Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1
1929-01-16 / 13. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1929. január 16. nmmbmmk ynws mmmmmmmammmmmam ■ ■ - ■■■■■■■■■■■■■■■■■ Harc az adriai hegemóniáért A jugoszláv diktatúra rejtett oka. Időjárás. Budapest, január 15. A Meteor ologiai Intézet na a 12 órakor jeleoti: — Magyar- országon a darülés következtében a fagy erősödött, —lOCfok alá is leszállt éjjel a hőmérő. Nappal a maximumok néhány fokkal a fagypont fölé emelkedtek. Havazás csak a nyugati ha- tárvármegyékben volt. Prognózis: Többnyire borult idő várható, nyugaton havazással és fagypont alatti hőmérséklettel. * Eger, január 15. Egerben az elmúlt nap folyamán -f-3'2 C° volt a maximum. Éjszaka —13 0 C° mutatott a hőmérő, snig ma reggel hétkor —12'6 C°-ot mértek. Gyenge északnyugati szél fújt. aBmBKStftaaesísussnffisiaaeaaas e Halálra forrázta magát egg kisleány. Aranyos községben tegnap halálos szerencsétlenség érte Székely Bálint gazdálkodó 4 ávee Margit nevű kislányát. A gyermek a konyhában a sütőkemence körül játszadozott. Egy óvatlan pillanatban felmászott a kemence padkájára és magára rántott egy forró vizsel telt fazekat. A víz a gyermek egész testét leforrázta és oly súlyos sérüléseket okozott, hogy a kisleány másnapra belehalt sérülésébe. A M. T E. Egri Bükk Osztályának kirándulása: január 20-án: Dó- nát-tető—Tiba—Büdöskút—Tárká- nyi tó—Barátrét—Vasbányahegy— Várhegy—«Isaák Gyula» menedékház — Bikkbérc—Nagy eged—Eger. Indulás az egervári állomástól reggel 7 ó. Vezető : Hubay József. Budapest, január 15. Érdekes kombinációk merülnek fel a diktatúrának Jugo*z- láviában valő megerősödésével kapcsolatban. A kombinációk közül legvalószínűbb az, mely szerint Jugoszlávia zavartalanul akar fegyverkezni Olaszország ellen. A politikai élet iránya már idáig is ezt mutatta, a francia* jugoszláv katonai szerződés pedig, amely Franciaország teljes pártfogását biztosítja, bizonyossá teszi azt a feltevést, hogy az adriai tenger uralmáért a háborús Budapest, január 15. A trafikengedélyek tömeges kiadása miatt Búd pénzügyminiszter 1926.-ban kiadott egy olyan rendeletet, amely beszüntette Budapest és környékére a további trafikengedélyek kiadását. A rendelet ellenére azonban a trafikengedélyek kiadása tovább folyt. Wakerle alatt már csak néhány engedély folyamatban levő ügyét intézték el. Ebben az évben már senki sem kaphat trafikengedőlyt és a legközelebbi minisztertanács rendeletileg dönt az új engedélyezés végleges beszüntetéséről. Az évi forgalom szériát, amelynek határa az évi ötvenezer pangó, konfliktus elkerülhetetlen Jugoszlávia és Olaszország között. Jugoszlávia már esztendők óta fegyverkezett. A parlamenti kormánypárt azonban nem adta meg erre a kellő lehetőségeket és lassúdott az előkészület tempója. A diktatúra azonban megszüntette a parlamenti ellenőrzést és most már zavartalanul folyik a fegyverkezés amely előreláthatólag 3—4 évet vesz igénybe. Addig a diktatúrának is fenn kell maradnia. két kategóriába osztják a dohányárusokat és a második kategóriában a dohánykisárusok eladási jutalékát 2 százalékkal fogják fölemelni. A pénzügyminiszter álláspontja az űj trafikengedélyek megszüntetésének kérdésében véglegesnek tekinthető és ezzel húszezer kérvény marad elintézetlen. A pézügyminieztérium végleges elhatározását az érlelte meg, hogy a nagyszámmal fölszaporodott trafikok egyrésze ráfizet az üzletre és a deficit több helyen meghaladja a havi háromszáz pengőt. Tejsaöwetkaxeffil Központ Budapest, I«v Horifey Mikíó»-»t 119/121« Ä magyar ciszterciek. A ciszterci rend zirci kongregációjának névtára az 1928—29. iskolai évre most jelent meg. A rend feje Werner Adolf dr., a zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi egyesített apátságok apátja és a zirci kongregáció praesese, aki 1924. június 25-Sn vette át a rand kormányzását. A zirci kongregációhoz tartozó ciszterciek száma 180, akik közül 152 áidozőpap, 1 ünnepélyes fo- gadalmas szerpap, 24 egyszerű fogadalmas növendék és 5 no- viciu*. A rend vezetése alatt áll egy hittudományi főiskola, a rendi tanárképzőintózet, 2 gimnázium, 3 reálgimnázium és 15 plébánia. Az 5 középiskolában a tanulók száma a jelen tanévben összesen 2430, míg a rendtsgok vezetése alatt álló plébániákon az összes katolikus hívek száma 53,384. A rendtf gok közül harminchétén már betöltötték hatvanadik életévüket. A legidősebb közöttük a 88 éves Szobek Lóránt. t Az Egri Izraelita Jótékony Nőegylet január 26-án este 9 órai kezdettel tánccal egybekötött teaestélyt rendez a Széchenyi szálló termeiben. Nem ad ki több trafikengedélyt a pénzügyminisztérium Két százalékkal fölemelik a dohánykisárusok eladási jutalékát Utinapló. (Harmadik füzet: Taliónországban.) Irta: