Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-07-15 / 162. szám

Előfizetési díj postai szállítás­sal: egy hónapra 5 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ ab a 24 FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatalt Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám; 11. ♦ Hirdetések* milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. ORBÁN GUSZTÁV $ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XL V. évf. 162. szám, ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1928. július 15. Eltemették a szatmári püspököt Aratás. A megérett termés istenáldá- sában gyönyörködik a gazda. A búzakalász a magyar nép örö­me, reménye. Ebből kell jutói az asztalra, a kis család ruhá­zatára, adóra. Ezzel áll, vagy bukik. A magyar föld nem hálátlan azzal szemben, aki vele szere­tettel foglalkozik. Da nemcsak szeretet kell hozzá manapság, hanem a haladásnak, a mező­gazdaság tudományának a sza­vára való okos hallgatás. A gaz­da ma már a vetésnél is befo­lyásolhatja az aratást, ha pl. nemesített vetőmagot használ. A földmivelésügyi kormánynak állandó és sikeres törekvése az, hogy a nemesített vetőmag sze- retetét ingyenes vagy kedvez­ményes kiosztással elterjessze. A nemesmag-akciő évről-évre jobban megtermi gyümölcsét. A haladó gazda büszkeséggel nézi aztán a földjét, tudja, hogy jő úton, a boldogulás útján van. De jő vetőmagon kivül erő­teljes táplálkozásra is van szük­sége a földnek. Kimerült a ma­gyar föld, hangzik jobb és bal- felől. Azt is örömmel konstatál­hatjuk, hogy a műtrágya hasz­nálata egyre kedveltebb s tuda­tosabb lesz. Műtrágya fajta van elég, szuperfoszfát, káli, ammó­niák, mésznitrogőn, mésziszap, homokra ebből, nehéztalajra amabból, egy évi kamatmentes hitelt is kap erre a kormánytól, csak tudjon választani a sok kö­zül. És itt látok némi elhirtelen- kedést, hiányt. Nemcsak olcsó és jő műtrágya kell, hanem kell egy nagyon fontos közbevetett aktus is: a talajvizsgálat. Németországban majd minden városra jut egy talajvizsgáló állomás, oda bevisz a gazda egy szakajtőnyi földet, aztán meg­mondják, minek a hijjával van, mivel pótolja. Nálunk még csak úgy találomra táplálják a földet, különösen a kisgazdák. A természetes trágya okszerű kezelésére és felhasználására na­gyobb gondot kell fordítani az eddiginél. Örömmel hallom, hogy már több hevesmegyei gazda földes emésztőt épittet. íme, a kisgazda sem zárkózhat el a haladás elől. Csak aztán nem Szatmár, július 14. Tegnap temették el nagy rész­vét mellett az elhunyt Boromissza Tibor szatmári püspököt. A gyászszertartást gróf Majláth Eger, július 14. Az Egri Népújság az utóbbi időben több cikkében rámuta­tott az egri bor nehéz problé­májára. A kérdéssel legutóbb a városi tanács is behatóan fog­lalkozott és kereste a kivezető utat a mai súlyos helyzetből, Egyik olvasónk most fölkeresett bennünket és beszélgetésünk során föltárta előttünk az ügy­nek eddig nem tárgyalt oldalait is. A szakember a beszélgetés során az alábbiakat mondotta; — Az egri bor ügye és a ma­gyar bor ügye ugyanaz. A régi békeidőben Nagymagyarország bortermelése is csak úgy virá­gozhatott, hogy a bortermés 50—60 százalékát külföldre szál­lították. Ma sem jelent megol­dást a magyar borra a halfogyasztás emelése. A halfogyasztást ma nálunk alig lehet emelni. A boldog világban a pecsenyére ízlett a bor, még a bicskanyitogató savanyú bor is. De ki eszik ma pecsenyét? Sem a köztisztviselő, sem a munkás asztalára nem kerül most olyan sűrűn a pecsenye. — Aztán meg az Ízlés is megváltozott a bor­ral szemben. Nem kell ma már a kemény, savas bor az embereknek. Édes, fokos bort akar mindenki, mint azt a vendéglősök és bor­tudom, mi lesz nagyobb, az irigység vagy a belátás b