Eger - napilap, 1929/2

1929-12-08 / 231. szám

2 EGER 1929. december 8. HORTOBÁGYI JUHTÜRÚ Mindenütt kapható! Termeli Furcsa ellentétek az egri üzletek karácsonyi zárórája körül Orsz Magy. A rendőrőrszemélgzet önkényes eljárása. Egy újság nem a levegőből kapja a híreit. Tejszövetkezeti Központ BUDAPEST, I., Horthy Miklós út 119—121. Hírek néhány sorban, Budapesten rengeteg a kiadat­lan üzlethelyiség. A boltbérek a négy üzletpangás miatt 10—20 százalékkal estek. — A newyorki «Nation» hosszabb cikkben fog­lalkozik a magyar határkiigazí­tással és gűnyos hangon ismerteti Beces politikáját. — Zegu albán királyt állítólag megeiórgezték. Állapota aggasztó, két olasz or- vos-sprcialiatát repülőgépen vit­tek Tiranába. — Tőből leharapta az orrát egy győri cipészsegéd vadházastársának. — A düssel­dorfi rém mintájára a berlinieket egy ujebb rém ijesztgeti, aki azonban sokkal kedélyesebben működik: éjszaka behatol a la­kásokba, hangos kakuca! kiál­tással megijeszti az alvókat vagy fricskát ad az orrukra s azután rendkívüli ügyességgel eltűnik. Egy bécsi orvos kenőcsével azonnal meg lehet állapítani a tüdőbajt. Bécs, december 7. Egy bécsi professzor a napok­ban szenzációs találmányával jött a nyilvánosság elé. A tüdő­baj kórokozó baktériumaiból olyan kenőcsöt készített, amely a megvizsgálandó egyén bőrére kenve reakciójával azonnal ki­mutatja, hogy az illető tuberku- lotikus fertőzésbsn szenved-e, vagy nem. A f-dmérheietlen je­lentőségű szert B cí valamennyi iskolájában kipróbálták és se­gítségével 7 olyan osztályt ta­láltak, ahol a tanulók egytől- egyig tüdőbajjel fertőzöttek vol­tak. A bécsi orvos találmánya irántorvosi körökben nagy ér­deklődés nyilvánult mí g. Megfojtotta a csecsemőjét és beakasztotta a húsfüstölőbe Szeged, december 7. Tar Jolán kőrösnagyharsányi leány újszülött csecsemőjét meg­fojtotta és a holttestet beakasz­totta a húsfüstölőbe. A szegedi Ítélőtábla ma vonta felelősségre a gyermekgyilkos leányanyát és a különböző enyhítő körűimé nyék figyelembevételével 8 hő- nBpi börtönre ítélte. Az ítélet jogerős. Máv. hív. MENET JEGYIRODA A Városi Idegenforgalmi Hivatalban, VÁROSHÁZ. Eger, december 7. Lapunk tegnapi számában kö­zöltük azt a kereskedelmi miniszteri rendeletet, amely megengedi az egyébként 6 órai zárírás-határidejü üzle­teknek december 4 tői december 24-ig a záróra meghosszabbítást es­ténként 7 óráig, vidéken is, ahol az 1921: XXXVII. te. rendel­kezik az üzleti zárórákról. Ezt a rendeletét pár nappal ezelőtt már a MTI közölte híranyagá­ban, tegnap pedig megérkezett a miskolci Xereske delmi és Iparkamara értesítése is. amely konkrét, hivatalos for­mában megerősítette ezt a hirt. Az egri kereskedők lapunk híradása nyomán üzleteiben ezt a kivételesen engedélyezett új zárórát akarták megtartani. Ez azonban nem sikerült. Ma reggel egymásután reklamál­ták a bír valódiságát az Ipar­testületnél és szerkesztőségünk­ben avval a meglepő indokolással, hogy tegnap hat óra után a szolgálatos rendőrőr ezernek egy­másután nyitottak be hozzájuk és több helyen nem is éppen az előírt «tapintatos módon» felszólították őket üzleteik bezárására, mert nem mérvadó, úgymond, hogy mit írnak az újságok. Nem lehet sző nélkül elmenni amellett a sajnálatos kijelenté­sek mellett, amelyek ilyen for­mában kritizálják a köz érdekét szolgáló sajtót. Amikor együtt­működésről és tökéletes harmó­niáról kellene gondoskodni a két közéleti faktor, a sajtó és rendőrség között, nem lehet az előbbire megjegyzéseket kockáz­tatni, amelyek mintha ezt állí­tanák, hogy a sajtó levegőből veszi értesü­léseit. Eger, december 7. Kitűnő hivatal ez a szolga­bírói. Itt tűnik ki, hogy Kovács füle János felnémeti lakosnak a kutyája a minap nem volt rab- szfjjon, holott a kősségben eb­zárlat vagyon. Valamint az se kutya, hogy Kis Kuka Péter sze­líden magához szólított ekkisfát a tárkftnyi erdőbül, ott egye mag a fene, hőt ím nem lecsuk­ják érte ? Továbbá nagyságos tekintetes ezolgabíró űr, nem is volt olyan deg aze a malacike, akit kiástunk a fődbül. Hogy megdeglett, hát megdeglett, sen­kiié esik eleven disnót. Azs a kis pestis nem sámol a csigán- ságná. Vagy az is megesik, hogy párszál bübánatos legény any­Nam tudjuk mit gondolhatunk a történtekről, ha összevetjük a kereskedők egyöntetű előadását a »jogtalan« záróráról, a vezető rendőrtanáctos kijelentésével. Az őrszemes rendőrök mind arra- valő hivatkozással záratták be az