Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-11-17 / 264. szám

\ \ 2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. november 17. Méltóságteljes tüntetés lesz a vasárnapi revíziós nagy-gyűlés A pápa 50 éves jubileuma. Budapestről jelentik: Decem­ber hó 20.-án üli meg XI. Pius pápa áldozöpapságának félszá- zadoe jubileumát és ugyanakkor mutatja be aranymiséjét. A pipa aranymiaéjének emlékére a ró­mai S. Carlo al Corso templom­ban az egész világ katolikusai­nak adományaiból díszes oltárt emelnek és Serédi Jusztinján bíboros-hercegprímás felhívásá­ra december 8,-án erre a célra minden magyarországi templom­ban gyűjtést fognak rendezni. Szabad választásokat igér a román kormány. Bukarestből jelentik: A minisz­tertanács permanens üléseken tárgyalja a választások előké­szítését. Felmerült a hadiállapot megszüntetésének kérdése is és a miniszterek nagytöbbségének véleménye az, hogy a rendkívüli állapotokat meg kell szüntetni és a választási agitáciőt az egész országban Bzabaddá kall tenni. Cihosky tábornok, hadügyminisz­ter kijelentette, hogy garantálja a rendet és azt, hogy a hadsereg a rend fentartásán túl semmiféle formában nem fog a választások menetébe beavatkozni. Csak az­tán ez a sok szép Ígéret ne bi­zonyuljon írott malasztnál több­nek. * * Elek cukrászdájában előre vegye meg jegyét a Schubert hangversenyre! 17-én este fél 9 órakor a Kaszinóban. Nemzetiszinű plakátok jelentek meg ma Eger utcáin: a város társadalma világgá akarja kiál­tani, hogy a tízéves igazság­talanságot nem bírja tovább. Mialatt Európa győztes nagy­hatalmai s a körülöttünk élő rabló államok mindenütt diadal- ünnepet ülnek, azalatt a letiport, megcsonkított Magyarország mél­tóságteljesen, némán tárja halá­los sebeit a világ elé. A Magyar Revíziós Liga kezdeményezésé­re a magyar társadalom gyász­ünnepet iktatott naptárába, em­lékezésül a történelem legégbe- kiáltóbb igazságtalanságára, a trianoni békekötésre. Egerben a nagymultú, minden hazafias megmozdulás élén álló Egri Kastinó Egyesület rendezi vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében az ősz- ízes társadalmi egyesületek be­vonásával és minden társadalmi réteg szavának hallatásával ezt a tiltakozó nagy-gyűlést, melyen Eger, november 16. Az egri hőstyák lakóit tegnap reggel óta egy kóborló veszett társadalmi életünk legkiválőbb- jai fognak hangot adni a magyar fájdalomnak. A Revíziós Liga részéről dr. Altenburger Gyula közgazdasági egyetemi előadó, a Magyar Tár­sadalmi Egyesületek követségé­nek társelnöke fogja a gyűlés résztvevőit a revíziós ügy jelen­legi állásáról tájékoztatni. Közel egy évtizeden át némán tűrt szenvedések nyomán felsza­kadó élniakarás hangja fog fel­csendülni a vasárnapi demonstrá­cióban Egerben is és méltókép­pen fogja annak a tiltakozásnak a crescendóját növelni, amely nov. 18.-án az egész országban egy szívvel lélekkel száll az ég felé. Eger népe, lobogózd fel házai­dat erre a nagy napra, díszítsd fel a nemzeti színek ragyogó sugaraival kirakataidat, de min- denekfelett hozd el bús magyar szivedet a Városházán tartandó gyönyörű ünnepélyre. kutya tartotta nagy izgalomban. A beteg állaton a tulajdonosá­nak, Bankó István siketnéma­intézeti tanárnak Széchenyi-úti lakásán törtek ki a veszettség jelei. A kutya a lakáson a család öt tagját, majd megszökve, a a Rákőozi-út környékén még három főldmivest, egy földmives- asszonyt, egy asztalosiDast és egy kutyát mart meg. A vizsla egy- ideig még a városban kóborolt, azután a külterületek felé vette útját ■ a síkhegyi határban lát­ták utoljára. A hatóságok a polgárság ép­ségének és nyugalmának meg­óvására nagy hajszát indítottak a veszett állat után, de a csü­törtöki nap minden eredmény nélkül telt el; a vizsla nyomta­lanul eltűnt. Valószínűen a sző­lők között barangolt s csak ma éjszaka jött újból a város felé. Valamivel éjfél előtt a tiha- méri pincék környékén támadta meg az éjjeli őrt és a karjába harapott. A kétségbeesett ember baltájával védekezett • a se­gítségére érkező társaival együtt sikerült megfutamítaniok a ku­tyát. A négy, csupán rövid fej­szével felszerelt éjjeliőr ezután a tihaméri váinházhoz sietett, hogy a rendőrségnek megtele­fonálják a történteket. A veszett állat itt újból megtámadta őket, ■őt harmadszor is rájuk rohant a tihaméri hengermalom ablaka alatt. Nemsokára segítségükre érke­zett egy rendőrjárőr. A derék emberek — Baróctay István őr­mester és Nyeste József közren- dór — kézilámpájuk világánál minden habozás nélkül hozzá­fogtak az időközben elmenekült állat felkutatásához. A város felé vezető Sas-úton érték utol a veszett kutyát és négy revolver- lövéssel megölték. Ma éjszaka agyonlőtték a rendőrök az egri hóstyákat izgalomban tartó kóbor veszett kutyát Az állat a tihaméri pincék fejszével