a be­látást követő tett. A külföld gazdatársadalma száz évvel jár elől — gyenge talajon, a mi gazdáinknak a magyar Kánaán földjén hétmért- földes léptekkel kell előre rűg­Gusztáv erdélyi püspök végezte. A szatmári káptalan a püspök elhalálozása után Szabó István pápai prelátus kanonokot válasz­totta meg káptalani helynökké. kereskedők bizonyíthatják. Ezért mondotta nekem egy bécsi bor- nagykereskedő ismerősöm azt, hogy ez a megváltozott ízlés okozta a görög borok fellendü­lését, pedig a görög bor nem is természetes; tizenhat fokos és édes mint a méz. — Egerben is nagyobbrészt kemény savas borok teremnek. Az egri tömegborok részére legcélszerűbb volna egy városi pezsgőgyár felállítása. Pezsgőgyártás céljaira ma leg­alkalmasabbak az egri és a da­róci tömegborok. Palugyayék is Egerben és Da- rőcon vásárolják a pezsgőhöz a bort. — Különleges hibája az egri bortermelésnek az a régen han­goztatott tény is, hogy Egerben nincsenek tipus-borok. Ma nincs kimondottan egri fajbor, csak vegyes fehér borok, vagy ve­gyes vörös borok. Ezen az ál­lapoton a termelés egységes irányítása és egy nagy egri pinceszövetke­zet segítene. Az egri vendéglők. — Az egri bor szempontjából egészen jelentéktelen szerepet játszanak ma az egri vendéglők és korcsmák. A legnagyobb ven­déglősök nem adnak el ma Eger­ben havonta nyolchektoliternél több bort. A napi fogyasztás tatniok, hogy behozzák a mu­lasztást. Nem elegendő csak a jő termésnek, a gazdag aratásnak örülni, hanem minden igyeke­zettel, haladásvággyal a jobb termés, a megtizizeresedett ka­lász lehetőségén kell munkál­kodni ! Dr. Cs. L. Csak a kivitel mentheti meg a magyar bortermést Az egri bor súlyos problénfája. — Tönkremennek az egri vendéglők. Nagy mértékben csökkent Egerben a borfogyasztás. Pezsgőgyár felállítása szükséges Egerben. sem több egy-egy vendéglőben átlag 29 liternél, de gyakran 4—6 liter sem fogy el naponta. Agonizálnak az egri vendéglők. Egy napon három vendéglő ciukott be most is, mert tönkre­ment. Ami pedig a vendéglői borárakat illeti, hadd mondjam el a következőt: Egyik egri vendéglős szüretkor vásárolt mustot 80 fillérért. Ha most hoz­zászámítunk 4 százalék seprőt, 1 százalék apadást, 19 lillér fogyasztási adót, 3 fillér for­galmi adőt és a minimális tizfil- lér rezsit, akkor megtalálná szá­mítását a vendéglős az 1 P 60 filléres eladási árnál, ha 50—100 litert adhatna el naponta. De csak 6—20 litert ad el. Itt a hiba. Az egri borkereskedők. — Az egri borkereskedők nem Egerből élnek, hanem a vidék­ből. De a külföldi vagy a pesti nagykereskedők nem ezeknél, hanem a termelőknél vásárol­nak, — már amikor vásárolnak. — Ha Egert zárt területté tennék, abból nem lenne hasz­nuk az egri bortermelőknek, mert ezzel csak a síkvidéknek használnának. Ha ugyanis az egri borkereskedők csak egri borokat árulnak, akkor vevőik elmennek Erdőtelekre, Hevesre stb. Mert Egerben 70—80 fillér, a vidéken 45—50 fillér a bor literje, Gyöngyösön és Visontán pedig 12 fokos bort adnak 60 fillérért. Sem egri vendéglős, sem egri kereskedő nem árul »egri« néven idegen származású bort. Gyöngyös és Heves kör­nyéke az által is előnyös hely­zetben van, hogy Egerben 6 P, ott pedig 3 pengő a szőlőnap­szám. Emellett kénytelenek va­gyunk számolni azzal a ténnyel is, hogy az aránylag jobbnak ígérkező szőlőtermés miatt és a fogyasztás csekélysége miatt a bor ára csökkenőben van. Makiáron a szövetkezetben 1 P, Bélapátfalván 1 P 20 fillér egy liter bor ára. — Sem a kereskedő, sem a vendéglős, sem a termelő nem hibás tehát a magyar bor súlyos helyzete ügyében. Itt egyedül a kivitel segít, mert a belfogyaiz- tás csak a jobb gazdasági vi­szonyok mellett emelkedhet, ak­kor sem nagy mértékben.

Next

/
Thumbnails
Contents