Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1

1929-06-07 / 77. szám

2 EGER 1929. június 7. Zavargás a lembergi főiskolákon. Varsó, junius 6. A lembergi nacionalista diákok sztrájkot hirdettek az összes egyetemek és főiskolák ellen. Azt akarják kikényszeríteni, hogy az antiszemita zavargások alkal­mával letartóztatott főiskoláso­kat szabadon bocsássák. Tünte­téseket és felvonulásokat rendez­nek, az uccákon még mindig erős rendőrcsapatok cirkálnak. (MII.) Miért csak az Est-lapok? Kaptuk a kővetkező levelet: »Igen tisztelt Szerkesztő űr! Már régóta vártam, hogy valaki szőváteszi a nyilvánosság előtt azt a tényt, amit velem együtt már nagyon sokan figyeltek meg s kisértek több-kevesebb csípős megjegyzésekkel, azt t. i. hogy a város reprezentatív szállójá­nak, a Koronának a halijában csupán csak egynemű és egyfajú tővárosi újságok vannak az asz­talra kiterítve, mint az Est, a Magyarország s a Pesti Naplő. Mint a Korona egyik törzs- asztaltársaságának tagja, több­ször le szoktam ülni a hallban, részben azért hogy újságot olvas­sak, részben hogy a gyülekező társaságra várjak.— Amikor egy hónappal ezelőtt először láttam meg a fenti újságokat egyed­uralkodói minőségben a hall asztalán, azt hittem, hogy az Est-lapok közismerten pompás üzleti szervezettsége előzte meg a többi lapokat s a többiek majd csak később lesznek megrendelve. Sajnos, egy hónap múltán sem javult a helyzet. Pedig shogy a szálloda vendégeit figyeltem, amenyiben emberismeretem nem csalt meg, azok nem kerültek ki kizárólag a körúti sajtó híveinek táborából, sőt! nagyon sok ven­dég arcán leplezetlen bosszúság ült, nagyon sokén a csodálkozás, hogy hát Egerben ez is lehet séges ?! Azt hiszem, tűlszerény és túl- engedékeny vagyok akkor, ha legalább a paritást követelem más szellemű és irányú lapjaink támogatásával. Miért nincs ott a Magyarság, a Nemzeti Újság, az Új Nemzedék, vagy akár a Budapesti Hirlap? Miért kell kényszeríteni azt, aki nem szokta és nem akarja a körúti sajtó termékeit kezébe venni, hogy pont a katolikus Eger városi szállójában ezeket olvassa s ne olvashassa a maga világnézeté­hez közelebb álló újságokat? Még mindig éltet a remény, hogy ez csak akaratlan mulasz­tás s nem tudatos álláspont a Koronának egyébként igen de­rék s korrekt gondolkozásű bér­lője részéről. Ám azért jő lenne, ha a szálló ellenőrzésére hiva­tott üzemi bizottság az ilyen dolgokra is nézne, nehogy az idegenek furcsa hírét vigyék el a Dobó vára alatt meghúzódó érseki városnak. Tisztelettel (aláírás).* Az elmegyógyintézetből meg­szökött beteg követte el az Árnyékszalai és Káptalan- dűlői «betöréseket Kuklics 1911-ben rablógyilkosság miatt került a bolondok házába, ahonnét az elmúlt éjszaka lepedőből sodrott kötélen menekült. Az aszódi csendőrség csípte el a betörőt, akit beismerése után letartóztatásba helyeztek. A makiári hóstyai betörések ügyében biztos nyomon van a rendőrség. Eger, junius 6. Tegnap éjszaka a rendőrség teljes készültsége a helyőrséggel karöltve 8 órától 12 óráig nagy razziát tartott, hogy az esetleg Egerben buj­káló betörőket, akik ez egész várost izgalomban tartották, kéz- rekerítse. A razzián azonban ülőállítás nem történt. A rendőr­ség gyanúja már elejétől fogva Kuklics Jánosra irányult, aki társával, Furman Brúnóval, jú­nius 2.-án este szökött meg az Irgalmasok kórházából. Ez a gyanú bizonyossá vált tegnap reggel, mikor a Kápta­lani-dűlőkén történt betörés szín­helyén megtaláltak agy szürke sapkát, amelyet Kuklics hagyott ott. Ma reggelre aztán az aszódi csen­dőrőrs át is adta Kukliciot az egri kapitányságnak. Ugyanis a tegnap reggeli betörés után Kis- tátya felé távozott Kuklics, ott vonatra ült és Aszódig ment, ahol a csendőriég letartóztatta. A betörések rekonstruált képe a következő: Kuklics János másodikén este, előre megbeszélt terv szerint kinyitotta cellája ajtaját, amelynek zárjához már előzőleg kulcsot szerzett és kiszabadította Furman Brúnót is. Az ucca felé eső ablakok egyi­kéről lefeszítették a vasrácsot, s összecsavart ágylepedőkön le­ereszkedtek az uccára s a városban össze vissza cia- varogtak. Furmant ez egyik szolgálatban levő felügyelöhe- lyettes Harangozó István elő is állította a rendőrségen. Kuklics 3.