Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-12-23 / 294. szám
I Előfizetési di) postai szállítással'. egg hónapra 2 pengő 50 fillér, */« évre 7 pengő, *gges szám ára 10 fillér, vasárit nap 20 fillér. ♦ őség 1 , Líceum, balra. : 11. ♦ Hirdetések ♦ milliméteres díj- szabás szerint ♦ számíttatnak. * Ara 20 Főszerkesztő: Dr. ORBÁN BDSZTAV * POLITIKAI NAPILAP felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XL V. évf. 294. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1928. december 23. A hideg ámely megkeméryítette végre a főid rögei*, fájóbbá teszi a nyomor szenvedését és amint febé- redik odakint a merők rőt avarja épen úgy terjed a sötét gond, az elkeseredés sok embertársunk szivében. Pedig az emberek most melegre vágynak, az Üdvözítő születésének ünnepén, a mindent feláldozó szeretet szimbólumának napján szeretetre, megértésre, jó szóra, vigaszra vár most annyi szenvedő lélek. Mindég voltak, most is akadnak szép számmal megértő jótékony lelkek, akik hol az egyesületek utján, hol saját körükben és eszközeikkel gondolnak a nyomorultakra, az elesettekre. De ami van az még mindég kevés. — A háhorus rombolás hengere és az országcsonkitásunk lélekgyilkos uszálya olyan sok gazdasági életosirát pusztított el, hogy hosszú idő, nagy türelem, az egész társadalomnak áldozatkész összefogása szükséges a viszonyok javulásához. Időszerű tehát ezekről elmélkednünk különösen most, amikor nagyobb az elkeseredés és amikor nagyobbnak, érezhetőbbnek kellene lenni az emberi szolidaritásnak, — melynek végső oka a szeretet. A szeretet megnyilvánulását azonban nemcsak azokban a keretekben kell ma megvalósítanunk, amely kereteket az eddigi jótékonysági mozgalmak kiépítettek. Nemcsak az árváknak, elesetteknek, betegeknek keserű ma a könnye. Hányán vannak a szemérmes szegények, a munkára, társadalmi, közigazgatási, igazságszolgáltatási segélyre várók, akiknek bolt kérő vagy panaszszava sokszor nem hatol fel a hatalom trónusáig! Ezek számára is kérünk, az anyagi segítségnél sokszor többet érő szeretetadományt, — figyelmet, munkát, elfoglaltság-többletet, megértő lelket, igazi keresztényi áldozatkészséget. A magyar társadalom anyagi áldozatkészségét eléggé igénybe vették már eddig, sok helyen már nem is adhatnak többet. Da a szivünkkel végzett áldozatkész munkával ezren és ezren segíthetnek még szenvedő embertársaikon, ha ezt megtesszük : melegebben, fényesebben ős tovább fognak ragyogni a szeretet karácsonyfái. Sky. Januárban megkezdődik a vízvezeték és csatornázás munkálatainak leszámolása Ringelhann Béla igazgató nyilatkozata a villamos müvek, a vízvezeték és csatornázás mai helyzetéről. Eger, december 22. A városi közművek mai helyzetéről Ringelhann Bála műszaki főtanácsos, villanygyári vezérigazgató ma a következőket mondotta az Egri Népújság munkatársának : — A villamos mű momentán rendben van, de teljesen ki van használva, tartalékberendezése nincs és esetleges géphiba azonnal világítási zavart okoz. Ez volt a megindítója a Hevesmegyei Villamosság R T. létrehozásának, mert ha nem akartunk volna elektromos áramot venni, ez esetben gép- kerendezésönket ki kellett volna bővíteni, ami igen nagy beruházási tőkét igényelt volna, már pedig a városnak a hitelére most más irányban van szüksége, így elsősorban az utak helyreállítására. — Erre a célra nagyobb kölcsönt kell a városnak felvenni, amelynek az amortizációját nagyrószben az áram- bevételekből fogjuk biztosítani. ^ — Egyébként a jövő év JfeA villámot telepnél még emellett a megállapítás mellett ie beruházásokat követel, mert hiszen a hálózatunkat teljesen át kell építeni. A magas feszültség, amelyik ez eddigi kétezer voltról ötezer voltra fog felemelkedni, kábel- vezetékbe kerül. Az összes transzformátorok száma az eddigi kb. 90 darabról 14-re fog lecsökkenni. Háromfázisú transzformátorokra fogjuk kicserélni ezeket és megkezdjük az alacsony feszültségű világítási hálózatnak, háromfázisú négyvezetékes rendszerre való átalakításit, amely a mai száz volt feszültségű áram helyett erőátviteli célra 380 volt, világítási célra pedig 220 volt feszültségű áramot fog szolgáltatni. A világháború, amilyennek én láttam. Irta : József kir. herceg, tábornagy. Most hagyta el a sajtót József kir. herceg, tábornagy nagy történelmi munkájának harmadik kötete, amely az 5—6—7—8. és 9.