Hevesi) Gusztáváé. LXIII. Midőn a történelem perspektívái- j nak szédületes arányai mindig jobban és jobban vonzottak, mint a lámpa bűvkörébe szédült lepke, én se tudtam volna többé kivonni magamat a história mindig erősebben markoló polipkarmaiból. Elmondhatom, hogy nincs a történelemben idő, mely jobban érdekelne, mint amelyben e tragikus sorsú dominikánus élt. Európa • ösz- szes országaiban csak úgy hemzsegnek az érdekesebbnél érdekesebb események. A XV. század közepétől a XVI. század derekáig telő idő krónikája az én kedvelt vesszőparipám. Quatrocento, Cinquecento! úgy cseng e két szó az én fülemben, mintha angyalok muzsikálnának ! Rengeteg erénye, de ugyanannyi bűne is volt e kornak. A vakító fényességet pokolian sötét árnyékok követték. A ragyogón ékes uralkodók, évszázadokra kiterjedő nagyszerű cselekedeteik mellett hajmeresztő gazságokat is elkövettek. E kor ismerése még a legedzettebb idegeket is hátborzongatással fenyegeti. Különösen az olaszok értették nagyszerűen, node azért a többiek se r agyon maradtak el mögöttük, hogy többet ne mondjak, a ködös britt földön is, VIII. Henrik is, vé- rengzőbb volt, önzőbb volt, olaszabb az olasznál. Savonarola volt az első, ki korá- ; nak romlottsága ellen nyíltan mert prédikálni s így szembekerült legnagyobb pártfogójával, Firenze fejedelmével : Lorenzo Medicivel. Minden erejével az állami és az emberi erkölcsök megjavításán fáradozott. Legnagyobb diadalát 1497. farsangján érte el, amidőn mindazon eszközöket, melyek az istenes életet akadályozták, a kártyát, a kockát, illatszereket, festéket, hamishajat gúlába rakva, zsolozsmák éneklése közben elégettek. A Piazza della Signorián van egy rózsaszínű márványkő, azon a helyen, hol a „földi hiúságok“ elégetésének helyén, rá egy évre, maga az ostorozó Savonarola is máglya- halált szenvedett. Én is ráálltam egy pár pillanatra e rózsaszínű márványlapra. Hogy mi minden jutott eszembe e rövid idő alatt ? Sok, nagyon sok. Azt éreztem, hogy a népek története olyan, mint a vad erővel, félelmesen viharzó tenger, a szörnyű fer- getegbe került népeket hol az örvények iszonytató mélységébe löki, hol meg a tornyosuló hullámok tetején az egekig tolja. Az én szegény elárvult nemzetemet egy lakatlan szigetre, zátonyra dobta, mely ezer sebből vérezve, kétségbeesett, csonka karokkal nyúl a hullámok tetején, a siker magaslatán, a biztonság tornyában lakó angol és olasz nemzet felé. Eszembe jutott, hogy ha a nálunk, otthon, magyar földön, a mezőkövesdi piacon elégetett cseh limlommal, a cifra, hiúságot szolgáló, üres üveggyöngyökkel együtt, minden más olyan, léha parádét szolgáló, idegen, ellenségtől származó vacakot el tudnánk hamvasztani, — melyek a mi nemzeti életünket akadályozzák — talán már a dévényi hegyen és a brassói Cenken lobogó szent magyar zászlóhoz is közelebb volnánk. Fájón gondoltam arra, hogy éppen az én nemem, a magyar nők nem tudják ezt a nemzetet mentő máglyát meggyujtani. Hát nem édesebb-e a tejeskávé az áttetsző, virágos herendi csészékből, mint a torkunkon fojtogató cseh kezekből kikerült tetszetős, de nekünk, a lelkűnknek méreggel gyártott cseh findzsákból? Vagy nem tüzesebb-e a testünk az olyan ruhában, melynek selyme itthon, a magyar föld eperfáin bízott her- nyócskák fonalából készült ? Egy nemzet asszonytársadalma, akiknek olyan ősanyjai vannak mint Zrínyi Ilona, Lorántffy Zsuzsanna vagy Battyányi Lajosné, azoknál a szó, hogy magyar vagyok, mért lehet könnyen elröppenő füst, ha párisi ruháról van szó? A firenzei Piazza della Signoria rózsaszín márványlapján állva, lelkemben keserű füsttel égő, szomorú máglya lobogott, hol fájó könnyeim szivemre csorgása közben adtam a tűz hamvasztó erejének azt a magyar női ideált, akikre a legnehezebb idők kemény férfiai támaszkodni érdemesnek tartották. Nagyot változtak az idők! Ezerszer inkább a hiúságunkat, — mely fekély a nemzet testén — dobjuk a honért lobogó máglyatüzbe, mellyel kisebbé tesszük a veszélyt, hogy a nemzet ifjúságának, a magyarság sudár, életerős hajtásának életét kelljen a haza oltárán feláldozni. Asszonyom! — az egri nők mind ilyen megrögzött merengők ? — kérdezte a mindig vidám kedvű Dybas tanár úr, aki annak idején a Ca- pitoliumban is rajtacsipett, hogy gondolataimat szabadjára engedve, észre se veszem, mi történik körülöttem. De ni-ni, könnyezik? any- nyira sajnálja Savonarolát? — kötekedett tovább. Elutasítón legyintettem. Hagyja kedves tanár úr, — feleltem, magának is fáj időnként bizonyára ugyanez a sebe, melyet gyógyítani igen bajos, legfeljebb egy kis köny- nyezéssel enyhíthetünk a sajgásán, ha eszünkbe jut. Nekem akkor is eszembe jut, lám mint most is, ha az öröm édes borát szürcsölgetem, honfibúm keserű cseppjei megzavarnak. (Folyt. köv.)
