Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1

1929-01-30 / 25. szám

EGRI NÉPÚJSÁG <itnn ivrify irrlTwirr?t^TiriT^iMM«MmHMraxrif7^íainTirrTBttW'gii¥[íg|iwiri»i^i'WTynrinr,TWjrri«giíii8r^, inww,wd rrnu'i WBnHWW 1929. január 30. Az Agria családi estje. Keddre virradóra kirabolták a kompolti katholikus templomot Ä templomrablók elvitték a szentségtartót, az áldoztatő kelyhet és feltörték a perselyeket is. __ Ä rablók a sekrestyeajtő feltörésével jutottak a templomba. A farsangi naptár egyre fo- gyalkozik ■ néhány nsp roulva itt áll előttünk az emericánás ifjúság csalfidi estje, melyre oly régen vár a váróé közönsége. A rendezőség elvégezte munká­ját. Most már a femiliákon van a sor. Mutassák meg ők is, hogy nemcsak a munkában, hanem a vigasságban ia együtt éreznek az Emericana ifjúságával. Ha ez előkészületek gondos* «ágából és intenzitásából követ­keztetni lehetne a családi este sikerére, már előre meg lehet állapítani, hogy a február 2.-i vigasság sokáig emlékezetes lc-sz fényességében és kedvességében az emericánás összejövetelek ed­digi sorozatában ia. A famíliák oly nagy szeretettel ajánlották fel adományaikat a piknikhez, hogy a Kath. Kör összes ter­meit betöltő közönség kétsze­rese is kevés lenne a sokféle jó- falat elfogyasztásához. A fel­ajánlott pompás borok gyüle­keznek és mintegy előképe Iesz az alakulóban levő egri pince­szövetkezet borkóstolásainak. Február 2.-án, szombaton este 9 órakor tehát felzendül a he­gedű húrján a táncalávalő, Egsr város úri fiatalságának ragyo­gása és finom vigassága egy szép estét örökít meg az 1929.-i farsang eddig oly rideg törté­netében. Időjárás. A Meteorológiai Intézet egri állomása jelenti: Egerben tegnap -j- 0-2 C. fok volt a maxi­mális hőmérséklet. Éjszaka — 4 6 C. fokot mutatott a hőmérő, míg reggel hét órakor —4 0 C. fokot mértek. Gyenge északkeleti szél fújt. Kompolt, január 29. Az Egri Népújság tudósítója jelenti telefonon: Ma hajnalban gyanútlanul lépett be a temp­lomba Dörnbach Jakab kom polti harangozó. A gyér világí­tás mellett is megrémülve i&tta, hogy az oltár fel van dúlva, a taber­bernákulum ajtaja ki van sza­kítva, a perselyek feltörve ... A harangozó lélekszakadva rohant a községházára és jelen­tette, hogy a templomot kirabolták. Mezey Gyula dr. községi fő­jegyző intézkedett és nyomban ment a jelentés a kápolnai csen­Hol legyen az Kaptuk a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztő űr! Mostanában sok vitatkozásra ad alkalmat itt Egerben az a kérdés, hol legyen a heti és a hónapos vásár. Az én meggyőződésem az, hogy a várost minden áron fej­leszteni kell, azonban az illeté­keseknek vigyázni kell arra, hogy míg az egyik rész fejlődik, a másikről sem feledkezzenek meg. Városrészt fejleszteni első­sorban a forgalom biztosítása révén lehet. Őst legyen a heti vásár, ahol a forgalomra szük­ség van éi a terület is alkalmas arra. dörörsre, Vágó Lsjo* kápolnai esperes plébánoshoz, &a&<5 Gyula dr, egri járáai főszolgabíróhoz. Szabő Gyula dr. főszolgabíró és a csendőrök rövid idő múlva a helyszínen termeitek. A vizsgá­lat, amelyben az esparas-plébá­nos is résztvstt, megállapította, hogy a templomrablók betörték a sekrestyesjtőt és azon át ha­toltak be & templomba. A szent- cégtörő