Eger - napilap, 1929/2
1929-07-21 / 114. szám
2 EGER 1929. július 21. zsin (helyi elnevező») fajtákért fizettek. Nagyon üdvös dolog lenne, ha az egri cseresznyetermelés fejlesztése érdekében a jövő év június közepe táján Egerben csere8znyekiállitá8 rendeztetnók, amelyen a helyi tömegtermesztésre alkalmas cseresznyefajtáknak meghatározására, valamint a helyi fajta elnevezések tisztázására atb. hazánkban kiváló pomolögusainkból most megalakuló Pomolőgiai Bizottságot kérnék fel. Hiszem, hogy városunk megértő vezetősége és az illetékes körök előfogják mozdítani és idejében hozzáfognak, — a gyü- termelők de a város érdekeit is szolgáló, — jövö évi cseresznye- kiállítás rendezésének megszervezéséhez. Matós István. Egy milliárdot túlhalad a földbirtokok adóssága. A Magyar Statisztikai Szemle a magyar földbirtokok 1928 év végéig bekebelezett terheiről közli, hogy a magyar földbirtokok eladósodása az 1928 év második felében folytatódott. A félév folyamán 214.4 millió pengő uj teher bekebeleztetett s a bekebelezésből 58.0 millió pengő régi teher töröltetett, úgy, hogy a terhek az évvégén már 1328.7 millió pengőt tettek ki. Pásztó község erőfeszítései a szebb jövőért Tíz évre szóló községfejlesztési programmot dolgozott ki a község vezetősége. — Ismét járási székhellyé kell tenni Pásztót. Mindenütt kapható! Termeli Orsz. Magy. Tejszövetkezeti Központ BUDAPEST, I., Horthy Miklós út 119—121. Eger, Julius 20. Az »Eger* mint Hevesvár- megye egyetlen napilapja, elsőrendű köteleaiégánek tartja nemcsak a vármegyei hirczolgálat közérdekű ellátását, hanem hasábjaival segítségére óhajt sietni oly kérdések megoldásának is, amelyek egy-egy vidék fájó sebeként simák fel és amelyekről igen célszerűnek látszik a nagy nyilvánosságot tájékoztatni. A mai alkalommal s egy több szempontból megtárgyalt következő cikksorozatban Pásztó község panaszaival és tiszteletreméltó küzdelmeivel a szebb jövőért óhajtunk foglalkozni. Alkalmunk volt a község több vezető egyéniségével ezekről a problémákról beszélgetni. A beszélgetéseknek három állandóan visszatérő refrénje volt: az egyik a község dicsőséges múltja feletti büszkén fájdalmas elmerengés, a másik a gazdasági sorvadás mélységéből feltörő jajsző, amit azonban nyomon követ a dacos akarás lendülete: és Pásztó mégis élni akar. A politikai és gazdasági jelentőség mélyszintjéről a hajdani nagyság ormaira feltekinteni tényleg fájó érzés lehet. Valaha czabadkirályi város, szerte sz országban hires kézműiparáról és kereskedelméről. Virágzó cisztercita apátsági székhely eleven kultúrával és gazdasággal. A történelem tüzes szárnya egyszerre meglegyinti: a török porrá égeti a ezóta nem tud feléledni. A cisztercita rendház Egerbe költözik. A múlt század végén a hanyatlás még nagyobb léptekkel száguld. A filoxera tönkreteszi virágzó bortermelését. Hires kézműiparát elnyomja a fejlődő gyáripar. Az elszegényedés politikai következménye, hogy a főszolgsbirői hivatala Hatvanba kerül, ezzel együtt minden járási hivatal lassan- lassan hűtlen lett Pásztőhoz. És a jelen ? Nem kevésbbé lesújtó és nehéz.. A speciális pásztói gazdasági okok mellett még az általános közgazdasági helyzet súlya nyomja a váltakat. Kézműiparának hajótöröttjei állandóan a munkásosztály felé elúsznak. A sovány és kevés földdel birkózó kisgazdák zsellér és napszámossorsra jutnak feltartóztathatatlanul, sőt talán várostölteléknek vagy Kanadába kényszerülnek menni, ha idejekorán nem jön valahonnan segítség! Diciőretűl szolgáljon Pásztó vezetőinek és képviselőtestületének, hogy ezt a segítséget s jobb jövőjének útjait nem a közmondás sült galambjától várják, hanem saját erkölcsi és anyagi erőik öntudatos egybefogásátől. A község agilis vezetősége ez év tavaszán egy tíz évre kidolgozott községfejleszté»i programmot terjesztett a képviselő- testület elé, amit a testületnek majdnem teljes számban jelenvolt, szinte történelmi hangulattól átitatott népes közgyűlése egyhangú határozattal tett magáévá. Ez határozat annál jelentősebb, ha figyelembevesszük azt a tényt, hogy az 1928. évi községi háztartás pénzügyi eredménye szerint 45*/o-os pőtadó kivetése mellett közel 20.000 pengő megtakarítás mutatkozott. Tehát takarékossági szempontból nagyon csábitó lett volna olyan könnyítés az adózók helyzetén, hogy ily megtakarításokkal a pótadónak fokozatosan 35°/« ig való leszállítása