Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-12-23 / 294. szám

I Előfizetési di) postai szállítás­sal'. egg hónapra 2 pengő 50 fillér, */« évre 7 pengő, *gges szám ára 10 fillér, vasár­it nap 20 fillér. ♦ őség 1 , Líceum, balra. : 11. ♦ Hirdetések ♦ milliméteres díj- szabás szerint ♦ számíttatnak. * Ara 20 Főszerkesztő: Dr. ORBÁN BDSZTAV * POLITIKAI NAPILAP felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XL V. évf. 294. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1928. december 23. A hideg ámely megkeméryítette végre a főid rögei*, fájóbbá teszi a nyo­mor szenvedését és amint febé- redik odakint a merők rőt avarja épen úgy terjed a sötét gond, az elkeseredés sok embertársunk szivében. Pedig az emberek most me­legre vágynak, az Üdvözítő szü­letésének ünnepén, a mindent feláldozó szeretet szimbólumá­nak napján szeretetre, megér­tésre, jó szóra, vigaszra vár most annyi szenvedő lélek. Mindég voltak, most is akad­nak szép számmal megértő jó­tékony lelkek, akik hol az egye­sületek utján, hol saját körük­ben és eszközeikkel gondolnak a nyomorultakra, az elesettekre. De ami van az még mindég ke­vés. — A háhorus rombolás hen­gere és az országcsonkitásunk lélekgyilkos uszálya olyan sok gazdasági életosirát pusztított el, hogy hosszú idő, nagy türelem, az egész társadalomnak áldozat­kész összefogása szükséges a viszonyok javulásához. Időszerű tehát ezekről elmél­kednünk különösen most, ami­kor nagyobb az elkeseredés és amikor nagyobbnak, érezhetőbb­nek kellene lenni az emberi szo­lidaritásnak, — melynek végső oka a szeretet. A szeretet megnyilvánulását azonban nemcsak azokban a ke­retekben kell ma megvalósíta­nunk, amely kereteket az eddigi jótékonysági mozgalmak kiépí­tettek. Nemcsak az árváknak, elesetteknek, betegeknek keserű ma a könnye. Hányán vannak a szemérmes szegények, a mun­kára, társadalmi, közigazgatási, igazságszolgáltatási segélyre vá­rók, akiknek bolt kérő vagy panaszszava sokszor nem hatol fel a hatalom trónusáig! Ezek számára is kérünk, az anyagi segítségnél sokszor többet érő szeretetadományt, — figyelmet, munkát, elfoglaltság-többletet, megértő lelket, igazi keresztényi áldozatkészséget. A magyar társadalom anyagi áldozatkészségét eléggé igénybe vették már eddig, sok helyen már nem is adhatnak többet. Da a szivünkkel végzett áldozatkész munkával ezren és ezren segít­hetnek még szenvedő embertár­saikon, ha ezt megtesszük : me­legebben, fényesebben ős tovább fognak ragyogni a szeretet ka­rácsonyfái. Sky. Januárban megkezdődik a vízvezeték és csatornázás munkálatainak leszámolása Ringelhann Béla igazgató nyilatkozata a villamos müvek, a vízvezeték és csatornázás mai helyzetéről. Eger, december 22. A városi közművek mai hely­zetéről Ringelhann Bála mű­szaki főtanácsos, villanygyári vezérigazgató ma a következő­ket mondotta az Egri Népújság munkatársának : — A villamos mű momentán rendben van, de tel­jesen ki van használva, tarta­lékberendezése nincs és esetleges géphiba azonnal világítási za­vart okoz. Ez volt a megindí­tója a Hevesmegyei Villamosság R T. létrehozásának, mert ha nem akartunk volna elektromos áramot venni, ez esetben gép- kerendezésönket ki kellett volna bővíteni, ami igen nagy beruhá­zási tőkét igényelt volna, már pedig a városnak a hitelére most más irányban van szüksége, így elsősorban az utak helyreállítására. — Erre a célra nagyobb kölcsönt kell a város­nak felvenni, amelynek az amor­tizációját nagyrószben az áram- bevételekből fogjuk biztosítani. ^ — Egyébként a jövő év JfeA villámot telepnél még emellett a megállapítás mellett ie beru­házásokat követel, mert hiszen a hálózatunkat teljesen át kell építeni. A magas feszültség, amelyik ez eddigi kétezer voltról ötezer voltra fog felemelkedni, kábel- vezetékbe kerül. Az összes transz­formátorok száma az eddigi kb. 90 darabról 14-re fog lecsök­kenni. Háromfázisú transzformá­torokra fogjuk kicserélni ezeket és megkezdjük az alacsony fe­szültségű világítási hálózatnak, háromfázisú négyvezetékes rend­szerre való átalakításit, amely a mai száz volt feszültségű áram helyett erőátviteli célra 380 volt, világítási célra pedig 220 volt feszültségű áramot fog szolgál­tatni. A világháború, amilyennek én láttam. Irta : József kir. herceg, tábornagy. Most hagyta el a sajtót Jó­zsef kir. herceg, tábornagy nagy történelmi munkájának harmadik kötete, amely az 5—6—7—8. és 9.