Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1

1929-03-06 / 5. szám

2 EGER mm&sm 1929. március 6. A villamosítási pályázatok értékelő összehasonlítása Irta: Hevesy Gusztáv vármegyei főjegyző, a HVRT. igazgatósági tagja. — Második, befejező közlemény. — h mártír költő. Egy középiskolai tanár olva­sónk írja a következő sorokat: »A Pesti Hírlap úgy él sokak tudatában, mint a legalaposabban szerkesztett újságok egyike a különösen a vasárnapi »irodalmi' mellékleteit szokták égig magasz­talni. Nem akarok ehhez a kér­déshez hozzászőlani, hiszen az emberek ízlésével úgysem lehet perbeszállni, csak a legutóbb megjelent (március 3 ) vasárnapi mellékletnek egy enyhe tévedé­sét szeretnem szővátenni. A 37. oldalon leközöl egy verset »Eredj, ha tudsz« címmel és Reményi (!) Sándor aláírás­sal. Nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni a verset, mert rajongója vagyok a ízép verseknek s Reményi Sándor nevét még nem hallottam soha, bár meglepett azonnal a híres erdélyi költővel Reményik Sándorral (Végvári) való névhasonlósága. Mily nagy volt azonban ámu­latom, amiaor egyik sort a másik után olvasva, egy kívülről tu­dott, általánosan ismert hatalmas lendületű és szépséges Végvári- vers csonka váza meredt elém, elferdítve, kihagyásokkal (66 sor­ból csak 44 sornak kegyelmez meg), szinte feladva az ember­nek megfejtés végett a találós kérdést, hogy vájjon talán ez az első kidolgozása a Végvári- kötetekben s antológiákban már egységesen megjelent versnek! Hanem az egész közlést meg­koronázta az h csillag alatti meg­jegyzés, mely a vers alá volt biggyesztve. Azt írja: »E szép vers szerzője a magyar ügyért vértanú hilált halt, az oláhok Segesváron 1920 nyarán kivé­gezték. A költemény a mártír hagyatékából való.» Most már aztán igazán nem tudom, hinek higyjek: az »ala­pos« Pesti Hirlapnak e vagy an­nak a ténynek, hogy ez a vers Végvári-ver*. Végvári igazi neve Reményik Sándoréi a legújabb irodalomtörténetek tanúsága sze­rint még most is élő. szebbnél- szabb verseket megjelentető költő (lásd Napkelet stb.). Tehát ak­kor nem mártír, mert nem vé­gezték ki az oláhok Segesváron és a vers nincs a hagyatékéból. De akkor kicsoda Reményi Sán­dor? valószínűleg egy nogyon alapos és tehetséges — mártir- plagizátor! Vagyok kiváló tisz­telettel stb. stb.« Megszűntek a vasúti forgalmi zavarok. Budapest, március 5. A magyar királyi államvasutak igazgatósága közli, hogy ez utóbbi napok hóakadályait min den vonalon eltakarították s a mai nappal mint a személy-, mint az árűforgalom zavartala­nul megindult. A Salgó—Borsodit a Nagy- bátonyival és a Tröszttel, az géptervezések lényeges eltérése miatt csak egységárak tekinteté­ben lehet némileg összehason­lítani. Ezek szerint a Salgó—Borsodi 1279 filléres kezdő egységárával szemben áll a Trösztnek 12 fil­lérben megállapított és Nagy- bátonynsk ugyanctak 12 fillér felé gravitálő egységára. — A Nagybátonyi egységára válto­zatlan, melyet végeredményében a felvett kölcsön után fizetendő amortizációs összeg rögzített volna meg egy 12 fillér körüli összegben, ellenben a Salgó— Borsodinál, valamint a Tröszt­nél, a megállapított kedvezmé­nyek folytán, egy csökkenő ta­rifa létesült. Tekintettel azonban arra, hogy a Salgó—Borsodi egységára, a nappali, esti és éjjeli áram- fogyasztás áraiból, valamint a percent szerinti részesedés és engedmény folytán előálló ötféle tényezőből konstruálható meg, a Tröszt egységára pedig a 4V2 millió kilowatt fogyasztásig 12 fillérben megállapított, azon­túl pádig % millió kw-onként csökkenő tarifa folytán előálló árakból adódik, tehát a két egy­ségár egy nevezőre nem hozható, mégis az alábbiakban igyekszem kimutatni, hogy az agyas áram- fogyasztási eseteknél mily egy­ségár érhető el a Trösztnél és milyen a Salgó—Borsodinál? A Tröszt egységára : 4V2 millió few-ig 12 fillér, 7 millió kw-nál 11-30 ős 10 millió kw-nál 1060 fillér. Da ezen egységárakat nem kis mértékben emeli az épí tási kölcsön amortizációs terhe is. A S--lgő—Borsodi egységára: 3 715.000 kw nál 12'42 fillér, — 4 915.000 kw nál 12 fillér, 8.800.000 kw-nál 9’95 fillér. Mivel azonbEn ezen egység­árak kiszámításánál sz egész vármegyei fogyasztás vétetett alapúi, kétségtelen, hogy az egy­ségár mindkét esetben hamaro­san a 12 fillér alá kerül, de a közölt adatokból látható, hogy a Salgó—Borsodi egységárai már 9 millió kw. fogyasztáson alul 10 fillérnél olcsóbbak, mig a Tröszt 10 millió kw