Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1
1929-03-31 / 24. szám
1929. március 31. EGER 3 Az egri kereskedelem panaszai Husvét előtt kérdőit intéztünk az egri kereskedelmi világ számos tagjához és ez ő véleményük alapján néhány sorban itt adjuk közre, mi fáj ma legjobban az egri kereskedőknek ? Úgy gondoljuk, hogy az itt felvetett gondolatok kiindulási pontul szolgálhatnak a helyzet megjavításához, aminek szükségességében ma már minden érdekelt tényező megegyezik. Általános panasz a vásárlási kedv hiánya, aminek okát az általános gazdasági helyzeten kívül Eger speciális viszonyaiban is kell keresni. A helybeli fogyasztók közül az őstermelők (birtokosok, munkások) a rossz termelési és értékesítési viszonyok miatt úgyszólván teljesen pénz nélkül vannak. Ugyanez a helyzet az iparosságnál is. Amiőta a nagyobb közmunkák bsfejezést nyertek a magántőke nem tudja az iparosságot foglalkoztatni, egyszerűen mert nincs, elfogyott Ami pedig még megmaradt, az az építkezés révén kerülhetne ismét a gazdasági vérkeringésbe. A mai helyzet azonban a magánépitkezés nagyobbmérvü megindulására nem alkalmas. A tisztviselő osztáiy és a szabadpályán levő szellemi foglalkozásúak, még mindég nem érték el a fogyasziőképesség békebeli szintjét. Mindennek természetes következménye, hogy az egri kereskedelem még mindig válságos őráit éli, fejlődésről újabb vállalkozásokról, munkaalkalmak tere intéséről pedig egyelőre sző sem lehet. Ez már a köz szempontjából is annál nagyobb baj, mert a megnövekedett városi terheket, csak megerősödött gazdasági élet viselheti el. A különleges bajok között, a bosszú télnek a böjtjét a kereskedelem már a húsvéti piacnál is megérezte. A mezőgazdasági munka késői megindulása folytán elmaradt kereset lehetetlenné tette a munkásosztály számára még a legszükségesebb tavaszi beszerzések eszközlését is. Erősen érezteti hatását az is, hogy a nagy malom beszüntetése óta, a gabona és a terménykereskedelem is erősen hanyatlásnak indult. A gazda, aki most otthon, vagy más kedvezőbb piaci viszonyokkal rendelkező helyen adja el terményeit, megszűnt Eger vásárlója lenni. Sok a panasz az üzletek zárórájának niBi helytelen rendszere miattit. A mai rendszer még mindig annak a gazdasági elgondolás nab szülöttje, amikor a kereskedő örült ha korábban zárhatta be üzletét, mert igy kevesebbet kellett eladnia. A záróra hátrányai különösen érezhetők lesznek most majd a főzelék, szárnyas és gyümölcspiac megindulásakor. A szomszédos községbeli termelő, ha a hajnali órákban eladta áruját, szükségleteit már nem az egri kereskedésben veszi meg, mert azt csak hét órakor nyitják, nem hajlandó addig várni, hanem korábban hazamegy. Erezhető annak a pár száz tejárus asszonynak hiánya is aki most a falusi tejszövetkezetekben adja el a tejtermékeket. A délelőtti vonattal érkező környékbeliek, akik túlnyomórészt hivatalos stb. ügyben kerülnek a városba, mire hivatalos dolgaikkal elkészülnek délben már zárt üzletekre találnak, amikor pedig déltől l/s2-ig még bőven maradna a bevásárlásokra is idejük. Viszont az esti 6 órai záróra a helybeli, a kor- zőző közönség előtt csukja be a boltot. Nagyon sokat ártanak a város kereskedelmének az utazó megrendelés-gyűjtők, akik törvényellenesen keresik fel a fogyasztókat és az itteni adófizető polgároknak csinálnak meg nem engedett konkurrenciát. Az ismeretlen ügynök könnyen igér mindent, abban a tudatban, hogy őt nehezebb Budapesten utóiVárosok kalauzaiban, fürdők prospektusaiban ma a legelső helyeken a iportpályákat találjuk, hiszen már elkoptatott mondás, hogy a mi századunk a sporté. Az üdülni, nyaralni vágyó ember ma nem koncertekre és lampionos felvonűlásokra kiváncsi, hanem a versenyeket nézi és maga is igyekszik testét, melyet a városi élet meggyötört, jó kondícióba hozni. Az Egerbe vetődő idegenek az első napokban végig csodálják a Lyceumot, a templomokat, a megyeházát, de azután enyhén szólva kinő a szakálluk az unalomtól, mert nem találják meg azt, amire a ma embere minden szabad idejében vágyik : a sportot. A magyarországi üdülőhelyek mind elviszik Eger elől a vendégek tömegeit, pedig ha összehasonlítjuk őket Egerrel, bizony a mérleg nyelvét csak a sportok billentik feléjük. Legragyo- góbb példája a sportok vonzóerejének Esztergom, a kis eldugott város, ahová ezrével rán- duluak