védekező éjjeli őreit három ízben támadta meg. Zeneegyesületünk. Irta: Kelemen Lajos. Megalakult végre Egerben a régen nélkülözött zeneegyetülei. Mikor két év előtt a Beethowen- ünnepséget nem várt fényes si­kerrel összehozta a néhány lel­kes emberből önként alakult ad hoc rendezőség, akkor mindenki azt hitte, hogy ez a bámulatos siker lesz az a hatalmas szer­vezőerő, mely a klasszikus zene művelésére hívatott állandó zene- egyesületeket megalakítja. Sajnálattal láttuk azonban, hogy a szellemőriás emlékéből gyulladt láDg csak addig lobo gott, míg az ünnepség, ■ abban a nagy szellemnek holta után is ellenállhatatlanul ömlő hatása tartott. Az ünnepi hangverseny elmúltával ismét nyugalmas csönd támadt Egerben a klasszikus nagy területén. Egy másik láng- észnek kellett a halhatatlanság fényes helyéről ismét leszállania a szervezésre hivatott egyének közé, hogy újból cselekvésre és a művészi egyesület régóta várt megszervezésére ösztönözze őket. Nagyon örvendetes esemény a zeneegyesület megalakulása. Mert hiszen a magyar városok között a műveltségben az elsők között álló Eger, ahol a zene ikertestvére, a dal, fényesműltű, országos magaslatra emelkedett művelőre talált az Egri Dalkör­ben, a zeneművészetnek éppen a leggrandiózusabb nemét, az or- kesztrális zenét nélkülözte eddig. De örvendetes azért is, mert az úgyszólván egy-két hét alatt összehozott Baethowen-ünnepség sikere bizonyítja, hogy Egerben egy nagyszerű szellemi gépezet­nek nemes alkalkatrészei hever­nek szerteszét, amelyek csak arra vártak, hogy összeállítsák egy hatalmas művészi gépezetté, élére álljon műértö mestere ■ megin­dítsa a hajtó erőt. Immár ez meg­történt. Megkezdte működését a gép. Gép, amelynek lelke van. S működése nyomán a hangje­gyes füzetek kincstárában nyug­vó bájos dallamok, és tündéri harmóniák nemsokára életre kel­nek. A Magyar Athénben bekötött szemmel jártunk eddig a klasszi­kus zene világában, csodás tájak között. Ismerjük a világi zene- irodalomban a múltnak és jelen­nek azokat a nagy alakjait, élü­kön Beethowenue), hazánkban Erkellel, akiknek az Alkotó a saját magának fentartott hata­lomból, a teremtés erejéből adott egy részt ajándékba. Ismerjük jól, úgy mint ahogyan ismerjük a Niagarát — könyvekből, le­írásokból ; de nem hallottuk az égzengéssel versenyre kelő dü­börgését ; nem láttuk millió víz- csöppé szerte szóródó habjait. Mindenki tudja, hogy a zene­művészet legmagasabb csúcsa Beethowen kilencedik szimfóniá­ja. De hányán hallották azt? És akik hallották, hányán vannak a zenei érzék finomultaágának azon a magaslatán, ahol a ke­délynek gyöngéd, finom része, ■zépérzelem, úgy szívja magába ennek a műnek csodás szépsé­geit, mint a szomjas föld a zá­port. Hányán hallották a dal­művek gyÖDgyeit: a Loheogrint, Tanúba uiert, Hunyadi Lászlót, Bánk Bánt, Carment, Fideliót, Figaró házasságát, a Trouba- badurt stb.? És akik hallották, milyen magasságra emelkedtek, a harmóniák hangfestő szépsé­gével a gyönyörködés magasabb légkörébe ? Zeneegyesűletúnk nem volt, szimfóniákat, zenekari műveket nem hallottunk, szín­házunk az operák előadását nem bírja meg. Itt erős hiányok tá- tonganak társadalmi életünkben. A megalakult zeneegyesüiet- □ek két fontos és szép feladata lesz. Egyik, hogy bölcs fokoza­tossággal megismertesse a zene világirodalmának legbecsesebb gyöngyeit; levegye szemünkről a köteléket, óvatosan, nehogy a hirtelen szemünkbe tóduló fény vakítóan hasion ránk s a jövőre elriasszon bennünket a nagyobb világosság szemléletétől. A má­sik, hogy fejlessze ki a közön­ség zenei érzékét, ■ finomítsa ki, gyakorolja be ízlését a kissé ne­hezebb klasszikus zene befoga­dására. A zeneegyesület művészi ne­mes feladatának teljesítését kez­di meg nov. 17.-án egy Schu­bert-hangversenysorozat rende­zésével. Ennek a sorozatnak ket­tős szépsége lesz : művészi és er­kölcsi. Azutóbbi azért, mert anagy zeneköltő iránt való hálás ke­gyelet fog benne zengeni. Az előbb hangsúlyozott fokozatos­ságnak kezdetül sokkal inkább alkalmas az idei Schubert-hang- verseny, mint a két év előtti Beethowen-est. A maga nemében mindkettő a lépcső legfelső fo­kán állő dalköltő. De klasszici- tásban, tömörségben, nagyvona­lúságban, grandiózus méretek­ben és így az előadás technikai nehézségében Beethowen maga­sabbra szállt. A fokozatosság elve tehát inkább a későbbi méltó folytatás anyagául ajánlja az ő alkotásait. Schubert, a nagy lírikus, a zeneművészet Heinéje, aki színes, meleg, a szív húrjain rezdűlő dallamaival a Dalok Könyvét írta meg a zenében. Beethowen a zenei époszok Homérosza, a zenei tragédiák Shakespeareja. Schubert bájos dalaival egy-egy illatos szép rózsát, Beethowen kilenc szimfóniájával egy hatal­mas tölgyfa-erdőt tár elénk, — amelyben elrejtőzködik a kék

Next

/
Thumbnails
Contents