Eger - napilap, 1929/2
1929-10-02 / 174. szám
2 EGER 1929. október 2. v» MMNtwtfMWffi w^5^?íeiiW3sí««»^xx^noac^S!«i®»€sií^r^»<w>:i'*i*^g-*irfeatíí?ííiK«33*tíE€ újságírók gyöngyösön egy ilyen módizerekkel dolgozó társaság valami valóazinütlen cioda útján vezető szerephez jutna, mit lehetne tőle várni? A mai rendszer aktívumán mégis ciak alkotások, megoldott problémák szerepelnek a ha ma nem fenékig tejfel az ország helyzete, kérdezzük, hogy vájjon nálunk ezerszer hatalmasabb, gazdagabb országok nem vergődnek-e egy szinte megoldhatatlan gazdasági válság karmaiban. Elég csak Anglia példáját idézni, ahol sem a konzervatívok, sem a munkáspártiak nem tudnak annak az egymilliőnégyszáz- ezer munkanélkülinek kenyeret adni, nem tudnak pedig azért, mert a világkonjunktura jelenlegi helyzete ezt lehetetlenné teszi. A mi tisztelt ellenzékünk miért vár éppen a mi megnyomorított szegény hazánktól csodákat s miért nem akarja észrevenni, hogy a mi helyzetünkben azt, amit megvalósítottunk százszor nehezebb volt megvalósítani. Steinhäuser Ágoston képkiállítása. Eger, október 1. Vasárnap délelőtt nyílt meg az egri származású Steinh aus er Ágoston festőművész képkiállítása, amely legnagyobbrészt a mester olaszországi és párisi impresszióit vetíti elő. Steinhäuser művészi felfogóképessége nem érzékeny, abban az értelemben, hogy gondolatokat tudna bogozni a világ jelenségeiből. Inkább a hangulati megjelenítések területén mozog, de itt sem nyújt olyan értékeket, amelyek felülemelnék a piktura művelőinek átlagán. Formák iránti érzéke, rajztechnikája erős. Meg kell említeni a Napraforgó című akvarellt. Ez az egyetlen, amely belső hangsűlyo- zottságával kiüt a többi közül. A legjobbak közül való a Lile du Vert Galant tompa tónusú sötét vászon. Ködös levegője a misztikumok lebelletét leheli. Ugyancsak figyelemreméltó a Tanya érdekes felhőtanulmányával, a sárra és pocsolyákra vetődő lila reflexeivel. A Mária Terézia interieur és az Ezüst és üveg, tüzes fényeivel hat. Az Illés szekerének utasát sem így képzelem el. Semmitmondó, típus- arc, prófőta-epigon. Az aktképek sablonosak. A kiállítás október 14-ig marad nyitva és meglehetős látó gatottságnak örvend. (por) Az új téli menetrendeket tartalmazó, általánosan kedvelt hatvan filléres zöld menetrend már megjelent. Kapható dohánytőzsdékben, könyvkereskedésekben, uccai hir- lapárúsítóknál és a pályaudvari IBUSZ-pavillonokban. Gyöngyös, október hó. A csöndes Mátra-aljai város tizenkét esztendő építő munkáját mutatta meg vasárnap a fővárosból meghívott nagyszámú újságíró-vendég előtt. Az 1917-es nagy tűzvészkatasztrőfa óta óriási lépésekkel igyekezett Gyöngyös megtalálni a haladás útját. Ujjáemelte elhamvadt házait és modern várost teremtett. A polgárok lankadatlan munkássága és a város polgármesterének, Puky Árpád dr.-nak óriási munkakedve művelte ezt a ciodát. Ezzel a porból teremtő munkával dicsekedett el Gyöngyös és méltán, az odasereglett újságíróknak. Jó biztatás és tanulság volt ez a nap, hogy vannak még csorbítatlan akarások és feszülő energiák itt és amott az országban. Ott, ahol vállvetve, messzi és nagy célokért együtt dolgoznak ez emberek. * Az érkező vendégeket Libisch Károly dr városi lanécxos fogadta a gyöngyösi pályaudvaron és kisérte fel őket a Mátrába is. Előbb a város határában levő hatalmas szőlőgazdaságba rán- dúltak ki a vendégek. A szüret készülődő, sürgő-forgó élete ma elhalkűlt. Vasárnap van. Da a pincék hatalmas ajtói nyitva várják a vendégeket. Óriási, beépítetek cementhordők glédája várakozik itt a csordúlő mustra. Azután autókra ült a társaság. Az ősz pazarló kézzel, kétma- rokkal szórta szét égő színeit és szomorkás árnyékait az útmenti erdők között. Kanyargó szerpentin kúszik a sok ciodával váró tető felé ezek közt a pompázó fák között, Mátrafüred mellett. A nyolcszáz méteres magasságban impozáns kép szélesedik a csodálkozó szemek elé. A Társadalombiztosító hatalmas tüdő- betegszanatőriuma magasodik itt fr 1. Háromszáz ágy lesz itt. 1930 nyarára már készen fog állani a széltől védett, pormentes, csodálatos szépségű kilátással ékes ház. A szanatórium után az ugyancsak épülőfélben levő turistaszállót nézték meg az újságírók. Ezt a város építtette. Messziről olyan, mint egy hatalma* pagoda. Vagy mint egymásra tornyozott, széles, pusztai sátrak, keleti mezőkről hozottak. Az épület körül nyugvó, nagy csönd simogatja szét az idegek békéjét. Hallgatag erdők hömpölygetnek belülről