Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1

1929-03-13 / 11. szám

2 EGER 1929 március 13. Hozzászólás Eger útépítési program mjához Az orvosok a közigazgatásban címen figyelemreméltó cikket írt Gerlóczy Zsigmond dr., egyetemi tanár, a felsőház tagja a Buda­pesti Hírlapba abból az alka­lomból, hogy a most tárgyalás alatt levő új közigazgatási ja­vaslat az u. n. kisgyűlés hiva­talból való tagjai sorából ki­hagyja a tiszüfőorvost, továbbá hogy az új javaslat két rang- osztállyal helyezi hátrább a tiszti- főorvost a tiszíifőügyésznél, aki­nek működési köre pedig leg­jobban hasonlít a tisztifőorvosé­hoz a vármegyénél. A közegészségügyre minden­esetre az volna a megnyugtató, ha a tisztifőorvca hivatalból tagja lenne a kisgyűlésnek, — amelyben mindig tárgyaltatnak a közegészségügyet érintő kér­dések, ott szakvéleményét szóval megokolhatná és szavazatával annak elfogadását elősegíthetné. Arra az esetlegességre nem le­het építeni, hogy a választott vagy kinevezett tagok között akadhat orvos, aki a közegész­ségügyet képviseli. A tisztifőorvosnak a VIII. fi­zetési osztályba való hátraszo- rításőt méltánytalanná teszi az a körülmény, hogy tőle sokkal nagyobb előképzettséget köve­telnek meg, mint bármelyik más közigazgatási tisztviselőtől, az egyetemen egy esztendővel hosz- szabb tanulmányi időt, kórházi gyakorlata*, fáradságos tiszti- orvosi képesítést. Magángyakor­latot, amire pedig különös elő­szeretettel szoktak hivatkozni, csak kis mérvben gyakorol­hat, néhol egyenesen el is van tiltva attól. A Magyar Orvosszövetség ezen aggodalmait a javaslat tárgya­lása alkalmával a képviselőház­ban is elő fogja terjeszteni. Fölemelték a kézbesítő személyzet számát az egri postán. Eger, március 12. Az egri főpostán különböző, a közönség érdekeit szolgáló újításokat léptettek életbe. Hogy a levél és hírlapok zavartalan és gyors kézbesítése lehetővé vál­jék Melna Gyula főfelügyelő a békebeli 8 levélhordő helyett ti­zet állított szolgálatba, a hírla­pok kihordását pedig az eddigi hat közeg helyett március else­jétől már nyolcán látják el. Ezek az újítások lehetővé teszik, hogy a postaforgaiom, amely eddig is kifogástalan volt, ezután még zavartalanabb legyen. Itt említjük meg, hogy az egri postahivatalnál szolgálatot telje­sítő Szabó József segédszolgát a kereskedelmi miniszter altisztté léptette elő. Az »Eger< március 9. iki szá­mában egy igen megszívlelendő komoly hozzászólást olvashat­tunk Gasmsy Józseftől, az Eger­esein Kőszőabánya és Portland- cementgyár R. T. igazgatójától. A hozzászólásban betonutak építését ajánlja s az olvasó ta­lán azt hiszi, hogy kizárólag azért, mivel mint jó üzletember, a bélapátfalvai cementgyár ér­dekében teszi ezt, amelynek anyaga volna felhasználandó a betonút építkezéseknél. Lehet, hogy így áM a dolog, azonban már csak azért is helyeselni kell a hozzászólásában foglaltakat, mert a város érdekében feltétle­nül figyelemmel kell lenni az ál­tala ajánlott megoldásra is, a következő szempontok miatt: Külföldön újabban nagy tért hó­dítanak a betonutak s ha ott beválnak, akaor mi is bátran építhetjük azokat. Saj­nos a szakkörök nehezen mele­gednek fel a betonutak iránt. Az 1927. évben Esztergom és Ko­márom között a táti szakaszon az állam építtetett egy próbaút­részt, amelyet mindenesetre meg kellene vizsgálni, meghallgatni róla a szakértők véleményét s ha az út jő s a vélemény ked­vező, akkor bizonyos mértékben nyert ügye ven a betonú aknak. Az aszfaltépítés mellett szól az a körülmény, hogy a mi régi aszfaltutaink felbontásából igen tekintélyes mennyiségű, nagyér­tékű aszfaltanyag • kerülne ki, amelyet nagyon gazdaságosan lehet az újraépítésnél felhasz­nálni. De ez ez anyagmennyiség csak részben elégséges az át­építendő utakra s egy tekinté­lyes részét ezeknek már csak azárt is lehetne más anyagból — kockakőből, kisköből, beton­ból stb. — építeni, mert való­színűleg ezek olcsóbbak, mint az aszfalt-utak, amelyek anya­gának javarészét külföldről, a súlyos vámpénzek lefizetése mel­lett lehet behozni. A mi speciális egri viszonyun­kat tekintve azonban egy nagy érv szól a betonutak építése ellen — de ez áll az aszfaltutakra Is — és pedig a város altalajának bizonytalan­sága, asmly inkább a kisebb darabok­ból álló burkolásnak — mint a kockakő — ad előnyt. Városunk évszázadok óta lakott hely, ahol minden útvonal és utca számta­lanszor volt már összeíűrva, föl­ásva, újra kitöltve, és most kü­lönösen fokozott mértékb n tör­tént ez a vízvezeték és csator­názás