Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-11-20 / 266. szám
2 wmse*RÄWcwe^4«(*w EGRI NÉPÚJSÁG lehetnek a magasabb színvonalú férfi-kőrusnsk, de talán mégip Pyrker egykori egri érsek «A mindenható» című költeményének hatalmas előadásában csúcsosodott ki Huszthy Zoltán karnagy nem mindennapi tudása és a kitűnő Dalkör pompás kó• passége. Szomorúan kell azonban megállapítanunk, hogy a »Magyar Athén« nem mutat megértést nagykulturájű Dalkörének művészi muukája iránt és alig 60— 70 fényi lelkes közönség gyönyörködte végig a magas zenei értékű Schubert-hangversenyt. Az előkelőségek a polgármester kivételével, mind hiányoztak. Az idők szomorú jele ez Egerben ! 90 Rózsa és Liliom. ifjúsági szinielőadás az Angolkisasszonyok egri intézetében. Eger, november 19. Ismét ragyogóan szép és sikerült előadásnak volt színhelye az Angolkisasszonyok egri intézetének barokk díszterme. November 17.-én és 18.-án délután 5 érái kezdettel az intézet ifjúsági Mária-kongregáciőjának tag- jai adták elő boldog emlékű Bartalos Gyula dr. iRózsa és Liliom« című öt felvonásos történelmi drámáját. A költői szépségekben bővelkedő dráma Néró császár uralkodásának idejében játszódik le és meghatóan szép izgalmas cselekményeiben Krisztus híveinek győzelmét tárja elénk a vérengző pogány császár kegyetlenkedéseivel szemben. Bartalos Gyula Rózsa és Liliom címen sz. Tekla életét dolgozta fel, ki bár a pogány Diana istennő főpapjának leánya, finom lelkű keresztény neveiőnőjének (Fébe) hatása alatt kereti az igazságot és boldogságot és a kereszténységben találja azt meg. Tekla és testvére külső és belső szétsodrődása mögött, mint hátteret ott látjuk a kereszténység és pogányság küzdelmeit, az utóbbi bukásával a kereszténység diadalát. Ami azonban lelkünket lenyűgözve tartotta, az nemcsak az események érdekessége, hanem a szereplők tökéletesen szép játéka, a rendezés mesteri műve volt. A főszereplőknek igen nehéz problémákat kellett megoldaniok. S örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezeket gyönyörűen, nagyrészt az iskola színvonalát messze túlszárnyaló művészettel oldották meg. Hie- rosznak, Diana főpapjának tragikumát, aki leányát Veszta- szűznek kényszeríti, igazi művészettel alakította úgy Med- veczky Irén, mint Guggenberg Alice. Teklát Ivanovich Ilonka, illetve Miklőssy Mária, Rubriát Limann Mária, illetve Varsányi Ilonka igazán lelkes ihletettség- gél, átérzéssel játszották. A keresztény nevelőnő szerepét jól alakították Búzás Nelli és Kug- ler Ilonka. Tamirisz tragikumát úgy Buday Ilonka, mint Med- veczky Irén igazán lélekkel áb rázolták. Da mindegyik szereplő igazi átéléssel,tanulmánnyal tette értékessé előadását. Klélia a jősleány (Lukács Ilonke, illetve Barsy Ilonba), Publiusz Leotuluiz proconsul (Szalay Mária, illetve Reisz Margit), Sz. Péter (Danassy Eugénia), Sz. Pál (Ivá- novich Margit), Sz. Barnabás (Gyulay Irén), Tigellinusz prefektus (Török Valéria ás Gröber Éva), Néró (Almáíy Mária, Kiss Hone) mied elsőrangú játékot produkáltak. Oktávia császárnőben a nemesen gondolkodó, jő iránt fogékony női lelket szemléltették Füstős Margit és Majer- csik Erzsébet. — Kisebb szerepeikben igen szépen nyilatkozott meg Schlögl Mária (ötvösök fő- mestert), Fejér Mária, Kraichely Adrienne és Lövei Olga (ötvösök), továbbá Kollmann Klára (Julia udvarhölgy), Batta Etelka, Turtsányi Borbála (biráb), Chtnell