Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1

1929-02-07 / 31. szám

EGRI NÉPÚJSÁG 1929. február 7. leheli a puskapor jellegzetes salétromszagát, a negyedik üsz­kös tölgygerendát oltott maga alá. Óh, ezek a kövek látták a magyart, mikor Hazáért harcolt, elkeseredve, fogcsikorgatva, mi­kor Nyugatot védte, testvértele- nül, magára hagyva, da meg­védte ! . . . Nyugaton ma mind­ezt nem tudják, nem hiszik! Pádig valamikor tudták ! Az egész keresztény világ rajta volt, hogy Eger vára megállítsa a félhold diadalát! Mert namciaec a kövek beszélnek! Bécs, Karls­ruhe, Milano poros aktái hirde­tik, hogy Európa legjobbjait küldte Eger vár építésére ! Da ne a sző beszéljen, hanem a té­nyek ! Az egri vár földalatti óriási termeihez hasonlókat Mátyás királyunk építtetett Breslau-bfin, itt építtetett 1531-ben a magyar Chapi látván (Osspi-bástya), — 1541-ben a morva származású: Varbooh Tamás (Varkocs-torony), 1550-ben a milánói Alexander da Vedano (Sándor-bástya), 1553- ban az olasz Antonio Voltolino, 1554 bán a déltiroli Than Maria Spacia da Caia, 1563-ban a né­metalföldi Kylausz András, 1569- ben a velencei Octavio Baldigara, 1588 bán a magyar Révai Ferenc. Itt dolgozott a török szultán építőmestere: Meinleket és egy Rezzo nevű olasz, talán génuai. — Életük, működésük még fel­derítetlen, de ennyiből ie bárki láthatja, hogy az egész világ híres építő szakemberei faragták kőbe, itt, Egerben tudásuk leg­javát, sok várat ostromolt, még többet védett magyar hadnagyok és pallérok szakértelmén kívül! Mert az egri várat mégis »ma­gyar módra épült vár=*-nak em­lítik még ez idegen szakértők is; pl.: Rueber császári építészeti ellenőr, D’ Lines ezredes-had­mérnök, Lavigne, a badeni őrgróf vezérkari főnöke, Faréi francia őrnagy stb. — Ha ez a helyzet, akkor az egri vár minden por­szeme nemzeti kincs, mert nem­csak magyar vér öntözte, hanem azért is, mert magyar tudás rótta egybe! Áldozatot érdemel, sőt követel! Századok rombolása, mulasz­tása várja az engesztelési, az Ősök pora a kegyeletet, Európa pedig annyiszor hangoztatott múltúnk bizonyítékát! n ___(—k—r)_^ Megölte az alkohol. Ostorosról jelentik : Tegnap reggel az utszéli árokban megfagyva, holtan talál­tak egy ismeretlen, 50 év körüli asszonyt. Először bűntényre gon­dolt a csendőrség, a tüzetes orvosi vizsgálat azonban megállapította, hogy az ismeretlen asszonyt a pá­linka ölte meg. Nagyobb mennyi­ségű szesztől ugyanis lerészegedett és az utcán az árokba zuhant, a hol elaludt és reggelre a dermesztő hidegben megfagyott. Az asszony személyazonosságának megállapí­tása végett még folyik a nyomo­zás. Egy pályázó jelentkezett az új egri Korona-szálló bérletére Eger, február 6. Február 5-őn járt la a Korona egri vároii szállő bérbesdására kihirdetett pályázat határideje. A szálló bérbevételére egy pá­lyázó jelentkezett Budapestről. A felbontott pályázat részleteit ciak szu*án közli a város veze­■Ba——íj. I I__.j._L)iMjWUÍ1L, |BI tősége a nyilvánossággal, ha a kiküldött bizottság már letár­gyalta a pályázatot. Mint értesülünk, a város új pályázatot fog hirdetni, vagy más megoldást keres az esetben, ha ez az egy pályázat nem fe­lelne m«g a kivftct feltételeknek. Mi történik Hevesvármegye elektrifikálása körül? A Nemzeti Újság cikke a villamosításról. Eger, február 6. Néhány nappal ezelőtt mutat­tunk rá, hogy a fővárosi lapok milyen kommentárokkal kisérik vármegyénkvilianyosítási ügyét. A Nemzeti Újság keddi szá­mában újabb cikket olvasunk n kérdésről »Mi iörténik Heves- vármegye elektrifikálása körül ? címmel. A cikkben egyebek között ez áll: »A novembar 3-án lejárt pá­lyázat a hivatalos szakértő meg­állapítása szerint nagyszerű ered­ménnyel végződött. Akadt egy hazai és előkelő külföldi tőké­sekből állő konzorcium, amely ajánlatot nyújtott be a nagy be­fektetést igénylő, önálló centrálé létesítésére azzal, hogy kizáró­lag a megyei lignitet használja fal energiatermelésre. Ez a fcir nagy örömet keltett az egész megyében. A tapasztalat ugya­nis azt mutatja, hogy az ilyen nagy áramforrások közelében n munkaalkalmakat biztosító ipartelepek egész sora létesül. A nagyipar a legszívesebben az erőforrások közelében helyez­kedik el, mert így juthat a legolcsóbban elektromos energiához. A bősé­ges és olcsó áram, amit az ilyen önálló centrálé már a saját ér­dekében ie nyújtana, négy len­dületet adhatna a kieiparnak « a mezőgazdasági iparnak is. Ezért minden!