alkalmával. Az ilyen talaj a legtökéletesebb előkészítő mun­ka után is bizonytalan marad és a nagyfelületű betonűttestek egyenlőtlenül sülyedvön, abban repedések keletkeznek. Már pedig minden beton, asz­falt vagy bármely bézagnélküli burkolatnak a halálát jelentik ezek a repedések, amelyek mel­lett a burkolat rögtön kopni kezd, gödrözödik és rövidesen elromlik. Ez ellen a speciális helyi baj ellen spe­ciális építésmóddal is kell majd védekezni, ami talán abban állhat, hogy a bizonytalan altalajú helyeken vasbetéttel kell gondoskodni az útburkolat, különösen annak al­építményének kellő szilárdságá­ról és a süppedésekkel szemben való fokozott ellenálló képessé­géről. Próbaburkolatot keilen« készít­tetni a legmodernebb techniká­val és legtökéletesebb anyag felhasználásával készülő beton útburkolatból az arra kijelölt egy két útszaka­szon s ha ez a burkolat megállja a helyét a jövő tavaszig, akkor nyugodtan meg lehetne csinálni betonból is a forgalmasabb fő­útvonalak egy részét, mig a többi rész készülhetne öntött aszfalt burkolattal a régi alépítmény és a régi anyag felhasználásával. Kockakövet, fejkövet, kiabö- burkolatot csak ott lehetne ja­vasolni, ahol széles uccák köze­pén elhúzódó, aránylag keske­nyebb iszalagokról van szó, mert itt az ezen utak hátrányát képező porképződés és zaj nem esik súlyosabb elbírálás alá. Ezt a nagy problémát már most és alaposan kell előkészíteni, úgy hogy végig kell tanulmá­nyozni minden újonnan épített útburkolatot, legyen az aszfalt, aszfaltmaka- dam, beton, cementmakadam, stb. s azután össze kell hivni a hozzáértő é» érdektelen egri szakembereket, akik minden ál­talános és speciális helyi körül­ményre figyelemmel, egy elvi jelentőségű javaslatot dolgozná­nak ki arra nézve, hogy a na­gyobb forgalmú utakon mely útburkolati anyag legyen alkal­mazandó. Ezután lehet csak elkészíteni az általános tervezetet, költség- vetéssel együtt, amelynek alap­ján isméi ve a szükséges beru­házási öa#z3g maximumát, utána lehet járni a kölcsön megszer­zésének. Addig azonban felesleges min­den tervezgetsz, amíg elvileg tisztázva nincs, hogy milyen burkolati anyagot fogadjon el a városi képviselő testület. Az újságcikkek nagyon helyesek, sót kívánatosak, mert minden hozzászólás előbbre viheti ennek a nehéz problémának az ügyét. (rnyz) Tolvaj a Batthyány i-téri templomban. Budapest, március 12. Tegnap délután Horváth Sán­dor állásnélküli tisztviselő elrej­tőzött a Batthyányi téri tem­plomban, ahol egy zsákba gyűj­tötte ez ott található gyertya- tartókat és egyéb kegyszereket. Ma reggel eztán, mikor a tem­plomot kinyitották, el akart sur­ranni az értékes zsákmánnyal, de megcsípték. Bekísérték a fő­kapitányságra, ahol előzetes le­tartóztatásba helyezték. Mennyivel élünk drágábban, mint a békében? 100 aranykoronából 160 pengő lett. — Kimutatás a megélhetési költségek indexének emelkedéséről. Két év előtt alakult meg a magyar konjunktúrakutató inté­zet, amelynek most jelent meg legújabb kiadványa. Érdekes, hogy a konjunktúrára vonatko­zólag nem állapít meg prognó­zist. A mai világban bizony ne­héz is volna ilyesmit felfedezni. Különös figyelemre tarthat azonban számot a létfentartási költségek indexszámának meg­állapított vonala. Ha az 1913-as békeárat vesszük alapul, akkor megállapítható, hogy 1925 utolsó hónapjaiban 10 százalékkal vol­tak drágábbak az élelmiszerek, mint a békében. Ettől kezdve állandó emelkedés mutatkozik. 1928-ban már 30 százalékkal voltak drágábbak az élelmisze­rek a békebelinél, azóta p jdig még jobban növekedett a drá­gaság percsntszáma. A ruházat 1925-ben 70 száza­lékkal volt drágább a békebeli­nél, 1928-ban pedig 80 százalék­kal. A fűtés szintén 30 száza­lékkal drágább a békebelinél. Mindent egybevetve, ha a kö­tött lakásoknak a békebelinél 25 százalékkal olcsóbb bérét is figyelembe vesszük, 1928-ban 20 százalékkal éltünk drágábban, mint békében. Azóta is mutatkozik néhány százalékos drágulás, úgy hogy jeleuleg kb. 123 aranykorona (143 pengő) kell ahhoz az élet­módhoz, ami a békében 100 aranykoronába (116 P) került Olyanoknál, akik szahadfor- galmu lakásban laknak, még jó­val kedvezőtlenebb az arány. Itt legalább 160 pengő áll szem­ben a 116-al. Vásár Füzesabonyban. Március hő 11.-én tartotta Fü­zesabony község tavaszi orszá­gos kirakodó és állatvásárát. A vásárra nagy felhajtás történt. A község vásárainak más évek­ben is hatalmas forgalma volt, hiszen a környéknek a debre­ceni vásár után a legnagyobb országom vására.

Next

/
Thumbnails
Contents