Erzsébet (börtönőr) ée Lengyel Margit (főporboláb) tehetsége. A Diana szobra körül táncoló leányok úgy lengtek, mint harmatos virágszálak. PavlyákG. és Sárga Vilma nemes vonalú szőlő- táncaiban lélekzetet visszafej- tottan gyönyörködött a közönség. — A Veszta-szűzek fehér- ruhás kara gyönyörű képet alkotott, nemfaevésbé a börtönben Teklát vigasztaló keresztény nők s a fényes császári udvar. A tömegindulatot nagy hatással juttatták kifejezésre a zsidókat és pogányokat képviselő csoportok. — A szebbnél szebb karénekekkel átszőtt előadást igazán hatásosan zárta be az utolsó, nagy színpadi technikával megrendezett élőkép. A közönség úgy szombaton miDd vasárnap délután szinültig megtöltötte az intézet dísztermét és feledhetetlenül szép emlékek1928. november 20. kel távozott a színielőadásről. óizinte elismeréssel kell megemlékeznünk a tanárnőkről, akik az iskolai színvonalat, sőt a vidéki kereteket is messze felülmúló rendezést és színpadi technikai kiállítást, valamint a kitűnő betanítást végezték. — A siker elsőrendű tényezőjét jelentő eme fontos és fáradságos munkát M. Neszvadba Gizella és M. Werner Mária tanárnők végezték. Úgy a feongreganiíta leányok, mint buzgó tanárnőik azt a nemes és szép célt szolgálták az előadással, hogy annak jövedelméből a szegény gyermekek karácsonyfájára hozzon ajándékot a Jézuska. HÍREK Doktorráavatás. A szegedi m. kir. Ferenc József Tudományegyetemen november 16-án Tömösváry József egri jogszigorlót a jogtudományok doktorává avatták. Csaby István volt egri várkapitány síremlék« a Lyceum kögyiijte- menyóban Az egri vár földalatti folyosóinak a feltárása közben a munkások a török ciszternák falából egy sírkövet is kifejtettek ; a sírkő a régészek véleménye szerint eredetileg Ciaby István volt egri várkapitánynak (1531—34.) a Csaby-bástyán fekvő sírját díszítette. A várszékesegyház köveivel, gótikus oszlopfőivel együtt a Lyceum kőgyűjteményében helyezték el a Csaby-síremléket. Baleset az egri vasútállomáson. Juhász József államvasuti kocsi- rendezőnek ma délelőtt az egri állomáson tolatás közben a bal karját két helyen eltörte a reázuhanó súlyos összekötőkapocs. A sebesültet a mentők szállították a kórházba. Trianon bűne. Török Kálmán prépostkanonok ünnepi beszéde az egri revíziós nagygyűlésen. Ezerharminckét esztendeje annak, hogy a honfoglaló fejedelmi vezér Európa keletén, Nyugat kapujában hazát szerzett őseinknek s nekünk. A tizenegyedik százévbe fordult ittlakásuok alatt sokszor elborult a magyar ég s az idők folyásában talán több jajja, könnye volt nemzetünknek, mint öröme, vidulása. A küzdelmes magyar századok megpróbáltatásai között mégis a legsötétebb gyászt borította ránk Mohi, Mohács és Trianon. E három között is a legfájdalmasabb Trianon. Mohi, Mohács az élet és vagyon szörnyű pusztulása, tele irtőzatot, borzadaiyt keltő vészes emlékekkel. Trianon mindezeknél több, több mint Mohi és Mohács, mert a tatár és török hordák a nemzet legdrágább kincsét, az életet irtották ugyan s üszkös romok meredeztek lábaik nyomán, de a haza földje, az édesanya cionkítatlanul fennmaradt. Trianon ezt: hazánkat, az édes anyánkat csonkította meg, rajta végzett olyan viviszekciói, melynél embertelenebb cselekményt alig ismer a világtörténelem. Szomorú sorsa ez annak az országnak, mely nyugat kapujá ban századok ostromát állta • úgy szólván utolsó csepp vére hullásáig