Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1

1929-05-04 / 51. szám

2 1929. májún 4. EGEE I '*w. > * v ,«««.<•* itawswMiiMMMsttrtt ^A<»«M*Vw WM»d* »■ -JJW** *» Árvái András Törökországban A szentmargittapusztai számadójuhász egy esztendeje török földön — Rövid vélekedés a törökökről: Többet ér a pulikutya, mint tiz török ember. — Egy kis propaganda a magyar juhok érdekébe. Időjárás. Budapest, május 3. A Meteorologiai Intézet jelenti ma déli 12 órakor: Hazánkban a hőmérséklet tegnap a nyugati határmegyéket kivéve, tovább emelkedett, néhol a 20 C fokot ia elérte. Egyes helyeken kisebb esőzés volt. Ma reggel az idő kissé felhős. Budapesten ma dél* ben 16 C fok volt a hőmér­séklet. Prognózis: Esőre hajló idő vár­ható lényegtelen hő változással. * Eger, május 3. A Meteorologiai Intézet egri állomása jelenti: Egerben teg­nap +19’6 C.fok volta maximum, a minimum pedig -J-(5’0 ©. fok. Reggel hét órakor -f-170 C fo­kot mértek. Szélcsend uralkodott. Barometer-állás 0 C fokra és tengerszinreredukálva 758-8 mm. Május 14" és 15-én lesz a bizongitáskiegészités a boconádi vadász­tragédia ügyében. Eger, május 3. A múlt év január 13-án meg­tartott boconádi körvadászat, mely Mártonffy Lajos dr. árva- flzéki elnök halálával végződött a napokban került a tábla elé. A tábla elrendelte a bizonyí­tás kiegészítését. Ebből a célból Leitner Emil kir. ítélőtáblái bí­rót küldötte ki, aki május 14-én és 15-én fogja lefolytatni az uj kihallgatásokat. Szociáldemokratáink s a román sajtó. Budapest, május 3. A magyarországi szociálde­mokrata pártnak a revízióra vo­natkozó állásfoglalását a román sajtó megnyugvással és vállve- regető elismeréssel tárgyalja. — Ez a tény mindennél jobban bizonyítja, hogy szociáldemok­ratáink mekkora hibát követtek és mily nagyot vétkeztek a ma­gyar nemzet törekvései ellen, amikor megtagadták a Revíziós Ligában való részvételüket. Rendeletet adtak ki a vadvédelemről. A földmivelésügyi miniszter rendeletet bocsájtott ki a törvény­hatóságok első tisztviselőihez, amelyben felhívja a figyelmet a rendkívül szigorú tél következ­tében megfogyatkozott vadállo­mányra és annak védelmére. A vadállomány védelmét a törvény keretein belül minden lehető mó­don elő kell mozdítani. A pász­torok kutyái kölönccel látandók el. Vadászati jogot nem gyakorló egyén kutyáját nem viheti ki a határba és a határban kóborló ebeket és macskákat a vadász- terület jogának birtokosai kiirt­hatják. Eger, május 3. Az uj Törökország fiatal ve­zetői mostanában mindent el­követnek a teljesen elhagyott gazdasági élet megreformálása érdekében. Egyrészről a nép kedvét a föld okos megműve­lése felé irányítják, másrészt ál lami telepüket létesítenek az ál­latállomány feljavítására, ahol idegen fajtákkal kísérleteznek. így került egy kisebb nyáj juh Törökországba, az egri fő­káptalan tenyészetéből Meg egy számadó juhász, bizonyos Árvái András nevezetű. A török földművelésügyi mi­nisztérium pályázatot hirdetett, hogy ki volna hajlandó a Kara- cabeyi juhászat vezetésére. — Senki sem jelentkezett. Egyedül Árvái András szánta rá magát. Egy élete, egy halála. Volt az orosz, meg az olasz fronton, meg aztán a hadifogság rosszízű ke­nyeréből is megevett Jőpár mor­zsát. Nem fél biz ő. Egy esztendővel ezelőtt tör­tént. Árvái