Eger - napilap, 1929/2

1929-07-25 / 117. szám

2 EGER 1929. július 25. augusztus 20 áu ette rendezendő nagyméretű tűzijáték, valamint a többi itt fel nem torolható ün­nepi események. A múzeumok az idén meg fognak emlékezni arról, hogy most van a magyar szabadságharc 80 ik évfordulója, ennek a kornak eseményeit, di­csőséges és szomorú emlékeit fogják gyűjteményesen kiállítani a látogatő közönség eié. Idei programunk egyre bővül, gazdagszik és csiszolódik, hogy mire elérkeznek nemzeti ünne­pünk nagy napjai, a magyarság nemes látványosságokban, szó­rakozásokban emelkedve talál- kozhassék Budepasten, foghas­son kezet, tehessen újabb foga­dalmat, az összetartás, a szere­tet és a nemzeti egység paran­csának megtartására! Javul a német birodalmi kancellár állapota. Berlin, július 24. A birodalmi kancellár orvosai ma délelőtt a következő jelen­tést tették közzé: »Müller Fran­ken kancellár megvizsgálása után a javulás tartósságáról lehet be­szélni. A beteg már képes könnyű táplálékok felvételére. Enderlen titkos tanácsos s. k. Krehl titkos tanácsos s. k.* Ä féltékeny férj vasbottal verte agyon felesége csábitóját. Debrecen, julius 24. Megdöbbentő féltékenységi tra­gédia játszódott le Nyíregyháza mellett. ßimoka János cipészmester vasbottal támadt felesége csá­bitójára, Damó Ignácra a oly súlyosan összeverte, hogy egy hónapi betegeskedés után sérüléseibe belehalt. Simoka János már évek óta féltékenykedett feleségére, aki­ről tudta, hogy Damó Ignác kö­zeledését szívesen látja. A férj eleinte azzal próbált segíteni a dolgon, hogy Damót, aki régi barátja volt, eltiltotta a háztól. Egy alkalommal Simoka eluta­zott hazulról s váratlanul hama­rabb érkezett meg, mint azt előre jelezte. Amikor Simoka hazaér­kezett, lakásán találta Damót. Rövid szóváltás után a férj egy vasbotot ragadott s azzal borzalmasan össze­verte a csábítót. Damó számos csonttörést szen­vedett s mintegy hónapi kórházi kezelés után az elszenvedett sérülések kö­vetkeztében meghalt. A debreceni törvényszék négy évi fegyházbüntetésre ítélte a férjet. Látogatás a leégett parádi üveggyárban Hozzávetőleges számítás szerint kétszázezer pengő a Háromszázötven munkás maradt kenyér nélkül. Állami segítséget a parádi üveggyárnak! kár. Párád, július 23. Tikkasztó meleg. A sűrű le­vegőt csak néha fújja át a szél. A merész parádi szerpentineken gyönyörű ívekben fordul az autó. Márkus János ül a keréknél. Komoly keresztekben pihen a búza, csendes tűréssel várja el­rendelt sorsát. Néhol még arat­nak. Alakok emelkednek fel a görnyedésből, amint hallják a zúgást és nagy, gyalog gőggel néznek utánunk. Aztán erdő. A fák árnyéka áthűrozza az utat s pillanatonkint változik rajtunk a fény és a sötét. A Sasváron tűi, kicsit balkéz­re, a völgyben fekszik az üveg­gyár telepe. A magas kéménynek csak a csúcsa látszik előbb, az­tán előbontakozik a huta, amely­nek szomorú szenzációja van most. Mindenütt látszik a tűz nyoma. Az épületből csupán a falak ma­radtak meg többé-kevésbbő. Ásító ablakok néznek lélektelenül, me­zítelen kémények nyúlnak fölfelé. Még érzik a füstizag is, ahogy megült a völgyben. Régi gyár ez. Állítólag már Rákóczi idejében is fűttak itt üveget. Valamikor ugyanis Rá- kőczi-birtok volt a hatalmas uradalom. Tőlük került a Gras- aalkovichokhoz, majd a Károlyi család vette meg. Azelőtt csak orvosságos üveget tudtak gyár­tani. Ma már az üvegipar remekei kerülnek ki a hutából. Az üvegfestés, csiszolás, metszés nyugati nívón áll. Leszállunk az autóról és be­megyünk a gyárépületbe. A föl­det mindenütt palacserepek és apróra tört üvegdarabok fedik több centiméter magasságban. Néhol