Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1
1929-03-06 / 5. szám
2 EGER mm&sm 1929. március 6. A villamosítási pályázatok értékelő összehasonlítása Irta: Hevesy Gusztáv vármegyei főjegyző, a HVRT. igazgatósági tagja. — Második, befejező közlemény. — h mártír költő. Egy középiskolai tanár olvasónk írja a következő sorokat: »A Pesti Hírlap úgy él sokak tudatában, mint a legalaposabban szerkesztett újságok egyike a különösen a vasárnapi »irodalmi' mellékleteit szokták égig magasztalni. Nem akarok ehhez a kérdéshez hozzászőlani, hiszen az emberek ízlésével úgysem lehet perbeszállni, csak a legutóbb megjelent (március 3 ) vasárnapi mellékletnek egy enyhe tévedését szeretnem szővátenni. A 37. oldalon leközöl egy verset »Eredj, ha tudsz« címmel és Reményi (!) Sándor aláírással. Nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni a verset, mert rajongója vagyok a ízép verseknek s Reményi Sándor nevét még nem hallottam soha, bár meglepett azonnal a híres erdélyi költővel Reményik Sándorral (Végvári) való névhasonlósága. Mily nagy volt azonban ámulatom, amiaor egyik sort a másik után olvasva, egy kívülről tudott, általánosan ismert hatalmas lendületű és szépséges Végvári- vers csonka váza meredt elém, elferdítve, kihagyásokkal (66 sorból csak 44 sornak kegyelmez meg), szinte feladva az embernek megfejtés végett a találós kérdést, hogy vájjon talán ez az első kidolgozása a Végvári- kötetekben s antológiákban már egységesen megjelent versnek! Hanem az egész közlést megkoronázta az h csillag alatti megjegyzés, mely a vers alá volt biggyesztve. Azt írja: »E szép vers szerzője a magyar ügyért vértanú hilált halt, az oláhok Segesváron 1920 nyarán kivégezték. A költemény a mártír hagyatékából való.» Most már aztán igazán nem tudom, hinek higyjek: az »alapos« Pesti Hirlapnak e vagy annak a ténynek, hogy ez a vers Végvári-ver*. Végvári igazi neve Reményik Sándoréi a legújabb irodalomtörténetek tanúsága szerint még most is élő. szebbnél- szabb verseket megjelentető költő (lásd Napkelet stb.). Tehát akkor nem mártír, mert nem végezték ki az oláhok Segesváron és a vers nincs a hagyatékéból. De akkor kicsoda Reményi Sándor? valószínűleg egy nogyon alapos és tehetséges — mártir- plagizátor! Vagyok kiváló tisztelettel stb. stb.« Megszűntek a vasúti forgalmi zavarok. Budapest, március 5. A magyar királyi államvasutak igazgatósága közli, hogy ez utóbbi napok hóakadályait min den vonalon eltakarították s a mai nappal mint a személy-, mint az árűforgalom zavartalanul megindult. A Salgó—Borsodit a Nagy- bátonyival és a Tröszttel, az géptervezések lényeges eltérése miatt csak egységárak tekintetében lehet némileg összehasonlítani. Ezek szerint a Salgó—Borsodi 1279 filléres kezdő egységárával szemben áll a Trösztnek 12 fillérben megállapított és Nagy- bátonynsk ugyanctak 12 fillér felé gravitálő egységára. — A Nagybátonyi egységára változatlan, melyet végeredményében a felvett kölcsön után fizetendő amortizációs összeg rögzített volna meg egy 12 fillér körüli összegben, ellenben a Salgó— Borsodinál, valamint a Trösztnél, a megállapított kedvezmények folytán, egy csökkenő tarifa létesült. Tekintettel azonban arra, hogy a Salgó—Borsodi egységára, a nappali, esti és éjjeli áram- fogyasztás áraiból, valamint a percent szerinti részesedés és engedmény folytán előálló ötféle tényezőből konstruálható meg, a Tröszt egységára pedig a 4V2 millió kilowatt fogyasztásig 12 fillérben megállapított, azontúl pádig % millió kw-onként csökkenő tarifa folytán előálló árakból adódik, tehát a két egységár egy nevezőre nem hozható, mégis az alábbiakban igyekszem kimutatni, hogy az agyas áram- fogyasztási eseteknél mily egységár érhető el a Trösztnél és milyen a Salgó—Borsodinál? A Tröszt egységára : 4V2 millió few-ig 12 fillér, 7 millió kw-nál 11-30 ős 10 millió kw-nál 1060 fillér. Da ezen egységárakat nem kis mértékben emeli az épí tási kölcsön amortizációs terhe is. A S--lgő—Borsodi egységára: 3 715.000 kw nál 12'42 fillér, — 4 915.000 kw nál 12 fillér, 8.800.000 kw-nál 9’95 fillér. Mivel azonbEn ezen egységárak kiszámításánál sz egész vármegyei fogyasztás vétetett alapúi, kétségtelen, hogy az egységár mindkét esetben hamarosan a 12 fillér alá kerül, de a közölt adatokból látható, hogy a Salgó—Borsodi egységárai már 9 millió kw. fogyasztáson alul 10 fillérnél olcsóbbak, mig