Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1
1929-02-14 / 37. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1929. február 14. WMWNWMIMijnilW^ dett ki a farsaugidő alatt rendezett műsoros e»t hatalmas erkölcsi és anyagi sikere. A folyó ügyek letlrgyaláea után dr. Urbán Gusztáv jogakadémiai tanár, az Agria príora tartott előadást a főiskolai ifjúság nevelésének egyoldalúságáról, hiányairól s azokról a köv9telmé- nyekről, amelyeket a kereszténynemzeti világnézet a jövő intelligenciájával szemben felállít. A lelkes hangulatú konvent gyűlést kedélyes coavivium fejezte be. Ország-Világ. — Vass miniszter a budapesti szegények között ötven vagon szenet és naponta négyezer ebédet osztat ki. — Tegnap 5 halottja volt az influenzának Budapesten, ahol a járványon már 300 ezer ember esett át. — Debrecenben az influenza és kanyarójárvány miatt az összes iskolákat két hétre bezárták. — Február végéig 9 órakor kezdik a tanítást a miskolci elemi iskolákban. — A spanyolnátha nem űj betegség. Magyarországon már másfél évszázaddal ezelőtt is pusztított s akkor orosz-betegségnek nevezték. — Több mint 1000 munkanélküli van Miskolcon. — Nyíregyházán leégett a járásbíróság irattára. A lűz oka ismeretlen. * — Kokainűzérek után kutat a nyíregyházi rendőrség. A csempészek Románia felől hozzák a kokaint. — A Starnberg tavon vasárnap kipróbállak egy rakéta-szánt, amely 378 kilométer sebességet ért el. Hideg vicc — Hallotta kérem, hogy hol volt a legnagyobb hideg Hevesmegyében ? __? ? ? — Kálkápolnán 52 fokos hideg volt hétfőn reggel. — Hát ez borzasztó. Hogy lehetséges ez ? — Ügy kérem, hogy Kálbm is 26 fok volt, Kápolnán is 26 fok volt, Kálkápolnán tehát összesen 52 fok volt. — Hogy fagyott volna a fejébe ez a buta vicc! Menetrendváltozás a budapest—miskolci és az eger—füzesabonyi vasúti vonalon A hideg miatt, miu'án a mozdonyokat kellőképen nem tudják »kifütani«, a Máv. igazgatósága elhatározta, hogy végrehajtja azt a régebbi tervét, amely ezerint már január 1-től szüneteltetni akarják március 1-ig a 403-as és 404 es budapest—miskolci gyorsvonatokat. Ez a két gyorsvonat, amelyik 1 óra 50 perckor indult Miskolcról és 5 óra 15 perckor ért Budapestre, illetve 2 óra 20 perckor indult Budapestről és 5 óra 26 perckor ért Miskolcra, keddtől kezdve nem közlekedik. A fővonali menetrendváltozással kapcsolatban a ciatlakoző eger—füzesabonyi vonatpár is megszűnik. Március 1-ig nem közlekedik az Egerből 15 óra 43 perckor indu’ő 9123-as és a Füzesabonyból 16 óra 43 párékor induló 9126-os személyvonat, amely 17 óra 23 perckor érkezett Egerbe. ANGLIA ÉS MI. Irta: Bárány István. I. Anglia úgy tűnik fel mindnyájunknak, mint az Óperenciás! tűi levő ország, melyben, mint az Eldorádőban élnek a hideg angolok. A hatalmas világbirodalom szíve elhódította a franciáktúl a «nemzetek ideálját. Ma mindenki Anglia után fut, mert hatalmas, mert csorbítatlan. Mindnyájan futnak az angol gentlemanlike, a buziness, a sport, a week-end s hasonló kiválóan angolcsodabogár . után. Azt hisszük, hogy a knickebocker, a csőnsdrág, az igazgatói cím, a tenniszrakett a a piknik várbeli angollá tesz, s ha blazirt képet öltünk mindfehez, meg vagyunk győződve arról, hogy két űr van a világon. A másik a princa of Wales. Elfelejtjük, hogy ködös Angliát víztenger veszi körül, mely kettétöri a hódító útját, mely meg- hosszabbítja az ellenség utazását, de egymás mellé viszi Londont és Bombay!, Liverpoolt és Halifsxol, Suthamptont és Sidney-t. A tenger megkönnyíti a védelmet háború, betegség, ínség és romlottság ellen. Bennünket pedig a népek tengere vesz csak körül. Északon és délen az egyesülni akaró szláv, keleten a gombamődra növő oláb, nyugaton az önző ás mindent letiprő német tenger ostromolja a Kelet országútján állő őrszemet, a magyart. Mikor a két nemzet alkotmánya megszületett, angol és magyar közel egyformán volt a világon. Azóta hétszáz év telt el. A wind- sori kastély, melyben az angol alkotmány születdtt, sértetlenül és büszkén áll még a Themze völgye felett, de hol van máraz a pilóta, melyben az aranybulla megszületett. Azóta itt dúlt a hűn, a tatár, a török s a német. Az alatt a hétszáz év alatt patakokban folyt itt a vér s még egy Mohád sem tudta megtanítani a magyart az angol nagyság másik alapkövére : the right man at the right place. Az utolsó négyszáz év alatt sorsunk össze volt kötve az osztrákéval. A német ököl ütött bennünket, de tönkre nem tudott tenni. Egyikünk megpuhult, másikunk megtört, de el még sem pusztultunk s most, mikor négyszáz éves rabság után űj európai orientációt kezdünk, a politika horizontján feltűnik Anglia s maga nyújt segédkezet, hogy kihúzzon bennünket abból a hínárból, me!yb9 a Ballhsuiplatz drótostőt-pnlitikája bevezetett. Mint