András elbúc»űzott az asszonytól, három kis család­jától — egy közülök gyerek, a másik kettő jány, a legidősebb a tizedik esztendőbe tapos a nyáron — és felszállt a vonatra. Egy kis aggodalommal és ellen- súlyozásképpen némi remény­séggel. Meg a pulikutyával. Mert anélkül nem juhász, a ju­hász. Még ha számadó is. Elmúlt a szerződéses idő és Árvái András nemrégiben visz- szajöit. Szép, nagy levelekkel, amikben meg vagyon írva min­den munkájára a dicséret. Igen büszke rájuk. Merazért ritkáaan íródnak ilyen írások, Hogy ezt mondja : — Árvái minden tekintetben, mindenkinek a legnagyobb elis­merését érdemelte ki. Azon ke­vés magyarok számát szeporí- totta eggyel, akik a nehéz és a mi viszonyainktól annyira eltérő, keleti állapotok között is fel tudták magukat találni és közel férkőztek a törökök szivéhez, ami bizony nem a legkönnyebb dolog. — Az ellő időben nagyon ne­héz helyzete volt, de józan ma­gyar esze és kitartő szorgalma átsegítették a nehézségeken. Itt mindenki nagyon sajnálja, hogy már elmegy és Názim bey, a juhászat vezetője máris távira­tilag kérte a minisztérium enge­délyét, hogy Andrást ismét egy további évre leezerződtesse. — Árvái tehát alaposan meg­állta a helyét. De ezenfelül a káptalannak is nagy szolgálato­kat tett azáltal, hogy a kápta­lantól vásárolt juhokra egészen kivételes gondot fordítván elérte azt, hogy az összes ide expor­tált juhok közül a legjobban azok váltak be. Ma Anatoliában az egri kápta­lan uradalmaiból származott ma­gyar fósüs juh fogalom lett. A minap elbeszélgettünk Árvái Andrással. Szép szál ember. A képét sötétre barnította s nap ViiágOífejű, világosszemű. Hosz- szú bajsza kétoldalt felpederve. Egy kis via« is vao a szálai közt, a tartósságnak miatta. Az egyszerű magyari ember nézésével, érdeke* dolgokat lá­tott meg nagy Törökországban, amikről eredeti csattanókkal szű­rődik le a vélemény. Mondja a tengeri utazást: — Mikor a hajón mentünk, elővett a betegség. Akkor bán lám oszt, hogy nem fogadtam meg amit mondtak. Biztattak, hogy vigyek magammal pálin­kát, de mi a fenének a’. Hogy elővett a betegség, hát fejemre húztam a szűri. Ne lássam,hogy bánkódik a hajó. — Anatoliába mentem a juhá­szaihoz. Kétszáznegyvenkilenc kos, száz- nyócvan birka, meg hat török ember vöt a kezem alatt. Hogyan beszélt velük ? — Eleintéo meg akartam őket tanítani magyarul. Egy darabig ment is a tanítás, de aztán meg biciablotta magát a török, ók is meg akartak engem tanítani tö­rökül, de féltem, hogy még ma­gyarul i* elfelejtek, hát úgy be­szélgettünk, kézzel, mint a némák. Kérdezzük aztán, hogy mit szól a törökökhöz. — Bolond ember a török: lábbal köszön az Istennek. Lehúzza a hocskorát, oszt négy­kézláb áll. Úgy emelgeti magát, mint a szöcske. Le, sneg fül, megint le, memmegint fel. — Imádkozás előtt mindig mo- sakszik, de ciak a kézit, meg egy cseppet a képit. A nyakához nyúlni már lusta. Fél, hogy attul mán elviszi az ördög. A papját is csak azőr tartja, hogy a torom­ból kiabáljon. — Mikor látták, hogy minden héten kétszer derékig megmos- dók, összesúgtak a hátam me- gett: jó lehet a’. Levetkeztettem oszt ókat, aztán kukoricacsutkával dörgöltem va­lamennyinek a nyakát, mer olyan vót, mintha kisubickolták vóna. — Rettentő lusta népség. A szentnek se akar korán