-ik isonzői csatákat ismerteti. Akik a fenséges szerzőnek előző két kötetét olvasták, azok nehe­zen várták a folytatást. Na­gyon széleskörű judiciummal ítélő, rajongó magyar lélek­kel látó, az összes körülmé­nyeket ismerd hadvezér ad­ja elénk tapasztalatait, ame­lyekkel örök emléket állít a magyar katona hősiességé­nek, amely a megértő és ér­ző vezér alatt csodákat mű­velt és még nagyobb cso­dákra is képes lett volna, ha a vezérek lelke csak tizedrész- nyi megértéssel lett volna telítve, mint József kir. her­cegé. Ebből a nagyszerű történelmi munkából a ma­gyar katonák rajongva sze­retett vezérének leikéből fa­kadt könyvből közöljük az alábbi szemelvényt: 1916. február 29. Éjjel lassú lövegtűz és ciatá- rozás. Ma az öltözködésnél és még inkább az induláskor valami kü­lönös érzésem volt, bogy baj fog érni. Reggel 5 órakor gróf Pálffy Lászlóval és Eisner Bubnával Oppacchiasella-n át Marcottini-re mentem. Kétszer a tökéletes sö­tétség miatt — minthogy lám­pást nem szabad gyújtani az ellenséges tüzérség ébersége miatt — az űtszél árkába hajtot­tunk. Marcottini — ahol, azt hi­szem, a 3. Isonzo-csata óta nem voltam — a legmegrázóbb pusz­tulásnak siralmas képe; a há­zak murvagarmadákká összelő­ve. A törmelék alól rothadó hul­larészek állanak ki, számtalan rongy és foszlány, ezer dirib- darab és émelyitőeu fullasztő a rothadó hús bűzétől telített le­vegő. Miután az automobilt egy meg­határozott — kevésbbé veszélyes — helyre küldtük volt, egy fő­hadnagy vezetett a >Jőzeef fő­herceg lak« dolinába, mely a 111. magassági pont mellett, San Mar- tinótól délnyugatra van. Egy kűtezerű, 8—lOméter szé­les lyuk, mely függőlegesen esik a sziklatalajba. A sziklafalba keskeny lépcső van bevésve és körülbelül tiz méter mélységben fapadlőzat van, mely a mélység fölött elzárja a kutat. Innét aj­tón át a sziklába vájt két szo­bába jutunk, melyek még leg­nehezebb bombák ellen is feltét­len biztonságot nyújtanak. Ez a dandárparancsnok lakása. Ezen természetes aknának sziklafalait páfrányok nőtték be és néhány korcsos bozót tengődik rajtuk, a függőleges barlang környékén a Karszt sziklák között satnya tölgyes van, amely azonban a lövegtűztől nagyon szenvedett. Az ajtó fölött egy faállvány van kis tetővel, alatta a san-marti- nói templomnak kis harangja függ Soősezredesuekegyik sokat­mondó versével. San Martino harangja akkor fog csak meg- kondulni, mikor a győzedelmes »Előre !< el fog hangzani. A sziklafal redőiben mindenütt lö­vedékek, mind olyanok, melyek ide vágódtak be. Soős ezredes ajtaja előtt vár rám és beirom nevemet emlékkönyvébe. Idilli­kus egy remeteség. Innét Soős vezet. Meglehetősen élénk gya­logsági tűz van és mérsékelt lövegtűz. Egy még távolról sem kész — jobban mondhatnám, alig megkezdett — futóárokban megyünk két fal között és Soős ezredes mindig visszaszól: »Nur brücken!« A gyalogsági lövedé­kek csiripelnek fejünk fölött. San Martino előtt, az úgyneve­zett >bullaház«-nál — mint már, azt hiszem, múlt évben is leír­tam — még nincs futőárok és a kő védőfalak nagyon össze van­nak lőve, ide nagyon jól lát az ellenség a Monte San Michele állásaiból és .ezen darabot gép­puskáival minduntalan végig­szórja. Borongősan szürkül a reggel. Mi fedezéktől fedezékhez sietünk. San Martino még jobban elpusz­títva, mint midőn utoljára ott jártam , rom és törmelék- halmaz, hullák és roncsok min­denfelé, összehasonlíthatatlan pusztulás képe. Gsapereg az eső és a lövedékek zizegve repülnek és San Marino romjainak falába csattanva ütődnek. Ott van a »halálfutő«, egy teljesen pász­tázott utcácska. O yan gyorsan, ahogy csak lehet, megyünk át.

Next

/
Thumbnails
Contents