lenne elérhető. Azonban a község belátta, hogy ez nagyon rövidlátó politika lenne, mert végeredményében a lejtőn való továbbcsuszás lenne. Ehelyett a törvény által megengedett 50% ős pótedó vállalásával és egy 10 éves öntudatos község- fejlesztési és beruházási Programm alkotásával egy jobb kornak, a jövő boldogulásnak — bár küzdelmes — útját egyengethetik. Helyszűke miatt ezúttal ennek a községfejlesztési programm- nak részleteivel nem foglalkozhatunk, most csak megemlítjük, hogy főbb pontjait egy átgondolt gyümölcstermelési programúi, iparfejlesztés, kisipari szaktan folyamok létesítése, szénkutatási lehetőségek, artézi kút fúrása, tűzoltófelszerelések beszerzése, járdaépítés, fásítás, stb. alkotják. Ennek a programnak megvalósítása nyomán a község reméli, hogy nem vándorbot, a Színészek . . . (Visszaemlékezés.) Színészek — debreceni sziné- szek, ha olvassátok e sorokat — jó, ha nem, úgy is jó. Egy régen porladó színész fia mesél nektek valamit, a régi, színészi múltról, Debrecenről. Valaki, aki ott élt, aki akkor még ötéves kisfiú volt, de a múltról már sokat hallott... Tudjátok-e, hogy 1798 év augusztus hónapjában a 11. napon kezdte meg a »Jádző Társaság« Sehy Ferenc igazgató vezetése alatt, a »Fejér Lő« udvarán felépített nyári színházban az előadásokat. 12—13 aktára (színésze) volt, közöttük Kő esi Patkó János, az első magyar komikus. Azután a rohanó idők folyamán Arany János a nagy költő 1836-ban »Ördög RóberU-ben játszott. És múlt az idő, pergett az élet nagy óráján a homok, s a remekbe épült mór stylű színházban Seatyi (Leszkay András) lesz az űr! Déryné ekhős szekere nem döcög az úton, Megyeri savanyú mosolya eihalkúlő múlt emléke, Fáncsy, Lendvay még él . . . Most viháncolva táncoljátok a jazz muzsika ütemes zenéjére azt az ugra-bugrát . . . Ne haragudjatok. De sajnállak titeket. Mikor felcsendült Lizbeth ajkán a dal, Nebántsvirág bájos melódiái zsongtak a levegőben, és a Szultán áriája Réthy Laura torkocskáján keresztül szaladt a szívhez. Boránd bácsi az öreg díszletmester dirigálta a fűrős díszletezőket, és ott kacagott Aporkay Eszti ragyogó fogával a rivalda előtt. Zocst'-mama — hallottátok-e Locsarekné nevét? A komikák legjobbja, Margó Céliával handabandázik és az én édes drága jő nevelő apám — Rónaszéki békíigeti őket. Felgördül a függöny. És 1891* ben ott a világ legtökéletesebb berendezése—tűzveszély esetére! A vasfüggöny felmegy és vas- kalickába bezár egy tűzoltót, aki nem szabadulhat onnan, mig a vasfüggönyt le nem ereszti. Ha tűz ütne ki, mindenki szalad, de ő mig le nem ereszti a vasfüggönyt, nem szabadulhat el! Örley Flóra libben a színpadra, felcsendül a Cornevillei harangok zenéje és zúg a tapsvihar . . . Nyilassy Matyi pohos termetével a karzatnak játszik, Bács bácsi ős felesége Maár Julia megríkatják a közönséget... És reggel a »művésznők« megmosdatják a gyerekeket, felöltöztetik, elkísérik az iskolába. Azután kimennek a piacra. Bevásárolni. 10 órakor emlékpróba Bánk-bánből. 11 órakor a Csizmadia mint kisértet, összpróbája. És mivel november van, rendelkező próba a Molnár és gyermekéből. Tompa Kálmán fújja furulyáját az ablak alatt sze- relmetes Máriájának — Kaezér Ninának . . . Szép, boldog idők . . . Olyan két pofont kaptam édes jő Atyámtól, mikor azzal a jelentéssel futottam hozzá, hogy Hunyadi Józsi bácsi megcsókolta Juci nénit ... De el is vette feleségűi ! — úgy kellett neki! — Tóvölgyi Margit . . . Szerelmes voltam bele. Hová lett, merre van, ki ludja? A Grant kapitány gyermekei-ben játszott . . , És most . . . debreceni színészek. Nézzetek hátra a múltba. — Az én édes jő anyám délelőtt Gertrud volt, de próba után haza jött, megszoptatni a fiacskáját. Reggel korán piacra ment és — ezt mind azért mondtam el, mert van a társulatnál egy színésznő, akiben él a régi színészek hagyományos lelke. Akit, ha látok, az én drága, édes jő anyámra gondolok, amint elmegy az ablakom előtt, szatyorjában viszi a tejfelt, a zöldséget, a rántani való csirkét. Kedves fiatal művésznők. Nézzetek hátra a múltba. Ő tőlük, régiektől tanuljatok, akik a művészet mellett fiúkat neveltek, leányokat adtak, hogy anyák legyenek és tisztelettel szólt róluk minden ajak. A »színésznő* megbecsült volt és én hódoló kéz- csókomat küldöm a piacról hazatérő komikának, aki az én édes jő Bnyámat juttatja mindennap eszembe. Karikás József dr.