üzleteket, hogy ők nem kaptak parancsot a meg­hosszabbításról, az újság pedig nem mérvadó. A vezető rendőrtanácios pedig lapunk munkatársának érdeklő­désére határozottan kijelentette, hogy utasította az őrszemélyze­tet: hogy a kerekedőket na zaklassák és kéri azokat a kereskedőket, akikkel ilyen eset megtörtént: jelentkezzenek nála, hogy az illető rendőrök ellen megindítsa az eljárást. Meditációra készteti sz embert ez a merőben ellentétes kijelen­tés és a vele szemben álió tény. A rendőrség vezetője tartóz­kodásra inti az őrszemélyzetet, ez pedig ellenkezőleg cselekszik. Ma, amikor a kormány min­den erőfászítéseodairányúl, hogy a nehéz helyzettel birkózó ke­reskedelmet talpraállítsa, nem méltányol dolog, hogy az any- nyira szükséges könnyítéseket zaklatásokkal fűszerezzék. A kö­zeledő karácsony alkalmat ad arra, hogy 8Z esetleg egy órá­val tovább nyitva tartott üzle­tekben mégie nő valamit a for­galom. Megnyugtathatunk minden ér­dekeltet, hogy lepünk mindig megbízható forrásból szerzi ér­tesüléseit és azokra nyugodtan ráhagyatkoz­hatnak az olvasók. Viszont éppen ezért reputációnk érdekében kénytelenek vagyunk tiltakozni bármilyen oldalról jövölekicsiny­lés és közléseink hitelességének kétségbevonása ellen. nyira kiszalajtja a hangot a tor­kán fonóból gyövet, hogy az mingyár neki fut a csendőrök fülének. Hozzá még kisül, hogy a nóták szalajtatőja nem ie jár leventébe. Na ezekból a dolgokból aztán formás kis papír lesz. Idéző. Ekkorra, meg ekkorra a szolga­bírói hivatalaiba. Nagyménkű pöcsét, meg aláírás. Kétezer van egy héten tárgya­lás. Óvatos, körülményes ma­gyarok gyülekeznek ilyenkor a folyosóra. Rettentő csizmák pi­henik a falusi sárral való vias- kodás fáradalmait. Bemelegsze­nek a bundák és csendes a sző. — Hát maga is? — Üm. Mondja a másik, aki Forgolódás a szógabiróságon kerülő úton szökött el hazulról, hogy ne találkozzék senkivel, aki tán szóvátenné, hogy hova készül. Most Rztán benne van a szégyenben. Nyög: — Ebbe a kl« . . izé . . csak- ollyan . .. Aztán leginkább elhallgatődik a többi. Időnkint kiszól a hajdú: Földi bera litván! Vagy: Ko­vács kese Lajos. Merthogy ren­geteg Kovács nevű van ezen a vidéken. Odabent lekerül a kalap, bá- ránybőrsüveg, illedelmesen sa­rokba állítódik a kamajós bot és nagyon messziről, tetszik tudni az ő nagyapjának vöt az a födje, megindul a kis . . izé . . csak- ollyan ügy tárgyalása. Egy kis pénz, vagy elzárás és kifelé in­dul a bűnös. Ha megnyugszik. Ha nem nyugszik, akkor is. Csak elébb még visszafordul az ajtó­ból: de tessék beírni, hogy fej - jebbezek. A fiatalok közül né­melyik piros képpel jön ki. Alig­hanem erősen röstelli a dolgot. Furcsábbnál furcsább esetek íorduluak elő itt. A miuep is bejön egy negy- ven9«ztendös forma magyar. — A feje átalkőtva fehér kendővel, itt-ot* piroslik a vére. a fél képe olyan, mint a cipő. Csak éppen olyan kék-zöld cipő. Csak úgy leheli a borszagot.-—No maga elkészült — fogadja a azolgabírő. — Megvert a fiam — jelenti ki egyenesen. — Az is jó gyerek lehet. Az öreg hallgat. — Hát hogy történt a baj ? — Nősülés irányában. — Hogy hogy ? — Hát... nem akartam bele­egyesülni, oszt gögösködött iránta, én meg, arra velő tekintve po­fonhajítottam. Aztá’ megkaptam eztet. Illyen erőszakolást csinál. Kihitt ez udvarba, aszongya gyere ki. Csak így. Oszt úgy... — Mivel? kérdezi a ezolgabíró. — Tán villanyéi lehetett. A tízolgabíró közben finom illatot érez: Ismerem én magát régóta. Mtga mindig iszik. Maga most is ivott! — Hát... arra való tekintvo százszor jobban, mint ezelőtt. Elintéződik a dolog. A gyerek idézőt fog kapni. Meg miegyebet. A panaszoltak mindig tagadá­son kezdik. De szóbeszéd közben legtöbbször elszólják magukat. Ilyenkor aztán sebesen «eggyesel- nek>, emi körülbelül barátságos kiegyezést jelent. Panaszt tezz az egyik falusi, hogy a másik baromfia letaposta a búzáját. A panaszolt tagad: — Nincs énnékem egy szá’ tyúkom se. A tanúk azonban oda vallanak, hogy mégis csak az ö tyúkjai voltatr. A szomszéd még egy ideig rázza a fejét, aztán kitör balőie a keserűség: — Agyon is ütött belüllök vagy hármat. Most mán én teszek panaszt. De hát inkább megegyeznek. Mert igaz ugyan, pénzbe kerül ez is, de hát a büntetlen előélet •e kutya. Hanem olyik még egyesség után is háborog. Úgy elmegy, hogy csak úgy ugrál szét a csizmája sarka alatt az a jő, finom borsőkavics, ott a várme­gyeház udvarán.

Next

/
Thumbnails
Contents