Eger - napilap, 1929/2
1929-09-27 / 170. szám
EGER BWwniT'<MWiw^tfiii»WiiM>iiWiTirM«>w^irawM>nMn>iriiiaiiiii^ii|iniOTii'»iiiiiltiM»W|ii*|i'liiiWi'ii'iT(iiiiiiii» um nun rin n un • itiníurrii "ír, ír Dmniinnn Tanitógyülés Füzesabonyban . Füzesabony, szept. 26. A tiizáoinneni fellő eeperesi kerület rk. tanítőköre szept. bő 24-én tartotta meg rendes évi gyűlését Füzesabonyban. A kerület papsága és tantestületei teljes számban jelentek meg a gyűlésen, melyet a helybeli templomban szentmise előzött meg. Török Dezső kér. esperes megnyitójában az egész kör örömének ad kifejezést azon kitüntetés miatt, mely a főpászto runkat a napokban érte pápai trőnállővá történt kinevezésével. Indítványára a gyűlés hódoló feliratban üdvözölte Eger érsekét. Ezután elnök a megjelent vendégeket üdvözli, akiket a munka embereinek ismer. Jósvay Gábor igazgató, világi elnök szerint a mai gyűlés kiemelkedik az átlagból (harminc év óta első eset), a nagyszámú magas vendég megjelenésében a tanítói állás megbecsülését látja. A gyűlés kiemelkedő pontja volt Vitéz Subik Károly apát, egyházm. főtanfelügyelő válasza, amelyben buzdította a tanítóságot hivatásának teljesítésére. — Magasan szárnyaló szavakkal emlékezett meg a tanítói munka fontosságáról, mely azonban ne csak iskolai legyen, hanem is- kolánkívüli is, amelybe bele kell vinni az egész lelket. A mai tanügyi problémákról is megemlékezett. Harool a magasabb tudásért, de a tanítók jobb helyzetéért is. Végül megköszöni az üdvözlést és kiemeli, hogy csak egybm kíván elöljáró lenni: a munkában. Bárdos Ádám kir. tanfelügyelő is megköszöni az üdvözlést. — A vallásosságot emeli ki, mint a legfontosabb nevelő eszközt. A vallásosságnak az egész életen keresztül kellene tartania, kiindulva a családból és iskolából. Még a politikában is ennek kellene uralkodnia. Végül a levente- egyesületekre hívja fel a tanítóság figyelmét s kéri, hogy azok vezetését kezéből kicsúszni ne engedje. Hammel Árpád népművelési titkár meghajtja az elismerés zászlóját a tanítóság előtt az iskolánbívüli népművelés terén elért sikerekért. Vitéz Orsovay Ede dormándi igazgató-tanító »Katolikus népünk iskolánkívüli művelése« címen olvasott fel. Ruttkay Ernő füzesabonyi tanító a nyolc osztályú népiskola szükségességéről értekezett. Fedor Mária besenyőtelki tanítónő pedig költői lendületű előadásban buzdította a tanítóságot az országos egyesület munkájában való részvételre. Indítványára a kör jegyzőkönyvi kivonatban üdvözli a katb. tanítóság agilis vezéreit: Kocsán Károly országgyűlési képviselőt és Unta Sándort, a kath. tanítőszövetség elnökét. Török Dezső esperes-elnök a múlt gyűlésen 150 P pályadíjat tűzött ki »A kartársi szeretet és összetartás fontossága a tanítóság társadalmi és anyagi helyzete és hivatásának eredményes teljesíthetése szempontjából• c. pályamunkára. A pályadíjat a a bírálók véleménye alapján — a beérkezett két pályamű szerzője : Kelemen Ferenc és Tassy Rozália között «gyenlöen osztják meg. Az aktuális tanítói ügyek megbeszélése alkalmával Major Sándor tunítő szővátette a helyettesi és a katonai szolgálatban eltöltött éveknek a nyugdíjba történő beszámíthatását azok részére is, kik katonai szolgálatuk miatt kinevezett állásban nem voltak. Végül az elnök örömmel jelenti, hogy az Érsefcfőpásztor a kör három tagját: Vitéz Orsovay Edét, tapp Irént és Csanády Józsefet igazgató-tanítóvá nevezte ki. A sikerült gyűlés a vasúti étteremben tartott társasebéddel végződött, melyen több lelkes felkőszöntő hangzott el. Miért maradt el a gyöngyösi gyümölcs-, szőlő- és borkiállitás ? Mikor az ember maga alatt vágja a fát. — Mi okozza az általános részvétlenséget? — Hat kiállító jelentkezett a HGE titkári hivatalában. ■ r~"—Megoldódik az osztrák kormányválság. Bécs, szeptember 26. Bácsi jelentések szerint a Nemzeti Tanács mai ülésén a kormány hivatalosan is beadja lemondását. Minden valószínűség szerint Schober még a mai napon a nemzetgyűlés elé tudja hozni az új kabinet névsorát és megválasztják az új parlamentet is. A szocialisták nagy rezignáciőval nézik a dolgok ala- kúlását, de az eseményekre semmi befolyást gyakorolni nem tudnak. Az új kormány nem lesz tisztán hivatalnokkormány, mint sokan hinni vélték, hanem a többségi pártok emberei is benne ülnek majd. így a keresztény- szocialisták részéröl Wangoin megtartja a hadügyminiszteri tárcát és