felkelni. Mikor hajnali négykor felvertem őket, nagyon morgolódtak. Mond­tam aztán, hogy csiba te, ez csak olyan engedmény. Mi- nálunk otthon háromkor kelnek. A birkát nem hajtaná a vízhez. Az tartja, hogy iszik az magátul, ha megszomjazik. — A derekára lepedőt csavar. Abba rakja minden holmiját. Olyan, mint a viselős asszony. Nem szedi le magárul, mig el nem nyövi. Mint a szamár a nyer­get. Mer avval is ügy vannak. Ráteszik a fáből csinált szer­számot még kölyökkorában, nem veszik le csak akkor, ha szét­megy. vagy ha megdöglik a sza­már. Szegény állatnak igen sínü a bordája. Hát a török asszonyok milyenek ? — Akad köztük szép is. De elcsúfítják magukat. Olyan nad­rágot hordanak, aminek az ülete bokáig ér. Ráterelődik a sző a borfélékre. — Isszák mán a bort is. De az csak olyan csinált. A pálinkát is vízzel keveris. Csak csodálkoz­tak, mikor a kocsmában vizes­pohárral ittuk, oszt mikor egy­kettőre üres lett az üveg, mind­járt ott vöt a másik. De a do­hányuk, az jő. — Különben jámborok. Nem­igen veszekednek. Vagy ha ve­szekednek se ciukja be őket a rendőrség. Addig igyekeznek a békítéssai, míg össze nem csőko- lőznak. Igen félős természetűek. A fődön ülnek, mer attól félnek, hogy leesnek a székről. — Cigányuk sincs. Kődus mu­latságot csinálnak. Csak egy pikulá# meg egy nagydobos van a bandába. Egy kis propaganda a magyar juhok érdekibe. Mondjuk aztán, hogy úgy hallottuk, hogy a törökök igen meg voltak elégedve a magyar juhokkal. Vág egyet a szemével: — Hiszen gondoskodtam én arrui. Mikor kimentem, csak a német birkának vöt becsülete. Kétszázötven gramm abrakot adtak nekik naponta, a magyar meg élig kapott. — Én őszi levettem a kvótát ötvenre. Kisidő múlva olyanok lettek, mint az agárkutya. El is vitték őket hamarosan, hogy nem bírják a levegőt. Kipróbálták a tejelést is. Együvé zárták a leg­szebb magyar, meg német juhot. Én úgy Uajnaltájban bevittem egy szopósbárányt az abolba, oszt megszoptattam a némettől. Mikor reggel megfejték a né­metet, azt mondták: nem ér ez egy rossz pipát se. Egy kis büszkeséggel beszélt a puliról: — M-r a pulit »zt megcsodál­ták. Mibor úgy intettem neki, hogy «zorijja meg a birkákat. — Többet is ér az, mint tíz török embar. (por) Orosz lóvásárlások Hevesmegyében. Orosz katonai lóvásárlások lesz­nek vármegyénkben május hó 3.-án Hatvanban, május 21.-én Hevesen, május 22.-én Poroszlón, május 23.-án Füzesabonyban. — Felhívjuk az igy érdekelt vidékek gazdáinak figyelmét ezekre a vá­sárokra. A pénteki hetipiac árai Egerben. Tejpiac: tej 32—34 f, tejföl 1 P 60 f, vaj 420 P, túró 12-15 f, tojás 10—12 fillér. Zöldségpiac: káposzta 70, vö­röshagyma 25, burgonya 20—30 f kilónként-, zöldség és répa 10—25 f, kerti sóska 10, spenót 0-30—0 40, saláta 015—0-20, zöld­hagyma 0 06—008 P csomónként; torma 10 f. kalarábé 15—20 f, zeller 15—20 f darabonként; szá­raz bab 80—100 f literenként. Gyümölcspiac: alma 120—200, füge 1’20, narancs 1*40—160 P kilónként. Baromfipiac: csirke 5—6, tyűk 6—8, sovány kacsa 8 P páron­ként; bízott liba 14—15, sovány liba 6—7, pulyka 8—12 P dara­bonként. Húspiac: sertéshús 2-20—2*60, marba 128—192, borjú 1 60—2‘20, zsír 2 60, zsírszalonna 200—2 40, füatöltszalonna 2 80 P kilónként. Halpiac: Keszeg 1*00 P kilón­ként.

Next

/
Thumbnails
Contents