Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1
1929-01-23 / 19. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1929. január 23. A kommunista internacionálé el akarja törölni a íöld színéről a polgári társadalmat A moszkvai őszi bolsevista kongresszus nyilvánosságra került programmja ^■■niMOTrmrnrtftfm-^mrra -***■««** Elégette gyermekét. Kaposvár, január 22. Utáni Rózsi cielédleány elé geíte a kisgyermekét. A lelketlen anyát letartóztatták. Lépfenében halt meg egy hortobágyi csikós. Debrecen, január 22. Csőké látván hortobágyi csikós a debreceni klinikán lépfs- néban meghalt. A kir. ügyészség nyomozást indíioU, hogy a csikó« halála miatt kit terhel a fe- lelöseég. eawsBtsacaf»csai»^iii m >m,tsasM Szinház és mozi. A Magyar rapszódia c. filmet, amelyet Egerben nemrég routat- tak be nagy sikerrel, már egy hete jätszäk Stockholmban. A stockholmi lapok nagy elismeréssel emelik ki a film magyar tárgyát, magyar képeit és hamisítatlan magyar hangulatát. A Diákélet, Meyer Förster világhírű színművének feldolgozása filmen, hétfőesti egri ^ba- mutatóján visszavarázsolta lelkűnkbe az ifjúságunk, diákságunk sok bájos romantikáját. Ramon Novarro remekel ezen a filmen is. Az előadással kapcsolatban mégis van egy megjegyzésünk: Amikor a heidelbergi diákok a Ballag már a vén diák... vagy a Gauedamus igitur dalokat éneklik, akkor a zenekar ne játsszon a hangulattal ellentétes darabokat. — A szép film megérdemelte volna, hogy betanulják ezt a két bájos diákcöíát. (n. v.) äSlMEiBJfeiESe * Ha utazik: Füzesabony, Mis kolc, Kál-Kápolna, Hatvan, Vámos- györk és Gyöngyös pályaudvarain vegye meg az Egri Népújságot. A konmuaizmua »országokat és népeket boldogító« törekvéseit elrémítően mutatja az a röpirat, illetőleg progris/m, mely német nyelven nem régen jelent meg éa ismerteti a III. ioteraa- cionálé őszi moszkvai kongresszusán elfogadott uj kommunista pirtprogramot. A kongresszus ezt a programot a világ összes kommunista pártjaira és azoknak tagjaira kötelezővé teszi és bizonyára a polgári társadalom tagjait is érdekelni fogja annak tartalma, mely röviden a következő : Kötelessége a kommunista pártnak közreműködni a polgárháború kitörésében a következő fokozatos jelszavak szerint: a gazdasági sztrájk átalakítása forradalmi sztrájkokká, szovjetek létesítése és a termelés ellenőrzése munkások által, a polgári OEztály lefegyverzése és a proletáréig felfegyverzése, a hadsereg felállítása és a proletárság- gal velő szövetkezésének megteremtése. Ki kell irtani a társadalom vezető rétegét. Kötelessége továbbá a prole- iárüágnak, hogy siettessék saját országukban a közhatalom összeállítását ős harcolniok keil a Szovjet Uaio diadaláért. E cél elérése érdekében kötelességük megbontani a nemzeti hadseregek szervezetét, bármilyen eszköz igénybevételével le kell járatni és be kell mocskolni a polgári táreadalom intézményeit és azoknak tekintélyét, amely a nemzetközi békét irta zászlójára. A leendő bolsevista kormányok csak akkor érhetik cd céljukat, ha a polgárság vezető rétegét, a nagybirtokosságot, valamint a magasabb rangú közhivaialno kokat és a hadsereg tisztikarát kiirtják. Ez a kormány mást nem türh?t meg az intelligenciából, etek azokat, akik teljesen