-i bízott abban, hogy a HVRT. vezetősége, amely éve­ken át megalapozott, régi tervé­nek megvalósításához jutott, sietni fog a döntéssel a ligáit érvényesülése érdekében. Ehelyett mi történik? Mintha valahogy megakadt volna az egész elekrifikálá* ügye. Döntés helyett hónapok óta csak tár­gyalások folynék a versenyben alul maradt s pőtajánlatokkal kísérletező pályázókkal. Nagy a csodálkozás és elkeseredés ezért egész Heves megyében s min­denütt azt hangoztatják, hogy felelősséget vállal magára még a jövő nemzedékkel szemben is az, aki elszalasztja ezt a kisünő s többé vissza nem térhető al­kalmat a lignit kihasználására. Heves megyének tálcán kínálják most mindazt, amit a kéuzülő energiatörvény az elterjedt hírek szerint csak valamikor, évek múlva a nagy áldozatokkal remél megvalósíthatni. A háttérben működő titkos erőkről is suttognak, láthatatlan harcról, amely most dől el a barnaszén és lignit között. Ha ebben a harcban a lignit lesz a vesztes s az elkedvetlenedő lig­nit-érdekeltség vissza vonul, akkor nyitva áll az út a szén és vil­lany árának drágítására, a lignit végleges megfojtására megy a játék. N gyon vigyázni kell a HVRT hazafias igazgatóságának a már soká nem késhető határozat meg­hozatalánál, mert nemcsak az elektrifikálás kérdésében, ha­nem a megye jövendő sorsa fe­lett is döntenek.» A komoly keresztény lapnak ez s cikke eljutott vármegyénk vezetőihez íh. A villany áralaku­lására való rámutatá», valamint a lignit érdekeltség elkedvetle- nedéeére vonatkozó célzás nem csekély érdeklődést keltett a Nemzeti Újság cikke iránt. A H. V. R. T.-nsk az a terve okozza az említett elkeseredést, hogy a pályázók között új, kor­látolt versenytárgyalást fog tar­tani. A korlátolt versenytárgya­láson ugyanis — mint több ol­dalról halljuk — csak a kát első pályázó venne réezt. Egyik a lignit-érdekeltség, a másik a Sajgó-érdekeltség. Az esetben tehát, ha a lignit érdekeltség elkedvetlenedik és nem vesz részt a korlátolt ver­senytárgyalásion, a másik pá­lyázó egyedül marod. Ennek a nem kívánatos helyzetnek az elkerülésére az lenne a legjobb megoldás, ha az összes pályázók ajánlatai fölöst a már rímért adatok al pján döntene a H. V. R. T. igazgatóságé. Kivonat a »Magyar Országos Kathoiikus Szanatórium Egyesület« alapszabályaiból. Az egyesület célja : Magyaror­szág közegé zségügyi állapotá­nak megjavítása. Elsősorban ka­thoiikus vallásúak részére kór­házak, szanatóriumok, ozülőott honok stb. létesítése. Betegek ápolása kathoiikus szellemű kör­nyezetben, a szociális jólétnek erkölcsi és anyagi előmozdítása, szak- ásnépszc-rű ismeretterjesztő felolvasások és előadások tar­tása, esetleg egy népegészség­ügyi lap kiadása. Kórházainkban és szanatóriu­mainkban nem kathoiikus Val­ié sú egyének is kellő és gondos ápolást nyerhetnek. 5, § Az egyesület szanatóriu­mában egy- és kétágyas alapít­ványi szobák és a közös szo­bákban alapítványi ágyak léte­síthetők. Az egyágyas alapítványi szoba létesítéséhez 2400 P, a kétágyas szobához 3.200 P alapítvány te­endő ; az alapítványi ágyak le­hetőleg 4 ágyas szobában nyer­nek elhelyezést és egy ilyen ágy alapítványi összege 240 P. 6. §. Alapítványokat jogi sze­mélyek, egyesületek, társulatok is tehetnek. A 7. §. a tagdíjakat írja elő, mely szerint az alapitó- 100, a pártolőtag 50 pengőt fizet egy- szerseniodankorra, mig a rendes tag évi 2 pengő 40 fillér, mely­nek kötelezettsége 3 évig tart. Az elapítványi szobák ás ágyak tulajdonosai, vagyis akik alapít­ványt létesítettek, kórházi ápo­lást igénylő, betegség esetén sa­ját személyükben, vagy az általuk kijelölt és igazolt hozzátartozó­juk által az alapítványt igénybe vehetik és a mindenkori közkór­házi ápolási díj ellenében sza­natóriumi ellátásban részesülnek ép úgy, mint a rendes tagok. Alapítványokat jogi személyek, egyesületek, társulatok és csalá­dok is tehetnek. 18. §. Az egyesület céljának elérésére vidéki városokban, va­lamint községekben is fiókegys- sületeket létesíthet. Egy egri cipészmester is pályázik a hóhéri állásra. A Goid Károly halálával meg­üresedett úgynevezett állami ítéletvégrehajtói állásra tömege­sen érkeznek a pályázatok az ország minden részéből. Csak Egerből nem jelentkezett senki. Most értesülünk, hogy innen is akadt valaki, aki nem hagyja az egri nevet. Egy emberséges ci- pészmeater. Kiváló gyakorlati előképzettséggel rendelkezik. A kassai kilenceseknél szolgált és a háború alatt különböző fron­tokon praktizált, ó volt meg­bízva a kémek és egyéb meg­bízhatatlan egyének falragasz- tálasával. Hozzávétel ges számí­tás szerint mintegy harminchat embert fosztott meg az élet ter­heitől. Mivel p d^g rosszul megy a cipéczmesterség, beadta pályá­zatát a fennti rzép, de népsze­rűtlen állásra. M gkért azonban, hogy a nevét tartsuk titokban. Mert nagy szégyen lenne, ha még ezek után sem nyerné el Goid Károly örökét.

Next

/
Thumbnails
Contents