyarságának értéke itt a vármegyék megítélésében nyer 10 éves működése ütőn valódi mértéket. Hiszen mintha a nehéz fájdalmak között vajúdó nemzeti élet a maga vármegyéinek öli méhéből szülte volna meg őt, hogy gyakorolja és érvényesítse azokat a nagyszerű faji sajátságokat, amely sajátságokkal felfegyverezve állott fel a vármegyék sorából a történelmi idők folyamán egy Hunyadi János, egy Rákóczi, egy Kossuth vagy egy Deák Ferenc. Jött, mint daliás múltúnk emlékeztetője fegyverben, hogy lesújtson, ha kell, és rendet teremtett, mint ezeréves alkotmányunk neveltje, megértéssel, meleg szívvel, mindent és mindenkit megejtő jő szóval. 10 őv előtt ö adta vissza önbizalmunkat és hitünket boldogabb jövőnbben és ma mi szegényen állunk vele szemben, mert szerzetünkön és bálánkon kivül mást mit nyújthatunk neki. Ünnepeljük hát, mert ünnepiéire méltó, ez a mélyen fekvő ez a telkekből sarjadó szeretet Kormányzónk <3 Főméltósága iránt és legyen ez a hála, melyben a magyar megtalálja a magyart, egy újraéledt nemzet erőteljes szivdobbanása, telve életkedvvel, telve bizalommal, telve akarással. Általános éljenzés követte a főispán szavait, mely után Okollcsányi Imre alispán emelkedett szólásra: Tisztelt Közgyűlési Mélyen megilletődve terjesztem elő nagybányai vitéz Horthy Miklós Magyarország kormányzója érdemeit megörökítő határozati javaslatunkat. A főméltőságű kormányzó úr 10 éves működése, nemcsak erre a megcsonkított hazára, de az egész világra vonatkozóan is példátlanul súlyos viszok között folyt le. Kormányzóságának eredményei mégis pregnánsan azt igazolják, hogy előrejutni, haladni csak a műit hagyományai által megszentelt utón lehet. Ezt a gondolatot, a régi dicsőséges múlt hagyományainak megbecsülését akarjuk kifejezői azzal, hogy határozati javaslatunkat archaikus nyelven szerkesztettük s ekként terjesztjük elő: • Hevesvármegye közönségének Egerben, az Úrnak 1930. esztendejében, Bőjtmás Hava első napján tartott Sollemnis Gyüllése egy Akarattal itcígy határoza: A hosszú háború a annak nyomdokában a Revolutiők után a jeles magyar Nemzet, amely ezer Esztendőkön át minden jutalmak nélkül védelmezte vala a tőlle Nyugatra lakó Nátiőkat hálósán feküdött. .. kardja kiesett a kezéből és sehol nem vala egyetlen barátja is. A magyar nép ebkor függesztő szemeit Nantes, Nemzetei és Vitéz Horthy Miklós de Nagybánya Admirális Urra, a ki megtsinálta a’ Magyar Hadat, kiért réganten az jeles Zrínyi Miklós gróf hiába’ ágált a Török Áfiu- mában. És ez a Vezér és ez a Sereg Nyugodalmat és Rendet tsinált Országunkban. Az Emberek visszatérőnek munkájokhcz és lön hosszas tanátskozás az országos Dolgok felől, meliyek- nek folyamatában — mai napon tíz esstendeje — cum unó Consensu Gubernátorrá választották vala a kiválló jelességű Férfiút. És Nemzetünk nem tsalatbo- zék, mert hogy manapság élünk, hogy ma úgy vagyunk, amiképen vagyunk, azt — Isten ő Szent Felsége után — Néki köszönhetjük. Consolidátiőt, Békességet, Rendet ó teremtett sok böltseséggel serénykedvén s azt a Reménységet is Ó ültette a magyar Szívekbe, hogy lészen még a Magyaroknak Ünnepe. Mindezekért meghagyjuk és elrendeljük, hogy Nemes, Nemzetei ás Vitéz Horthy Miklós de Nagybánya Kormányzó Uruak Érdemeit és nagy-só« Hálánkat írja a Vármegye bites Nótáriussá mai Sollemnis Gyüllésünk Protocol- lumába, másképen nem cselekedvén.