Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-07-25 / 170. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. július 25. < V Húsz egri úszó vesz részt a székesfehérvári úszókongresszuson A költségek fedezésére társadalmi gyűjtést indított a Mese. Eger, július 24. A Szent István vándordíjnak 1925. évben történt végleges megnyerése óta a Mese — bár részt vett az országos úszó- kongresszusokon — nem helyezett súlyt a kongresszusi számokra, hanem a kongresszus keretén belül megrendezett I. o. valamint ifjúsági és gyermekszámokban indította teljes sikerrel úszóit. A kongresszusi számoktól való tartózkodást sokan — még a sportlapok is — úgy minősítették, mintha a Mese gyengülne és átengedné a szegedi úszóknak a hegemóniát. Nem is beszélve arról, hogy a szegediek csipkelődésének állandó céltáblája volt a Mese. A Szent István vándordíj után alapított impozáns kongresszusi dijat már két ízben védte a szegediek úszőgárdája és az most véglegesen birtokukba kerülne győzelem esetén. A Mese-gárda megsokallva a szegediek kongresszusi diadalmaskodását, már kora tavasztól lázasan készülődik a nagy leszámolásra és a kongresszusi díjnak az utolsó pillanatban való elhődítására. Az idei úszőkongresszus aug. 14—15-én Székesfehérvárott lesz. A Mese 20 úszóval szándékszik résztvenni. A költségek előteremtésére az egyesület társadalmi gyűjtést indított, amelynek sikere elé a legnagyobb bizalommal tekintenek. Székesfehérvárott mutatja be aMase a harmadik garnitúráját, az utánpótlás igazolására és ugyanott mutatja be kiváló I. o. úszóinak sokoldalúságát. Az egyesület nevezéseit még a legnagyobb titokban tartja és csak az utolsó pillanatban fogja lapunk útján nyilvánosságra hozni. Annyit azonban elárulhatunk, hogy a Mese vezetőségének reménykedése szerint a kongresz- szusi dijat az idén rekord pontszámmal hódítja el a Mese és a kogresszus felejthetetlen sikereket fog hozni Egernek. Z—k J—t. A kál—tarnabodi út épitése és a gr. Károlyi uradalom köszállitása Az egri m. kir. államépitészeti hivatal nyilatkozata. Eger, július 24. Kaptuk a következő sorokat: Az Egri Népújság közzétette Kristóffy János úrnak, a gróf Károlyi-féle hitbizományi uradalom jószágigazgatójának egy levelét, amelyben, szemben az egri m. kir. államépitészeti hivatal főnökének azzal a kijelentésével, hogy az uradalom késlekedése a kőszállitás körül hátráltatta a kál—tarnabodi útépí tést, adatokat sorol fel az ura dalom eljárásának igazolására A közvélemény objektiv tájé koztatása végett az államépi tészeti hivatal a következőket ki várija a levélben foglaltakra nézve megjegyezni : A hivatal a kőszállitás ügyében magánfelekkel nem érintkezik; a kiszállítandó kőmennyiséget közli ciuUjra bevezette a posta a levélbélyeges takarék- betétet. A háború előtt közkedvelt és igen elterjedt módja volt a takarékosságnak a használatlan postabélyegek gyűjtése. A Postatakarékpénztár ugyanis megfelelő nyomtatványokat Bdott ki s ezekre a nyomtatványokra ezután a közönség postabélyegeket ragasztatott fel. Amikor a nyomtatvány megtelt bélyeggel, a Postatakarékpénztár takarékbetétként fogadta el. A háború alatt, illetően a háború után a takarékoskodásnak ezt a módját megszüntették. Most azonban, amint a pénzügyminiszter és a kereskedelmi miniszternek a hivatalos lap pénteki számában megjelent rendeleté közli, a betétgyűjtésnek ezt a formáját a Postatakarékpénztár ismét bevezette. Minden postahivatalnál és postai árucikk árúsitőnál árulják ezeket a takaréklapokat, amelyek ára 20 fillér. A takaréklapra különböző értékű bélyegek ragaizthatók fal, de egy takaréklappal kivételes esetekben a takaréklap busz fillér árát is beszámítva, legfeljebb két pengőt lehet betétként elhelyezni. Az ennél nagyobb összegű takaréklapot a hivatal betétként nem fogadhatja el. Egy betétlapra legfeljebb tíz takaréklapot fogad el betét gyanánt a Postatakarékpénztár. — A román kölcsöntárgyalások eddigi eredményét a kormányhoz közelálló sajtó úgy tünteti föl, mint a liberális kormány győzelmét. Ezzel szemben nemcsak az ellenzéki, hanem valamennyi párton kívüli lap nem találja kielégítőnek az eredményt, sőt a nemzeti sajtó odáig megy, hogy a kölcsöntárgyalások eredményét teljes kudarcnak minősiti. Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: Hevest] Gusztáváé. XXII. Természetesen, Cataniában is van Garibaldi szobor. Egyeteme, mely legelső volt Siciliában, szép, renaissance városháza, operaháza, a pompás barokkstylü Theatro Massimo Bellini, mind érdekes és érdemes látnivalók. Catania a legnagyobb kereskedő pontja a szigetnek s a 300.000 lelket számláló város forgalma messze túlhaladja a már ismert két másik siciliai várost. Teljesen modern tengeri fürdője, a Plaja, finom, homokos strandjával nagyon sok üdülő idegent csábít Cataniába. Említésre méltó még, gyönyörű, új kútja is a vasúti állomás szomszédságában. 