Eger - napilap, 1929/2

1929-10-09 / 180. szám

2 EGER 1929. október 8. ]YUndszer\ty Qedeorj emlékezete. Irta: Drávái János. Üdvözlőnek a szentek unokái, Hozsannát harsog a magyar Sión : Dalt zengenek a dalnokok hárfái Nevednek, ú Mindszenty Gedeon! Száz éve, hogy kigyulladt fénysugárod És ringó bölcsöd kebelére zárt, Amely fölött, hozván sok fényes álmot, Őrangyaloddal múzsád is megállt. Mig homlokod csókjával halmozá el, Szikedbe bűvös ihletet lehelt. Játékhárfádat evvel hurolá fel S avatta dalforrássá a kebelt. Hö kebledet, amelyből, — mint a vulkán Szivéből ég felé törő tüzér: Úgy tört elő érzelmid lángra gyultán Forró dalokban tenger fénysugár. Megénekelted Istent, hont, egyházad, Ez tölté gyönggyel ihletserleged. E hármas ormon volt tündéri házad, Sas lelked szerte innen repkedett. Majd a mennydörgés szózatát hallattad, Hirdetvén Isten s hon parancsait: Majd a tüzes nyelv lángját szórta ajkad, Ha arról szóltál, mily nagy kincs a hit. Merengtél erdők, berkek szent homályán Hol a dicső múlt egy-egy jelt hagyott. S e földi felhők sátrában dalolván A fülmiléktöl visszhangzott dalod. A „Zárda romját“ itt találta hárfád Dicsőségednek egyik csillagát: A róla vert dal ékei kitárták Előtted az örök hir csarnokát. De bármint zúgott kebled orgonája Amely babért font homlokod köré: Szent ihletednek más volt Kánaánja, Hol nefelejts nyílt mirtuszod közé. Az ég, föld titkos értelmű rózsája, A szent Szűz! Isten legszebb templomai Lábához hullott dalaid virága, Mely hervadásnak nem indul soha ! De nemcsak a szent lant királya voltál: A szó hatalmát is kincsedül birád ; Az ige trónján mint Krizosztom szóltál S szavadtól megdobbant a szivvilág. Ajkadról Szent Bernátnak méze csurga, Az üdv igéit hogyha hirdető; Babérjaidnak e méz volt a kulcsa S az égi mannát váró sziveké! Mint magyar pap, éreztél mély keservet Vérébe fojtott nemzeted felett. Kígyóként marta tiszta honfikebled A fájó kérdés: lesz-e napkelet? Mint sirt a lant kezedben, mint kiáltott Jajszót az égre honfibánatod! S mily hévvel zendült, hogyha gyűlni látott Bármely reményre keltő csillagot! Mint sírna most, ha sírodból kilépve Lázári sorban látnád hős fajodI Az ősi hon, az édenkert helyébe, Nem lelnél csak egy széttört csillagot? Ha megtudnád, hogy a Kárpátok bérce, Ftákóczy földje, Erdély nem honod? Elállna, érzem hö szived verése . . . Nem lelvén itthon szülő-otthonod! Azért ünnepiünk, bár panasszal telve Halált ígérő, gyötrő kinpadon. Ki hitte volna, hogy szivünk keserve Fog üdvözölni emléknapodon ? De, bár vérkönnyü hull is a szemünkből, Damoklész kardja függ fejünk felett: Remény dal a te húrjaidról zendül; Hogy zord telünkre jön még kikelet. Feltámad a megölt magyar igazság, A megnyirt Sámson fürtje újra nő, S az ég boltjáig tornyosult hamisság Oroszlánját még ketté tépi ö. Megrázza a fölötte tort ülőknek Öröknek tartott oszlopcsarnokát S felkelti újra a magyar jövőnek Könny és kinnal várt bibor hajnalát. Lebegj felettünk, mig dicső emléked Mély gyászunkban is ünnepeljük itt! Göngyöld ki zászlód! Öntsd lelkűnkbe lelked, Követni, mire lantod lelkesít. Lantod, amelytől lelkesülve kőinek Dobó István és oroszlán hada. Mert a fényükből termett egri névnek Abban fogant meg egy uj csillaga. cizmus fényénél hatol be az élet végteleneibe. Vdrday Béla a