-ik isonzői csatákat ismerteti. Akik a fenséges szerzőnek előző két kötetét olvasták, azok nehezen várták a folytatást. Nagyon széleskörű judiciummal ítélő, rajongó magyar lélekkel látó, az összes körülményeket ismerd hadvezér adja elénk tapasztalatait, amelyekkel örök emléket állít a magyar katona hősiességének, amely a megértő és érző vezér alatt csodákat művelt és még nagyobb csodákra is képes lett volna, ha a vezérek lelke csak tizedrész- nyi megértéssel lett volna telítve, mint József kir. hercegé. Ebből a nagyszerű történelmi munkából a magyar katonák rajongva szeretett vezérének leikéből fakadt könyvből közöljük az alábbi szemelvényt: 1916. február 29. Éjjel lassú lövegtűz és ciatá- rozás. Ma az öltözködésnél és még inkább az induláskor valami különös érzésem volt, bogy baj fog érni. Reggel 5 órakor gróf Pálffy Lászlóval és Eisner Bubnával Oppacchiasella-n át Marcottini-re mentem. Kétszer a tökéletes sötétség miatt — minthogy lámpást nem szabad gyújtani az ellenséges tüzérség ébersége miatt — az űtszél árkába hajtottunk. Marcottini — ahol, azt hiszem, a 3. Isonzo-csata óta nem voltam — a legmegrázóbb pusztulásnak siralmas képe; a házak murvagarmadákká összelőve. A törmelék alól rothadó hullarészek állanak ki, számtalan rongy és foszlány, ezer dirib- darab és émelyitőeu fullasztő a rothadó hús bűzétől telített levegő. Miután az automobilt egy meghatározott — kevésbbé veszélyes — helyre küldtük volt, egy főhadnagy vezetett a >Jőzeef főherceg lak« dolinába, mely a 111. magassági pont mellett, San Mar- tinótól délnyugatra van. Egy kűtezerű, 8—lOméter széles lyuk, mely függőlegesen esik a sziklatalajba. A sziklafalba keskeny lépcső van bevésve és körülbelül tiz méter mélységben fapadlőzat van, mely a mélység fölött elzárja a kutat. Innét ajtón át a sziklába vájt két szobába jutunk, melyek még legnehezebb bombák ellen is feltétlen biztonságot nyújtanak. Ez a dandárparancsnok lakása. Ezen természetes aknának sziklafalait páfrányok nőtték be és néhány korcsos bozót tengődik rajtuk, a függőleges barlang környékén a Karszt sziklák között satnya tölgyes van, amely azonban a lövegtűztől nagyon szenvedett. Az ajtó fölött egy faállvány van kis tetővel, alatta a san-marti- nói templomnak kis harangja függ Soősezredesuekegyik sokatmondó versével. San Martino harangja akkor fog csak meg- kondulni, mikor a győzedelmes »Előre !< el fog hangzani. A sziklafal redőiben mindenütt lövedékek, mind olyanok, melyek ide vágódtak be. Soős ezredes ajtaja előtt vár rám és beirom nevemet emlékkönyvébe. Idillikus egy remeteség. Innét Soős vezet. Meglehetősen élénk gyalogsági tűz van és mérsékelt lövegtűz. Egy még távolról sem kész — jobban mondhatnám, alig megkezdett — futóárokban megyünk két fal között és Soős ezredes mindig visszaszól: »Nur brücken!« A gyalogsági lövedékek csiripelnek fejünk fölött. San Martino előtt, az úgynevezett >bullaház«-nál — mint már, azt hiszem, múlt évben is leírtam — még nincs futőárok és a kő védőfalak nagyon össze vannak lőve, ide nagyon jól lát az ellenség a Monte San Michele állásaiból és .ezen darabot géppuskáival minduntalan végigszórja. Borongősan szürkül a reggel. Mi fedezéktől fedezékhez sietünk. San Martino még jobban elpusztítva, mint midőn utoljára ott jártam , rom és törmelék- halmaz, hullák és roncsok mindenfelé, összehasonlíthatatlan pusztulás képe. Gsapereg az eső és a lövedékek zizegve repülnek és San Marino romjainak falába csattanva ütődnek. Ott van a »halálfutő«, egy teljesen pásztázott utcácska. O yan gyorsan, ahogy csak lehet, megyünk át.
