Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1
1929-04-06 / 28. szám
2 EGER 1929. április 6. Kevés olyan megye van az országban, ahol minden község be van kapcsolva kőúttal a vármegyei úthálózatba Hevesvármegye ez évi útprogrammja. Már nem kell szégyenkeznünk utaink állapota fölött. Az állami sójövedék 3 millióért veszi a sót Németországban és 24 millióért adja el. Budapest, április 5. Trianon megfosztott sóbányáinktól és Magyarország ma egész lófogyasztásával behozatalra szorul. Az új költségvetési évben 790.000 métermázsa sőfogyaaz- tást irányzott elő a pénzügyminiszter. Ezt az egész mennyiséget Németországból hozzuk be, kereken 3 millió pangó értékben. Enntk a sőmannyiségnek fuvar dija, a főraktárakig való szállíts« dija, a beraktározás!, kezelési és szóioszlási költségei folytán a Bőjövedék összes kiadása 7 6 millió pengőt tesz ki. Ezzel szemben 24 millió pengőt vesz be az állam a Németországban 3 millió pengőért vásárolt sóért s magyar fogyasztó közönségen. A sok fogyasztási adó között tehát a Bőadó több, mint 17 millió pengőt hoz az államnak. Kedvező eredménnyel kecsegtetnek a veszettség elleni oltások. A budapesti állatorvosi főiskola bakteriológiai intézetében már régibb idő óta folynak a tudományos és gyakorlati kísérletezések a szörnyű állatbetegségnek a veszettségnek ojtások utján történő gyógyítására, sőt megelőző alkalmazására vonatkozólag. A kísérleteket Anjeszky Aladár dr. az intézet igazgatója folytatta. A kísérletek most már oly előrehaladt stádiumba jutottak • a veszettség elleni ojtások oly kedvezd eredményt mutattak fel, hogy a földművelésügyi miniszter megbízta az állatorvosi főiskola bakteriológiai intézetét, hogy a veszettség elleni ojtások további nagyobb mérvű gyakorlati kipróbálásához szükséges ojtőanyagot termeljen és hatósági állatorvosoknak kiszolgáltasson. A veszettség elleni ojtásokhoz kétféle ojtőanyag kerül forgalomba: 1. egészséges (veszettség fertőzésének gyanújában sem álló) ebek megelőző ojtásához való anyag; 2. veszettséggel fertőzött állatok sorozatos ojtásához való anyag. A megelőző oltások lehetősége bizonyára nagy örömet fog kel teni a kutyakedvelők és kutyatartók körében, mert az eddigi eredmények alapján minden remény meg van arra, hogy ezt a szörnyű betegséget hűséges háziállatainktól távol tudjuk tartani. BSHSflStBG(3eG»ESeaC3Bet3«58BS«aS8 Szükségletét mindenkor helybeli iparosnál és kereskedőnél szerezze be. Eger, április 5 Az országtest várKariűgásébsn gazdasági és kulturális szempontból ma lényegesen nagyobb szerepet játszanak az áll«mi, megyei és községi utak, mint akárcsak a háború előtt. Az automobilizmus szédületes elterjedése s az autobuszközlekedósra való áttérés közkedveltsége mindjobban előtérbe tolja a hazai útépítés problémáját. Ma már nenac«ak a várod forgalomban, hanem a városközi forgalomban is lehetőleg az utak, különösen az autóutak építését szorgalmazzák. Erre vonatkozólag érdekes például lehetne felemlíteni Sopron város esetét, melynek a háború előtt volt villamosközlekedése, azonban a viilanyoskccsik megrozzantak és kivonták őket a forgalomból; pótlásra a háború folytán nem lehetett gondolni, így a villamossínek köveit benőtte a fű. A kocsipark uj felszerelése annyi penzbe került volna, hogy ettől a megoldástól állandóan fáztak a város urai. Ehelyett az élet megoldotta a problémát. Ma már rengeteg autóbusz száguldja be a várost elsőrendű autőutakon ■ ezek sz autóbuszok eljutnak olyan helyekre is, ahová a drága villa- nyosködekedés sohase jutott volna el. Hevesvármegye vezetősége is idejében felismerte a modern útépítés fontosságát és erejét sokszorosan meghaladóan rnár évekkel ezelőtt részletes útépítési programmot alkotott és ezt a programmot részint belső erőforrásokból, részint külső anyagi eszközök mint pl. a fontkölcsön segítségével igyekezett megvalósítani. 1929 évi útépítési programra megvalósítására vonatkozólag kérdést intéztünk Tóbiás József műszaki főtanácsos, az államépítészeti hivatal főnökéhez, aki szakavatott kézzel és nagy energiával irányítja a rendelkezéséra álló eszközök segítségével a varmegyei útépítések sorsát. — A kedvezőtlen időjárás még nem engedi meg, hogy a tulajdonképpeni útépítés meg, kezdődhessék. Ehhez már tar- tősabb jő idő,melegebb időjárás szükséges. De azért az előkészítő munka mindenütt folyik, az útépítéshez szükségelt anyagoknak a helyszínre való fuvarozása a legnagyobb rendben folyik, sőt a túlnyomó részben ott is van már. Az érdekelt községek és birtokosok a legnagyobb megértéssel segítik elő a fuvarozás ügyét. — A tulajdonképpeni útépítés majd csak májusban kezdődik meg. Kétféle útról van sző. Az egyik csoportba tartoznak azok az utak, amelyek a múlt esztendőről maradtak az idei Programm terhére. Ilyenek a Kál— Tarnabod és a Tiszaörs—Nagy- iván, Márkáz—Domoszló közötti utak. Félbemaradt a Tissandna és