Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1
1929-02-20 / 42. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1929. február 20. WB«©SmtW»WW*«RH Időjárás. Budapest, február 19. A Meteorologiai Intézet ma déli 12 órakor jelenti: Hazánkban a hőmérséklet süllyedt s az éjjel, különösen a nyugati részeken, —10 C fok alá esett a hőmérő hig&nyoszlopa, amely napközben sem emelkedett a fagypont fölé. Az időjárás jórészt borult ős ködös volt. Prognózis: Részben felhős vagy ködös, egyébként túlnyomóan száraz és hideg idő várható. * Eger, február 19. A Meteorologiai Intézet egri állomása jelenti: Egerben tegnap —j- 2-3 C. fok volt a maximum. Az éjszakai minimum — 3 6 C. fok volt. Ma reggel 7 órakor — 2-8 C. fokot mutatott a hőmérő. Gyenge keleti szél fújt. Kenyérjegyek és lisztjegyek Szovjetoroszországban. A szovjetnek mégsem mehet olyan jól a dolga, mint néha bécsi, párisi vagy berlini vörösök hireeztelik. Rigai jelentés szerint ugyanis a szovjet kormány ismét életbe léptette a kenyér- éi a lisztjegyek kiadását. Sok élelmiszerfőlhalmozőt le tartóztattak. Az Egyházmegyei Köziöny legújabb száma közli Holtk Sámuel dr. be szádét, amelyet ez egri főszékes egyházban a pápa aranymisés jubileuma alkalmából mondott; — Leskó József a nemrég elhunyt Karácsonyi Jánosról emlékezik; Egedi József a katolikus újságírás úttörőjének, Szaicz Leónak munkásságát ismerteti. — A folyóirat azonkívül számtalan egyházmegyei hirt közül. A Hegyközségi Törvényjavaslat Eger, február 19. A »Gyöngyösi Földmives Gazdakör» mint olvasom, tiltakozást jelentett be a tárgyalás alatt levő hegyközségi törvény- javaslat egyes pontjai ellen. E tiltakozás tehát éppen onnan indul ki, ahonnan azt a lagkevésbbé vártam. E sorok írója Gyöngyösről tette meg az első lépést és egy élet évtizedein át nyert tapasztalataival gazdagodva mintszakember veheti vizsgálat alá a gyöngyösi kspáiság vélt sérelmét. Hogy a hegyközségi törvényjavaslat egyes pontjaihoz kritikát mondhassunk,nem lehet tennünk azt anélkül, hogy magunk előtt ne lássuk a szőlöter- melési múlt és jelen teljes valóságát. Nagy, igen nsgy a külömbség a múlt s a jelen szőlőtermelése, a multhani s a jelenbeni értékesítés között. Közviszonyaink fejlődési irányával lépést tartva lehetünk csak képesek helyes bírálatot mondani: ezért kell, hogy a Földmives Gazdakör tagjait magammal vigyem a mintegy 40—50 év előtti gyöngyösi határba, onnan a jelenbe, hogy a hegyközségi törvénytervezet üdvös hasznát a szőlőtermelésre megérthessük. A hegyközség önkormányzati joggal és meghatározott szervezettel birő testületé a szőlőbirtokosoknak. Holmi hegyközségi rendelkezések a régmúlt időkben is fennállottak egész 1894-ig, de minden törvényes elismerés nélkül e csak 1894 óta lehetséges a szőlősgazdáknak ügyes-bajos dolgaikat törvényesen elösmert alapon intézni. A szőlőtermelés terén az utóbbi 50 év nagyon sokat jelent. A haladás mértföldes lépésekkel tör utat minden téren. Különösen érezzük azt mi szőlősgazdák, bortermelők, »zőlőmuoká- sok, és mi, a gyöngyön kapás- ság. Na felejtsük: könnyen kieshet kezünkből s lecsúszhat váltunkról a kapa, amelyet ott, Gyöngyösön a volt Bane-, Sólymos-, Csapő- és Püspöki utcákon oly büszkén lépdelve vittünk magunkkal hogy az