Eger - napilap, 1929/2

1929-09-05 / 151. szám

o Sj. EGEB 1929. szeptember 5. Ma reggel kereszt Qllőtte magát egy legény a Verőszalában Az apa bűne a '4M Rövidesen befejezik az adóhátralékok rendezését. A hátralékok kamatait majdnem min­den esetben elengedik, az adóaalap- ból való törlés ritkább. Budapest, szept. 4. A pénzügyigazgatősfigon erő­sen folyik a munka az adőren- dezáa ügyében b3érkezett kér­vények feldolgozására. A pénz- ügyigazgatőeág a beérkezett pa­naszokat a lehetőséghez mérten úgy intézte el, hogy az adózón amennyire csak lehetséges, se­gítsen. Az adórendazés főképen a kereti és jövedelmi adóhátra­lékok kamatjának elengedése kö­rül folyik. Magából as adóalapból csak a legritkább esetekben engednek el, csakis ott, ahol ezzel az adőző fél anyagi romlását akadályoz­zák meg. Hatvanezer hold termést vert el a tegnapi jégeső. Dombóvár, szept. 4. Sárpusztán tegnap őriáii vihar pusztított. A felhőkből diőnagy- ságű jégdarabok estek s 60 ezer holdnyi területen verték el a termést. Ismét feltűnt egg földműves festőművész. Kaposvár, szeptember 4. A kaposvári országos mező- gazdasági és ipari kiállítás egyik legnagyobb szenzációja egy főid- művessorban levő őstehetség fel­tűnése. A sopronmegyei Himád község egy szegény földműves napszámosa Áldozó József száz festményét állította ki s úgy a közönség, mint a szakértők meg­lepetve bámulják a mezőgazda- sági életet, a falut, a tanyát, a háziállatok mindenféle fajtáját biztos kézzel megrajzolt, ügyes szinérzékkel s helyes ecsetkeze- léssel megfestett képeket. A 36 éves földműves-festőnek 29 éves korában volt először ecset a kezében, addig csak ha­difogsága alatt ceruzával rajzol- gatott, szelencéket és figurákat faragott. A izicek keresésére, a festés alaptechnikájára a maga próbálkozásai alapján jött rá. Sajnos, oly szegény napszámos sorban él, hogy a festék s az anyag árátcsak keservesen tudja ősszskuporgatni. Képei értékesí­téséhez természetesen nem ért. Inkább elajándékozza őket. Pe­dig képei máris különbek, mint a budapesti képkereskedésekben árusított »festmények« zöme. Ha lesz valaki, aki hóna elá nyúl, lehetséges, hogy kibonta­kozik őstehetsége. Da ha elfelej­tik a kaposvári kiállításon kel­tett meglepetést, ismét szapo­rodni fog a magyar géniusz el­vetélt hőseinek száma. Eger, szeptember 4. »Sas Ferenc 24 éves Verő- szala utca 126. szám alatti lakos nsa reggel 6 órakor egy 7‘65 mm. es Frommer pisztollyal sze­relmi bánatában mellbelötte ma­gát. Mentők szállították az irgal- masok kórházába, ahol életve­szélyes állapotban fekszik. Ki­hallgatni lehetetlen.« Ennyit mond a rendőri kró­nika. Rövid, száraz pár sor. És mennyi bűn, mily nagy tragédia kavarog a mondatok között. Sas L^jos egri földmivest vér­fertőzés bűntettéért 12 évi fegy- házra Ítélte a törványszék. A szerenciétlrn ember életére pon­tot tett a súlyos büntetés. Zárt ajtók mögött, börtöncellák mé­lyén tengeti hátralévő idejét. Nem kér és nem vár ö semmit a földtől, Betette az élet kapuját maga után. De bűnéért ártatlanok is lakóinak! Feleség ét gyermek gyötrődik a nehéz vád nyomasztó kirezgésében. A feleség belétö- rődött. Kenyerének nagyobb da­rabja elfogyott már. Az utolsó mérföldköveknél egyre szür­kébb, közömbösebb a jelen. — A fiú életerős, szépszál 24 éves ember. Megakad rajta a lányok szeme. És hétszer indult leánykérőbs. Hétszer kikosarazták. Az apja bűnéért. Hét soha be nem heggedő seb ... a nyolc idikatpisztolygolyö ütötte. Ma hajnalban Sas Lajosné a piacra ment s magára hagyta fiát, aki a ház körül dolgozott. A legény már napok óta komor arccal járt-kelt, a hozzá intézett kérdéseket válasz nélkül hagyta s általában minden jel arra mu­Eger, szeptember 5. Néhány hónappal ezelőtt kü­lönös per foglalkoztatta az egri törvényszéket. Kalicz János 74 éves pásztói gazdálkodó hivatalból üldözendő rágalmazás vétségével vádolva állott a birőság előtt. Az öreg­ember a m. kir. Kúria és a budapesti kir. ítélőtábla biráinak sérel­mére követte el a vád tárgyát képező rágalmazást. 1917.