védelmezte azoknak kultúráját, élet- és vagyonbiztonságát, akik hála fejében a trianoni békeparanci diktálásával hóhéraivá váltak. A trianoni országdarabolás természetes következménye a revízió gondolata, e gondolatnak a I telkekbe való átvitele, ápolása és : a lankadatlan éberség felkeltése | a revízió kérdésében a magyar | élet minden vonalán. ! Ebben a kérdésben nem lehet i szó megalkuvásról, gyáva bele- l nyugvásról, bűnös nem törődésről és a sült galamb várásáról. A trianoni fájdalom belenyilalt minden igaz magyar szivébe ée az fűtött seb sajgásnak eleven érzése szolgál bizonyságul arra, hogy éberséggel kísérünk a revízió kérdésében minden mozdulást. Ezt követeli a történelmi ha- zafiság, mely féltékeny szeretető annak a főidnek, melyet a honfoglaló ősök hazánkul megszereztek s elődeink vérrel-karddal fenntartottak. A történelmi ha- zafiság az apáink hagyományainak tisztelete és a kegyeletei virrasztás a sírjaik fölött, melyek poraikat takarják. Történelmi hazafíság a hazáért hozott minden áldozatról velő hálás emlékezés és a nemzet egész múltjának ránk maradt drága örökségként szivünkbe zárása. A történelmi hazafíság nagy erkölcsi tőkénk; e nélkül betölt- hetetlen ür támad a múlt és jelen között s megszakadnak a hazaszeretet élő gyökerei. A magyar szivet dobogtató hazaszeretetnek tehát parancsoló követelése a ragaszkodás a Szent Korona több mint ezeréves bir- tobállományához. S minthogy e ragaszkodás átöleli a múltat, a jelent s jövőt, a nemzeti becsület feladatává teszi e birtokállomány visszaszerzését és fenntartását. E ragaszkodásban szivünk minden érzékenységével együtt kell érezni az idegen uralom alá jutott testvéreink minden fájdalmával. Milyen gyötrelmei fájdalom ! . . . A magyar sző, a cn gyár imádság elnémul a gyermek ajkán, erőszakosan elfelejtetnek vele mindent, ami magyar. A magyar élet, érzés s akarat minden nyilvánuláta büntetendő cselekmény. Ki csodálkozhatnék a fölött, hogy a rabigába került magyar testvér már-már így kiált föl: «Uram, vedd el kérlek az én lelkemet tőlem; mert jobb nekem a halál, mint az élet.« Ez a lelketölő fájdalom a trianoni fájdalom, melynek jajkiáltása bárom és fél millió magyar lélekből száll felénk az ország négy égtája felől. És ha a törlénalmi hazafíság i a magyar szivet dobogtató hazaszeretet vállvetéat parancsol a trianoni béke felbontására, megköveteli azt a magyar életakarás is; jelenünk, jövendőnk egyaránt. Állami, szellemi, ipari és gazdasági életünket e cionk ország ellenségeinek ecélgyürüje szorítja, mely azt megfojtani kész, mint a hőhérkőtél. Nem azért, mintha pl. borunk, búzánk s egyéb termésünk nem volna jó nekik, hanem azért, mert elsorvasztó politikai céljuk az, hogy megakadályozzák erőgyarapo- dásunkat, mely ellenük fegyvert adhatna kezünkbe. A trianoni parancioltbéke felbontása a magyar életakarásnak elengedhetetlen követelménye azért, hogy az ezeréves határok visszaállításával a csonka-ország visszakapja közvetlen fogyasztó területeit egy részről, más részről pedig azért, hogy állami, szellemi, kulturális, ipari és gazdasági élete kiegészüljön. Mindezek nélkül a magyar életakarás sziszifuszi küzdelem. A történelmi hazafíság és hazaszeretet e követelményei mellé tehát életbevágó igények elismertetésével társul a magyar életakarás. E három szempont mérlegelése mellett nem akadhat magyar szív és lélek, aki be ne látná a