szakítottak a múlttal es ugyanakkor csatlakozásuk őszinteségét szemléltető bizonyítékokkal is igazolják. El kell kobozni a polgárság ősz- szes ingatlanát Természetesen a kommunisták csak akkor aratják le igazán habáraikért, ha a polgári osztály elpusztításával annak vagyonát is megkaparinthatják. Ezért a boleevissa kormánynak rögtön köztulajdonba kell venni a nagy iparvállalatokat: bányákat, gyárakat, villamosmüvaket, azután a szárazföldi, légi és vízi fuvarozás minden eszközét: a postát, a távírdát, telefont és a rádiót, valamint a pénzintézeteket aranytartalékaikkal és összes tőzsdei őrléseikkel, úgyszintén a nagykereskedelem szerveit is. A külföldi kölcsönöket a kommunista kormányoknak nem létezőnek keli tekinteni, a külső kereskedelem pádig állami monopóliummá változtatandó át. Mindenütt kapható! Termeli s Orsz. KSspontj Bnáapest, Horthy Miklóie«t Ä19/121© Ezen kívül el kell kobozni a házakat és a polgárság összes ingatlanait. L9 kell foglalni a nyomdaüzemeket, mert a sajtó és az -irodalmi termelés minden ágát állami felügyelet alá kell vonni, éppen úgy, mint az ősz- azes színházakat és mozikét. A föld a felszínen és ez alatta levő tartozékaival együtt köztulajdonná válik, a termelés minden eszközeivel ős állatállományaival együtt. Adás-vétel tilos. Tekintettel arra, hogy a föld- müve« osztálynak a földhöz és az egyéni tulajdonhoz való ragaszkodása igen erőt, a föld elkobzását fokozatosan kell megvalósítani. Hasonlőképen nem kell érinteni a paraiztbirtoko- kat, a kiskereskedők ős a kisiparosok tulajdonát aem. Da később, bizonyos előzetes szabályozás után, a teljes kisajátítást könyörtelenül meg kell valósítani. Nagyjából ezeket tartalmazza a moszkvai kommunista kongresszus által kiadott program és ebből nyilvánvalóan meg lehet állapítani, hogy a bolsevista elvtárcak ugyancsak nagyszabású «nagytakarítást» végeznének, ha a komoly elemek, a polgári osztály meg nem akadályozná. világboldogitő terveiket. «si*«5*a «s ^sassal ss»«ea * A Singer varróféng — bármely varrógépre utólag felszerelhető — praktikus és kiméli a szemet! Kérje annak gyakorlati bemutatását. Singer varrógép fióküzlet Eger, Kállay Zoltán u. 12. Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: Hevesi] Gusztáváé. XLIV. Beléptünk az Uffizi képtár termeibe. Botticelli képek itt, ott, mindenütt! Láttam már másutt is a mester képeit, de seholsem tűnt fel ennyire a Mediciek e kedvelt- jének, a quattrocento e felkapott művészének képein látható lenge- ség, mint itt, hol annyi képe van. A sovány, betegesen karcsú testek súlytalanul, nem is a földön állnak, hanem inkább libegnek. Olyan törékenyek, hajlékonyak, költőien idegesek, hogy aki nem tudná különben, de lélektanilag tud következtetni, mérlegelni, azonnal rájöhet, hogy a mester kedvelt modellje beteg nő volt. Keskeny, fájdalmas jellegű arcban beesett szemek szomorkodnak. Szűk vállak, lapos mellek, szinte ampirosan rövid derék a hosszú combokon, egy betegesen enervált szépség himnuszát zengik. Leghíresebb képénél, a Primavera előtt, minden látogató igen hosszú időt tölt. Ideges finomkodás az egész kép, számító, dekorativ háttérrel. A hozzáértők könyveket Írnak róla. Én, a laikus, elégedjék meg, ha megírhatom