Eger - napilap, 1930/1
1930-01-29 / 23. szám
2 EGER 1930. január 29. Nyolcévi f egy házra ítélték Tóth Ferencet A bíróság erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében találta bűnösnek Oláh kádármester gyilkosát. — Tóth Ferenc mindvégig tagadta, hogy ő ölte meg a kádármestert Eger, január 28. Ma délelőtt tárgyalta az egri kir. törvényszék Gálbory-büntető tanácsa a VerbSczy úti gyilkosság bűnügyét. Á törvényszék épülete előtt már 3/tS érakor óriási tolongás volt. Az ajtókat bezárták, mert a nagy tömeg valósággal megrohamozta a palotát. Kilenc óra előtt már jóval lehetetlen volt helyet kapni a tárgyalóteremben. A korláton belül is hárem sűrű sorban ült a hallgatóság. Szuronyos fogházőr vezeti be pár perccel kilenc előtt 7óth Ferencet, aki fekete civilruhában és láthatólag derűs hangulatban ül le a vádlottak padjára. Pontban kilenc órakor bevonul Gálbory József törvényszéki elnök vezetésével a büntetőta- náci. Az ügyészi emelvényen Lehócsky Márton kir. ügyész ül, a védői széket Kertay Sándor dr. foglalja el. A vádlott személyazonosságának megállapítása után a bíróság ismerteti a vádiratot, amelyben az ügyészség Tóth Ferenc ellen szándékol emberölés miatt emelt vádat. Az elnök ezután megkezdi a vádlott kihallgatását. Tóth Ferenc elmondja, hogy Oláh Vilmos kádárral még 1920. évben ismerkedett meg. Augusztusban Budapestről jött Egerbe, hogy nevelőanyjának örökségét felvegye, ekkor került szorosabb viszonyba Oláh Vilmossal. Elnök: Volt pénze magának? Tóth: Volt mindig. Elnök: Adat van arra, hogy pénzeket kért kölciön Oláhtól. Egy-két pengőt. 7óth: Ez nem így volt. ó adott Oláhnak 250 pengőt kölcsön s ebből meg is kapott 20 pengőt. Oláh mindig hitegette, hogy meg fogja adni. Elnök: Az adatok szerint nem lehetett magának pénze, mert a feleségéhez írt leveleiben azt említ*, hogy pénzt csal ki Oláhtól. Tóth: Nem igaz. Elmondja ezután Tóth, hogy Oláh durva természetű ember volt s egy Rosenberg nevű kereskedőt is kidobott, mert az adósságát követelte. A gyilkosság napján délelőtt volt Oláhnál és kérte tőle a pénzét. Oláh elküldötte azzal, hogy este hét óra után jöjjön vissza, ó el is ment, de Oláh nem volt otthon. Miközben ő várt, a fiatal asszony kijött az udvarra. Gyufát kért, közben megérkezett Oláh is, de a lakása be volt zárva. Mindketten bementek a szó bába és beszélgetni kezdtek. Később Oláh kiment és a "fiatal asszonnyal beszélt, ő addig újságot olvasott. Később megint kiment és fél óráig kint beszélt valakivel. A revolverét Oláh el akarta kérni, de ő nem akarta, Oláh addig beszélt neki, míg mégis odaadta. Úgy emlékszik, hogy Oláh a revorvert betette az asztal fiókjába. Elnök: A revolvert künn találták meg a félszerben, egy láda alján, amelyet már belepett a pókháló. Tehát napokkal előbb került oda. Tóth: 8 óra felé el akart menni haza. Mikor kifelé indult, Oláh az ajtó előtt ököllel főbe- vágta. Feléje akart fordúlni, de akkor meg gyomron ütötte a kádár. Ő akkor összerogyott. Oláh bement a műhelybe és ő hallottat hogy valakivel beszél. Felkelni nem tudott, az ajtó felé mászott. Akkor még egy ütést kapott. Az ütésektől elvesztette eszméletét s mikor magához tért, hallotta, hogy valaki így szólt : Ne bántsd azt az embert. Elnök: A fejsze hogy került oda ? Tóth : Nem tudom. Elnök: Ki ütötte agyon Oláh t? Tóth: Nem tudom. Elnök: A rendőrségen tett vallomása ellenkezik avval, amit most mond, a vizsgálat során is másként beszélt. A bicska, amit a gyilkosság színhelyén találtak, kié ? * Tóth: Nem az enyém. Elnök: A felesége felismerte, hogy a magáé! Hát a boxer kié ? Tóth: Az is az enyém. Elnök: Nsm találja furcsának, hogy valaki revolverrel, boxerrel és bicskával megy vizitbe? „ Jó, hogy ágyút nem tett a zsebébe. Most elmondotta amit akart. Da vannak maga ellen bizonyítékok, amik ellen semmit sem tud felhozni. Könyitsen a lelkiismeretén és mondja meg az igazat. Megmarad eddigi vallomása mellet >? lőth: Igen. Az elnök azután elrendeli a boncjegyzőkönyv felolvasását és Szilágyi József dr. orvosszakértő kihallgatását. A törvényszéki orvos megállapítja, hogy az Oláh fején talált sérülések baltától származtak és föltétlenül halálosak voltak. 