rablőkezek a feltört ta- bernákuiumből magukkal vitték a monstranciát, í az áldoztatő aranykelyhet és a misézökelyhet, mely szintén arany­ból való. Az elvetemült istentelen rab­egri vásártér? Hogy városunk fejlődéséről és forgalmáról némi képet kap­hassunk nézzünk széjjel melyik részen mit találhat az ember: A belvárost itt kihagyom, annak a forgalmát biztosítják az ott levő hivatalok és négy számú üzletek. De nézzünk szét a végeken: A hatvani alsórászen ott van a vasútállomás, a Hering- gyár, több építési anyagraktár, ipartelepek, több irányból be­futó országutak, bő- és sanfe- bányék. Itt van forgalom. A Makiári hóstyai városrészben ott vannete a fürdők, a lemez- árugyár, ruhafestő, asztalos és lök a szent ostyát e szent edé­nyekből az oltáron és az oltár előtt szétszórva hagyták. A per­selyeket is feltörték és ezek tar­talmát magukkal vitték. A csendőrök a legerélyesebb nyomozást kezdték meg a temp- lomrablők utáü. A hőnyomok- ből azonnal sikerült megállapí­tani, hogy betten követték el az istentelenek a gaztettet. Láb­nyomaikról egyébként gípszle* nyomatokat is veitek fel. Lapunk zártáig az ismeretlen tettesekről semmi hirt sem kap­tunk, de remélhető, hogy a nép körében is mély felháborodást keltő templomrablés gonoszte­vői hamarosan kézrekerülaek. egyéb géperőre berendezett ipar­telepek, gőz- és motor-malom, szeszgyár, téglagyár, vasöntöde, vasúti állomás, tejszövetkezet te­lepe, vágóhíd, homok és kőbá­nyák, ezeken kívül átfut rajta a Kistályától jövő nagy forgalmú állami út. Ha valahol, úgy itt megvan minden kellék ahhoz, hogy a forgalom meg is marad­jon. De mi van a felső végen, a cifrasánc ne­gyedben ? Itt van úgy részben az öreg egri vár, vasúti megálló és a Práff-gőzmelom, itt már nem ta­lálhat az ember egyéb forgalom- biztosító intézményt, ha csak azt nnm, hogy munkaidőben ezen Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: Hevesy Gusztáváé. XLV. Hármat is ugrottam a lépcsőn, midőn a vezetőség úgy határozott, hogy mindnyájunk kívánságára, azon­nal a Ponte Yecchiora menjünk. Mindenkit megelőzve robogtam a híd felé, a mesehídra. Hogy az én sze­mem fáradt lett volna az előbb? Oh az nem lehet! — Nézem az uram helyett, a fiam helyett is, né­zem, hogyha majd hazamegyek, kis kei’tem pázsitját nézve is, e csodás, regényes öreg hidat lássam! Oh, — és amikor a hídra léptem ? A horizont tetején trónoló déli nap sugárküllői teljes erővel villogtat­ták, ragyogtatták az egymás mel­letti ékszeres holtok kirakataiban pompázó brillantok millióit. Vakító volt! Szorosan sorakoztak e feje­delmi üzletek. Azt mondják, hogy a nagyvilágon itt, az Arnón átívelő Ponte Vecchión van egy tömegben, a legtöbb ékszer. Hogy még a mai pénzvilág Mekkjában, a newyorki Brodwayn sincs ennyi összehal­mozva. A szűk kis boltok mögött apró kis műhelyek vannaK és ezek azok a csodálatosan festői, bizarr fecské­ié szkek, melyek kívülről, a víz felől, a híd testéhez tapadnak, apró ab­lakokkal, tarka tetőkkel. Itt-ott kitámasztvá a kis fecskefészek zöld zsaluja, másutt tarka szőnyegdarab szellőzik a nyitott ablakban, vagy pedig kis cserepekben kéktestü vi­rágokat fürdetnek a napon. írni kell a fiamnak! írni kell, amíg elmondhatom neki, hogy alatt­iam az Arno zöld