a napraforgó a nap falé, úgy fordulunk mi is a Szigetország lakói felé, hogy kapjunk az ő nagyságából valami keveset, amely bennünket megéltet itt az országút menten, a Duna völgyében. A nap azonban csak egy bizonyos fokig használ a napraforgónak, azontúl elhervasztja. Szeles fővel nekünk sem szabad vakon Anglia után futnunk, hiszen a különbség nagy köztünk: az a splendid isolation. Tudjuk, hogy Anglia nagy, de azt, hogy mi tette naggyá, nem tudjuk. Nem ismerjük a nagyság titkát éppen úgy, mint ahogy nem tudtuk annak idején a háború okát. Háború azért mégis volt, bár nem tudtuk, miért harcoltunk. Az ok nélkül csinált vérontás után mi vesztettük a legtöbbet « most, mikor ismét valami kockázatos vállalkozásba fogunk, nem tudjuk miárt csináljuk. Kétségtelen az, hogy Angliát akarjuk utánozni, de nem tudjuk, hogyan utánozzuk. Ez pedig igen fontos, hiszen a majom is utánozza a gazdáját, mikor az borotválkozik, de mert bädarül használja a torka körül a borotvát, anélkül hogy akarná, elmetszi a nyakát Lássuk röviden, milyen is az az Anglia, milyenek a lakói, szokása s ha megismertük azokat, vessük össze a két ország nagyságát egymással ■ akkor tanuljuk meg az angol nyelvvel az angol szokásokat is. Előbb aemmiesetre. Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) í Irta: Hevesy Gusztáváé. XL VII. Firenze az esti fénynél hamarabb I elcsendesedik, mint a már emlege- J tett olasz városok. 10 óra után már ! csak külföldi érdeklődők csatangolnak az utcán, akik mégegyszer látni akarják a Loggia dél Lanzit és a Ponte Veccbiot, mégegyszer, mielőtt holnap újra láthatnák. — Persze, hogy én is a telhetetlen idegenek közé tartoztam. Miközben a látványosságok örömétől lelki bó- dultságban úsztam, mosolyognom kellett, ha eszembe jutott, hogy egri ismerősem, kik megfontoltnak, határozottnak ismerhetnek a rendes kerékvágásban, bizonyára azt hinnék, ha most látnának, hogy valami szellemi defektus ért, mert beismerem, rajongásomat és kapkodó örömömet itt egyáltalán nem fékezem. Firenze nagy varázsló s én olyan készséges médiuma vagyok. Április 19. — Még sohasem haragudtam meg magamra annyira, mint ma. Elaludtam! Elaludni Fiorenzá- ban még annak is bűn lenne, aki skatulya módjára utazva, csak azért fárasztja magát, hogy elhenceghessen vele: erre, meg erre is jártam már! Megkésve érkeztem a reggelihez, s felesleges lustaságomért kemény büntetést kaptam. Lemaradtam a világhíres San Lorenzo kápolnából! Szerettem volna elverni magamat! Mire nagy loholva utolértem a többieket, ők már kifelé jöttek onnan, az őr elzárta a Medici-kápolna rejtelmes szépségeit takaró kapukat. Irigykedve hallgattam, hogy a többiek lelkesedtek. El kell menni a falak előtt, melyek mögött Michelangelo azon remekei láthatók, melyeknek ismerése nélkül fáj távozni Firenzéből. Határoznom kellett! Vagy bemegyek, de azon esetben könnyen lemaradhatok a Pitti-palotából! Jaj, csak azt ne, csak azt ne! — tiltakozott bennem a szó, — hiszen ott láthatom majd az én szerelmesen szeretett Madonna-képemet: a Madonna della Sediat! Inkább a Medici-kápolna kincsei: a szarkofágo kon fekvő Este, Reggel, Nap és Éj csoportjai maradjanak továbbra is csak képről csodált ismerőseim, — ha muszály — de az én Madonnámat, gyermekkori, apró-cseprő bű- nöcskéimet megbocsájtáshoz segítő védasszonyomnak, kicsi koromtól rajongva szeretett képét semmiért nem adom ! Persze, hogy újra megállottuuk a Ponte Vecchión, amint keresztül mentünk rajta. Vak ember az, aki nem érez itt a szemen keresztül kapott ajándékok birtokában olyan ragyogó örömet, lelki derűt, amiket csak absolut kedves, bájos látvány ébreszthet fel bennünk. A híd közepén jól szemügyre vettük Benvenuto Cellini szobrát, melyet a század első éveiben emeltek a zseniális, de bohémiában kalan- dorságba menő művész emlékére. Egy szűk kis utcából kijutva, előttünk pompázott a Palazzo Pitti. Míg a látogatási engedélyünkkel egy kis elintézni való akadt, azt ajánlották, hogy addig nézzük meg a Giardino Boboli-t. Nem bántuk meg. A Pitti-palota mögött elterülő, hatalmas fejedelmi kertben bolyongva, fogalmat szereztem arról, hogy a hajdani fejedelmek nemcsak a képzőművészetekhez értettek nagyszerűen, hanem tudták a módját annak is, hogy a mesék világát a házuk tájára is odatelepítsék. A ciprusallék szinte beláthatatlan hosszú végében, hófehér szobrok vakítanak a természet zöld homályából, majd narancsfáktól szegett utak ölelik át a játszva csobogó szökőkutak tréfás istencsoportjait. Lépcsők vezetnek titokzatos, árnyékos utak hűvösében rejtve épített barlangokhoz, fülkékhez, — nyírott sövények fel-le futkosó hullámos vonala kis kilátókhoz, kerek kőlugasokhoz visz. Nyurga egyptomi obelisk vigyáz a mellette levő óriási gránitmedencére. (Folyt. köv.)