1904-ben készült, fehér márványból és mint az olasz díszkutak 95%-a, ez is természetesen nőrablást ábrázol. Vágtató lovak, kígyók, nimphák, korallok tömegéből ragadja ki a koronás alvilági isten, Plútó, a kétségbeesetten védekező, gyönyörű Pro- serpinát. Megnéztük még Catania olaszosan festői temetőjét, hol a luxusos kriptaházak lépcsőszerüen emelkednek. Virágot vittünk Szamkó bácsi két kis gyermeke sírjára. A szebb- nél-szebb síremlékek fényes otthonából, a minden felett domináló Etnára láttunk. Délután kirándultunk Acirealebe. Villanyossal mentünk. Gyönyörű parkjának kiugró terraszán kedvemre bámulhattam a Tengert. Megismertem Karl Rottmannak, a 19. szd. világhírű német festőjének, a Kiklopsz-sziklákról festett képeinek eredeti helyét. Szerelmese vagyok a tengernek, a mithologiának, a hódító, fűszeres illatoknak s itt minden olyan szépséges együttesben kápráztatta érzékeimet. Oh Homeros! Te kimagasló gigász az óriások közt is, kinek mesélő ajkain megszületett történetek csodái még majdnem 3000 év múlva is álomvilágba tudják ringatni az én rajongó lelkemet. A Te világtalan szemeddel látott mesék sohasem öregszenek el! Ahogy a sziklákat ostromló azúrkék tengert nézem, Odysseusról énekelt regéid varázsa fogott körül. Itt állok, ahol a trójai háborúból gazdag zsákmánnyal visszatérő hősöd, a vizek istenének egyszemű fiához, az emberevő, óriástestű Kyklopszok királyához, Polip- hemoshoz rabságba került, aki Odys- seust társaival egy óriási sziklával elzárt barlangban rabul tartotta. Odysseus, a mindig talpraeső hős azonban, álmában megvakitotta a szörnyeteget, s midőn ily módon csellel ki tudott menekülni börtönéből, hajóra szállván, gúnyos szavakkal illette az egyszemétől is megfosztott óriást, mire az sziklányi kődarabokat ragadott fel s a távozó csufolódó után dobta. Ezek a tenger habjaiban, előttem egyesével álló szikladarabok azok. Egy másik mese meg így szól: A kis Acis patak, mely ott torkol a tengerbe, valamikor a szép Galathea minfa kedvese volt, akit, mert miatta mellőzöttnek érezte magát Po- lyphnmos, megölt, s a szeretett kedves holttestét Galathea a kis patakká varázsolta. pán az érdekelt községekkel s az időpontot, amikor a szállítás megkezdhető. Kál község az erre vonatkozó értesítést még májúi havában megkapta s a kőszállítást május hő 23-án el is kezdte. Téves Kristóffy János úrnak az a közlése, hogy a kőszállítást az uradalom július hő 3. án kezdte el az egri járási főszolgabíró úr felhívására, ellenben tény az, hogy az uradalom már junius hő 11-én kezdte a fuvarozást, június hő 18-án azonban meglepetésszerűen beszüntette. Ez okozta a zavart s ennek elhárítására kísérelte meg a hivatal, hogy a normális fuvarbér ellenében, a gr. Károlyi uradalom terhére gépkocsikkal szállíttatja ki a kőanyagot. A tehergépkocsi szállítás azonban a mély homoktalajon nem volt lehetséges, azért kellett az államépítészeti hivatalnak a járási főszolgabíró úrhoz fordulni azzal a kéréssel, hogy a Károlyi uradalmat hívja fel az állomáson ez idő alatt erősen felszaporodott kőanyag kihordására. A szállítás váratlan beszüntetése folytán ugyanis a bányából érkező kőanyagot lehetetlen volt a hivatal által bérelt rak- területen elhelyezni; a követ a Máv. területén kellett lerakni, miért is a miskolci üzletvezetőség Kál-Kápolna állomásra zárlatot rendelt el és ennek feloldását a rakterületek teljes ki- üritésétől tette függővé. Az itt előadottak alapján tette meg az államépitészeti hivatal főnöke Kristóffy János úr által idézett kijelentését. Az egervárosi rom. kát. iskolák 1929. évi költségvetése, melyet az iskolaszék július 22-én tartott gyűlésén egyhangúlag elfogadott, f. hó 26-tól augusztus 10-ig bezárólag a plébániai hivatalban közszemlére kitétetett. Esetleges észrevételek és felebbezések ugyanez idő alatt adhatók be az iskolaszéki elnöknél. Ahogy e bűbájos mesék andalították repkedő gondolataimat, vi- rágbaborult babérligetek, gyümölcsérlelő narancs és citromerdők, szi- rom-tehertől roskadozó jázmin sövények illatával telített szellő lengedezett körül. Az olasz mindig dalol. Lágy, fuvolás, csupa mól akkordokból álló dallamaik szinte olvasztják a lelkeket. Visszamenet kiszálltunk egy cit- rombeváltónál s megcsodáltuk a még soha sem látott citromquantumot. Sortirozták, csomagolták a friss, leves, érett citromokat. Este, vacsoraután, régi magyarnótákat dalolgattunk Szamkó bácsival, olyan kedves, meghatott hangon énekelte: Kék nefelejts, virágzik a tó partján. A vezetőnk feleségével még ropogós csárdást is járt. < Másnap reggel mindnyájan nagyon leikőnkre vettük a búcsuzkodást, Szamkó bácsi hozzádőlt a váróterem ajtajához, zokogva nézett, integetett könyes szemmel távozó honfitársai után. (Folyt. köv.)