kancellárhelyettes lesz. Két bányabeomlás, két halott. Eger, szeptember 26. Súlyos bányaszerencsétlenség történt kedden este 8 óra után a disznóshorváti szénbányában. Pruzsinszky Béla és Buri Lnjos bányamunkások ez egyik tfiraá- ban dolgoztak, amibor több, mint három köbméternyi földtömeg rájuk zuhant. Pruzsinszkit társai már holtan húzták ki a fold alól, míg Burit súlyos sérülésekkel szállították a miskolci Erzsé- bet-kőrházba. Ugyancsak halálos kimenetelű bányaszerencsétlenség történt Bélapátfalván. Berecz Béla bélapátfalvai lakos a községi kőbányában binyá- szott kedden délután. Kőfejtés közben egy hatalmas, mintegy 10 mázsás sziklatömböt lazított meg, amely váratlanul kimozdult helyéből és a szerencsétlen bányászra zuhant. A hatalmas kő- darabBereczBélátwyomöím megölte. \ Az „Eger“ panaszkönyve. Kaptuk az alábbi levelet. Igen tisztelt Szerkesztő Úri Az elmúlt délután egy közegészségügyi anomáliára lettem figyelmes az Érsekkertben. Délután fél hatkor, amikor a tenni- ■zezők még javában játszottak, és a gyermekjátszótéren az apróságok az utolsó meleg órákat élvezték, egy ember megkezdte a kert tisztogatását. Hosszú söprőjével végigsöpört az utakon és a port a tenniszezők és a gyermekek közé szórta. Kérdezem: miért nem takarítják az Érsekkertet a kora reggeli órákban? Az idő mostanában olyan kellemes, hogy nappal még sokan sétálnak ott. (Aláírás. 2 Eger, szeptember 26. Mialatt Egerben a pinceszövetkezet megalakulása, vagy elejtése körűi csatázik a közvélemény, Gyöngyösön a Hevesvármegyei Gazdasági Egyesület kénytelen egyik legszebb akcióját elejteni. A két eset közt van valami analógia. Ez is, amaz is, a keserves gazdasági állapotok nyomasztó súlyát igyekszik leemelni a szőlősgazdák válláról. És mindkét esetben kerékkötői akadnak mindkét akciónak. A legszomorubb az a dologban, hogy épen maguk az érdekeltek vágják a fát maguk alatt. Lehetne beszélni arról, hogy bizalmatlanság, vagy nemtőrő- dömség-e az ok, de végeredményben a tényeken ez már nem változtatna semmit. És épan a gyöngyösi esettel kapcsolatban szinte 1929. szeptember 27. jóslatokba lehet bocsátkozni afölött, hogy az egri pinceszövetkezet sorsának elörevetett árnyéka a gyöngyösi kiállítás akciójának sikertelensége. M!ndenki előtt ismeretes, hogy a HGE szeptember végére gyümölcs, szőíö és borkiállítás rendezését határozta el. A kiállításra szükség volt. Ezt bizonyította az a húsz ember is, aki szept. 1-én a meghívott kétszáz helyett összejött a gyöngyösi városházán, a részletek megbeszélése céljából. Az akció négy erővel megindúlt. Az egyesület titkára személyesen látogatta sorba az érdekelteket, de szeptember 12 ig mindössze 6 olyan akadt aki írásbeli kötelezettséget vállalt a kiállításon való részvételre. Mikor kiderült, hogy általános részvétlenséggel találkoznak minden oldalról, a kiállítást adminisztráló választmány tanácskozni kezdett. Hangok elmélked tek és azt vitatták, hogy el kell halasztani a kiállítást jövőre, mert a propaganda későn indűlt meg. A dolog pikantériája az, hogy az ilyen értelemben felszólalók között voltak azok az urak is, akik annak idején, a szeptember I. i értekezleten a kiállítás meg rendezése mellett törtek lándzsát. így nyilatkoztak a gyöngyösi termelők. Az egriekről szólva, a viszonyok ismerője kifejtette, hogy az egri termelőktől csak az esetben várható kiállítási anyag, ha minden egyes termelőt külön- külón megkeresnek a részvételre. Ezzel aztán le is zárható a gyöngyösi kiállítás ügye. A szigorúbb krónikás pedig megállapíthatja, hogy gonosz enervált- ság lett úrrá a magyar gazdákon. Csodálatosak ezek az egymást követő fiaskók éppen akkor, amikor a gazdatársadalom együttes megmozdulására legnagyobb szűk ség volna. Az elszigeteltség és a nagy gazdasági nyomorúság fojtogat mindenkit. Hatóságok és társadalmi egyesületek egymásután próbálkoznak segíteni a végső szükségbe esetteken — és a segítségre szőrűié eltaszítja a feléje nyúló kezet. Mi lesz akkor, ha ezek a mindig és nagy jóakarattal segíteni akarók levonják a kudarcok utolsó konzekvenciáját is és belefáradva a hasztalan próbálkozásokba, sorsára hagyják a gazdatársadalmai? Olyan kérdés ez, amelyre kész válaszok leselkednek a dolgok mögött. Utólső kapkodások a bankok kölcsöne után és a ki nem fizethető adósságok végén az árverés dobja a félholdas, holdas és még nagyobb szőlősorok felett.