fogyasztás mellett is ciak 10 filléren felüli egységárat tud biztosítani. A kérdések özönével halmoz­ták el igazgatóságunkat azért, hogy a lignitet, illetve vármegyei bányáinkat (értve a lignitet és a negybátonyi bányát) mért nem részesítettük az óhajtott előny­ben? Részemről teljes mérték­ben honorálom az ez irányú ér­deklődéseket, mert bizonyos,hogy ez a kérdés a megoldásnak egyik legnyomasztőbb és legfontosabb problémáját képezte. — A hely­zet megítéléséről első sorban tudni keli azt, hogy az igazgató­ság dö...tő elhatározásánál már csaknem kizárólag a városok érdekeinek megvédéséről volt sző. — Ugyanis a vármegyénk érdekelt községeivel a HVRT. előzetesen kötött szerződést, a- mely a Kereskedelemügyi Minisz­térium által már előzetesen, a vármegye törvényhatósága által pedig utólagosan jóváhagyott szerződésekben a községek ér­dekei teljes mértékben meg- ővattak. Az igazgatóság tehát, a pá­lyázatok elbírálása tekintetében, csak oly határozatot hozhatott, mely a városok érdekeinek leg­inkább megfelel. Hasztalan dön­tött volna tehál a lignitéi meg­oldás mellett, amikor kézzel fog­hatóig bebizonyosodott, hogy arra a városok négy összegekkel ráfizetnek. Avagy képzelhető-e, hogy városaink bármelyike is, melyek közismerten nagy anyagi gondokkal küzdenek, kapható lett volna arra, hogy oly érde­keltséget támogasson, amely nagy anyagi megterheltatéat, egyéb­ként pádig semmi, még közve­tett előnyt sem jelentett volna ? Hasoolőképen tartózkodó ál­láspontra kellett helyezkedni a Nagybátonyi ajánlattal szemben is mivel annak elfogadása, az előbb közlőitek szerint oly koc­kázattal járt volna, amit az igaz­gatóság semmiképen sem vállal­hatott. Nem csekély gondot okozott igazgatóságunknak még az is, hogy egy újabb pályázat kiírása, vagy pedig az azonnali odaíté­lés mellett döntsön-e? Igazgatóságunk, hosszú, gon­dos előkészítés és alapos meg­vitatás után az azonnali odaíté­lés mellett döntött. Ennek in­doka az volt, hogy az újabb pályázat további nagy költsé­gekbe és sok időveszteségbe ke­rült volna. De a legnyomatéko­sabb indok az volt, hogy alapos kétségek merültek fel az iránt, vájjon ez új kiírás meg fogja-e hozni a kívánt eredményi és nem történik-e meg velünk az, a lehetetlennek egyáltalában nem minősíthető eset, hogy rosszabb, sőt esetleg lényegesen rosszabb ajánlatokat kapunk a jelenlegi­eknél? Ezt a most elért szép eredményt, melynél kedvezőbbet, — tudtommal, — az országban eddig sehol sem értek el, az igazgatóság nem akarta kockáz­tatni, még kevéebbé kockáztat­hatta tehát ezt, hogy egy rosz- szabb eredményű új pályázattal egy egész jövendő nemzedék jogos neheztelését vonja magára. Azt gondolom tehá*, hogy amidőn a H.V.Rt. igazgatósága, hosszú lelkiismeretes vizsgálat és alapos megvitatás után min­dent latra vetve a Salgó Borsodi ajánlat elfogadása mellen dön­tött, lelkiismeretes munkát vég­zett éi nyugodtan hiheti, hogy e vármegye lakóinak érdekeit tel­jes mértékben sikerült megóv­nia. Mtnfionütt kapható! Tsrinoi t t Orsa. In Ungf. BUDAPEST, I., Horthy Miklós út 119—121. Ma ő influenzás halál­eset történt Budapesten. Budapest, március 5. Budapest tisztiföorvosa jelenti, hogy az influenzás megbetege­dések közül ma 5 végződött ha­lálesettel. Három új beteget szál­lítottak kórházba s mindhárom esetben tüdőgyulladással kompli- kálődott a baj. Tipusborokaf kell termelni. A földmivdérügyi miniszter ez érdekeltek sürgetésére elha­tározta, hogy rendeleti úton sza­bályozza a tipusbor előállítását, forgalombahozatalát és ellenőr zését. Évek óta hangzik a panasz, hogy borkmisünknek és a kül­földi borértékeiítés nehézségei­nek legfőbb oka az, hogy nin­csenek tipuaboraink. Tudvalevő, hogy a legutóbbi években a ma­gyar kormány a magyar borok propagálása végett a külföldön több borházat létesített, amelyek tényleg jő szolgálatot teljesíte­nek a magyar bor népszerűsí­tésére é® azirányban való keres­let megteremtése és növelése terén. Ezekkel a borházakkal már több Ízben megtörtént, hogy oly- borokban, amelyeket már meg­kedveltek, ez utánrendelési nem tudták foganatosítani. Épen ezért a legszélesebb körökben sürge­tik, hogy át kell térni a tipus­bor előállítására még pedig oly- formán, hogy ne sokféle márka kerüljön forgalomba és hogy ezek a íiputborok megfelelő mennyistégben és minőségben és oly intézmények által hozassa­nak forgalomba, amelyek erre a mellőzhetetlen garanciát meg tudják adni.

Next

/
Thumbnails
Contents