Eger - napilap, 1929/2
1929-10-08 / 179. szám
2 EGER 1929. október 8. e fellendülőit kivívó győzelmei harcnak dagadó öntudatú, rajongó hitü, égő lelkeaedéaiel riadozó Tyrtaeuia. íme, Mindazenty aokkal közelebb áll hozzánk, mintaem gondolnék. Hatását minden utána következő vallásos költőn ke- reaztül napjainkig érezzük. A kezdéa, az elaöaég, a példa érdeme az övé örökre. Akik utána énekeltek az oltárról vett lanton, mind az ő adőaai. És ha tulazárnyalták ia, az ő vállain emelkedtek föláje. Eger népa önmagát tiszteli meg, amikor ma büazkeaégét, hódolatát éa lelkei ünneplőiét adja annak, kit méltán neveznek a katolikus valláaoa költészet Petőfijének. Dr. Holis Sámuel. * Mindazenty Gedeon születésének századik évfordulója napján az Országos Pázmány Egyesület éa az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület által rendezendő kegyeletei ünnepség rendje a következő: Kilenc órakor ünnepélyes szent mise a föszékeaegyházban. Miae közben Mindszenty Mária-énekeiböl ad elő néhányat a tanítóképző intézet énekkara. Szent miae után kocsikon kivonulói a Fájdalmas Szűzről nevezett temetőbe a ott Mindszenty sírjának megkoszorúzása. Bevezetésül Bódis Andor papnövendék elszavalja Drávái Já- noa gyöngyösoroizi plébános alkalmi költeményét. Aztán Eger város koazorűját Trak Gáza polgármester, a Szent litván Társulatét Tűri Béla aleloök, pápai praelátua, országgyűlési képviselő, az Országos Pázmány Egyesület koszorúját Tóth Lászlő orsz. főtitkár, a Nemzeti Ujiág főszerkesztője, a Gárdonyi Társaságét Bárány Lászlő titkár és vitéz Veszprémy Dezső, az érseki tanítóképző Mindszenty Önképzőköre koizorűját a kör elnöke teszi le, végül az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület, illetőleg az egyházmegye papsága nevében Török Kálmán prépoitkanonok koszorűzza meg a síremléket. Befejezésül a tanítóképző énekkara gyászdalt énekel. 11 őrakor dísz gyűlés a Líceum dísztermében. Megnyitó beszéd. Mondja Eris- tón Endre, félsz, püipök, az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület elnöke, az Orizágos Pázmány Egyesület választmányi tagja. Alkalmi költemény. Irta s előadja Viezer József, tisza- püspöki esperes-plébános, az EEIE választmányi tagja. Emlékbeszéd Mindszentyröl. Mondja Haller István, v. miniszter, Eger város országgyűlési képviselője, az OPE vál. tagja. Mindszenty, a költő. Előadja Kürti Menyhért dr., ciszterci r. c. kir. főigazgató, a Gárdonyi Társaság elnöke, az EEIE tagja. Mindszenty verseiből szaval Gáspár Jenő, ez OPE vál. tagja, a Petőfi Társaság titkára. — Záróbeszéd. Mondja Hindy Zoltán dr. az OPE alel- nöke. Dálben 1 őrakor társas ebéd a Korona szállóban. * A Mindszenty ünnepre hétfőn városunkba érkeztek: az elhunyt költő rokonai közül: Horváth Nándorné, Mindszenty Izabella, atyjával és húgával, Mindszenty György, Simonyi Sin- dorné, Takáciy Dezső ciendőr- őrnagy és nővére, Greiner BS- láné. Megérkeztek továbbá: Túri Bélé, praelatus-kanonok, a Szent István Társulat alelnöke, Hindy Zoltán a Pázmány Egyesület alelnöke, Tóth Lászlő dr. ez egyesület főtitkára s a Nemzeti Újság főszerkesztője és Dániel Áron dr. Kedden délelőtt 10 órakor érkeznek: Zsembery litván dr. v. fóiipán, Egyed litván dr., egyetemi tanár, Tóth Lászlő dr. egyetemi m. tanár, a Római Történelmi főintézet titkára, Uher Károly közalapítványi igazgató, Sziklay Jáno», a P. E. tb. elnöke, Hivatal József szerkesztő, a P. E.igazgatója, Gáspár Jenő, a Petőfi Társaság titkára, Haász Aladár dr.. miniszteri osztálytanácsos, Gunda Jenő, v. őriz képviselő, Várday Béla és Jámbor Dezső szerkesztők. — Úgy volt az, hogy egyszer egy kii pattanás keletkezett az állán. Felkaparta többször, mert nagyon bosszantotta. A pattanás aztán elkezdett nőni, dagadni. Olyan kemény lett, mintha fát kopogtatott volna az emb9r. Annyira megfájdult tőle a feje, hogy le kellett feküdnie Mikor eljöit a pétervásárai körorvos, azt mondta, hogy kárbunkulus. — Szegény Mindszenty tréfára vette. — C«ak lenne belőle egy heggyel — mondta az orvosnak. Később súlyosabb lett a betegség és Mindszentyt beszállították ide a mizerekhez. Itt is halt meg. Ha jól emlékszem tán júniusban lehetett. Befejezte a borotválkozást. A peDge tokba kerül, leoldődik a törölköző, és Miklőasy bácsi felveszi a reverendát. Föléje még egy kabátot is húz. Mert egyre jobban lefelé megy a nap és egyre hidegebb lesz a szoba. A sötétség szépen ráhúződik a szobára, mint a huzat a régi bútorokra. Azután rágyújt az