Sarud között épülő út is, az anyag már helyszínre van szállítva, azonban a pénz kifogyott, az érdekeltség nem tudja a szükséges pénzt a vármegye rendelkezésére bocsátani. — A másik csoportba az uj utak tartoznak. Az idén ki fognak épülni a Vécs, Feldebrő, Szentdomonkos, Szuhaj, dorog- házi, macsuhai, hevesaranyosi, nddujfalui bekötő utak, továbbá a kiskörei, Tiszarévhez vezető út, a Nagybátony—Mátravere- bély, Recsk Mdtraderecske, Mát rarnindszenl—Lent közötti utak, valamint a Bátor—Szűcs közötti vicinális útnak még ki nem épített része, miután az Eger—Pé- tervására között járó autóbusz zavartalan forgalma másképp el sem képzelhető. — Ezek közül a Nagybátony —Verebélyi útit csak akkor tudjuk megkezdeni, ha Nógréd- megye hajlandó magára vállalni a költségek reá eső részét. A tárgyalások ezirányban folynak még. — További uj utaknak a kívánatos mértékben valő építését az anyagi erőforrások hiánya akadályozza. A vármegye rendes bevételei erre nem elegendők, mert a meglevő utak fenntartási költségei is megemésztik ezeket az összegeket. — Nagy segísség volna, hogy ha ez állam néhány megyei utat a maga kezelésébe venne át, tehát néhány utat államosítana, mert így tehermentesítené a vármegye háztartását — Már régóta tárgyalások folynak egy uj korszerűbb közúti törvény megalkotására mely technikai problémákon kívül az útépítés anyagi fedezetéről is kellően gondoskodna. Az uj törvény, melynek tervezete már ismeretes u nagyon sok üdvös újítást tartalmaz, leginkább azért késik, mert a kereskedelemügyi miniszter több bevételi forrást u. n. céladót is tervez az uj törvényben, melyekből utakat akar építeni, a pénzügyminiszter azonban ezekre is rá akarja tenni a kezét és csak az általános költségvetés keretében akarja a kereskedelemügyi miniszter útépítési igényeit kielégíteni. — Addig is, amíg a törvény megvalósul, Hevesmegyőnek éppúgy, mint a többi megyéknek is, a saját erejéből kell erről az égetően szükséges problémáról gondoskodni. Büszkén mondhatom azonban, hogy Hevesvármegye híven te)je»íti kötelességeit ezen a téren i», mert míg volt idő, amikor Hevesmegye állt legrosszabbűl a környező mrgyák közül utak dolgában, ma már nem kell szégyenkeznünk a hevesmegyei utak kiépítettsége és állapota miatt. Dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy út dolgában az összes vármegyék között a legelsők között állunk, holott vannak gazdagabb megyék is nálunk, sőt az a tény, hogy a vármegye községei mind be vannak kapcsolva a vármegyei úthálózatba, mondhatni egyedülálló ez egész országban. Törzskönyvezni akarják a magyar lóállományt. Minthogy a magyar lő egyik legjelentősebb exportcikkünk s a külföldi lővásárlők egyre nagyobb súlyt helyeznek arra, hogy hiteles származási igazolványokkal ellátott egyedeket kapjanak, melyekért szívesen fizetnek megfelelő magasabb árakat, ez a körülmény arra indította a földművelésügyi kormányzatot, hogy a törzskönyvezés intézményét fokozottabban kiépítse. Eddig a lőtőrzikönyvelés inkább csak az állami ménesekre, valamint a kis területeket felölelő tájfajta tenyészeteken kivül még 03ak néhány kiváló tn*gáamé- newre vonatkozott. Pedig a mai nehéz lóértőkesítősi viszonyok között különösen fontos, hogy a mindenféle keresztezésből származó harmadrendű lóanyag he lyett céltudatos tenyésztői munkával előállított, ismert leszár- mazású és jő minőségű állatokkal hívjuk fel a külföld figyelmét a magyar lótenyésztésre és a kivitel útjainak kiszélesítőlével előmozdítsuk lótenyésztésünk jövedelmezőségét a bekapcsoljuk ebbe a kis tenyésztők széle« körét is. A kormányzat egyelőre nem akar külön egyesületeket erre a célra életre hivni, hanem az eddigi lótenyésztő szervezeteket (roéntelep, fedeztető állomás stb.) akarja erre a munkára beállítani. A munkálatok legsieeje természetesen megfelelő kancaanyag kiválasztása, amelyet külön bizottság végezne. E bizottságban helyet foglalna a tájfajta lótenyésztés országos felügyelője, a területileg illetékes méntelepvezető, a vármegyei lótenyésztési bizottság elnöke, a vármegye alispánja ili. a járás főszolga- bírája, a Mezőgazdasági Kamara kiküldötte, a törvényhatósági állatorvos, a vármegyei gazda- sági egyesület és a mezőgazda- sági bizottság egy-egy lótenyésztéshez értő t’gja a a tenyésztők helyi megbízottja. Ez a bizottság bírálná meg a tenyésztésre ■ törzskönyvezésre alkalmas lőanyagot külső és belső értőkére nézve. E törzskönyvezett lovak aztán többrendbeli kedvezményben részesülnének. A tervbevett intézkedések, amenyiben a kormányzat célkitűzéseinek megfelelően végrehajtatnának, miudeneseire nagy lépéssel vinné előre a magyar lótenyésztés ügyét. Az Egri Katholikus Legényegylet április bő 7-őn vasárnap délelőtt tartja saját dísztermében hatvankilencedik rendes évi közgyűlését, melyre a tárgysorozat fontosságára valő tekintettel, a tagok megjelenését kéri az elnökség.