« A fergeteges tapsba és lelkesedésbe olvadó szavak után Kriston Endre püspök tartott ünnepi beszédet, amelyben többek között a következőket mondotta: — »Magyar ember előtt, ki a világháború vérzivatarát végigélte, s aki a hazátlan gonosztevők rémuralma idején az ezeréves nemzetteltben már-már a végső felbomlás jeleit látta, szükségtelen megokolni azt a határozati javaslatot, mely ősi vármegyénk közönségének hűségét, hódolatát és háláját juttatja el a lábbadoző ország istenadta orvosa, nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó űr ő főméltősága elé, aki mögött immár tíz éves országiás emberfeletti küzdelme, érdeme és dicsősége áll. Lehetnek köztünk vélemény- eltérések, de abban nem, hogy az ő bölcs kormányzatának de- cenniuma alatt visszazökkent ez a hányatott nemzet a jog, becsület és világtörténelmi hiva- tottság útjára. Rzért adtunk ma hálát Istennek ; ezért esdünk áldást a legelső magyar ember további életmunkájára. Amikor külsőéi belső rablóink odúikba visszavonultak, mikor a nagy szakadék szélére sodort, széttépett ország bűaői fővárosába fehér lován bevezette a számra kicsiny, de nagyrahíva- tott nemzeti hadsereget, fellélek- zettünk, hogy történelmünk legsötétebb éjszakája után végre valahára megérkezett a boldogabb magyar jövő, nem teljes fényének ragyogásában még, de a hajnalhasadás első pirka- dásával. »Hat hőnap őta Horthy Miklósnak hívják Magyarországon a reménységet,« — mondta akkor a lelkes üdvözlő. És ma tanú rá minden elfogulatlan fia e hazának, hogy a magyar reménység neve, megszemélyesítője tíz év őta véltozatlanúl, sőt ma még inkább, mint akkor, — ugyanaz. A 400 éve cpedve várt nemzeti hadsereg fővezérét, jobb jövőnk ! letéteményesét, az ország kor- I mányzőjávé, árván maradt szent ; koronánk legfőbb őrévé választotta a nemzetgyűlés. Etnberebb embert, magyarabb magyart, vi- | tézebb vitézt, és olyat, kire job- ] ben ráillenék a talpig férfiú neve, j valóban nem találhatott volna e ! sorsdöntő feladatkörre a nemzet | akarata. Azóta most tizedszer virrad ránk a tavasz. Bár messze vagyunk még nem szép álmaink, csak józan és jogos reményeink teljesedésétől; de fai merné állítani, hogy elhibázott az út, amelyen Kormányzó uruak biztos irányítása szerint és az ö nyomdokait követve haladunk? Sebeink sajognak, váreznek még, de lábúak alatt mindinkább szilárdul ez a kicsinyke talaj s a nemzet leikében gyarapszik a történelmet alkotó energia. Hajótöröttek vagyunk, de látjuk már a partot; és menekülésünk biztosítéka, hogy hányatott hajónk kormánykerekét az otrantői hős kemény keze igazgatja. Azért amíg a gondviselő Isten igazsága virraszt felettünk az égben, amíg itt a megmaradt földön Horthy Miklós a gondviselője a lesújtott nemzetnek, addig van mibe akasztanunk reményünk horgonyát, és addig bűnös minden magyar, aki vigasztalant ;ctüggeseg, s akinek nem életprogrammja az a felsőbb biztatás: «Mondottam ember, hogy küzdj és bízva bízzál!» A múlt évben két kiváló hazafi temetésén volt alkalmam találkozni a Kormányzó ur ő fő- méltóságával. Megszólításával kitüntetvén, többek közt azt kérdezte : — Mi már mindig csak temetésen találkozunk? A tartózkodó tisztelet szívembe fojtotta akkor a választ. Azt a választ, amelyet, — úgy érzem — ma ki szabad, sőt ki kell mondanom: — Reméljük, hogy találkozni fo gunk még mi Kormányzó urunkkal a nagy feltámadás, a nagy magyar húsvét ünnepén! Ebben a reményben tisztelettel kérem a T. Törvényhatósági Bizottság valamennyi tagját,
