Eger - napilap, 1929/2

1929-11-21 / 216. szám

\ 2 Hírek néhány sorban, — A hágai értekezlet előtt állí­tólag új tárgyaláson rendezik a mindjobban kiélesedő magyar és bolgár jóvátétel ügyét. — Az osztrák pénzügyminiszter bejelen­tette a bankkamatláb leszállítá­sát. — Fejér megye leventeokta- tői Veszprém mellett autójukkal f elborultak. Egy ember meghalt, többen súlyosan megsebesültek. A szerencsétlenség valószínűen a felázott talaj miatt történt. — A pilisvörösvári kerület óriási sza­vazattöbbséggel Gyulay Sándort választotta képviselőjéül. — Az oroszok újabb hadműveleteket kezdtek Mandzsúriában. A szov- jetcsapatok tíz órán át a legna­gyobb eréllyel ágyúzták és re­pülőgépekről bombázták Mand­zsuüt ős Dalainort. — A jugo­szláv sajtó azzai vádolja az oszt­rák Heimwehr szervezetet, hogy a jelenlegi középedrőpai helyzet külpolitikai aláásására s a Habs­burgok restaurálására törekszik. — Új hadihajók építésére 193 mil­lió lírával emelik az olasz ten­gerészeti minisztérium költség­vetését. — Gömbös Gyula és Jánky Kocsárd az olasz Korona­rend nagykeresztjőt kapták az olasz királytól. — A budapesti Bazilika 75 mássás usgybarangja elkészült. Az érckoloaszus, amely­nek csupán a nyelve 2 méter hosszú, Magyarország második legnagyobb harangja. Még javában dolgozott a betörő, amikor a bankszolga a takarításhoz fogott. Nyíregyháza, november 20. Tegnapra virradó éjszaka vak­merő betörő megfúrta a kisvár- dai Népbank kasszáját. Reggel fél 8 órakor a Nép- bank szolgája feleségével együtt bement a bank üzlethelyiségébe takarítani. Amint az üzlethelyi­ségbe beléptek, megdöbbenve vették észre, hogy a két hatal­mas Weríheim-szekrény előtt egy táska s nagymennyiségű külön­féle betőrőszerszám hever ren­detlenül összehányva s az egyik Wertheimkassza ki van nyitva. A bankszolga látva a betörés kétségtelen nyomait, feleségét az üzlethelyiség előtt hagyva, a csendőrökért rohant. Az asszony bank kapuja előtt várta a ható­sági embereket. A betörő, amikor a házaspár belépett, egy szekrény mögé bujt s amidőn látta, hogy a szolga kiiietett, felesége pedig a kapuba várakozik a nyitott ajtón keresztül az asszony Bzema láttára eltávozott. A rövidesen megérkező ható­sági emberek a pontos személy­leírás alapján azonnal hozzá­láttak a nyomozáshoz. Eger, november 20. Dr. Kürti Menyhért c, tanker. főigazgató elnöklete alatt népes választmáDyi ülést tartott az egri Gárdonyi Társaság. Meg­nyitójában meghatott szavakkal parentálta el az elhűnyt Ma- tuszka Mihály kanonokplébánost, a Társaság választmányi tagját. Dr. Bárány László főtitkári jelentését terjesztette elő, mely a Társaság jövő évi gazdag munkaprogrammjával- foglalko­zott leginkább. Örömmel jelen­tette a főtitkár, hogy Hevss vár­megye és Eger város oly jelen­tős évi segélyt juttatott költség­vetéseiben a Társaság részére, hogy abból a kiadványainak és ért sítőinek kiadásait fedezheti. Eger, november 20. A nagy szétszóródás után még most is érkeznek messzi pósták az idegen földek felől. Akik el­mentek virágos vonatokon, nagy, nőtás kedvvel a próba-mezőkre, most korán-vén fejjel, megcsen- desülve szálloeganak haza. Mint a megkésett tavaszi madarak. Öregen, fáradtan, sután és félve. Mert nem lehet tudni, mi várja őket itthon. Az asszony is másó, gyerek se ösmeri meg. Idegen­nél idegenebb. Így vetődött haza Szilágyi József is Kínaországból. Földetlen földeken át, világtalan világokon kérésziül hurcolta vérző lábát vándor két saruja. És most, hogy hazajött, hallotta már az emberektől, hogy az asszonya régen férjhezment. Ül a rendőr őrszobán, rossz csukaszürke ruhában. Szőke fa­jén fáradt hajszálak libegnek. 41 esztondős, de hatvannak lát­szik. Rotsz magyarsággal be­szél, dadogva egy kicsit, mert rászakadt egyszer a kínai bánya, ahol 14 esztendeig dolgozott so­kadmagával. Magyarokkal. Pe­king mellett, ahol rabszolgamódra túratták velük az idegen, sárga földet. És nem kaptak érte mást, csak örökös rizskását. Meg nagynéha dohányt. — Rossz soruk volt, ugye? — kérdezzük. — Hát csak olyan, mint a mun­kás embereké. Nem lehet betűbe írni ügy, ahogy mondja. A sza­vak mögött egy elesett élet fá­radt legyintése fáj. És lassan beszéli a tizennégy év keserű ízeit. A 68-asoknál szolgált. Tizenötbe elfogták, aztán hosszú masiro­A Gárdonyi Társaság a jövő vasárnapon, november 24 én dél­előtt 