Katholikua Szemle szerkesztője a Szent Ist­ván Akadémia koszorújával a magyar katbolikus tudósok és írók nevében tett tanúságot Mind- szenthy Gadeon nagysága;mellett. — Akik itt most sírja köré gyűltünk, szívvel lélekkel tanú­ságot teszünk róla, hogy az ö neve nem a múlt romjaiból ki­ásandó archeologikus ízű név, hanem ragyogó felirat egy fenn- lobogő zászlón, élet eleven Prog­ramm, akár a távoli magyar múlt­ból a Pázmány Péteré, akár a kö­zelmúltból a Prohászka Ottokáré. — Kérjük az ő sírjánál a Mindenhatót, küldjön e prog­ramom ik minél teljesebb va­lóra váltására a jövőben Mind- szentyhez hasonló lelkesült al­kotókat s öntsön e haza fiaiba szerető megértést, igéik befoga­dására. Vitéz Veszprémy Dazsö leány- gimnáziumi igazgató az egri Gárdonyi Társaság koszorúját tette le a sírra. Koszorút he­lyeztek el még az Angolkisasz- szoöyok polgári leányiskolájá­nak egy növendéke, az érseki tanítóképző Miodszenty-önkóp- zőkörének ifjúsági elnöke, végül az ünnepség tulajdonképpeni rendezője, az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület nevében Török Kálmán prépostkanonok tette le a hálás megemlékezés virágait Mindszenty Gedeon sír­jára. — A lelkek tedeuma szárnyal ma e néma sír felett, melynek lakója az egyház és haza fan- kőit eszméinek lmtosa volt. — A száz év távlata az em­beri élet szempontjából nagy idő, de az értéket bíráló eszmék szempontjából kevés. Mindszenty lantján azonban oly hangok csendültek meg, hogy időre és értékre máris halhatatlanok let­tek költészetének drágagyőn- gyei. A kegyeletes temetői ünnep­ség a tanítóképző intézet ének­kara által előadott énekkel a Beati Mortui művészi előadá­sával, melyet Meiszner Imre egyházi karnagy vezényelt, vég­ződött. Ünnepi díszgyülés a Lyceum dísztermében. 11 órakor kezdődött a Lycaum virágokkal faldíszított aulájában az Egyházmegyei Irodalmi Egye­sület díszgyűlése. Mindszenty rokonságán s a budapesti iro­dalmi egyesületek képviielőin kivül megjelentek a díszgyűlé­sen a város és vármegye egy­házi és világi előkelőségei. Pontban 11 órakor érkezett meg dr. Szmrecsányi Lajos egri ér^ek, akit a díszgyülés felállás­sal és éljenzéssel köszöntött. í A megnyitó beszédet Kriston Endre püspök az Egyházme­gyei Irodalmi Egyesület elnöke mondott). Köszöntötte a szép számban megjelent közönséget, a budapesti vendégeket, majd ihletett szavakkal méltatta a Mindszenty cantennárium jelen­tőségét és vázolta a papköltő életének főbb mozzanatait. Ezután Viezer József lépett az emelvényre és elmondotta ünnepi költeményét, amelyet za­jos tapssal fogadott a közönség. Kürthy Menyhért dr. a Gár­donyi Társaság elnöke, tanulmá­nyát olvasta fel, mélyenszántő, mindvégig érdekes gondolatok­kal tarkítva, a poéta-pap költé­szetéről. Leszögezte azokat a szempontokat, amelyek száz esz­tendő irodalomtörténeti és esz­tétikai távlatából nézve is, nagy értékké nemesítik Mindszentby költészetét. Párhuzamot von a múlt szá­zad lantosai és Mindszenty kö­zött, a vallásos költészetről szól­va és megállapítja, hogy minden ünnepi elfogúltság nélkül lehet őt állítani a legnagyobb vallá­sos költő jelzőjének piedesztál- jára. Ismerteti Mindszenty költésze­tének forrásait, a motívumokat, amelyek leginkább refrénként csendülnek ki írásaiból. — Ma ünnepiünk, fejezi be — é* holnap megkezdődik a