a Tröszt 10 millió kw fogyasztás mellett is ciak 10 filléren felüli egységárat tud biztosítani. A kérdések özönével halmozták el igazgatóságunkat azért, hogy a lignitet, illetve vármegyei bányáinkat (értve a lignitet és a negybátonyi bányát) mért nem részesítettük az óhajtott előnyben? Részemről teljes mértékben honorálom az ez irányú érdeklődéseket, mert bizonyos,hogy ez a kérdés a megoldásnak egyik legnyomasztőbb és legfontosabb problémáját képezte. — A helyzet megítéléséről első sorban tudni keli azt, hogy az igazgatóság dö...tő elhatározásánál már csaknem kizárólag a városok érdekeinek megvédéséről volt sző. — Ugyanis a vármegyénk érdekelt községeivel a HVRT. előzetesen kötött szerződést, a- mely a Kereskedelemügyi Minisztérium által már előzetesen, a vármegye törvényhatósága által pedig utólagosan jóváhagyott szerződésekben a községek érdekei teljes mértékben meg- ővattak. Az igazgatóság tehát, a pályázatok elbírálása tekintetében, csak oly határozatot hozhatott, mely a városok érdekeinek leginkább megfelel. Hasztalan döntött volna tehál a lignitéi megoldás mellett, amikor kézzel foghatóig bebizonyosodott, hogy arra a városok négy összegekkel ráfizetnek. Avagy képzelhető-e, hogy városaink bármelyike is, melyek közismerten nagy anyagi gondokkal küzdenek, kapható lett volna arra, hogy oly érdekeltséget támogasson, amely nagy anyagi megterheltatéat, egyébként pádig semmi, még közvetett előnyt sem jelentett volna ? Hasoolőképen tartózkodó álláspontra kellett helyezkedni a Nagybátonyi ajánlattal szemben is mivel annak elfogadása, az előbb közlőitek szerint oly kockázattal járt volna, amit az igazgatóság semmiképen sem vállalhatott. Nem csekély gondot okozott igazgatóságunknak még az is, hogy egy újabb pályázat kiírása, vagy pedig az azonnali odaítélés mellett döntsön-e? Igazgatóságunk, hosszú, gondos előkészítés és alapos megvitatás után az azonnali odaítélés mellett döntött. Ennek indoka az volt, hogy az újabb pályázat további nagy költségekbe és sok időveszteségbe került volna. De a legnyomatékosabb indok az volt, hogy alapos kétségek merültek fel az iránt, vájjon ez új kiírás meg fogja-e hozni a kívánt eredményi és nem történik-e meg velünk az, a lehetetlennek egyáltalában nem minősíthető eset, hogy rosszabb, sőt esetleg lényegesen rosszabb ajánlatokat kapunk a jelenlegieknél? Ezt a most elért szép eredményt, melynél kedvezőbbet, — tudtommal, — az országban eddig sehol sem értek el, az igazgatóság nem akarta kockáztatni, még kevéebbé kockáztathatta tehát ezt, hogy egy rosz- szabb eredményű új pályázattal egy egész jövendő nemzedék jogos neheztelését vonja magára. Azt gondolom tehá*, hogy amidőn a H.V.Rt. igazgatósága, hosszú lelkiismeretes vizsgálat és alapos megvitatás után mindent latra vetve a Salgó Borsodi ajánlat elfogadása mellen döntött, lelkiismeretes munkát végzett éi nyugodtan hiheti, hogy e vármegye lakóinak érdekeit teljes mértékben sikerült megóvnia. Mtnfionütt kapható! Tsrinoi t t Orsa. In Ungf. BUDAPEST, I., Horthy Miklós út 119—121. Ma ő influenzás haláleset történt Budapesten. Budapest, március 5. Budapest tisztiföorvosa jelenti, hogy az influenzás megbetegedések közül ma 5 végződött halálesettel. Három új beteget szállítottak kórházba s mindhárom esetben tüdőgyulladással kompli- kálődott a baj. Tipusborokaf kell termelni. A földmivdérügyi miniszter ez érdekeltek sürgetésére elhatározta, hogy rendeleti úton szabályozza a tipusbor előállítását, forgalombahozatalát és ellenőr zését. Évek óta hangzik a panasz, hogy borkmisünknek és a külföldi borértékeiítés nehézségeinek legfőbb oka az, hogy nincsenek tipuaboraink. Tudvalevő, hogy a legutóbbi években a magyar kormány a magyar borok propagálása végett a külföldön több borházat létesített, amelyek tényleg jő szolgálatot teljesítenek a magyar bor népszerűsítésére é® azirányban való kereslet megteremtése és növelése terén. Ezekkel a borházakkal már több Ízben megtörtént, hogy oly- borokban, amelyeket már megkedveltek, ez utánrendelési nem tudták foganatosítani. Épen ezért a legszélesebb körökben sürgetik, hogy át kell térni a tipusbor előállítására még pedig oly- formán, hogy ne sokféle márka kerüljön forgalomba és hogy ezek a íiputborok megfelelő mennyistégben és minőségben és oly intézmények által hozassanak forgalomba, amelyek erre a mellőzhetetlen garanciát meg tudják adni.