-re nyúlik vissza a nem mindennapi ügy háttere. Kalicz János módos ember volt. Szor­galmával, tudásával szép va­gyont szerzett. A háború vége felé megvette báró Barkóczy háromszáz holdas birtokát. A birtokot maga báró Barkóczy fiú tragédiája. tat, hogy huzamosabb idő óta foglalkozott az öngyilkosság gon­dolatával. Alig hogy eltávozott hazulról az édesanyja, bement a kony­hába, elővett egy hatalmas szol­gálati pisztolyt, amelyet Kovács János egri tizedestől kapott, bal kezébe fogta utolsó szerelme, a Szépasszonyvölgy-uicai Vladár Erzsi fényképét és mellbelötte magát, A golyó a bal mellén hatolt be, kere8ztűijárta a tüdőt, szívbur­kot s a lapocka mellett elhagyva a testet, keresztűlfúrta és meg­állította a faliórát, azonkívül darabokra zúzott egy falra akasztott tányért is. Sas Ferenc a borzalmas lö­véstől megtántorodott, ' de nem esett el. Földre dobta a revol­vert, két kézzel magához szorította a fényképet s roskadozó léptek­kel kiment az utcára. Hogy miért, senki sem tudja. A vérnyomok világosan jelzik út­ját. Az út közepéig haladhatott, mikor érezte, hogy képtelen to­vább menni. Visszavánszorgott a lakásba s a konyha közepén összeesett. Ott akadtak reá a dörrenésre figyelmessé lett szomszédok, akik a mentőket hívták és beszállít­tatták a legényt az irgalmasok kórházába. Sas Ferenc állapota igen súlyos, életveszélyes Még a kora reggeli órákban kiszállt hozzá a rendőri bizott­ság, de eszméletlenül találták, és kihallgatnak nem sikerült. A szerencsétlen legény tragi­kus esete a Szalaparti hőstyán nagy részvétet keltett. adta el Kalicznak. A háromszáz bőidből azonban csak a fele volt báró Barkőczynak a tulajdona, a birtok másik fele a bárónőé volt, de a báró azt gondolta, hogy felesége beleegyezik az eladásba. Meg is kötötték a szer­ződést, Kalicz kifizette a vétel­árat. Ekkor váratlan dolog tör­tént. Báró Barkőczyné kijelen­tette, hogy nem egyezik bele az eladásba, a férjének nem adott meghatalmazást a szerződés alá­írására, a vétel tehát semmis. A jogászok megértették, hogy itt nincs mit tenni, mert a bir­tokot csak egységes jogügylet által, tehát feleségének beleegye­zésével adhatta volna el Bar- kőczy báró. Kalicz azonban ab­mmmmmsmm „Ha per, hát legyék per!“ A pásztói öreg Kalicz a Legfőbb Bíró elé felebbezett. bői az elvből kiindulva, hogy becsületes vásárt csináit: vett és kifizette az árát, magáénak vallotta a birtokot. Per lett a dologból, hosszú éve­kig folyó per. A báró a vételárat vissza akarta adni, Kalicz nem fogadta el. így bírói letétbe helyezték a három­száz hold árát. Képzelhetjük, mit ér ma ez a pénz, a lebélyegzés, a korona romlása és a magyar gazdasági élet sok más vihara után. Pedig ez a pénz Kalicz János 73 éves életének minden gyümölcse. Időközben tengernyivé nőtt a periratok halmaza. Az egri tör­vényszék hozott először ítéletet ez ügyben, majd az ítélőtábla, végül a Kúria utasította el Kiliczot keresetével. Kalicz ekkor panaszos levelet írt a Kúria elnökéhez, amelyben kijelentette, hogy a két felsőfokú biróság letért az igazság útjáról és az akták közül eltűntek a perdöntő iratok. Kalicz arra kérte a Kúria elnö­két, hogy teremtsen rendet, mert nagy tévedést követett el a felső­fokú bíróság, amely helyezked­jék igazságos álláspontra, kü­lönben a bosszú órája ütni fog. Az öreg Kaliozot mokány ki­jelentéseiért természetesen vád alá vették. Egerben, a törvény­szék előtt folyt le a rágalmazás címén indított bűnvádi eljárás, melynek során egy hónapi fog­házra ítélték Kalicz bácsit, az ítélet végrehajtását azonban fel­függesztették. Az öreg magyar nem szólt az ítéletre egy szót sem. ö be­fejezte a földi perlekedést. Haza­ment, ágynak esett és amint ma értesülünk, meghalt. Itt hagyta a nem neki való sártökét. És reszkető, ősz fejével most már majd a legfőbb és csalhatatlan Bíró előtt emelhet panaszt, kér­het »utolsó« ítéletet, végső dön­tést és rendcsinálást a jó öreg Kalicz bácsi az ő nagy perében. Rablóvilág Szeged környékén. Szeged, szept. 4. Néhány nap óta egy rabló­banda tartja rettegésben Szege­det és környékét. Szombat és vasárnap éjjel 7 betörést kísé­relt meg egy 5 tagból álló tár­saság, mely a nyomozás adatai szerint valószínűleg a szerb meg­szállott területről átlopődzott cigányokból verődött össze. Sze­rencsére sem anyagiakban, sem emberéletben nem tettek kárt, mert mindenütt megzavarták őket. Harminc csendőr és nyolc detektív rajvonaiban szállták meg a tisaeparti füzeseket » a trianoni határt, azonban a rabló­bandának nem tudtak nyomára jutni.

Next

/
Thumbnails
Contents