be- mohosodás, minden embsr és mű közös sorsa. Bemohosodik, de meg nem semmisül, mint ahogy a mai nap is bizonyítja. Mindszenty költészete is közös kinccsé válik, mint a nepiugár, amely egyformán süt minden­kire. A második századforduló fogja bebizonyítani, hogy így lesz. A nagy tetszéssel fogadott elő­adás után, a betegsége miatt távollevő Haller Ittván ország- gyűlési képviselő helyett Frindt Jenő érseki titkár olvas fel egy visszaemlékezést és Mindszenty személyével, költészetével kap­csolatos reflexiókat, a költő kor­társának Szmida Viktor tollából. Utána Gáspár Jenő, a kitűnő tollú, országos hírű író mondott el nehány szép Mindszenty ver­set. A költemények szépségeit finoman megéreztető interpretá­lod meleg ünneplésben része­sítették. Hindy Zoltán, az Országos Pázmány Egyesület alelnöke zárószavai fejezték be a felemelő ünnepséget. — A meggyujtott fáklya ki- hamvadt, — mondta a szónok, a mű készen áll. Mindenkinek meg kell értenie, hogy az az irodalom, amälyböl hiányzik az erkölcsi érzés, nem irodalom. Nam az író személye, vagy az irodalmi alkotás tárgya, hanem szelleme, erkölcsi nívója adja meg a mű magyar karakterét. Épen Mindszenty legklassziku­sabb példája, hogy az Egyház erkölcsi követelése nem akadá­lyozza meg a művész fejlődését ős nem áll útjában a kibontakozó tehetségnek, sőt inspirációkat ad. Eger az egyetlen városa Ma­gyarországnak, folytatta, amely nagyjait úgy tudja megünnepelni, hogy nincs szüksége hozzá se­gítségre. Köszönetét mond azért, hogy mint vendég, végigélvez­hette ezt az országos ünnepséget. Meleg ünneplés és hosszú tapsok között szállt le a szónok az emelvényről. — A közönség együtt elénekelte a himnuszt és lassan hömpölyögni kezdett le­felé a l e mm széles lépcsőin. A bensőséges, szinte családias ünnepség véget ért — s a száz esztendős költőt borostyánnal ékesített arcképe egyedül ma­radt a pálmás emelvény fölött. Az utókor megértéssel és az értékek megbecslésével övezte körül és állította magas piedesz- tálra a lángoló szavú, halk han­gulatok meleg jóságát érző, Isten felé mély alázattal, vagy a meg­találás ujjongásával éneklő poétát. Keresztülment a nyakán a megrakott szekér. Mezőkövesd, október 8. Hátfőn délelőtt halálos sze­rencsétlenség történt Mezőkövesd határában. Áldozata Keruba And rás 56 esztendős jómódú gaz­dálkodó, akit a saját szekere gázolt halálra. Keruba András kétlovas sze­kerén a határból tartott a köz­ség felé. Egy autótól a lovai megriadtak és vágtatni kezdtek. Kátyúban nagyot zökkent a kocsi és Keruba András leesett a bakról. A kerekek alá került, amelyek nyakcsigolyáján mentek keresztül és a szerencsétlen ember tört csigolyával, holtan maradt a földön. Október 15.-ig tart a szép idő Sirius szerint. Sirius mester kiadta legújabb időjárás szabályozó jelentését, mely szerint októberben még sok szép enyhe napra számít­hatunk. Október 15-ig tart sze­rinte a szép ősz. Ezután hűvös, esős és szeles idő lesz. Egyes helyeken hő is fog esni. Huszon­egyedikétől hidegebb időjárás Ígérkezik. A hideg azonban csak 4—5 napig tart, utána ködös, esős napokban lesz része Euró­pának. Ha nem így lesz, akkor az időjárás lesz a hibás. HORTOBÁGYI JDHTDRÚ Mindenütt kapható! Termeli Orsz. Magy. Tejszövetkezeti Központ BUDAPEST, I., Horthy Miklós út 119—121.

Next

/
Thumbnails
Contents