ki a pestiek és százával nyaralnak a városok lakói, mert ott a nagyszerű homokfürdő, vendéglővel egybekötve s ott vannak a kitűnő evezősházak, tenniszpályák és sporttelepek. Pedig Érsekkertünkkel nem érni. Ha egy város piacát learatta, sokszor nem törődik azzal, hogy a saját kárán tanult vevőt nem tudja többé vevőjének megszerezni. A bizalom hiánya mindig meg- boszulja magát, de a kereskedelemnek már óriási károkat okozott. Amint a kereskedők mesélik, a múlt napokban történt, hogy egy helybeli vevő meghívására egy pesti cég ügynöke érkezett meg. Az illető lakásán már a félnek nagyobb számú ismerőse várta. Egyetlen délelőtt mintegy 20 ezer pengő rendelést vett fel az ügynök, ami már forgalmi, kereseti stb. adóbevétel elmaradása alakjában is jelentékeny veszteség a városra. Ami még inkább elítélendő, az ügynökök sokszor a hivatalokban keresik fel a tisztviselőket és molesztálják őket hivatali idejük alatt! A mai nehéz viszonyok között tehát nagyobb bizalmat és megértést várnák az egri kereskedők a közönségtől. Téves az a felfogás, hogy más városokban vagy a fővárosban olcsóbban vásárolhat a közönség, mert amit árban esetleg nyer is, azt elveszíti a silányabb minőségben, ezt persze a laikus nem veszi^éazre és így kétszeresen károsodik, mert a rósz szabb minőség miatt hamarosan újabb beszerzésre kell gondolnia, amit pedig épen a középosztály nem engedhet meg magának. Spektator. versenyezhet még Esztergom sem s mi nem használjuk ki ezt a gyönyörű parkot, melyhez fogható egész Magyarországon nincs, hiszen az Érsekkert alig egy ugrásnyira van az állomástól, a Koronától, a Lyceumtől, a fürdőktől s olyan nagy terjedelmű, hogy a sportolókon kívül sétálóknak, majálisozőknak is elegendő helyet ad. Bármennyire szépítjük a dolgot, ba kell vallanunk, hogy soha fürdővárossá nem fejlődhet Éger, ha a sportolóknak nem ad megfelelő helyet és soha modern iskolaváros címre nem tarthatunk igényt, ha a városban sportpályákat nem építünk. Az érsekkerti pályát, mely most inkább való mindenre, mintsem hogy sportra, mintegy harmincezer pengővel modern pályává lehetne átépíteni, amely köré azután csinos épületekben a vetkezők és a mosdók lennének elhelyezhetők. Vájjon képzelhetünk-e szebb parkot a párisi Bois de Bou- lognenál, amely tele van sport telepekkel, a Margitszigetnél, amelyen a sportpálya mellé még egy Jovaspőlő pályát építettek, a londoni Hyde parknál, mely hemzseg a sportolok ezreitől|? Bizonyára nem. S ezekhez lesz hasonlóvá az egri Érsekkert, ha Az egri sporttelep mint az idegenforgalom eszköze létrejön az új pálya, melynek ügyét mindenkinek a szivén keli viselni, aki Egernek idegenforgalmat, az egri sportnak dicsőséget, magyar hazánknak 'ép testű és ép lelkű polgárokat kíván, __________Bárány István. 8maus. Megyünk az úton ... Üde tavaszillat Száll a réteken. Rügybepattant fák, kékszemü virágok, Állnak őrt nekem. A felébredt föld sötét rögszeméböl Álmot üz a szél, A kis pacsirta csattogó trillája Kacagja a dért, Mely meg-megvillan, mint szerteszórt gyémánt Minden fűszálon, Búsan hirdetve, kicsit még korai A táv asz-álom ............. A hegyek mögött, félénken megbújva, Didereg a köd. Alattomosan várja, a nap nyugtát— Jön s mindent beföd. És megfojt nyirkos, fagyos fátyolával Rügyet, virágot. Hideg kezével kiöl a szivekből Napfényes álmot . . . Megyek az úton, búsan és fáradtan. Fázik a lelkem. Az ajkam szótlan, szemem bús, szomorú, itt vagy mellettem. És én nem érzem. Nem derül vigságra A szemem s ajkam, A hegyek mögött lopakodó ködnek Árnya ül rajtam. Szótalan megyünk. Pedig tudom, érzem, Felelnél nekem, De várod egyre, hogy a csukott szivem Felnyíljon nekem. És elkergetné a sötét árnyékot Egyetlen szavad, És tavaszt topna didergő szivembe Egy szemsugarad. De nem nézel rám. Várod, keresselek, Feléd forduljak. És összetépjem a gyáva félelmet, Eléd boruljak. Csókkal és könnyet engeszteljelek meg, Mert gyáva voltam, És a félelem, didergő ködével Betakaróztam ...... Uram! Ne hagyj itt! Ne fordulj el tőlem! Maradj itt velem! Emausba megyünk egész életünkben, Együtt Teveled. ... És ha az úton nem ismernélek meg, Ne hagyj ott Uram! Szemed sugára, ha én nem is látom Vezesse utam I Csüggedés nélkül, mással nem törődve, Csak menjek Veled! Hisz Veled járva, minden út könnyű, mert Emausba vezet! . . . ^inge/hann Jjé/áné.