róla, hogy rendkívülinek találom. Ennek méltó párja a tenger habjaiból, kagylón állva megszülető Vénus. De olyan szomorúan néz, mint aki nem örül annak, hogy megszülethetett. Úgy hatnak rám a Botti- celli-képek, mintha hűvös levegőt fújnának felém, ami azonban nem kellemetlen, hanem szokatlanul nyugtalanító. Kerek Madonna-képein igen sok alakot sűrít össze, sok történéssel. De sehol sem látni tőle boldogarcú Szüzanyát. Mindig komoly, merengő, fájdalmas, mint aki előre látja Szent Fia sorsát. Szinte jólesett a sok nyomasztó hangulatú, szomorú Mária után Rafael: Madonna dél Cardellinoját látni. Olyan felhőtlen, anyai gyönyörködés van a bűbájos, édeskésen szelíd Madonna arcon, amint a kis Kér. Szt. Jánossal játszadozó Jézuskára tekint, hogy nekem, aki szintén részese vagyok a gyermekben való öröm anyai érzésének, — ez sokkal közelebb van a szívemhez. Fra Filippo Lippi (Botticelli mestere) butuska képű, tótosan rosszorrú szentjei után, Carlo Dolci szépséges, olasz jellegű, bűnbánó Magdalénáját bámultam meg és kitudja, még hány száz szebbnél- szebb, müvészettörténetileg márkázott képet. Tizián telthusú, heverő Vénusai és eszményi „Flóra“-ja egészen bódulttá tettek már, midőn Lionardo da Vinci: Annunziazione nevű, vagyis az angyali üdvözletét ábrázoló képe elé kerültem. Ez is más, mint a többi! — kiáltottam fel magamban. Ahány mester annyi lélek tükrözik bennük, felfogások, meglátások szemkápráztató változata. Behunytam a szememet. Nem tudok több képet nézni. Mert hogy csak lássam, azért nem nézem! Nekem, a szemen keresztül, a lélekben kell fészket rakui annak a gondolatnak, érzésnek, melyet a mester a képébe lehelt. Csukott szemmel, halálos kimerültséget éreztem nem a lábamban, hanem az agyamban és leültem a galéria márványpadjára. Hirtelen, mint zárdista koromban, mikor a silencium csendetzáró zsilipjeit feloldották, most is ügy zúgott felém a felkiáltások özöne: gyönyörű! aranyos! elragadó! bűbájos! mesés! csodás! remek! Pihenő szememet felnyitva láttam, hogy utitársnőim, komoly ifjú tanárnők egy nagy ablaknál állnak és olaszokon túlmenő temperamentummal rajongnak valamiért. Elfeledve azt, hogy még egy pillanattal előbb azt fogadtam magamban, hogy még ha elevenen repkedő angyalokat láthatnék, se nyitnám ki a sok nézésben, látásban agyonstrapált szememet, hii'telen felpattanva én is az ablakhoz futottam és olyan kerekre nyílt szemmel néztem, bámultam, hogy szemeim majd kigurultak. É-é-des! nevetett a szó belőlem is s szégyen ide, szégyen oda, dacára hogy már a három X-en is túlhaladtam az élet országűtján, gyerekes örömmel, mint hajdan, régen a karácsonyfa-gyújtás lázában, vén fejjel tapsikolni kezdtem. A Ponte Vecchio!Igen, e csodás, regényes, festői hid látszott onnan az ablakból, alatta a zöld, lusta Arno aludta déli álmát. Senkinek se tűnt fel az én gyermekes lelkendezésem. Mindenki, akinek csak egy szikrányi megértése van az ilyen fantasztikusan bűbájos csecsebecséhez, mindenki csillogó szemmel nézte, szapora szóval dicsérte. A gyerekkori mese felnőtt koromban váratlan kinccsel gyarapodott. A lomba, zöld kígyó testén díszes ékszert találtam, csillogó abroncsot, melynek tarka ékkövei rejtekében szorgos emberhangyák laknak. (Folyt. köv.)