szénné égett gerendák hevernek, de igen kevés szám­mal, mert a tető fa részei teljesen el pusztultak. Itt-ott veszélyez a járkáló«, mert az épület lejáratánál meg­maradt tetőről nagy robajjal zuhan le időnként a pala. A villanyvezetékek összeku­szálva, tépve lógnak a falakon. A gépek alkatrészei meggörbül­tek a két és fél órás égésben, a szellőztető hatalmas pléhcsö- vei darabokra szakadva feksze­nek a földön. A nagy kemencében állandóan ég a tűz. A fűtést nem szabad abbahagyni. Rengeteg árú ment tönkre. Szanaszét alaktalan tömeggé ol­vadtak az üvegholmik. A felületen ki lehet venni, hogy gyönyörű, futtatott poha­rak, festett vázák estek a tűz martalékául. Időnként be kell hűnyni a szemet, mert a kormo­sán meredező falakról lefújja a szél a pernyét. Az irodában a gyár bérlője, Kuhinka Gyula és a vállalat agilis igazgatója, Missura Zsigmond fogad. Hu­szonöt éve vezeti a gyárat. Az ő érdeme, hogy a parádi üveg­gyártás ma vereenyképas és kül­földön is előnyösen ismerik. Ren­deléseik vannak Amerikába és Olaszországba. Különösen az utolsó öt esztendő alatt vett na­gyobb tempót a fejlődéi. Panasz­kodik. Hozzávetőleges számítás szerint kétszázezer pengő kárt okozott a tűzvész és csak egy része térül meg biztosítás útján. Az üzem nem állhat sokáig. Sürgősen intézkedtek egy pro­vizórikus megoldásról, mertnem- csak a gyár érdeke a munka megkezdése. Nemcsak nemzet- gazdasági, hanem szooiális szem­pontok is sürgetik a zavartalan termelést. Háromszázötven ember kenyere forog kockán, akiknek egy ideig csak egy részét tudják alkalmazni a sze­rencsétlenség által előállott hely­zet miatt. Da nemcsak a szoro­san vett telep munkásairól van sző. Az egész község úgyszólván a hutából élt. A fafuvarozás, szénégetői, szál­lítás és egyéb munkák rengeteg embert foglalkoztattak. Lagaürgőaebb teendő, hogy az állam segítségben részesítse a kenyér nélkül maradt mun­kásokat. Az üzem egyik része egy héten belül megkezdi a munkát. A meg­maradt kemence fölé ideiglenes tetőt húznak a Márkus Testvé­rek és egy kisszámú embercso­port megélhetése kiztositva lesz. De mit tegyenek a többiek? A gyár újjáépítése később ke­rül sorra. És itt kellene az államnak ak­cióba lépni. A vállalat bérlője és igazgatósága eddig mindent elkövetett a gyártelep fejleszté­sére, a modern eszközökkel való felszerelésre, De a telep megha­tározott építkezési adottsága út­ját vágta a további újítások­nak. Most, hogy leégett a gyár, itt az alkalom a megfelelő cél­szerű építkezésre, itt a lehető­ség a még nagyobb fejlődés felé. Nyúljon a hóna alá az állam a parádi üveghuta jövőjének. Nemcsak azért, mivel ő a tulaj­donosa az üveggyárnak, hanem mert a hazai üvegipar fejlesz­tése elsőrendű nemzeti érdek. (por) Tűzhalál áldozata lett egy 3 és féléves kisfiú. Nyiracsád, július 24. Borzalmas szerencsétlenség történt Nyiracsád községben. Lajtár Kálmán jómódú gazdál­kodó 3 és fél éves Kálmán nevű kis fia játékközben szénné égett. A csendőri jelentéi szerint Lajtár Kálmánéknál nagymosás volt. Az udvarra helyezték el az üstöt, amaly alatt nagy lángok­ban égett a tűz. A kis 3 és fél­éves Kálmán a tűzhöz karült ■ ott papírdarabokat gyújtogatott meg a lángokban. Egyszerre az­tán a kezében lévő papírdarab­ról a ruhájára is átcsapott a tűz ■ másodpercek alatt lángott fo­gott a könnyű kis nyári ruha. A kisfiú körülbelül 50 lépést fu­tott, amikor hirtelen összeesett. Mire szülei hozzáértek, a sze­rencsétlen gyermek valósággal szénné égett. újságpapír a Mozitőzsdében. védjegy: felel a Dorco cipő legelsörangú minőségéért Jh Ön érdeke, hogy ' ügyeljen a > wHiom m? / OLCSÓ

Next

/
Thumbnails
Contents