vize simul, felet­tem az ég olyan kék, de olyan azur- szinű, mint amilyent ő szokott az­előtt pancsolni, kékítős vízből a nagylavorban, mikor papirhajókkal flottafelvonulást játszottunk, — én pedig a híd hármas árkádíve alatt kihajolok a mellvéden és olyan na gyón jól érzem magamat, boldog vagyok, hogy ennyi szépségben gyö­nyörködhetek. A csodákat, melyeket álmodozó ifjú ésszel meséltem ma­gamnak, hogy telhetetlen fantáziá­mat jóllakassam, ime, a valóság most a lábam előtt szétteregette. Ebéd után kaptunk egy-két órás pihenőt. Én is ledőltem egy kicsit, de hirtelen felébredve, arra gon­doltam, hogy milyen szamárság az ebédutáni szunyókálás, — bármeny­nyire fáradt vagyok is, mikor a Ponte Vecchiót nézhetem. Pár perc múlva már a viz part­ján könyököltem. Boldogan moso­lyogtam. Van egy órám, ami az enyém s most itt az Arno szelíd bársonyában nézegetve az elmosó­dottan visszatükröződő ragyás há­zakat, ráérek gondolkodni, ahogy szeretek. Lazára engedni a gondo­latok gyeplőszárát, táncoltatni, fi­cánkolni hagyni az emlékezés tüzes csikóparipáját. < Szelíd, fehér galambok néztek j rám kíváncsin: Na te fösvény ide­gen, te nem szórsz nekünk búzát j az Arno kőfalára, ha már ide kö- • nyökölsz ? Dehogyisnera! — kis ga- I lambok. Kényelmesen, félig ráfeküdve az alacsony kőkerítés széles, sima lap­jára, kire gondolhattam volna másra, mint a költők költőjére, a Divina Commedia halhatatlan mesterére: Dantera, kinél nagyobb lángész, sem előtte, sem utána nem „szüle­tett a virágos Toscanában. 0 volt, | aki a bölcsesség lakomájával trak- ; tálta az emberiséget. (II convivio) Megmutatta pokol mélységét, az égi Szférák trónusát, hogy a biin utála­tosságától elfordulva, az erények szépsége felé igyekezzünk. És ez a nagy ész, ez a szellemi fejedelmek fejedelme, meleg barát­ságot érzett egy ember iránt, kinek erében nagyatyja, V. István magyar király révén, magyar vér folyt. Ugyanis Martell Károlyt, firenzei tartózkodása idejében, Dante kiváló rokonszenvével tüntette ki. Magam elé idéztem a kemény hajlású száj fölött csontosán, élesen vágódó orrot s elképzeltem, hogy milyen meleg sugárral ragyoghat- ! tak a tulvilági-életbe látó okos I szemek, midőn itt, ahol most állok, í az Arnó partján, az ifjú Dante leg- J először találkozott szerelmesével, a korán elvesztett szépséges Beatrixe- vel. ; Senki se lehet próféta saját ha- I zájábau ! — fűződtek a gondolataim, i Firenze se becsülte meg nagyszerű 1 fiát, a méltatlanul számüzöttek ke- j serü kenyerére kárhoztatta. I Nemcsak hogy fejvesztéssel fe- j nyegették, hitvány politikai fondor- 1 latból, hanem még haló porában j sem hagytak neki békét, persze, akkor már megbocsájtásból zaklat­ták. Kitüntetettnek érzem magamat, ha nagy szellemekről gondolkodva, hódolhatok. Magyar szivem hevesen dobogni kezdett. Duplán kitünte­tettnek érzem magamat most, az 0 kedvenc sétahelyén, az Arnó partján állva, ha arra gondolok, hogy e nagy tanítómester, az 0 fő- miivében, mely a müveit emberiség második Bibliája lett, kétszer is említi Hazámat. Sohasem volt aktuálisabb a dan­tei mondat: 0, beata Ungaria si uon si lascia piu malmenare! Oh boldog Magyarország, ha nem ha­gyod magadat félrevezettetni! (Folyt. köv.) ]

Next

/
Thumbnails
Contents