-án az Árnyékszalában megleste, mikor Molnár And- rásné eltávozott hazúlról, akkor Időjárás* A Meteorologiai Intézet jelenti ma déli tizenkét órakor: Ha­zánkban tegnep a nyugati és keleti részeken voltak jelentősebb esőzések. Nagykanizsáról 15 mi liméteres csapadékot jelentettek. A tegnapi hőmérséklet maximu­ma még mindig alatta maradt a normálisnak, mert 16—20 C fok között mozgott. Budapesten ma délben 17 C fok a hőmérséklet. Prognózis: Jobbára borús, enyhe idő várható helyenként csapadékkal. besurrant a iaKáaba s onnan egy férfi télikabátot elvitt. Azu­tán kiment az Irgalmasok szőliejébe és ott tartózkodott 5-én reggelig s 4 órakor a vincellériskola mel­lett lement a Káptalan dűlőbe, ahol Ignátz B>?rnátné lakásába a falhoz támasztott létrán a felsőablakon behatolt. Itt szét- hányt minden ruhát és a szo­bában talált 14 pengőt, egy kincs­tári katoneköpeny»,blúzt és nad­rágot megához vette. Kistályáig gyalogolt, ott vonatraült, egy ismeretlen embernek 10 pengő­ért eladta a köpenyt s a pénzen Aszódig utazott. Ott magára öltötte az uniformist és úgy pompázott a község pia­cán, mig az egyik csendőr meg nem fogta. A csendőrségen együgyű me­sékkel hozakodott elő a azt val­lotta, hogy cieh katonaszöke­vény, s itt akar letelepedni Ma­gyarországon. Később azonban beismerte, hogy az uniformist lopta, Egerben. Az aszódi csendőrség erre őrizet mellett átszállította Kuk- licsot az egri kepitányaágra, ahol részletes beismerése után őrizetbe vették. Kuklics már 1911 óta lakója az Irgalmasok kórházának. — Akkor ugyanis rablógyllkosság miatt állott a bíróság előtt s az orvosok vé­leménye szerint Kuklics gyenge beszámíthatóképessógű. A rendőrség teljes apparátus­sal folytatja a nyomozást a Tej­szövetkezet és a Makiári úti be­törés ügyéban s remélhető, hogy néhány nap alatt ebben az ügy­ben is eredményre jut, mert mindkét betörés tetteseinek nyo­mában vannak. Gyermeknap Csongrádon. Eger, junius 6. CsoDgrád városa június 8.-án gyermeknapot rendez. Ez már a negyedik lesz Csongrádon. Nagyszabásúnak Ígérkezik az ünnep, amelyen minden közeli város, falu gyermekküldöttsé­gekkel képviselteti magát és a nagy célhoz méltóan támogatják az egyházi, világi és katonai hatóságok is. A gyermeknap célja: már csirájában befogadó­vá tenni a szivet a nemzeti esz­mék számára, ránevelni a gyer­mekre fajtánk gyászát, hogy gondolkozni tudjon, igen korán. Hogy barázdákat vágjon mind­nek az arcán az öregek «haza- fiúi gondja.« Mert úgy hiszi mindenki, hogy a jövő közepén, a reménységek tornyán a »hazáját híven szerető romlatlan magyar gyermek áll.« A gyermeknap célja pedig Ma­gyarország feltámasztása a gyer­mekszíveken keresztül. Ezért az országosan ismert akció a tria­noni gyásznaphoz fűzött, magyar gyermekeinknek rendelt napon a nemzeti zászló alá kéri a kis­dedeket. így körvonalazza a gyermeknap célját a plakát. Amint a jelek mutatják, nagy sikere lesz. Együtt aludtak a medvével. A pozsonyi Magyar Néplap- bán olyan hirt olvasunk, amely érdemes reá, hogy megörökít- tessék . . . »Történt ennélfogva, hogy a liptőmegyei Rirálylehota községbe egy Weise Jakab nevű medvetáncoltatő érkezett meg az elmúlt héten s a kocsmában éjjeli szállást kért úgy a maga, mint a medve számára. A csapiáros a mackó számára az ólban utalt ki fekvőhelyet. Ebből keletkezett aztán a feneketlen bonyodalom. Az ólban aludtak tudniillik a kocsmáros munkásai is, akik ezen a késő estén annak rendje szerint lefeküdtek helyükre s arról, persze, sejtelmük sem volt, hogy egy medve is szendereg édesdeden odabent. Hajnalban a medve ébredt föl elsőnek s körülpillantván a mély álomba merült tótokon, morogni kezdett. A morgásra talpraugrot- tak azok, ám tapasztalván, hogy medve is van köztük, tömegesen az ajtónak menekültek, mindaz- által képtelenek voltak kijutni az ólból, mert éjszaka valaki belakatolta kívülről. A medve tovább morgott, ami olyan helyzetet teremtett, hogy a munkások próbáltak a falra felmászni, ez azonban nem sike- rült nekik. A kapkodásban és jajgatásban valamelyik munkás megbotlott egy ottfelejtett pléh- kannában ... A zörgésre két lábra állt a medve. Észhez kaptak a tótok s ütemet próbáltak dobolni, amire táncolni kezdett az öreg dörmögő. Amint azt el is lehet várni egy jőlnevelt medvétől. Úgy dobogott a mancsa, hogy rengett bele az ói. A szokat­lan dobogásra figyelmesek lettek odakint is és kinyitották az ajtót. — Erre lélegzettek csak föl oda­bent a tótok. Hanem igaz is, hogy akkorára csurgott róluk a ve­ríték. A szörnyű szurkolásnak miatta.«

Next

/
Thumbnails
Contents