11 órakor tartja idei nagy­gyűlését a ciszterci rendi gimná­zium tornatermében, melyet fél 11 órakor évi rendes közgyűlése előz meg. Ezen a közgyűlésen űj tiszteleti tagokat választanak, megválasztják a Társaság űj tisztikarát és betöltik a megüre­sedett rendes tagsági helyeket. A nagygyűlésen mutatkozik ba Egerben Pékár Gyula író, a Petőfi Társaság elnöke, a Gár­donyi Társaság űj tiszteleti tagja. A kiváló író megjelenése, az idei nagygyűlést a gazdag mű­során kívül is az egri kultűrális élet jelentős eseményévé avatja. zások következtek. Egyre metz- szebb. Szibériába. Vladivosztok- ba egy év. Piszok, éhség ős su­hogó ostorok. Aztán a muszka forradalom. Még több piszok, még harapősabb éhség és szö­gesebb nagajkák. Azután a kínai bányák setétnége.Fekeíe remény­telenség, kínzó hazavágyások. Több, mint 10 esztendeig. Azután valami érthetetlen csu­da. Hajóra rakták őket, kétszáztíz magyart. Aztán hazafelé ! Rother- mere lordot emlegeti. Hogy az eszközölte ki, de olyan ez már, mint a mese. Hetek, hónapok egy égő poklon keresztül: Szov- jetoroszország. És mikor haza­értek volna, megállították őket a csehek. Lehúzták róluk a jó ruhákat, adtak helyükbe rongyokat. Har­minc n8pig akarták tartani őket, akik másfél évtizedig egyebet se tettek, mint haza gondoltak. Tizenöten megszöktek, át a határon. Most aztán itthon vannak, ó már csak Egerig jutott el. Kraj­cár nélkül, gyalog. Halálos fá­radtan. És most ül az őrszobá­ban és gondol haza Szolnokra, ahol nem várja senki. Az asszonya férjhez ment. A lánya meg se ösmeri. De mégis itthon van. Vénen, rongyosan, fáradtan, idegenül, de mégis itthon. De Szolnokra már nem tud eljutni, mert ingyen nem visz a vonat, a lábai meg nem bírják már. ffiáv. hív. MENET JEGYIRODA A Városi Idegenforgalmi Hivatalban, VÁROSHÁZ. Légy hü mindhalálig. Eger, november 20. Ott voltam a feirálymiséo. So­kan voltunk-e együtt vagy ke­vesen, az nem fontos. Az alka­lom ünnepélyességéhez és ma­gasztos voltához kevesen, az egri viszonyokhoz képest sokan. Most csak az fontos, hogy akik ott voltunk, őszinte hazafias lel­kesedéssel s a nemzet jobb jö­vőjébe vetett hittel imádkoztunk az ifjú király boldogságáért. De ami a legmélyebben meg­kapott engem ma, ezen a szent­misén, az egy szegény rokkant katona beteg lábának örökös kopogása volt. Kopott ruhában, fáradt testtel, de a hűségtől ra­gyogó szemmel ült a helyén s idegsokkos lába folytonosan, szünet nélkül remegett, a kőkoc­kán feipkop, kopogott. Fáradt hangja megdöbbentően ciengett, amikor a Himnusz fenséges ak­kordjait énekelte a többiekkel együtt. De meggyötört lába ez alatt is egyre remegett és ko­pogott. Megvallom, én azzal a szere­tettel és tisztelettel néztem erre a rokkantra, mint ahogy a hősök szobrára szokás nézni. Erről a csonka testű hőé lélekről a hűség szobrát lehetne lemintázni. Hány­nak kellene itt lenni, akik vala­mikor a száműzött árva királyfi máriírsoraú édes apja előtt a hódolattól haldokoltak, kitünte­téseket kaptak, a tekintély, a vagyon és az élet biztonságát kapták! S ime egy rokkant ka­tona, aki az élet legnagyobb kincsét, az egészségét áldozta fel a »királyért» és a szükölkö- dós kenyerét eszi immár tíz egy­néhány év őta, akinek antilegiti- mista logika szerint gyűlölni kellene az «átkos Habsburgokat«, mert »vágóhídra* vitte »idegen érdekekért«, az szégyeníti meg a feledékenyeket és a Trianonal ezen a ponton megalkuvókat. Köszönöm neked kedves rok­kant katonám, ezt a nagy er­kölcsi tanítást. Bízzál velem együtt abban, hogy a hűség s a kitartó hit, bármilyen együgyű dolognak tűnik is fel sokak sze­mében, egyszer mégis diadalt arat. Higyjünk abban, hegy az, akiről ma megemlékeztünk, or­szágos örömujjongás között fog megjelenni szép Budavárában. Csak attól félek, rokkantom, hogy ha netán akkor is részt akarnál venni az örömujjongás­ban s cipőd kopogásával gon­dolnád a hálaadás orchesterét megnövelni, akkor sem téged, sem engem, sem minket nem fognak az örőmünnephez közel­engedni azok, akik ma oly gyil­kos gúnnyal beszélnek a királyi családról. Nem baj, mi akkor is tiszta- szívű, hűséges alattvalói leszünk a törvényes királynak. U. G. 210 hadifogoly főn haza Kínából 14 évi rabság után újra itthon. — A csehek feltartóztatták a hazafelé igyekvőket. Választmányi ülést tartott a Gárdonyi Társaság

Next

/
Thumbnails
Contents