11 órakor az elnök szünetet rendel el. Az ablakokat kinyitják, mert a teremben tűrhetetlen a meleg. Tóth a fogházőrrel beszélget, a közönség pedig hangosan tárgyal a Tóth vallomása fölött. Szünet után a tanúk kihallgatását kezdi meg a bíróság. Az első tanú özv. Kaiser Ödönné, a ház tulajdonosának húga. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy, Oláh náluk lakott. Szorgalmas, munkás, jőravalő embernek ismerte. Nem volt részeges. A háziasszony és lakója jő viszonyban voltak egymással. Az utóbbi időben Oláh nehezen keresett, mert kevés munkája volt. Tőthtal való viszonyát nem ismeri. Az udvarba csak a kapun át lehetett bejutni. Az eset alkalmával látta Tóthot bemenni. Nem volt gyufája és Tóthtól bért, amikor az a kamrába akart menni. Csak háromszori kérésre kapott tőle. Később hallotta, hogy jött Oláh. Semmi zajt nem hallott háromnegyed kilencig. Ekkor egy kétségbeesett «jaj. segítség» kiáltást hallott, amelyben felismerte Oláh hangját. Azután hallotta a zuhogó ütéseket. Rohant az utcai ablakhoz. Többször is hallotta az ütést és utána mindig fájdalmas nyögést. Az ablakhoz jövőknek mondotta, hogy hívjanak segítséget, menjenek a kapuhoz, mert ő nem mer kimenni. A megérkezett rendőrök az ablakon mentek be. Azután mertek csak kimenni s felismerte a vérben fekvő Oláhot és Tóthot. A fejszéről kijelenti, hogy a házhoz tartozott. Amikor meglátta Tóthot feliikoltott: »Maga az Tóth?!« »Én vegyok kézit csókolom.« Oláh halála után ősz- szeszedték a holmiját s akkor találták meg a revolvert. Védő: Tóth szerint Oláh előzőleg bement önökhöz. Kaiserné: Nem jött. További kérdésre elmondja, hogy Oláhnak volt pénze akkoriban, mert a Hangyától kapott pár héttel előbb kb. 200 pengőt. Amikor a zálogosítás történt, akkor nem tudott Oláhnak kölcsönt adni s azért az ékszereket zálogba adta. Akkor még nem kapott Oláh pénzt. Tóthot izembeiítik,hogy hányszor szólt, s volt e a félszerben. Tóth tagad. Özv. Quintusz Józsefné, a háziasszony : Fél kilenc felé kiment az udvarra. Világosságot látott Oláhnál de halotti ciend volt odabent. Majd visszatért a lakásba és lefeküdt. Kis idő múlva rémes ütéseket hallott, mintha kalapáccsal verték volna a falat Kiáltozást is hallott, több perc’g. Kinyitotta az ablakot és segítségért kiáltozott, később rendőrök jöttek és bemásztak az ablakon, mivel mind a két kapu zárva volt. Felismeri a fejszét, a házhoz tartozott. Oláh pénzügyi vi- szooyairanézveugyanazt mondj*, mint az előbbi tanú, de a Hangyától kapott 200 pengőről nem tud. A segítségért kiabáló hang Oláhé volt. Az elnök megesketi. Bíró Károly dr., a Nemzeti Bank főnöke: Azon az estén 9 óra előtt sétálni ment. A ház előtt elhaladva hallotta Quin- tuszné kiáltozásait. Ba akart hatolni, de a kapuk zárva voltak. Löw Béla bankigazgatóhoz ment telefonálni rendőrért. Mikor visz- szatért, a rendőrök már ott voltak, bemásztak az ablakon, és kinyitották a kaput. Ekkor bement. A kapu mellett egy embert látott, jobboldalra dűlve, vérbefagyva, tőle másfél lépésre egy másik ember feküdt, akinek az arcán jelentéktelen karcolások voltak. Ez volt Tőtb. A fejsze nyele Tóth felé hevert, mintha jobbkezéből esett volna ki. Föléje hajolt és megkérdezte: Mi történt? Írre Tóth a következőket nyögte: Nem ludom mért tette ezt. Több dolgom volt vele elintézetlen, és ma, mikor haza akartam menni, egy előre elkészített fejszével leütött. Mikor eszméletre tértem, én ütöttem. Bíró dr. ekkor megkérdezte: Hogyan ? Fekve ? Erre Tóth nem felelt. Elnök: Nem tett említést egy harmadikról ? Biró dr. Nem. Elnök: Kimehetett e a házbői valaki, mikor az ajtót kinyitották a rendőrök, anélkül, hogy Öa észrevehette volna? Biró dr. Nam. Elnök: megesketi a tanút. lóth: az elnök kérdésére egykedvűen kijelenti, hogy nem tud arról, hogy ezeket mondta volna. Lőw Béla bankigazgató a következő tanú, aki elmondja, hogy mikor a helyszínre érkezett Tóth már eszméleténél volt és Mindenütt kapható! Termeli Orez Magy. Tejsző vetkezeti Központ BUDAPEST, I., Horthy Miklós út 119—121.