áldott szőlőt rendbehozhassuk. Volt idő amikor a Sárhegy, lábtól a tetőig szőlővel volt betelepítve. Gyöngyös, Tarján, Pata, Sólymos s a többi községek határain a ezőlőtő fent a dombokon ■ a hegymagaslatokon termetté az aszutodott, töppedt ka- dírkabogyőkkal telt fürtöket. Nem ösmertük a filokszerát, nem a peronospórát, a kétezeregyféle szőlőfajtát és karót c*ak azoknak a tőkéknek adtunk, amelyek az egy- egy rocekányi fürt súlya alatt kidűlőfélben voltak. Nem ismertük az oltást, a permetezést és az egyéb ma divő költséges maskarákat. Termett a hálás szőlő sokat és jót, oIcsőd, úgy, hogy a szőlősorok közötti földhalmokon termelt gyöngyösi »gyÖDgybab«-bal együtt megadta egész évi fáradságunk gyümölcséi. Eladtuk a világmárkás babot, a franciák megvették a vi- ■ontai s egrinek nevezett tüzes, bikavérszinü vörös borunkat, hogy majd burgundinak keresztelve adják vissza. Csaptunk víg és bő szüreteket, juttatva a pé- tervátári járás községeiből felkeresett palóc testvéreinknek is. Volt búzánk is. A Gyöngyös- Ugra, a Gyöngyös-Halász, a Gyöngyö*-Tarján-Pata országút melletti árpa- és búzatáblákon hullámzott az aranyvetér, nem volt kecskelegelő a sárhegy felsőrésze mint ma, és nem volt szükség hegyközségféle törvény- tervezetekre. Nem volt Pata felé sz országút mentén vízben a tőke, nem voltak holmi konjunkturális szö- lőuradalmak ott, ahol kenyéri- termő mezőgazdasági termelésnek kellene ma is folyni. Nem is régen, az utóbbi években e sorok írójának kellett történetesen elzárni a Gyöngyös- felé vezető országutat, hogy a búza a még nsgyobb szükségben lévők felé tereitessék. Azt hiszem nehéz napok lehettek itt ott, hogy a bőrből búza legyen. Szükség van a hegyközségi törvénytervezetre és ne tartsunk attől, hogy a czőlőttermelő gazdák újabb terhekkel Bujtatnának. E mai rendszertelenségnek csak magunk adnánk meg az árát. Kell, hogy biztos alapon BKOesuss i^Kgsia&Nescai .skessskj Mindenütt kapható t Tsmsti: Orsa. jf ÍM0vetkg»Btf Kfufflg Bndapest, I., Horthy Miklós út 119—121. Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: Hevesy Gusztáváé. XL VIII. Megkockáztattam a gondolatom szóbaöntését: Gyerekek, micsoda j pompás dolog lenne a ragyogó hold sárgás-lila fényénél, ebben a fensé- j ges környezetben, libegő fehér kön- ■ tösökben a medence körül táncolni. ! Hajladozni, szökkenni, a hold felé j ölelőn nyúlni, aztán úgy eltűnni a ; a vízmedence ezüst tükrében, látat- i lanná lenni, mint a mithológiában \ a játékos nimfák. Ejnye, ejnye, nevetett kedvesen , a fővezér Komáromy igazgató, életre 1 ébredt mithológia kellene a mi vi- j dám egri társnőnknek, a való élet | már nem is elég? — Úgy se vagyok én a való i életben, mióta az olasz föld szépsé- i geit bámulom, hanem álomvilágban i élek, — feleltem ábrándosán, mely j álmos, nyújtott hangon mondott ki- • jelentésemre a pinea fák ernyős ko- , rónája, susogó hangon, helyeslőn ! bólogatott. A kósza délelőtti szél belecsimpaszkodott a citromfák sár- j ga bokrétájába és jószagú, fűszeres j illattal szórta tele a kertet. Ahogy beléptem a Pitti-palota ! első termébe, türelmetlen szóval I kérdeztem az ajtónál álldogáló admirális ruhájú őrt, hogy merre van a Sala di Saturno? Secondo, — mondja s mutat a szomszédos terem