h*lk szeleket. A látás korlátlan. Mélyéi titokzatos völgyek, messziről szállő felhők felé egyformán. A szálló berendezését most kőszí ik. Kényelmes, nagyon tiszta és higiénikus lesz. Mindezeken felül pedig fölöttébb olcsó. Bizonyos, hogy ez a szálloda, ha felfedezik a Mátra ciodálatos szépségeit, egész esztendőn át tele lesz vendéggel. Délben Mátrafüreden gyűltek össze a vendégek. Díszebádet adott tiszteletükre a város. Öiz- sze melegszenek , vendégek és vendéglátók, megértés é* a gyönyörködés jő kedve ömlik össze az'emberekben. Puky Árpád dr. áldomást mond. Beszél arról a nagy munkáról, amelyet tíz esztendőn át végeztek s amelynek láttatja a megujhodottGyöngyös, az erős jövő feléindúlő kultúra. Utalt arra, hogy a Mátrának Budapest legkedvesebb kirán- dúlőhelyévé kell lennie. Es nemes gesztussal ajánl fel a város nevében ingyentelket az Újságírók Szanatórium Egyesülete számára. Az újságírók nevében Márkus Miksa válaszolt. Hangsúlyozta, hogy Gyöngyös város jogosan áll a nemzeti épíiőmuaka központjában s ehhez a magyar sajtó mindig segédkezet fog nyújtani. Beszédet mondottak még Sziklai János és Kóbor Tamás. Ebéd után a muitszűrítő- él fagyasztó-telepet mutatták be az újságíróknak, akik az esti vonattal utaztak vissza Budapestre. * Mindenki magával vitte egy nap kellemes emlékét, a szemében ott maradtak a Kékes erdői és Mátra őszi pompája. Gyöngyös pedig tovább dolgozik és építi a maga kultúráját, a város és az egész ország érdekében. így, mint a visszajáró olcsó látványosság, a hangos tolongás. Mert az még mindig akad. De persze az se úgy, mint régen, mikor két hétig élt az a szegény csepürágő abból, hogy órák hosz- száig madzagot húzott az orrán keresztül. Ma már az effajta utolsó bölényeket is elnyeli az országút s minden alkalommal kevesebben és kevesebben lesznek. A hinták, sergők, panorámák pedig egyáltalán nem hatnak az újdonság érdekességével, hiszen minden vasárnap ott állnak nyári idény alatt a Cifra- hőstya pástján. Mézeskalács, fakanál, üvöltő kikiáltók, tolongó, de nem vásárló néptömeg az, ami ma a vásárt jellemzi Az árak olyanok, hogy igazán nem érdemes nagyvásári kedvvel válogatni az országot járt holmiban. Meg azután kinek van pénze? Eltekintve attól hogy hónap vége van, ebben a nagyot fordult világb in-mindenki hitelbe, részletre veszi a holmiját. Ugyan ki adna hát érte soha nem látott idegennek ugyanoly árat egy összegben? Senki. A kirakott holmik árusai panaszkodnak is eleget. Nem megy, hiába nem megy kérem az üzlet. Ki vesz ? Az állatvásár tartja magát talán a legjobban. Bár itt sincs meg a régi kereslet. Mélyebben fekvő a baj, mint hinné az ember. Mélyen, egész a zseb fenekén, hol bizony a legtöbb embernél egy veszekedett krajcár sincsen, így múlt el hát a vásár az idén, Szent Mihály fordulóján. Zsóry Lajos mezőkövesdi főszolgabíró jubileuma. Mezőköveid, október 1. A mezőkövesdi járás hivatalos testületéi és közönsége vasárnap ünnepelték Zsóry Lajos mezőkövesdi főszolgabíró 25 éves közszolgálati működésének évfordulóját. Az ünepiég a mezőkövesdi gimnázium tornatermében zajlott le. Bayer Róbert gimnáziumi igazgató köszöntötte Zsóry Lajost és méltatta működését, érdemét, amellyel 25 esztendőn keresztül hazája, járása és megyéje érdekeit szolgálta. Az úri- kaszinó nevében Fazekas János járásbirősági elnök mondott nagyhatású köszöntő beszédet. A jubiláló főszolgabírót ezenkívül a Polgári Olvasókör, a Kereskedők Egyesülete, a Műkedvelő Kör, a Katolikus Iparos Kör köszöntötte és ezekre az üdvözlésekre Ziőry Lajos főszolgabíró meghatott hangon mondott köszönetét. Az ünnepséget este bankett követte. A szentmihályi vásár Eger, október 1. Hol van az a régi szentmihályi vásár? Mennyi szín, élet és lehetőség pezsgett valamikor ebben a szóban. Ciak néhány régi időkre emlékező öreg magyar tudná megmondani. Ma már a vásár csak egy ismétlődő, gazdasági és kereskedelmi jelentőség nélkül való emlék. A kereskedő és iparos inkább csak megszokásból, alaptalan reménykedésből forgatja a vásárok jegyzékét és csüggedt arccal számlálja Szent Mihály nap után bevételét, ami jő ha futja adóját, helypénzőt és egyéb, a vásár alkalmából felmerült kiadásait. Neki nem kell ma a vásár. A speciálisan vásári árú, mint a szegény ember szűrje, csizmája, teknöje, nyírfaseprűje pedig igazán nem éri meg a négy- vásárt, mert a mestereknél, vagy a hónapos vásáron, hetipiacon még talán olcsóbban is meglehet szerezni. Nam marad más a vásárból i