egyik pipára. A füst körülhúzódik a falon, a képeken. Az egyik halvány, fakó képen sok kispap. — Az akkori szemin ><risták. Ott van a kegyelmes érsek úr is. Nézess. Keménynézésű fiatal pap. Összefont karral áll a többi közt. Ciendesen pöfékel. Meg van elégedve, mert jól szelei a pipa. — Most jut eszembe, hogy azért is ritkán járt ki Mindszenty a plébániáról, mert nagyon tüzes volt az egyik lova. Sebogyse akart keresztülmenni a kapu előtti kis hídon. Egyszer pedig szalmát is gyújtottak alá. Mosolyog. Aztán megreked a sző. Érzem, hogy most már hiába kérdeznék, öiszehajtom a jegyzeteket éa csendesen elköszönök. O pedig visszaül a székre. Gondolkozgat. Magára maradt pásztor a kék pipafüstban. (por) Időjárás. Budapest, október 7. A Meteorologiai Intézet jelenti ma, 7-én, délben 12 órakor: Hazánk időjárásában nincs lényeges változás. A hőmérséklet maximuma különösen a keleti részeken, jóval meghaladta a 25 C. fokot, a minimum kisebb- erősebb lehűlést mutatott. Budapesten ma délben 21 C. fok a hőmérséklet. Prognózis: Nyugaton kissé fel- hösebb, de száraz és enyhe idő várható. * Eger, október 7. A Meteorologiai Intézet egri állomása jelenti: Egerben tegnap 24 8 C. fok volt a maximális hőmérséklet, a minimum pedig 4 2 C fok. Ma reggel 7 őrakor 68 C. fokot mértek. — Ugyanekkor barométer állás 0 fokra és tengerszínre redukálva 7623 mm. Szélciend volt. Apróságok Mindszenty Gedeonról Egy óra a pap-költő utolsó káplánjánál. Eger, október 7. A délutáni nap szelíden csorgatja a fényt a Servita-utca déli oldalára. Innen nyí ik egy apró köz: a Ciurgő-utcs. Az elején csinos kis ház, furcsa-fehéren, lilái árnyékokkal az őszi megvilágításban. Az egyik ablak sarkában szép, komoly pipa-szárak támaszkodnak. Itt lakik Miklóssy Gyula kiérdeműlt lelkész. Mindszenty Gedeon utolsó káplánja. — Szabad! Benyitok. Nagyszál ősz pap. Éppen bo rotválkozik. Fekete nadrág, csizma van rajta. A dereka körül törülköző, az ioge fölött meleging. Bizony hűvös van már, így nyolcvan esztendő körül. — Hát igen — mondja — én voltam Mindszenty utolsó káplánja a bükkszenterzsébeti plébánián. Tessék helyet foglalni. És folytatja a borotválkozást. Egyrészt mert ezt nem lehet abba hagyni, másrészt pedig érzi, milyen különös lenne ez a felesleges udvariaakodás egy ilyen kö- lyökforma emberrel, mint én. Tudja, hogy rettentőn rosszul esne nekem is. Kérdezgetem. Felel. Nagyokat hallgatunk. Szinte látom, hogy kutat, hogyan kotor bogos ujjai val visszafelé, ötvenkét esztendő zsugorodott avarját kell elsöp- rögetni a kérdezett emlékekről. — Középtermetű, vállas, egészséges színű ember volt Mindszenty. Senkise nézte volna ki belőle a poétát. Ezernyolcszáz- hetvenhatban kerültem hozzá, mint újonc káplán. Nem ii volt aztán több káplánja, mert hetvenhétben meghalt. Mondta is gyakran, hogy nem fog sokáig élni, mert a költők ilyentájt szoktak meghalni. Negyvenöt, négy* vanhat éves korban. így is lett. — Úgy estőnkint dolgozott leginkább. De már az utolsó időben nehezen ment a munka. Panaszkodott, hogy sokszor éjszakákat elgondolkozik s,egy-egy rímen. Abrakoltattais a pegazust. A szekrényben ott állt az erős feketekávé, meg a vörösbor. Abból iszogatott. Nem sokat, de rendszeresen. A fáradt szavak kopogása mögött még fáradtabban serceg a borotva. A főtisztelendő űr megfogja két ujjával a bőrt az álla alatt. Kihűzze. Nem feszül úgy, mint a hajdani időkben. — Fel is olvasta egypár versét. A dicsőség nem nagyon bántotta. De a sikartelenség néha elkedvetlenítette. Emlékszem, nagyon fájlalta, hogy mikor Deák Ferenc meghalt és pályázatot hirdettek egy diciöitő ódára, Szász Károly vitte el előle az első díjat. A csend hosszú szálakban húzódik végig a szobán, mint az ökörnyál az őszi mezőn. És a puha szálak között fel-fel üti a fejét az öreg kor, amint reszkető keze birkózik a borotvával. — Olyan ... magányos ember volt. Nem igen járt sehová, csak akkor, ha mint esperes végigjárta a kerületi plébániákat, ót se igen kereste fel senki. Legtöbbet érintkezett a pétervásárai plébánossal, Laczay Gyulával, aki jőbarátja volt. — De azért jókedvű, vidám volt. Csak hallgatni kellett, győzte szóval. És sok mindenhez hozzá tudott szólni. A nép is nagyon szerette. Nagy szónok volt, virágos beszédű. Leginkább az oltártól prédikált, mert szédült a szószéken. — Szerette az egyszerűséget. Egy alkalommal maga varrta meg a nadrágját, mert a cselédje a konyhán dolgozgatott éppen. Kérdezem aztán a halála körülményei».