felé. Már az ajtóból látom, hogy a szemközti falon látható, az én szememmel a legszebbnek látott Madonna képe a világnak. Madonna della Sedia! Szívdobogva álltam meg előtte. Micsoda elevenen néző szemek, meleg színek, puha redők, nyugalmas ösz- hang, boldogságot sugárzó együttes e csodás Máriakép! Csak a menybeliek bírhatnak ekkora békével, tisztasággal, felhőtlen szelídséggel, ami e kép thémájából, színéből, egész jellegéből sugárzik. Ki tudja, hogy hányadszor töröltem már meg könnycseppektől harmatos szememet, midőn kisbarátnőm a vállamra ütött. — Te! — te még azóta mindig itt állsz, talán gyökeret vertek a lábaid? Na gyere, nézz már meg mást is, más is van itt, nemcsak a Seggiola! Félóra múlva megyünk s te a Pitti képeiből a Madonnádon kívül egyebet nem is akarsz látni? Megyek, hogyne érdekelne más is, van még vagy 25 kép, melyeket okvetlenül látni akarok, illetve jól megnézni, de — a Madonnámhoz még visszajövök! Vele szemben vau ugyancsak Raffael remeke: Madonna dél Granduca. Az édes, kicsi Jézuska kövér arcocskája olyan keményen húsos, hogy szinte, ha nem lenne a gondolat tiszteletlen, kedve lenne az embernek megszorongatni, mint ahogyan azt a kisbabáknál szoktuk. Raffael Madonnáinak a szemében valami csodálatos lágyság honol, ahogy az emberek mondják: őzike szeme van. A Granducánál ez nem dominál: Itt a Szűzanya félig lehúnyt szemhéjjal lefelé néz, nekem tehát a tekintet vonzóereje hiányzik nála. A toscanai nagyherceg, kinek e kép készült, annyira szerette, hogy bárhová utazott, mindig magával vitte. (Innen a kép neve is.) Én is szívesen magammal vinném, ha az enyém lenne. Megkerestem Guido Reni Cleo- patráját, Christofano Allori Juditját. Az előbbi a gyilkoló viperát helyezi testére, az utóbbi pedig baljában eltartja magától az imént legyilkolt, gyűlölt Holofernes fejét. El lehet gondolkodni Michelangelo: a három párka című képén is. Három zord, idős nő az életfonál kezelésével van elfoglalva, ahogyan azt a régi görögök elképzelték. Klotho tartja a fonalat, Lachesis gombolyítja és Atropos egy csipte- tővel éppen elvágni készül azt. Sodorna Szt. Sebestyéné mellett se lehet egykönnyen elhaladni. Sok olyan képet láttam már, hol e szent martyrumát ábrázolták, de ennél különösen megrázón tudta a művész érzékeltetni a szép, ifjú katona tragédiáját. A trónuson, baldachin alatt ülő Szt. Szűz, (Raffaell) bronzhajával takarózó megtért Magdolna, (Tizian) a kilenc gyönyörű múzsával táncraperdült Apollo, (Romano) Raf- faelnak kedvenséről festett remek képe: La velata, mind olyan műremekek, melyek csak a Pitti-képtár- ban lehetnek méltó helyükön. Még megnéztem vagy 200 olyan képet, melyeket reproductioból ismerve, hogy eredetiben láthatom, — boldogan szemléltem, de feljegyezni nem lehet, mert külön kötetet is lehetne Írni róluk. A világ leghíresebb festőinek leghíresebb müveiből áll a Pitti-képtár. Kedvenc Madonnámtól nehezen búcsúzva, hogy talán már soha többé nem láthatom a valóságban, Pe- rugino gyönyörű müve: Krisztus siratása állított meg. Aztán szorosan lehúnyt szemmel kisiettem a Pitti-képtárból, mert nyitott szemmel bajosan tudtam volna eljönni onnan. Pedig sietni kellett, mert a vonat a koradélutáni időben Pisába röpített bennünket. (Folyt. köv.)
